Drezda

A Múltunk wikiből

németül Dresden, szorb és vend nyelven Drežďany

Szászország német szövetségi állam fővárosa, egyben gazdasági és pénzügyi központja
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
Pillnitz 1950 óta Drezda városrésze. Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
A pillnitzi kastély
1745. december 25.
Mária Terézia és II. Frigyes megbízottai Drezdában békét kötnek, újból megerősítve Poroszországot Szilézia birtokában.
1756. augusztus 29.
II. Frigyes benyomul seregével Szászországba és megszállja Drezdát. (A hétéves háború kezdete.)
1791. augusztus 25–27.
II. Lipót és II. Frigyes Vilmos porosz király megállapodik abban, hogy seregeiket hadiállapotba helyezik. Pillnitzi nyilatkozatukban megfenyegetik a francia forradalmat.
1849. május 4–8.
A drezdai felkelés.
1850. december 23.—1851. május 15.
A német fejedelmek drezdai konferenciája.
1860. december 16.
Teleki Lászlót Drezdában letartóztatják.

Ember Győző

Az osztrák örökösödési háború

A váltakozó sikerrel nyolc évig tartott háborúból, amelyet a Poroszországgal 1745-ben Drezdában, Franciaországgal pedig 1748-ban Aachenben kötött béke zárt le, végül is Ausztria területi veszteségekkel, mégis megerősödve, fennmaradását biztosítva került ki, nagyhatalmi állását is meg tudta tartani.

Benda Kálmán

II. Lipót politikájának ellentmondásai

Augusztus 25-én a szászországi Pillnitzben megállapodott II. Frigyes Vilmos porosz királlyal, hogy seregeiket hadiállapotba helyezik, majd 1792. február 7-én a két ország szövetséget kötött egymással. Mindez azonban inkább ijesztésnek volt szánva, Lipót semmiképpen sem akart háborút; annál inkább el volt szánva, hogy a forradalmi eszméknek útját állja.

A reakció felülkerekedése

A pillnitzi szerződés alapján Poroszország is háborúba lépett a franciák ellen, s nyár derekán a 142 ezer főnyi egyesült porosz–osztrák hadak Károly Vilmos braunschweigi herceg vezetése alatt megkezdték a háborút, amely – kezdeti sikerek után – csúfos visszavonulással és Belgium francia kézre kerülésével végződött.

Spira György

Forradalmi fordulat Európában

És a forradalom még a következő esztendőben is tovább hódított: 1849. január 31-én felütötte a fejét Firenzében, március 31-én pedig Genovában, majd május 4-én Drezdában, május 9-én Elberfeldben, május 12-én Rastattban s végezetül május 17-én Kaiserslauternben. A napóleoni háborúk időszakának lezárulása után kiépült európai hatalmi rendszer pedig, amely az előző évtizedek szabadságmozgalmait még nagyjából érintetlenül vészelte át, most e forradalmi áradat hatására egyszeriben roskadozni kezdett.

De 1848 forradalmi áradata ezt az európai hatalmi építményt csak megingatni volt képes, alapjaiból kiforgatni nem. Már csak azért sem, mert időbelileg nagyon széttagolt volt. Hiszen a forradalom első hulláma még meglehetősen gyors egymásutánban zúdult rá a nápolyi, a párizsi, a müncheni, a bécsi, a berlini és a karlsruhei trónra. De amikorra Prága is mozgásba jött, addigra Konstanzban, Krakkóban, Poznanban és Nápolyban már ismét a régi rend képviselőinek a kezében volt a hatalom. S azután, még mielőtt Bukarest talpra állt volna, már Prága is elbukott. S helyette utóbb megmozdult ugyan egyebek mellett Róma és Firenze, időközben viszont az ellenforradalom lett úrrá Milánón, Bukaresten, Berlinen és Bécsen is. Amikor meg végül Drezda is fegyverre kelt, akkorra Firenze lett újból az ancien régime híveinek zsákmányává. S hiába sietett ekkor Drezda nyomába lépni Rastatt: mire kitűzte a zászlót, már Drezda sem, Palermo sem tarthatta magát többé, Párizsban pedig nemkülönben ütött a forradalom utolsó órája.

A nagyhatalmak összefogása az elszigetelt Magyarország ellen

A Drezdában május 4-én kitört felkelést például a porosz csapatoknak alig négy nap leforgása alatt sikerült vérbe fojtaniuk, a cseh radikálisok május közepére tervezett prágai felkelése pedig már csírájában elvetélt, mert a hatóságok még a felkelés tényleges kirobbanása előtt leleplezték és felszámolták a szervezkedést.

Szabad György

Birodalmi egység önkényuralom árán

Schwarzenberg semmilyen, céljait szolgáló eszköz igénybevételétől sem riadt vissza. Nemcsak Magyarország megtörésére vette igénybe a cári fegyvereket, hanem 1850-ben velük fenyegetve meg Poroszországot, arra kényszerítette a potsdami udvart, hogy „kísnémet” egységesítő terveit elejtve ismerje el a Habsburg-uralkodó vezető szerepét legalább a felélesztett Német Szövetség laza szervezetének az élén. 1851 tavaszán azonban a drezdai fejedelemgyűlést már nem tudta rábírni arra, hogy a Habsburg-birodalom nem német tartományait is fogadja be a Német Szövetségbe. A nyugati hatalmak e terv elleni mozgósításában némi szerephez jutott a magyar emigráció tiltakozó emlékirata is. A drezdai elutasítás korántsem késztette tervei feladására Schwarzenberget, sőt arra ösztökélte, hogy minden eszközzel siettesse a birodalom megkezdett egységesítését.

A nemzetközi helyzet változásai és az emigráció

1851 tavaszán, amikor Bécs kísérletet tett arra, hogy a drezdai német fejedelemgyűléssel elfogadtassa a „magyar koronaországok” beolvasztását a Német Szövetségbe, Telekiék nagyhatású emlékiratban szálltak szembe a tervvel, és járultak hozzá annak elejtéséhez.

Irodalom

a drezdai felkelés magyar vonatkozásait pedig közelebbről is megvilágítja Roland Zeise és Helmut Zessin, Zur Solidarität deutscher und ungarischer Revolutionäre im Frühjahr 1849 (Wissenschaftliche Zeitschrift der Universität Rostock. Gesellschafts- und Sprachwissenschaftliche Reihe, 1974).

Kiadványok