Doboka

A Múltunk wikiből

románul Dâbîcani vagy Dâbica vagy Dăbâca, németül Dobeschdorf

falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében
Wikipédia
Dobokai földvár

Bóna István

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
ROMÁNIA
Dâbîcani / Doboka X

IX. századi régészeti leletek

A IX. századi Kárpát-medence a régészeti lelőhelyek alapján
név megjegyzés
Dâbica / Doboka IX. századi szláv urnatemető, bolgár régészeti lelőhely

Az Alföld és Erdély a IX. században: a bolgárok

A mezőségi bolgár centrumtól északra, elsősorban a Szilágyságban (a Szamos, Kraszna, Berettyó völgyében) jelentős szláv eredetű népcsoport helynévi anyaga és sajátos (halmok alá temetkező) régészeti emlékei figyelhetők meg (Szilágynagyfalu, Szamosfalva). Őseik még az avar uralom idején költöztek be. Régészeti leleteik tanúsága szerint a bolgároktól csak lazán vagy sehogyan sem függtek, egyik váruk az antik Porolissum romjai felett épült (Mojgrad), egy másik (az eltérő szláv nyelvjárásra utaló) Ziligrad (Sóvár), amely a későbbi Doboka közelében feküdt.

Györffy György

Vármegye, vár, város

A királyi váraknak többféle funkciójuk volt, s ez megmutatkozik mind a település képén, mnid a benne lüktető életen. Az ispáni vár többnyire 100–300 méter átmérőjű, palánkfallal erősített földvár volt. Államalapítás kori földvárainkra jellemző, hogy a földsánc koronáján egy vörösre égetett agyagsáv található, amelyet a kutatók jó része építési sajátosságnak tulajdonít, feltételezve, hogy az égetett sánc, illetve a cserépvár boronafalának agyagborítását tüzzel szilárdították. Van azonban olyan nézet is, hogya vörös sánc a palánk leégésekor az altalaj átégése által keletkezett. E várak alaprajza, amennyiben nem egy régebbi erődítés felhasználásáról van szó, gyakran a terepadottságokhoz igazodik; a folyópart vagy lejtő által nem védett oldalt árokkal vágták el a tereptől (például Békés, Doboka).