Draskovich Miklós

A Múltunk wikiből
1625 / 1635 körül – Pozsony, 1687. november 8.
országbíró
Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár

R. Várkonyi Ágnes

A Szent Liga és Magyarország

A Szent Ligában Lipót magyar királyi mivolta külön hangsúlyt kapott, s az uralkodónak a pápai diplomácia szorgalmazására, a háború kényszere miatt is, rendeznie kellett viszonyát a magyar rendekkel. 1684. január 12-én nyílt levélben tudatta: feltett szándéka a török igától megmenteni az országot. Általános amnesztiát, teljes bocsánatot hirdet, a hűségére térők visszakapják ingó és ingatlan javaikat. Fegyverbe szólítja az elbocsátott vagy elszéledt vitézlő rendet, rendelkezik a soproni országgyűlés vallásügyi végzéseinek végrehajtásáról. Megígéri, mielőbb összehívja az országgyűlést, hogy a király és a rendek között még vitás gazdasági és katonai ügyekről igazság szolgáltassék, és diplomába foglaltassék „statútumok által, az ország szokásai szerint, bizonyos és örökké állandó törvénybe vétessék, hogy általa az ország és a nemzet régi dicsőségére restituáltassék, az királyukkal egyenlő akarattal és erővel hadakozzanak magoknak, feleségeknek, gyermekeiknek és hazájuknak az török iga alól való megszabadulására”.[1] Majd pedig, miután a Lotharingiai Károly elnökletével felállított bíróság előtt Pozsonyban tizenhét vármegye, tizenkét város és tizennégy főúr letette a hűségesküt, s Draskovichot visszahelyezték az országbírói, Batthyányt a dunántúli főkapitányi méltóságba, Lipót sérelmeik összeírására hívta fel a rendeket.

Az 1687–1688. évi országgyűlés

Az egyetlen átgondoltabb politikai terv, a Draskovich Miklós országbíró propozíciójában kifejtett elgondolás – jelenlegi ismereteink szerint – nem kapott érdemleges szót.

Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek

Eleonóra császárné 1694-ben alapított csillagkeresztes hölgyei közé magyar főúri nőkkel együtt Draskovich Miklós országbíró özvegye is bebocsátást nyer.

Lábjegyzet

  1. Lipót császár kiáltványa, Bécs, 1684. január 12. MTAKK Tört. Ívrét 201/IV.