Dobó Ferenc

A Múltunk wikiből
?–1602
felvidéki főúr, Bars vármegye főispánja
Wikipédia

Sinkovics István

A háború nyitánya

Pálffy Miklós alsó-magyarországi főkapitány mintegy 6 ezer emberrel csatlakozott a felső-magyarországi hadsereghez, amelyet többek között Ecsedi Báthori István, Dobó Ferenc, Rákóczi Zsigmond, Thököly Sebestyén és mások csapatai alkottak. Megvették a Rimaszombat közelében levő Szabatkát, majd ostromzár alá fogták Füleket, és november 11-én Romhánynál döntő győzelmet arattak a Fülek felmentésére induló török csapat felett. November végén – rövid ostrom után – Fülek vára megadta magát. Erre december elején Szécsény és Drégely várát a török őrség felgyújtotta és elhagyta. Pálffy ezután Nógrád elfoglalására készült, de a hideg idő miatt Teuffenbach csapataival visszatért Kassára. A királyi hadsereg őszi hadjáratának sikereihez járult, hogy a bányavárosokat övező kisebb várak török őrségei Fülek elfoglalásának és a várható további támadásnak a hírére elhagyták váraikat. Kékkő, Divény, Buják, Ajnácskő, Somoskő és Hollókő birtokbavételével a Garam menti bányavárosok védelme biztosabbá vált, s Pálffy 1594 januárjában sikeres hadjáratot fejezett be.

A magyarországi társadalom különböző rétegeiből származókat mindenekelőtt a veszélyérzet késztette fegyverfogásra. Hatalmas ösztönzője volt azonban a fegyveres harcnak a határ menti birtokosok és lakosok felismerése: a békeévek alatt sem szünetelt soha a harc, és a pusztulást nem lehetett megállítani. A török visszaszorításának, kiűzésének gondolata különösen az ország olyan vezetőit foglalkoztatta, mint Pálffy Miklós, aki tisztsége révén is nagy áttekintéssel rendelkezett az áldatlan béke súlyos következményeiről. Ugyanakkor a különböző kereskedelmi vállalkozásokban részt vevők – mint Thököly Sebestyén és Dobó Ferenc – vagy az európai műveltséggel rendelkező értelmiségiek – mint például Istvánffy Miklós – az országegység helyreállítását a magyar állam megmaradása legfőbb feltételének tekintették.

Makkai László

Régi és új ellentétek: az Illésházy-per és a XXII. artikulus

A birtokfoglalások között is feltűnést keltett Dobó Ferenc örökségének története. Dobó Ferenc, az Eger várát egykor megvédelmező Dobó István rokona, hatalmas uradalmakkal rendelkezett, köztük Sárospatakkal, Lévával, Lednicével, Szerednyével. Amint lehunyta szemét, 1602. szeptember 15-én a Magyar Kamara és az Udvari Kamara fegyveresekkel megszállotta várait, és kamarai kiküldöttek leltárba vették minden ingóságát. Az értékek jó részét az udvarba küldték, és közülük magának Rudolfnak is válogattak. Közben megindult az örökség kérdéseinek tisztázása, a király háramlási jogának biztosítása. Miután a birtokokat kifosztották, a Kamara megegyezett Dobó Ferenc özvegyével, Perényi Zsófiával, hogy a még megmaradt készpénzt ajándékba adja, továbbá 50 ezer forintot kölcsönöz a Kamarának, a zálog címén kezében levő birtokok zálogösszegét közel 250 ezer forinttal megemeli, és férjhez megy Siegfried Kollonichhoz, akit később testvérével együtt az országgyűlés honosított.

Osgyán és Edelény

A mozdíthatatlan várőrségeket és az immár megbízhatatlan magyar vármegyei és nemesi hadakat nem számítva, miután 10 ezer emberét Belgiojoso elprédálta, császári zsoldban legfeljebb 30 ezernyi katonaság állhatott egész Magyarországon és Erdélyben, s ezek közül is mintegy 20 ezer Basta fővezér és a Dobó-örökségen gyarapodott, nemrég magyar honfiúságot nyert Kollonich Siegfried alsó-magyarországi főkapitány parancsnoksága alatt.