Dráma, próza, vers

A Múltunk wikiből

A dráma legfőbb művelői és színterei most is, miként a század előző évtizedeiben, az iskolák.[1] Sopronban, Nagyszombatban, Trencsénben, Iglón, Eperjesen, Rozsnyón, Kolozsvárott, Nagyenyeden, Szebenben és más helységekben 1687–1711 között a különböző felekezetű iskolákban pedagógiai céllal adtak elő nagy számban drámákat. Az ostromzár alatt élő Szebenben és Rákóczi országrészén egyaránt felhangzott a drámai játékot bevezető prológus. 1707-ben a szebeni jezsuiták az „asszonyok kedvekért”[jegyzet 1] ismételték meg előadásukat. Esterházy Pál herceg Nagyszombatban színpadot építtetett (1692). Felvinczi György 1696-ban engedélyt kért és kapott a császártól, hogy a királyságban és Erdélyben magyar és latin nyelven tisztességes és komikotragédiákat adjon elő, az ész kiművelésére és a lélek felvidítására.[2] A Kalocsai komédiát (1670–1700) a társadalmi visszásságokat bíráló hang jellemezte. Első ismert betlehemes játékunkat, vidám népi bemondásokkal, tánccal fellépő pásztorokkal, 1684–1694 közt jegyezték le.

Kolozsvárott, a jezsuita Academia Claudiopolitanán az 1702. július 6-án bemutatott A tisztelet házassága, avagy Korvin Mátyás fogolyból Csehország királyának veje lesz című latin „theatrum”-nak egyetlen női szerepét az akkor tizenkét éves Mikes Kelemen játszotta.[3] Az előadások nyelve még többnyire latin volt, de már számítottak a különböző rendű magyar, német és szlovák nézőkre.[4] A magyar nyelvű Kinizsi-drámát (1699–1700) az epilógus szerint világi nézőközönség előtt játszották. A Nagyenyeden előadott magyar Cyrus drámában Miskolci Csulyak Zsigmond rendezői utasításai szerint a színész a városok népére tekintett (1698). Az unitáriusok Kolozsvárott 1694–1700-ban az előkelő közönségnek rendezett latin darabokat a város közrendű népének magyarul ismételték meg. Pápai Páriz magyarul írta meg az enyedi kollégiumban többször előadott Izsák és Rebeka házasságát (1703). Missovitz Mihálynak Rozsnyón az evangélikus kollégium diákjaival előadott Mátyás-drámáját magyar prológus vezette be.[5]

1688-ban húsvétkor a trencséni jezsuiták Lipót császárt Magyarország szabadítójának ábrázolva, hosszú latin drámával ünnepelték. Pozsonyban 1689-ben a törökön és a huszitákon győzedelmeskedő Mátyás királyról előadott drámát ugyancsak Lipót császárt magasztaló dinasztikus történetszemlélet hatotta át. Hasonlóképpen a Habsburg császár uralmát dicsőítő drámával, a Rediviva Ungaria előadásával fogadták Neuhausban a gyermek Rákóczit.[6]

Missovitz Mihály négy színjátékát 1705–1708 között évenként mutatták be a rozsnyói evangélikus gimnázium növendékei. 1705-ben, minden bizonnyal közvetlenül a szécsényi országgyűlést megelőzően előadott darabját, a Fata Ungariaet, a nemzeti királyság és az állami önállóság eszméje hatotta át. 1708-ban előadott Cyrus drámájának központi gondolata és mindent megoldó jelképes szereplője: Amor Patriae.

Pápai Páriz már említett drámájában Izsák és Rebeka bibliai történetét az erdélyi leánykérés és lakodalom képsoraivá korszerűsítette. Bírálta a nemességet, elítélte a lustákat és a henyélőket.

Az elbeszélő próza írói[7] már új olvasóközönségre számítottak.[8] Esterházy Pál megbízásából Bécsben adták ki a vásárok közönségének ékes magyar nyelven elbeszélő középkori legendát, a Szent Patricius purgatoriumjáról való históriát. Felvinczi György műve, az Igen szép história (Lőcse, 1689) hagyományos bibliai történetet mond el antitrinitárius szemléletben, szép erdélyi tájleírásokkal és párbeszédekkel. Középkori szépprózai anyagot dolgozott fel Haller János (Hármas Istória. Kolozsvár, 1695) kiegyensúlyozott prózában, novellisztikus fordulatokkal és anekdotikus elemekkel.[9] A keleti mesevilág tarka anyagát közvetítette Rosnyai Bálint Horologium Turcicum című műve.

A bőven áradó levelezés a kor emberének hallatlanul erős kifejező- és közléskényszeréről tudósít. Mindent megírnak: az emberi kapcsolatok konfliktusait, a változó szerelmeket, a mindennapok kalandjait, a kiszolgáltatottságot és a lelkiismeret válságait. Fölényesen kezelik az indulatokat és a feszültségeket feloldó humort.[10]

A naplókban ugyancsak rálapozhatunk a széppróza szárnypróbálgatásaira. Wesselényi István. Közép-Szolnok vármegye főispánja öt évet töltött Szebenben, kényszerű fogságban. 1703–1708. évi naplója ékesen bizonyítja, mire képes a jó megfigyelő, a finom érzékű tollforgató: realista körképet fest a főurak, katonák, szász asszonyok és császári tisztek életéről, irodalmi szinten örökíti meg a fűrészmalmok, rézolvasztók, posztóványolók világát.[11]

II. Rákóczi Ferenc serdülőkorában idegen nyelvi közösségben élt, de a szabadságharc éveiben tolla alól kikerült több ezer szép magyar levél bizonyítja az anyanyelv erős kötelékeit. Írásait a beszélt nyelv fordulatossága, átgondolt, feszes szerkesztés és gazdag szókincs jellemzi. A Confessio peccatoris (Vallomások) több részletét korábban magyarul már megfogalmazta.[12] Ugyancsak az emigrációban született a magyar széppróza első korszerű alkotása. Mikes Kelemen a Törökországi leveleket Rodostóban írta 1717–1758 között. A Török Birodalom hanyatlásának, elmúlásának történeti fordulatait is összefoglaló első és egyetlen magyar[13] munka páratlan irodalmi alkotás. Mikes a bujdosó élet gyötrelmeit játékosan szembeneveti, arányló humorba oldja fel, nyelvezete, gyermekkorának székely köznyelve romlatlanul vészelte át az évszázadokat, ma is friss és eleven.[14]

Költői mű az ország visszafoglalásának dicsőségét magyar nyelven nem örökítette meg. Gyöngyösi István adós maradt a másfél évtizedes török háborút elbeszélő művel. Az utólag Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága címmel ellátott, kéziratban maradt elbeszélő költeményében megírta az 1682–1683-as évek eseményeit és a török kiűzését váró Magyarország súlyos helyzetét. Megjelent korábban írt műve, Porábul megéledett Phoenix, avagy … Kemény János … emlékezete (1693), mely az 1702-ben újra kiadott Márssal társalkodó Murányi Venus című művével együtt a legjobb irodalmi színvonalon, egy múló világ jelképrendszerébe zárva közvetítette a magyarság törökellenes harcainak és országegyesítő erőfeszítéseinek emlékét. Így vitte tovább Zrínyi Miklós politikai gondolatait és hagyományát. Az 1680-as évek végén műfajt váltott, a Rózsakoszorú (1690) hedonikus életszeretetről beszél áhítatos imák formájában, a Csalárd Cupido (1695) a házasság válságáról ad képet.[15]

Esterházy Pál megírta ifjúságának élményét, az 1663–1664-es hadjárat történetét, a Mars Hungaricust. Férfikorának politikai eseményeiről hallgat, pedig tehetséges költő. Sablonos szerelmi költeményeket, eredeti természetleíró verseket írt, egy táncvigalmat szedett remek ritmusokba, és irodalmi szalon ígéretét hordozó kört teremtett maga körül.[16] Koháry Istvánt a fogság tette költővé, Munkács várában Thököly rabjaként (1682–1685) több ezernyi verssorban a barokk stílus sajátos álomvilág-költészetét teremtette meg.[17]

A főúri-nemesi költészet alkalmi versei másodvirágzás termékei.[18] Kőszeghy Pál Bercsényi udvarát és házasságát örökítette meg (1695), Palocsay György harci élményeit kerekítette anekdotákká.

Az új ízlés, az új műfaj és az új mondanivaló Petrőczy Kata Szidónia költészetében született meg. Thököly generálisának lánya, Pekry Lőrinc felesége új lírai hangot ütött meg, a pietista mentalitásban talált időleges megnyugvás után megismerte a hitbéli kétkedést, a tűrőképesség határait. Az első műköltőnő eljutott az országos élmény lélektanilag hiteles kifejezéséhez.

A 17–18. század fordulójának országos közösségi élményeit a személyes átélés meggyőző erejével és egyetemes művészi hitelességgel a bujdosóénekek, toborzódalok, táncnóták, vitézi siratók, politikai versek, históriák, búcsúzóénekek örökítették meg. Többségük egykorú és magyar, de sok román, szlovák és horvát nyelvű kuruc verset is lejegyeztek. Az országos közönség először a kéziratos énekeskönyvekből tekint felénk. A hagyományos, régi és korabeli világot ötvöző történeti énekek fogalmi készletében megtalálhatók Balassi Bálint verseinek és más műköltői alkotásoknak szétsugárzódott és folklorizálódott részletei. Zsoltársorok, egyházi énekek motívumait, toposzok, szólások, közmondások sokaságát őrzik. Versfők és kéziratok gondos elemzéséből néhány szerző neve is napvilágra került: Szentsei György katona, Zákány István, Székely István, Tolvay Ferenc, Geszti István, Székudvari János, Dálnoki Veres Gerzson, Tasnádi H. István ezredprédikátor. Összességében azonban a versek formáját a közösség alakította. A 17. századi virágénekek, zsoltárok képeiből és fordulataiból a politikai paszkvillusok, vitézi siratók, az országért perelő énekek is sok mindent átvettek. Az egyik legismertebb kuruc bujdosóénekről, az Őszi harmat után kezdetűről feltételezhető, hogy eredetileg virágének vagy katonaének volt. Olyan bevezető sorok, mint: „Tűz, víz között megütközött kis Magyarország, / Végromlásra s hervadásra hajlott szép virág”[jegyzet 2] – a jellemző természeti képpel kezdődő dalhoz teszik hasonlóvá. Népballadákra emlékeztetnek a megszemélyesítések, a homályos utalások. A megszólított legtöbbször a szegény haza, a kis Magyarország, Erdélyország, a katonák vagy a közösség. Kevés bennük az ismert történeti személy: Rákóczi, Thököly, Bercsényi, Esze Tamás, Pintye Grigor, Vak Bottyán, Balogh Ádám és mások.

A kuruc versekben kifejeződő erős közösségi tudat gazdag hazai és nemzetközi hagyományokból táplálkozik.[19] Szókincsük nagyrészt a korban lejegyzett balladák, csúfoló nóták, népdalok szókincsével azonos. A ”drága szép gyöngy”, „gyolcsing”, „nyereség”, „futó paripa”, „kenyeres pajtás” kifejezések megtalálhatóak a Hajdúkkal útnak induló leány című, legrégibb francia eredetű balladánkban. A történeti énekek gondolatvilága Franciaországtól Csehországig, Moldváig sok közös vonást hordoz: az adók, a katonai beszállásolások, fosztogatások ellen mindenütt tiltakozó versek járnak. A Magyarország bajai miatt való panaszkodás szinte leltárszerűen veszi számba a Habsburg-kormányzat berendezkedésének következményeit. Már a korai kuruc verseket heves társadalomkritika jellemzi. Tovább zeng a végvári költészetben felcsendülő gúny itt is. Az Egy bujdosó szegénylegény és a Szegénylegény dolga kezdetű énekek ismeretlen költője egyaránt célba veszi a jó katonát az országútra taszító világot és a polgári életbe visszatérni képtelen szegénylegényt. A nyomorúságot humorba oldó bizakodás remekbe szabott példája a legismertebb bujdosóének első sora: „Mit búsulsz, kenyeres, midőn semmid sintsen.”[jegyzet 3] A Csínom Palkó, Csínom Jankó! kezdetű toborzóének a hadfogadás jeleneteit pergeti végig, megjátszik egy fergeteges lovasrohamot, majd a katonák áldomást isznak és táncolnak. Utolsó sorai – „a parasztembernek tépd meg a szakállát” – még a Dózsa-felkelés idejéből származó énekből valók, és ősi székely jogszokás alapján fenyegetik a közösség megtorlásával a közösség érdekét megtagadót. Az Erdélyi hajdútánc a hazatérő hajdú vidám éneke. A Rákóczi Ferenc buzgó énekét a társadalmi érdekegység gondolata hatja át. Mátyás király erős államát idézi fel a szécsényi országgyűlés előtt terjesztett és a kormányzási és vallási feszültségeket tükröző „Gondold meg Magyar Nép”[jegyzet 4] kezdetű ének.[20]

A Két szegénylegénynek egymással való beszélgetése és A szegénylegények éneke a magyar irodalomban először kapcsolja egybe a jobbágykatonaság társadalmi igényeit és az állami önállóság ügyét. A trencséni csatát megéneklő szlovák verset a Pálffy család üvegofficínájának munkásaitól vette el a provizor. Civilizációs szintet fejez ki az egyik legszebb bujdosóének: Vígságnak töretik gyönge szép üvege.

A szatmári megegyezésnek külön énekcsoportja alakult ki.

Lábjegyzetek

  1. Wesselényi István, Sanyarú világ. Napló, 1703–1708. II. 1707–1708. Közzéteszi: Demény LajosMagyari András. Bukarest, 1985. 111.
  2. Magyarország utolsó romláshoz közelgő állapotját kesergő ének. A kuruc küzdelmek költészete. Válogatta és sajtó alá rendezte Varga Imre. Budapest, 1977, 46,
  3. Buga Jakab éneke. Ugyanott. 343.
  4. R. Várkonyi Ágnes, Ismeretlen kuruc vers és politikai háttere. Irodalomtörténet Közlemények, 1979. 71.

Irodalom

  1. A dráma irodalmát összefoglalva a szövegeket kiadta Kardos TiborDömötör Tekla, Régi magyar drámai emlékek. I–II. (Budapest, 1960); Staud Géza, Az iskolai színjátékok Magyarországon. Módszertani modell (Akadémiai doktori értekezés. Budapest, 1980. Kézirat); Staud Géza, Iskolai színjátékok Sopronban, 1615–1776 (Soproni Szemle 1977); Esze Tamás, A kurucok Mátyás-drámája (Irodalomtörténeti Közlemények 1958); Esze Tamás, Missovitz Cyrus-drámája (Irodalomtörténeti Közlemények 1964); Holl Béla, Régi magyarországi nyomtatványok a Csáky család levéltárában (Magyar Könyvszemle 1971); Kilián István, Iskoladráma Nagy Péter orosz cárról 1698-ból (Irodalomtörténeti Közlemények 1975).
  2. Felvincziről Váli Béla, Az első magyar színigazgató szabadalomlevele 1696-ból (Századok 1887); Ferenczi Zoltán, Adatok az iskolai színjáték és Felvinczi György életéhez (Irodalomtörténeti Közlemények 1897).
  3. Az 1702. évi kolozsvári előadásról Veress Dániel, Így élt Mikes Kelemen (Budapest, 1978).
  4. Melich János, A legrégibb magyar jezsuita-dráma (Irodalomtörténeti Közlemények 1895).
  5. Komor Ilona, Iskoladráma és utópia (Filológiai Közlöny 1958); Dömötör Tekla, A magyar Lázár-dráma nagyszebeni előadásához (Filológiai Közlöny 1955); Vita Zsigmond, A Bethlen-kollégiumi színjátszás a XVII. és XVIII. században (Erdélyi Múzeum 1943); Kastner Jenő, Az első magyar opera (Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kunó negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére (Budapest, 1925)); Dömötör Tekla, Népies színjátszó hagyományaink és a magyar iskoladráma (A Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Évkönyve 1952–1953).
  6. A Rákóczi tiszteletére előadott drámát ismerteti Szörényi László, Rákóczi csehországi tanulóévei (Rákóczi-tanulmányok. Budapest, 1980. 300–301); Varga Imre, Adalékok a Tékozló fiú című drámához (Irodalomtörténeti Közlemények 1960).
  7. Cserei művében a regényszerű elemeket, párbeszédeket, mesemotívumokat hangsúlyozza Bánkúti Imre bevezetése: Cserei Mihály, Erdély históriája, 1661–1711 (Budapest, 1983).
  8. A próza és a vers összefoglaló irodalmát lásd Stoll BélaVarga Imre—V. Kovács Sándor, A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig (Budapest, 1972).
  9. Haller János, Hármas história. Válogatta és az előszót írta Molnár Szabolcs (Bukarest, 1978);
  10. Hargittay Emil, Régi magyar levél – régi magyar irodalom (Régi magyar levelestár. Budapest, 1981); Köpeczi Béla, II. Rákóczi Ferenc, a levélíró (II. Rákóczi Ferenc válogatott levelei. Budapest, 1958); Bethlen Miklós levelei (Budapest, 1987).
  11. Wesselényi írásművészetéről Magyari András ír bevezető tanulmányában: Wesselényi István, Sanyarú világ. I. (Bukarest, 1983).
  12. Rákóczi Vallomásainak magyar nyelvi előzményeiről R. Várkonyi Ágnes, A Confessio értékrendszere (Levéltári Közlemények 1985); R. Várkonyi Ágnes, A Confessio és a magyar történeti hagyomány (Előadás a Rákóczi Ferenc halálának 250. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszakon, Vaja, 1985 április 6.). Gyenis Vilmos, Rákóczi Vallomásai és a hazai emlékirati hagyomány (Rákóczi-tanulmányok. Budapest, 1980).
  13. Mikes és a hazai törökellenes és levélírói hagyomány: R. Várkonyi Ágnes, Búcsú és emlékezet. A visszaszoruló török képe Magyarországon (Keletkutatás, 1988).
  14. Király György, Mikes Kelemen levélformája (Irodalomtörténet 1913). Heller Bernát, Erdélyi népmese Mikes Kelemen egyik levelében (Irodalomtörténet 1940). Hopp Lajos, A levél-műfaj a XVII. századi francia irodalomban (Világirodalmi Figyelő, 1958); Hopp Lajos, A Törökországi levelek műfaji problémái (A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei 1959); Hopp Lajos, Mikes és világa (Bukarest, 1973).
  15. Riedl Frigyes, A magyar irodalom története Zrínyi halálától Bessenyei felléptéig (Budapest, 1980); Horváth János, A magyar irodalom fejlődéstörténete (Budapest, 1976). V. Windisch Éva, Gyöngyösi István és a „Porábul megéledt Phoenix” (Irodalomtörténeti Közlemények 1960); Agárdi Péter, Rendiség és esztétikum. Gyöngyösi István költői világképe (Budapest, 1972.); R. Várkonyi Ágnes, A Marssal társolkodó Murányi Venus 1664-ben (Irodalomtörténeti Közlemények 1980); R. Várkonyi Ágnes, A rejtőzködő Murányi Vénusz (Budapest, 1987); Kibédi Varga Áron, Retorika, poétika, műfajok. Gyöngyösi István költői világa (Irodalomtörténet 1983); Kovács Sándor Iván, Gyöngyösi Kemény-eposzának Zrínyi-imitációi (Irodalomtörténeti Közlemények 1985);
  16. Esterházy Pál irodalmi köréről is: Sárdi Margit, Petrőczy Kata Szidónia költészete (Budapest, 1976);
  17. Varga Imre, A magyar barokk költészet egy változata. Koháry István börtönköltészete (Irodalomtörténeti Közlemények 1973);
  18. Varga Imre, A nemesi verses pasquillus. Szentpáli Ferenc (Irodalomtörténeti Közlemények 1963);
  19. Varga Imre, A kuruc küzdelmek költészete (Budapest, 1977); Esze Tamás, A szegénylegény éneke (Magyar Századok. Budapest, 1948); Esze Tamás, Két szegénylegénynek egymással való beszélgetése (Irodalomtörténeti Közlemények 1949); Esze Tamás, A szegénylegények éneke (Irodalomtörténeti Közlemények 1953);
  20. Esze Tamás, Almási Benjámin (Irodalomtörténeti Közlemények 1964); Esze Tamás, Csuzi Cseh József, a Rákóczi-kor ismeretlen írója (Irodalomtörténeti Közlemények 1964); R. Várkonyi Ágnes, Ismeretlen kuruc vers és politikai háttere (Irodalomtörténeti Közlemények 1979). Martinkó András, Lóvá tettem Csínom Palkót (Magyar Nyelvőr, 1982); Keresztyén Balázs, A ”Csínom Palkó” kezdetű költemény lehetséges értelmezése (Kárpáti Igaz Szó, 1988); Váradi Sternberg János, A Rákóczi-szabadságharc első szépirodalmi alkotása: Polüdorosz mirtuszbokra (Ugyanott).


Szellemi kultúra
Történetírás, nemzeteszmék Tartalomjegyzék Művészetek