Eckhardt Tibor

A Múltunk wikiből
Makó, 1888. október 26. – New York, New York, USA, 1972. szeptember 10.
kisgazdapárti politikus, országgyűlési képviselő,
a két világháború közti magyar politika egyik vezető alakja
Wikipédia
Eckhardt Tibor 1939-ben

L. Nagy Zsuzsa

A Clerk-misszió

Az Etelközi Szövetség úgynevezett hét vezérek tanácsa, s különösen Eckhardt Tibor, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, Gömbös, a különítményes Prónay hosszú időn át minden legális intézménynél erősebb befolyással volt Horthyra és az eseményekre.

Az első királypuccs

A konszolidáció tartalma, iránya körül folyó hatalmi harc erői és irányzatai csaptak össze a királykérdésben is. Ennek a külpolitikai szempontból különösen kényes problémának a megoldását a legitimista nagybirtokosok, arisztokraták egy csoportja – támogatva más társadalmi rétegektől – azért sürgette, hogy háttérbe szorítsa Horthyt, s a Gömbös GyulaEckhardt TiborKozma MiklósZsilinszky Endre-féle fasiszta jellegű csoportosulást, a konszolidációnak pedig más irányt adjon.

A Bethlen-kormány megalakulása

Bethlennel s a mögötte álló konzervatív jobboldal konszolidációs programjával szemben a GömbösEckhardtKozma csoport továbbra is nyílt diktatórikus, fasiszta jellegű eszközök alkalmazásában látta a hatalom megtartásának feltételét; a legitimisták a bel- és külpolitikai konszolidáció egyetlen lehetséges módjának még mindig IV. Károlynak a magyar trónra való visszaültetését tekintették; az erőtlen liberális polgári ellenzék a kormányzati módszerekben liberalizálást, polgári parlamentarizmust, mind a diktatórikus fasiszta tendenciák, mindaz arisztokrata-konzervatív nagybirtok háttérbe szorítását óhajtotta. Ez a törekvés állt a legközelebb a Magyarországi Szociáldemokrata Párt érdekeihez.

A bel- és külpolitikai erőviszonyok a Bethlen képviselte programnak kedveztek. E program megvalósításához 1921–1922 folyamán négy döntő probléma rendezése volt szükséges: az egységes kormánypárt létrehozása; a királykérdés és a legitimisták kikapcsolása; megegyezés az Magyarországi Szociáldemokrata Párttal, valamint a szélsőjobboldali csoportok, a nyílt fasiszta tendenciák olyan formában történő visszaszorítása, hogy azok részben a konszolidált rendszer szerves alkotóelemévé váljanak.

Az egységes kormánypárt létrehozása csaknem egy esztendeig elhúzódott, mert a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Kisgazdapárt az egységes kormánypártot nem kívánta, illetve a Kisgazdapárt mint a legnagyobb parlamenti párt maga akart kormánypárttá előlépni. Az egységes kormánypárt megteremtésében Bethlen elsősorban és szinte kizárólag a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából kivált úgynevezett disszidens csoportra támaszkodhatott. Ezek a politikusok a nemzetgyűlésben párton kívüliekként szerepeltek, ezzel is hangsúlyozni kívánva, hogy a nagybirtok és a nagytőke a meglevő pártok egyikét sem tekinti tényleges és megbízható képviselőjének. A disszidensek mellett mind nagyobb mértékben számíthatott Bethlen a nagyburzsoáziának a Nemzeti Középpárt körül tömörülő részére. Ez a csoport Tisza Istvánban és annak konzervatív liberalizmusában látta ideálját, amit az adott viszonyok között Bethlen közelített meg leginkább. Az uralkodó osztályok e legjelentősebb képviselői számára a Gömbös és Eckhardt vezette szélsőjobboldal éppoly kevéssé volt kívánatos, mint amennyire nem tekinthették reprezentánsuknak a legitimista-konzervatív Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját vagy a kisgazdák földreformot és más belpolitikai reformokat követelő táborát.

Bethlen – amint 1921. október 21-i pécsi beszédében kifejtette – olyan egységes kormányzópártot kívánt, amely kész magába fogadni mindenkit, aki programját elismeri. Ez nem zárta volna ki a GömbösEckhardt csoportot, a konzervatív elemeket, s nagyon is kívánta a kisgazdák csatlakozását.