Ecsedi Báthori István

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2016. december 27., 09:54-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
1555 – Ecsed, 1605. július 25.
országbíró
Wikipédia

Sinkovics István

A vajda „fejedelmi” hatalma

Veszélyes helyzetben voltak, akik fel akarták nyitni a szultán fermánját: elfogadva a török jelöltjét, lemondanak a választásról. Báthori István nem avatkozott a vitába, hanem testvérével, Kristóffal és a család másik nagybirtokos ágának képviselőjével, Ecsedi Báthori Istvánnal együtt jelenve meg az országgyűlésen, személyes és családi tekintélyével lecsendesítette az izgatott hangulatot, és elejét vette a jóvátehetetlen lépésnek.

A háború nyitánya

  • Pálffy Miklós alsó-magyarországi főkapitány mintegy 6 ezer emberrel csatlakozott a felső-magyarországi hadsereghez, amelyet többek között Ecsedi Báthori István, Dobó Ferenc, Rákóczi Zsigmond, Thököly Sebestyén és mások csapatai alkottak. Megvették a Rimaszombat közelében levő Szabatkát, majd ostromzár alá fogták Füleket, és november 11-én Romhánynál döntő győzelmet arattak a Fülek felmentésére induló török csapat felett.
  • Számosan kaptak olyan levelet, mint Ecsedi Báthori István országbíró. Haszán temesvári beglerbég felajánlott számára egy bizonyos területet, ha elpártol a császártól, és a szultán zászlaját felveszi. Ez azt jelentette volna, hogy ha Báthori török segítséggel megegyezik a felső-magyarországi városokkal, a vármegyékkel és a főurakkal, a Kassától Nagyszombatig terjedő területet mint vajdaságot megkapja és örökösen bírja, s a török szövetség, „vazallitás” vállalása mellett évi 20 ezer tallér adót fizet.

Makkai László

Bocskai „gondolkodni kezd”

Az 1603 végén meghalt III. Mehmed utódjának, I. Ahmednek uralmát kellett megerősítenie. Követei, mint láttuk, békét ajánlottak, de ragaszkodtak a Budát biztosító Esztergom visszaadásához, melyért cserébe Kanizsát vagy Egert ígérgették. Nem nyugodtak bele Erdély elvesztésébe sem. A béketapogatózások idején is minden igyekezetük az volt, hogy az erdélyi emigrációnak segítséget nyújtsanak a hazatérésre és a török védnökség alatti fejedelemség helyreállítására.

Megfelelő fejedelemjelölt azonban sem odahaza Erdélyben, sem a török emigrációban nem akadt. A Mihály vajda és Basta elleni felkelések során a legtekintélyesebb családok vezető egyéniségei vagy életüket vesztették, vagy – mint Sennyei Pongrác és Kornis Boldizsár – katolikus vallásuk miatt a Habsburg-oldalon álltak. Báthori Zsigmond Csehországban élt gondos felügyelet alatt, s a fejedelmi család utolsó sarja, Gábor, gyermekifjúként az öreg Ecsedi Báthori István szárnyai alatt nevelkedett; őt még túl korai lett volna jelöltként felléptetni.


Belgiojoso azonban, úgy látszik, szokásos nemesi lármázásnak vette az egészet, s megpróbált a környékbeli nagyurakhoz fordulni támogatásért. Meghívta őket szeptember 28-ra a rakamazi táborba, ahol akkor már mintegy 1500 sziléziai lovas tartózkodott Rottwitz ezredes parancsnoksága alatt, valamint a nemesség által kiállított 600 magyar lovas, s odaérkezett a temesvári kalandból Dampierre is 2500 hajdújával. A Petz ezredes gondjaira bízott és Kassán állomásozó 2 ezer gyalogoson és némi tüzérségen kívül ez volt az egész haderő, amivel Belgiojoso pillanatnyilag rendelkezhetett, de pénz híján ez is mozdíthatatlan volt. A magyar uraktól pénzt akart szerezni a katonák zsoldjára, hogy Dampierre hajdúit a vármegyei hadakkal és a nemesi lovasokkal együtt Bastához küldhesse, hiszen közben Pest, Vác és Hatvan megint török kézre került, s a nagyvezír Esztergomot ostromolta. Meg is jelent Rakamazon Rákóczi Zsigmond, Csáky István és Melith Pál, Báthori István pedig követet küldött. De csak Rákóczitól sikerült 3 ezer forint kölcsönt kipréselni, ami édeskevés volt; ezért Belgiojoso személyesen kereste fel ecsedi várában a dúsgazdag Báthorit, remélve, hogy az bőkezűbb lesz. Csalódott, és üres kézzel kellett távoznia. Akkor még nem tudta, hogy megelőzték a nemesség küldöttei, akik Báthorit akarták megnyerni mozgalmuk élére, de azok is visszautasítást kaptak.

Támadás Bocskai várai ellen

Bocskai korábban nem kereste a kappcsolatot a felső-magyarországi elégedetlenekkel. Azok se vele, hanem Báthori Istvánt próbálták megnyerni.

Az álmosdi csata

Belgiojoso akkor érkezett lovasaival és Cavrioli 2 ezer vallonjával a helyszínre, mikor a lőporrobbanás bekövetkezett. A hajdúk elkövették azt a vigyázatlanságot, hogy a hidat nem rombolták le, s így Belgiojoso átkelhetett rajta, sőt hadrendbe állíthatta katonáit. Ha támad, talán megfordíthatja a csata sorsát, de vagy nem bízott a vallonokban, akiket maga is garázda, szemét népségnek tartott, vagy túlbecsülte Bocskai erejét, mert tétlenül kivárta, hogy a hajdúk, úgyszólván a szeme láttára lemészárolják gyalogosait, beszögezzék ágyúit, s foglyaikkal és zsákmányukkal visszavonuljanak. Azután visszatért Adorjánba, s levélben tudatta Mátyás főherceggel, hogy miért nem küldi a sürgetett segítséget Bastának, sőt maga kér támogatást. Eleinte arra gondolt, hogy Szatmárra vonul, s elvágja Bocskait az őrizetlenül maradt Erdélytől, de azután fontosabbnak tartotta, hogy 3 ezer málhás szekerét biztos helyre menekítse, s ezért Váradra vette be magát. Innen írta meg Bocskai „nagyvéletlen árultatását”[1] Báthori Istvánnak, kérve őt arra, hogy katonáival siessen Rakamazra. De az ecsedi oligarcha titokzatosan hallgatott: egyelőre egyik félhez sem kötelezte el magát.

Osgyán és Edelény

Tüzérség híján a hajdúk jelentősebb várakat megvenni nem tudtak; Szepesvárát is hiába ostromolták, hogy kivegyék belőle Belgiojosót. Füleket, Murányt, Tokajt, Szatmárt körülzárták, Váradot szemmel tartották, Makovicát, Sárost, Ecsedet, a hallgató, de nem ellenséges Rákóczi, Csáky, Báthori fészkeit pedig békén hagyták.

Basta visszavonulása

A nyugati magyar urak és nemesek már nem tudták, mitől féljenek jobban: a hajdúktól, saját jobbágyaiktól vagy a császári zsoldosoktól. Thurzó Miklós azt tanácsolta, hogy „ki-ki oltalmazza magát, amint tudja”.[2] Ő maga úgy tette ezt, hogy csatlakozott Bocskaihoz, s példáját Thurzó Szaniszló és Kristóf is követték. A családból csak György maradt hű a Habsburgokhoz, egyébként egyedül az alsó-magyarországi lutheránus nagyurak közül, mert Thököly Sebestyén, Dersffy Miklós, majd a Lengyelországból hazatérő Illésházy István is átállt. Illésházy akkorra már belátta, hogy a jogtalanság passzív tűrését előíró lutheránus felfogás, amelyet korábban ő is képviselt, nem oldhatta meg a Habsburgok és a magyar rendiség összeütközésével felmerült problémáikat. El kellett ismernie, hogy erre csak a korábban elutasított kálvinista radikalizmus volt képes: „Most kezdem megösmerni, miért hozott volt az Úristen engem idején ki [Magyarországról], mint Lótot Sodoma veszedelméből, mert ha el nem hozott volna, netalán akadék löttem volna hazámnak.”[3] Vele együtt az utolsó ingadozó felső-magyarországi urak, Rákóczi, Csáky s halála küszöbén a vén Báthori is színt vallottak Bocskai mellett.

Hajdúvilág Erdélyben

  • Báthori Gábor a kassai szerződés megkötése után egy ideig nem gyanította, mi készül ellene Magyarországon. Erdélyt családi örökségének tekintette: Somlyai Báthori Istvánnak, Báthori Boldizsár 1601-ben elhunyt öccsének fia volt. Árvaságában – húgával, Annával együtt – távoli rokona, Ecsedi Báthori István országbíró nevelte, s lévén gyermektelen, általános örökösévé tette. A Báthoriak két ágának óriási birtokai így 1605-ben egy kézben egyesültek, s a testvérek házasságával (Gábor Palocsai Horváth Annát, Bocskai unokahúgát vette el, míg Anna Bánffy Déneshez, Bocskai unokaöccséhez ment nőül) még a Bocskai-vagyonból is gyarapodott.
  • Bár a fejedelem kálvinista volt (a hitbuzgó Ecsedi Báthori István kívánságára tért át) de ahogy Báthori István és Zsigmond sem vallási szempontok alapján válogatta össze tanácsosait, az ő környezetében is szép számmal szerepeltek katolikusok és unitáriusok.

Katolikus összeesküvés Báthori Gábor ellen

A nagy család utolsó sarjai féktelen szenvedélyeikben égtek el. Ecsedi Báthori Istvánnak, a kegyes országbírónak húga, Nádasdy Ferencnek, a "fekete bégnek" felesége, Erzsébet – akinek anyja Somlyai Báthori leány volt – beteges szexualitásból fakadó rémtetteivel a „csejtei szörny” nevet érdemelte ki. Míg Erzsébetet és Annát a kortársak súlyosan elítélték, Gábornak, férfi létére, sok mindent megbocsátottak; érthető azonban, hogy azok, akiknek családi becsületébe gázolt, csak gyűlölettel gondolhattak rá.

Lábjegyzet

  1. Ugyanott 384.
  2. Pogrányi Benedek levele. Ugyanott, 225.
  3. Idézi: Makkai László, A Habsburgok és a magyar rendiség a Bocskai-felkelés előestéjén. TSz 1974. 181.

Irodalom

Értékes új adatokat közöl: Balázs Mihály, Ecsedi Báthori István levelei Bocskaihoz (Szeged, 1972), különösen Bocskai királyságának a magyar mágnások közt egyedül álló pártolását. A halálához közeledő Báthori így ír 1605 júliusában Bocskainak: „Remé11em mindazáltal, hogy netalán felséged és az ország ezen megnyughatnék, hogy császár őfelsége bocsássa ki keziből éppen Magyarországot et partibus ei subiectis, adja meg őfelsége koronánkot is. Lám ez nem új dolog, mert Fridericus császár is megadta volna a koronát az szegin Mátyás királnak” (48).