Karl Maximilian von Dietrichstein

A Múltunk wikiből
(Dietrichstein herceg szócikkből átirányítva)
  • 28. April 1702 in Brünn; † 24. Oktober 1784 ebenda
1738 bis 1784 der 6. Reichsfürst von Dietrichstein zu Nikolsburg, gefürsteter Graf zu Tarasp, Freiherr zu Hollenburg, Finkenstein und Thalberg
österreichischer Staatsmann, Inhaber wichtiger Hofämter, kaiserlicher Geheimer Rat und Obersthofmarschall
német Wikipédia
Stammwappen derer von Dietrichstein

H. Balázs Éva

Sonnenfels professzor

Nagyapja még rabbi volt Berlinben, apja a héber nyelv egyetemi tanáraként tevékenykedett, majd a morvaországi Nikolsburgban telepedett le, Dietrichstein herceg szolgálatában. Vallása elzárta előle a felemelkedés lehetőségét, megkeresztelkedett és felvette az Alois Wiener nevet. Az áttérés idejét jelzi, hogy 1733-ban született József fiát már a nikolsburgi latin iskolába járatta.

A piarista kollégium – úgy tűnik – döntő jelentőségű volt az ifjú nézeteinek formálására, s így az ő későbbi tevékenysége, alkotómunkája révén az osztrák felvilágosult abszolutizmus módszereire és ezek magyarországi érvényesülésére is. Az iskolát úgy jellemzik, hogy leszámolt a spekulatív jezsuita tanítási renddel, a természettudományok, a történettudomány és az anyanyelv iránti szeretetre és tiszteletre oktatott. Ez az iskola – így írják róla – a szász protestáns felvilágosodás és a klasszicista neohumanizmus egyik közvetítője volt.

A Wiener család 1744-ben költözött át Bécsbe. Az apa ismét Dietrichstein herceg segítségével a keleti nyelvek professzora lett az egyetemen, majd szolgálatainak elismeréseként – az udvarnál a német ügyeket referálta – nemességet kapott és felvette a Sonnenfels nevet.

A szabadkőművesség politikai színeváltozása

A magyarok ugyan mindent elkövettek a birodalmi nagypáholy megalapítása ellenében, de végül is 1784-ben Dietrichstein herceg, József főistállómesterének vezetése alatt összekapcsolódott 17 örökös tartománybeli, 7 cseh, 12 magyarországi, 3 erdélyi, 4 galíciai, 2 lombard és 16 belga páholy, több-kevesebb őszinteséggel, igen mérsékelten kívánva az együttműködést. A rózsakeresztes jellegű páholyokat nem lehetett csatlakozásra bírni; ezek így automatikusan feloszlatták magukat, ami korántsem jelentette a „munkák” valóságos megszüntetését. Az uralkodó kifejezett kívánsága volt, hogy politikai vezetők lássák el az egyes provinciák (Magyarország is provincia lett) irányítását, Nálunk Pálffy Károly kancellár volt a kijelölt és elfogadott nagymester. Galíciában már kisebb sikert aratott az a Brigido József gróf. aki mint kiderült, egyáltalán nem volt a szervezet tagja. Pótlólag, egy februári estén legénnyé, majd azonnal mesterré avatták ugyan, de a galíciai szabadkőművesség köreiben nem élvezett nagy tekintélyt.

Annak ellenére, hogy Bécsben a Dietrichstein-páholyban, illetőleg a tudósokat, irodalmárokat és lelkes arisztokrata dilettánsokat tömörítő, Born vezette Egyetértésben élénk tevékenység folyt, hamarosan bekövetkezett a hanyatlás, amely Magyarországot sem kímélte.