Dobsina

A Múltunk wikiből

szlovákul Dobšiná, németül Dobschau, latinul Dobsinium

város Szlovákiában a kassai kerület rozsnyói járásában
Wikipédia
Dobšiná CoA
1722
Dobsinán megkezdi működését Lányi Pál szászországi mintára épített nagyolvasztója.

Zimányi Vera

Bányavárosok–kereskedőpolgárok

Magyarországon a murányi uradalomhoz tartozó Jolsva, Dobsina, valamint Csetnek, Mecenzéf, Igló és Gölnicbánya voltak a vasfeldolgozás központjai. E helyeken nagyobb számú kard-, kasza- és fejszekovácsoló hámort találunk.

Sinkovics István

A magyar rendiség jelenléte a török területen

Viszont a török követelései gyakran nem állottak meg a defterekben előírt kötelezettségek határán, hanem kiszámíthatatlan és szokatlan terheket róttak a lakosságra. Dobsina például nem is a meghódított területen feküdt, hanem a török által rendszeresen adóztatott határsávban, az úgynevezett hódoltságban. Szabályosan megfizette adóját, de amikor új szpáhi-birtokos vette át a helységet, ugyanabban az évben másodszor is be akarta hajtani az adót. A dobsinaiak hiába védekeztek, hogy kötelezettségüknek már eleget tettek, a füleki török őrség éjszaka kifosztotta a várost, és sokakat elhurcolt. Az elhurcoltak, ha kibírták az embertelen bánásmódot és az út fáradalmait, rabszolgapiacra kerültek, és a szegények, akikért senki nem fizetett váltságdíjat, alig remélhették, hogy valaha is szabadulnak.

Zimányi Vera

Bányászat, kohászat

Az országban a rozsnyói vasbányászat és vasfeldolgozás volt a legszámottevőbb, ahol ez az iparág, illetve bányászati ág akkor is jelentős maradt a 17. század első felében, amikor a város arany-, ezüst- és rézbányászata már lehanyatlott. Noha a város vashámorainak száma tetemesen csökkent a 16. századi állapotokhoz képest, Rozsnyó, Dobsina és Csetnek hámoraiban és kovácsműhelyeiben az 1555—1631 közötti évek számadásai szerint igen nagy mennyiségű vasat dolgoztak fel, és tömegesen szállították a füleki törököknek a szöget, rostélyt, üstöt, láncot, ásót, kapát, bográcsot, vasajtót, kalapácsot, fűrészt és baltát.

R. Várkonyi Ágnes

A tőkés ipar csírái

  • Dobsinán 1638-ban alakult meg a hámorosok céhe.
  • A papíriparban egyedülálló eset, hogy kézműves létesít nagyobb üzemet: Czieser János papírkészítő mester 1686-ban Dobsinán, 1692-ben Poprádon épített papírmalmai nemcsak a szomszéd vármegyéket látják el, hanem áruik Erdélybe és Galíciába is eljutnak.

Heckenast Gusztáv

Magyarország bányászata és ipara a török kiűzése után

A Gömör megyei Dobsinán már a 16. század második felétől kezdve voltak olyan kohók is, amelyekben a feladott érc cseppfolyóssá olvadt. Ezeket massának hívták, és acélgyártásra, valamint táblák és edények öntésére használták.

R. Várkonyi Ágnes

Változások a városfalak mögött

A rozsnyói patríciuscsaládból nősülő Lányi Pál mint a dobsinai rézbányák társtulajdonosa és betléri vashámoros a fémipar sok vállalkozót csábító, de sokat el is véreztető pályáján tört előre.

Örökös jobbágyok és szabadmenetelűek

Gyürky Pál 1703 júniusában magát 500 rhénes forinttal megváltó jobbágya, Antoni (Schwarzenberg) Éliás dobsinai bányavállalkozó sem életének még hátralevő három esztendejében szerezte tetemes vagyonát, két házat, két vas- és egy rézhámort a hozzájuk tartozó bányákkal, egy allódiumot, egy kocsmát és jobbágyföldeket, az ingóságokon kívül.

Heckenast Gusztáv

A Rákóczi-szabadságharc hatása a magyar iparfejlődésre

Teljesen protekcionista jellege volt Lányi dobsinai vashámor-építkezésének 1707-ben, amikor is az országos vasinspektor állami pénzen építette fel a névleg az ő tulajdonáben levő hámort, az üzem vezetőjét az állami gabonadikából fizette, a vasércet a gömöri jobbágyok állami fuvarozó robotmunkájával hordatta oda, s a hámorban termelt hadianyagot a kuruc tüzérségnek adta el. Tekintettel Rákóczi államának egyre növekvő pénzügyi nehézségeire, a hámor üzemben tartásához Lányi nyilván saját pénzével is hozzájárult, de ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy az állami protekcionizmus ilyen szélsőséges esetére az osztrák-cseh tartományokból nem ismerünk példát.

A szabadságharc gazdaságpolitikájának értékelését megnehezíti, hogy Rákóczi önálló államának bukása intézkedéseit hatályon kívül helyezte, létesítményeinek nagy részét elsodorta. A Rákóczi alapította üzemek közül csak kettő élte túl a szatmári békét, a tiszolci vashámor, amelyet a Kamara vett kezelésbe, és a dobsinai vashámor, amely Lányi Pál tulajdona lett.

Magyarország ipara a szatmári béke utáni fél évszázadban

Ezeket követi Lányi Pál szászországi mintára készült dobsinai (1722), egy besztercebányai polgárokból alakult társaság ugyancsak szászországi mintára épült libetbányai (1726) és pojniki (1730), ismeretlen vállalkozó sziléziai mintára épült pilai (1735) nagyolvasztója, s 1740-ben üzembe helyezik a Garam menti bányavidéken az első kamarai nagyolvasztót Rhónicon, morvaországi mintára. Az új technikát Szászországból, Cseh-Morvaországból és Sziléziából bevándorolt vagy ott kiképzett hazai szakemberek honosítják meg, de az indirekt eljárás szélesebb körben való elterjedése ebben az iparágban is csak az 1760-as évektől kezdve következik be.

Irodalom

A fémtermelésről: Mikulik József, A bánya és vasipar története Dobsinán (Történelmi Tár 1880);