Draskovich János (1741)

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Draskovits János (egyértelműsítő lap)

H. Balázs Éva

A monarchia jozefinus szabadkőművessége a teréziánus időszakban

Számunkra érdekesebb az első bécsi páholy nemzetközisége, s az, hogy a tarka összetételű együttesbe azonnal bekapcsolódnak magyarok is. Az orosz Czernichewich gróf együttműködik itt a raguzai Gondola gróffal, a szász területről repatriált Zinzendorf Lajos gróffal, aki hamarosan az osztrák gazdaságpolitika egyik megújítója, vagy legalábbis erre törekszik. Együtt van a génuai patríciusok ivadékaival, Doria márkival, az angol követség titkárával, Jean du Vigneau-val (francia neve ne zavarjon bennünket, a hugenotta üldözések óta Hollandia és Anglia bővelkedik jó képességű francia származékokban) és a skót származású francia diplomatával, Blairrel. Ez utóbbival egy napon veszik fel a páholyba az erdélyi Gubernium későbbi vezetőjét, Bruckenthal Sámuelt. Hetven nevet ismerünk: testvérek és látogatók. Ezek között tekintélyes a magyarok száma: ábécé rendben haladva: Bánóczi Ignác, Báróczy Sándor, Bethlen Gábor gróf, Kemény János és László báró, Kempelen János Kristóf, Reviczky János, Székely László gróf (a későbbi aranymachinációk botrányhőse), Szilágyi Sámuel és a horvát származék, de magyar rokonságú, s főként fia miatt, aki a magyar szabadkőműves alkotmányt kialakította, ide tartozik Draskovich János.

Montesquieu Magyarországának válasza a teréziánus Bécs kihívására

A Draskovich-obszervaneca, így nevezték Draskovich Jánosról, egyik alapítójáról, később országos hatásra tett szert, de már kezdetben, tehát a teréziánus kor utolsó évtizedében több fontos dél- és nyugat-dunántúli páholy, majd a budai és a pozsonyi páholy is e rendszer jegyében dolgozott.

A szabadkőművesség politikai színeváltozása

A Draskovich-obszervancia Pesten és Budán országos hatást tudott gyakorolni, különösen azóta, hogy a Helytartótanács is a Várba költözött. Sokkal egészségesebb, rugalmasabb összetételben dolgoztak itt a maguk megszabta és a II. József irányította reformprogramon, mint a vidéki közegben. A hivatalok, a bíróságok, az egyetem, annak könyvtára, az arisztokraták, középnemesek és értelmiségek olyan sajátos ozmózisát biztosította, amilyenre a déli megyékben aligha, a fontos északkeleti területeken működő páholyokban is csak korlátoltan lehetett számítani.

Az irányítás még katolikus kézben volt, de a munka dinamikáját a protestánsok biztosították. A lefojtott közéleti ambíciók előbb még vallásuk szervezeti keretei között jelentkeztek, Jellemző találkozás zajlott le Beleznay generális pilisi házában 1781 decemberében: a Vay, Podmaniczky, Prónay családok tagjai, a környező megyék, a dikasztériumok leendő vezetői gyűltek össze, hogy közös evangélikus-református zsinatot, egyházaik együttes fellépését szorgalmazzák. Valójában protestáns honfoglalásra készültek. Következtetni tudunk vágyaikra, elképzeléseikre leveleikből és főként abból a beadványból, amit éppen tíz évvel később ugyanők már II. Lipótnak nyújtottak be. Arról akarták meggyőzni, hogy az államgépezet leghívebb kezelői és irányítói a protestánsok. A Kancelláriához 9, a Helytartótanácshoz 13 evangélikus-református tanácsos kinevezését szorgalmazták, és 8, illetőleg 30 titkárt is felsoroltak, bő választékot kínálva az uralkodónak. A felsoroltak egy-két kivétellel mind tevékeny szabadkőművesek voltak.

A felnőtt korosztály a fiatal utánpótlásra is gondolt. Nemcsak Kazinczy, Berzeviczy Gergely, majd Dessewffy József is korán került a „legények”, majd a mesterek közé. A szervezeti tagság egyben kötelezettséget jelentett, hogy nemzetközi színvonalra törekednek. II. József uralma idején tódulnak a nemesifjak, a mecénások támogatta értelmiségiek a külföldi protestáns egyetemekre. Valóra akarják váltani a néhány éve formába öntött szabadkőműves alkotmányt, a jog; az ökonómia, a tudomámy, a teológia területén korszerűen akarnak dolgozni a köz javára, s természetesen saját javukra. A fiatalítási folyamat és a feltűnő mozgékonyság jellemző a nyolcvanas években a magyar szabadkőművességre. A bécsi levéltár őrzi számunkra a hazai páholyok névsorait, a ugyanott áttekinthető a számos bécsi páholy magyar látogatóinak listája is. A pozsonyiak, pestiek, budaiak, csakúgy, mint a miskolci vagy eperjesi testvérek, felbukkannak, tájékozódnak Bécsben is. Megismerkednek a kancelláriák, az egyes tanácsok tisztviselőivel, sőt külföldi követségek leleményes titkáraival is. Bécs valódi nagyváros, de így befogadtatva mégsem nyomasztó számukra. Élményeiket naiv büszkeséggel taglalhatják otthonukban, s ha talán túl is értékelik az itt szerzett szabadkőműves kapcsolatokat, az érintkezési formák könnyedsége, a kulturális lehetőségek gazdagsága termékenyítően hat hazai környezetükre is.

Elég Born Ignác híres tudós páholyára utalni, ahol sűrűn megfordulnak a szívesen látott magyarok, s ahol a tudatos kulturális építkezés, az akadémiatervezés napi megbeszélések témája. Az itt folyó és Magyarországra, Erdélyre is kiható munka rangját a negyedévenként megjelenő szabadkőműves Journal mutatja legjobban. Tudományelméleti és ezoterikus témák, irodalmi kísérletek jelennek meg neves osztrák írók tollából, akik együtt dolgoznak a kor röpirat-irodalmának termékeny szerzőivel. Vannak persze magyar előfizetők is, és mind a lap, mind a páholy egyik legtevékenyebb pártfogója Fekete János, aki Triesztben is propagálja. őket. A magyar testőrök, grófok és udvari ágensek nagyobb számban fordulnak meg a Koronázott Reményhez címzett elit páholyban, s ebben a társadalmi ambíciót könnyű tetten érni.

A magyar szabadkőművesek számára valóban a remények beváltójának tűnik II. József. Nem éri be azzal, hogy látványosan magas állásba helyez egy-egy protestánst, hanem figyelmezteti a megyéket, városokat is rendelkezésének érvényesítésére. A józsefi tolerancia meghódította a szíveket, s méltán. A megyei középszinten, a dikasztériumokban egyre több protestáns szabadkőműves tevékenykedik, és a társadalom számára sem közömbös, hogy nem karriervágy, nem kényszer, hanem a meggyőződés jegyében foglalnak állást, intézik a mind bonyolultabb ügyvitelt. 1780-tól négy esztendőn keresztül egyenlőségi jelet tehetünk a szabadkőműves és a jozefinista közé. Immár felekezeti megkülönböztetés nélkül jelen vannak elsősorban a Nyugat-Dunántúlon, a vezérlő Pest megyében, s mintegy olajfoltszerűen terjednek Borsod, Szepes, Szabolcs, Bihar, majd a Dél-Dunántúl zónájában. Számuk csak az erős püspökségek tájain elenyésző, ahol a konzervatív katolikus nyomás a rokonszenvet is visszafogja. Itt szabadkőművesnek lenni vagy a szervezettől tartózkodni nemcsak elvi kérdés volt: gyakorlati, esetleg egzisztenciális következményeket vont maga után. Egyébként amíg az a hiedelem járta, hogy II. József rokonszenvezik velük – a Koronázott Remény neve is erre utalt, de a többi bécsi páholy is nevében hordta az uralkodóba vetett hitet –, az amúgy is kormányhű tevékenység semmiféle korlátozást nem szenvedett. Bármilyen hangos volt az ellenállás a nyelvrendelet, az összeírás ellenében, a szabadkőművesek gyakran jobb meggyőződésük ellenére, de kiálltak a reformprogram mellett. Ismeretes Kazinczy álláspontja a nyelvrendelet idején. Átsegítették a nehézségeken a népszerűtlen rendeleteket, még a gyűlöletes kerületi beosztást is. Mit is lehetett érvként felhozni egy reform ellen, ha abban Széchényi Ferenc, Haller József vagy az értelmiségiek legjobbja, Hajnóczy József vállalt munkát.

Az uralkodó meggyőződhetett arról, hogy akárcsak Itáliában, Magyarországon, Erdélyben is a szabadkőművesekből lehet operatív apparátust összekovácsolni. De éppen ezt a hasznosságot akarta túlontúl értékesíteni és központosító, mindent szabályozó akaratának alávetni. Talán néhány bécsi páholy belső zavarai következtében született meg a minden külföldi befolyástól mentes osztrák birodalmi nagypáholy terve. Az elv nem lehetett idegen a magyarok álláspontjától, hiszen a Draskovich-obszervancia is a szabadságot és szervezeti függetlenséget hirdette.

Kosáry Domokos

Modellek, irányzatok

Az ország középső és délnyugati részein viszont egy másik, erősebben politikai szellemű szabadkőműves szervezet bontakozott ki, amely Draskovich János gróf és társai célkitűzésének megfelelően a külföldtől függetlenül akart működni. Ez az új szabályzat, a már ismertetett úgynevezett Draskovich-obszervancia vált azután hazai viszonylatban uralkodóvá. Központi mintapáholya az 1770-es években Pesten létrejött „Nagyszívűség” páholy lett. Mint Kazinczy írta: „Minden megye legjobb koponyái ide vétették fel magukat.”[1]

A szabadkőművesség inkább csak elvi általánosságban mutatott a felvilágosodás felé. A vallási fanatizmussal és az egyházi hatalommal szembefordulva a türelmet emlegette s a testvériséget a kiváltságok és kiáltó ellentétek világában. Egy körbe hozta a nemest és a nem nemest, aki itt, bár csak itt és csak elvileg, egymással egyenrangúként találkozott, méghozzá névtelenül, a kiválasztottak rejtélyes ceremóniái közözt. Azt azonban, hogy ez az általános törekvés hol, milyen közvetlen célok és feladatok szolgálatában konkretizálódhatik, mindenütt azok a tényleges társadalmi erők szabták meg, amelyek képviselői, mint tagok, a szervezet kereteit kitöltötték. Vagyis Magyarországon elsősorban a nemesség középső és felsőbb rétegei és mellettük, hozzájuk kapcsolódva, a magasabb értelmiségiek. A 28–30 hazai páholyban főként ezek találták meg azt a formát, amely mint véleményalakító vitafórum a felvilágosult elemeket összefogta, teendőik és óhajaik tudatosítását, programba foglalását előkészítette. Azok (az előzőekben már felsorolt) főbb témák, amelyek megvitatását a hazai Draskovich-páholyok maguk elé tűzték, világosan jelezték a felvilágosult nemesek tájékozódását, azt, hogy a fennálló rendszert akarják javítani, de nem felforgatni, a régi rendi alkotmányt korszerűsíteni, a hazai kereskedelmet fellendíteni. Eleinte a páholyok inkább támogatták, semmint ellenezték a jozefin politikát, főként persze hivatalnok, protestáns és értelmiségi tagjaik. Utóbb azonban nagyrészt szembefordultak vele. Maga II. József pedig 1785-ben az egész monarchiában rendőri ellenőrzés alá helyezte, és a nagyobb városokra korlátozta szervezeteiket. A jozefin évtized végére a hazai páholyok többsége a nemesi nemzeti mozgalom felvilágosult szárnyának ügyét képviselte.

Benda Kálmán

A nemesi felvilágosodás reformelképzelései

Persze tévednénk, ha például a Drasković-obszervancia, a magyarországi szabadkőműves alapirat kijelentését : „megcáfolhatatlan igazság, hogy a természet szerint mindnyájan egyformák vagyunk”,[2] a francia forradalom terminológiája szerint értelmeznénk. A nemesi páholytagok egyenlőségi elvével még megfért a születési kiváltságok fenntartása.

Lábjegyzet

  1. Kazinczy Ferenc, Pályám emlékezete. Budapest, 1879, 100,
  2. Abafi Lajos, A szabadkőművesség története Magyarországon. Budapest, 1905. 80.

Irodalom

A szabadkőműves alkotmányon (a Draskovich—obszervancia idézendő elaborátumán) túl egyelőre csak Berzeviczy néhány szabadkőműves beszédének tervezete, Dessewffy József több kiadatlan levele tekinthető bizonyítéknak. A családi levéltárak gondos vizsgálata biztos eredményre vezetne.

1796-ban Aigner kapitány, az a magyar szabadkőműves, aki a Festeticsek dégi kastélyába menekítette a birodalom megmaradt szabadkőműves iratait – ezek másolati anyagát nevezzük ma dégi szabadkőműves levéltárnak (Magyar Országos Levéltár P. 1134) – Ferenc császárnak Eques de Hungaria néven adott át bizalmas jelentéseket. Az eredeti latin másolaton kívül az előzékeny kapitány német fordítást is készített. A Draskovich-obszervancia szabadkőműves alkotmányának címe: Systema constitutionis latomiae Libertatis sub Corona Hungariae in provinciam redactae, s teljes latin anyaga – a sors különös fintora ez – Ferenc császár bizalmas levéltárának iratai között maradt fenn (Österreichisches Staatsarchiv, Wien, Haus-, Hof- und Staatsarchiv Kabinettsarchiv, Vertrauliche Akten, Vol. 67. Nr 10. fol. 130–158). Az alkotmány magyar szövegét Abafi Lajos, A szabadkőművesség története Magyarországon (Budapest, 1900. 76–83) olyan pontatlanul közölte, olyan mértékben akarta a szabadkőművességet a forradalmi törekvések esetleges vádja alól ”rehabilitálni”, hogy a törvények megváltoztatásának halvány szándékát is kiiktatta a szövegből: „Távolról sem szándékozunk az elfogadott vélemény vagy törvények által létesített társadalmi rendet felforgatni” – írja Abafi, míg a pontos fordítás: „Nincs lehetőségünk, bátorságunk arra, hogy a státusokat, amelyeket vagy törvények, vagy a közvélemény szankcionáltak és megszilárdítottak, felborítsuk.”