Edirne

A Múltunk wikiből

latinul Hadrianopolis, régiesen Drinápoly

Törökország legnyugatibb részén, az egykori Trákia területén található; Edirne tartomány székhelye közel a görög és bolgár határhoz
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Edirne központja
378
augusztus 9. A Fritigern vezette nyugati gótok Hadrianopolisz (Edirne) mellett vereséget mérnek a keletrómai hadseregre; Valens császár halála.
1087
tavasz: Salamon király a Cselgü (Kutesk) vezette besenyő sereggel Konstantinápoly ellen vonul; Drinápoly (Edirne) környékén a bizánci seregtől vereséget szenvednek, menekülés közben Salamon király fegyverrel a kezében elesik.
1190
február: III. Béla közvetítésével II. Izsák és I. Frigyes Hadrianopoliszban békét köt.
1547
június 19. Béke Drinápolyban V. Károly császár és I. Szulejmán szultán között. A béke I. Ferdinánd országaira is kiterjed. (A magyar király évi 30 ezer aranyat fizet ajándék címén.)
1552
április 22. A török Drinápolyból megindul Magyarország ellen.
1568
február 17. Béke Drinápolyban I. Miksa és II. Szelim között. (Évi 30 ezer magyar arany fejében Miksa birtokában maradnak a kezén levő területek.)
1575
januárjától Török támadások a hódoltságon kívüli várak ellen.
november 22. Az 1568. évi drinápolyi békét nyolc évre megújítják.
1590
november 29. Az 1568. évi drinápolyi béke megújítása.
1593
február 7. Szinán nagyvezír a drinápolyi béke értelmében kétévi ajándékot követel, valamint a török foglyok elengedését.
1663
április 12. Köprülü Ahmed nagyvezír elindul Drinápolyból az I. Lipót elleni hadjáratra.
1683
április 1. IV. Mehmed szultán Drinápolyból hadjáratra indul I. Lipót ellen.
október 14. IV. Mehmed szultán Belgrádból visszaindul Drinápolyba.
1718. január 4.
III. Ahmed szultán Drinápolyban fogadja II. Rákóczi Ferencet.
1829. szeptember 14.
A drinápolyi béke szavatolja Görögország függetlenségét.

Mócsy András

A késő antik idők Pannoniában

A barbár nyomás súlypontja az Al-Dunánál nehezedett a birodalomra, ahol a különböző gót csoportosulások között lavírozó Róma egyre súlyosabb veszélyeknek nézett elébe. A felgyülemlett feszültségek 376-ban robbantak ki nyílt háborúban. Egy gót csoportosulás betörését már csak azzal sikerült veszélyteleníteni, hogy a gótokat szövetségesként a Balkán keleti részében telepítették le. Az ellátásukról gondoskodni hivatott római hatóságok sikkasztásai miatt azonban a gót telepesek csakhamar fegyvert fogtak, miközben újabb és újabb gót csoportok és néhány más nép töredékei hatoltak be az al-dunai tartományokba. Az elözönlött Balkánra összpontosított római seregek nem sok sikert tudtak elérni, 378 augusztusában pedig Hadrianopolis mellett (Edirne) a római sereg megsemmisítő erejű vereséget szenvedett, és maga Valens császár is elesett.

Az események

A hadrianopolisi ütközet után a Balkán-szerte kószáló gót, alán és kis részben hun harcosok közül egy jelentősebb csoport 379 őszén eljutott Pannoniába is, ahol a tél folyamán rabló és pusztító portyáival rettegésben tartotta a lakosságot.

Bóna István

A hunok

  • A mai Románia területén élő, magukat később vizigótnak (derék, jó, vitéz gótok – gót: vezu) nevező törzsek csak röviddel korábban léptek egymással tartós politikai szövetségre. Athanarik királlyal (thiudans), a vizigót szövetség vezetőjével (iudex) az élükön a Dnyeszternél foglaltak védelmi állást. A nyugati gótokat a hun támadás szétszórta, Athanarik saját harci kíséretével a Kárpátok hegyei közé hátrált, a többiek Alavivus és Fritigern vezetésével az Al-Dunához özönlöttek, és 376 őszén menedéket kértek a római birodalomtól. A római hajók törzsenként és nemzetségenként átszállították a gótok népét a Dunán. Elég volt néhány római tiszt és kincstári tisztviselő kapzsisága ahhoz, hogy a fegyveres tömeg fellázadjon, s ezzel olyan katonai és politikai eseménysorozatot indítson el, amely a római birodalom megrendüléséhez fog vezetni. 378. augusztus 9-én a Fritigern vezette felkelő gótok csapásai alatt, Hadrianopolis (Edirne) közelében Valens császárral együtt elhullt a birodalom keleti felének elit hadserege.
  • A hadrianopolisi csata után a vizigótok végigpusztították Görögországot, Illyricumot, Itáliát – ahol 410-ben Rómát is elfoglalták –, majd Galliába vonultak.

Györffy György

„Aktív” külpolitika

A nyomukba szegődött kunok Szakál nevű fejedelmük vezetésével már 1061-ben megtámadták a kijevi fejedelemséget, 1068-ban pedig három orosz fejedelem egyesült seregét verték meg, majd a negyediktől vereséget szenvedtek. 1071-ben ismét Oroszországot támadták, és csak 1078-ban törtek a bizánci birodalomba, amikor Drinápolyt (Edirne) is ostrom alá vették.

László egyeduralmának biztosítása

1078-ban, amikor Baszilaikosz dürrachioni (durazzói) dux fellázadt Niképhorosz császár ellen, és Szaloniki körzetében harcolt a császár csapataival, hívására az Al-Duna mellékén lakó besenyők a kunokkal szövetkezve rátámadtak Drinápolyra, majd megverve visszavonultak. Ez volt az első eset, hogy a kománnak nevezett kunok betörtek a Balkánra, és ettől kezdve mind jelentősebb szerepet játszottak a Magyarországgal szomszédos Havasalföld és Moldva történetében.

Külpolitika. Horvátország megszállása.

Végül, 1087 elején maga Cselgü kelt át az Al-Dunán hatalmas besenyő–úz sereggel, és vele ment Salamon egy kisebb magyar csapat élén. Konstantinápoly ellen vonultak, és már túljutottak Drinápolyon (Edirnén), amikor Komnénosz Elek vezérei megtámadták őket. Cselgü elesett, a besenyő sereg menekült az Al-Duna felé, Salamon és magyarjai azonban – nem bírván a nomád lovak iramát – lemaradtak, és egy elhagyott várromban húzták meg magukat.

Kristó Gyula

III. Béla hódító külpolitikája

Része volt Bélának abban, hogy Frigyes és Izsák 1190 februárjában megkötötte a hadrianopoliszi (drinápolyi) békét, amely elhárította Bizánc feje fölül közvetlenül fenyegető német támadás veszélyét, ugyanakkor lehetővé tette a keresztesek zavartalan átkelését Kisázsiába.

Hegyi Klára

Hódítás, hatalom, földbirtokrendszer

A következő száz évből ismerjük több száz letelepedett, tehetős, iparral és kereskedéssel is foglalkozó edirnei katona hagyatékát. Az ő vagyonuknak is több mint 40%-a volt készpénz vagy pénzbeli kinnlevőség, s ugyanennyit tett ki lakóházaik, kertjeik, szőlőik, boltjaik, kis kézműves műhelyeik értéke.

A hódítás határai

A török sereg a tavaszi árvizek s a még járhatatlan utak miatt április–május előtt nem kezdhette meg a felvonulást, s a meginduló esőzések és a beálló hideg miatt novemberre vissza kellett térnie kaszárnyáiba. A több tízezres ember-, állat- és szekérkígyó felvonulása kényszerűen a gyalogság sebességéhez igazodott, a fősereg a fővárosoktól (előbb Brusszából a kis­ázsiai, majd Edirnéből és Isztambulból az európai oldalon) egyaránt két – két és fél hónap alatt jutott el Belgrádig és Kisázsia keleti határáig, s a tényleges harcra két–négy hónapja maradt.

Sinkovics István

Az 1552. évi hadjárat. Eger védelme.

A hadjárat vezetésére Szulejmán a perzsa háborúkban gazdag tapasztalatokat szerzett Kara Ahmed pasát nevezte ki szerdárrá, akihez Drinápolyban április 22-én csatlakozott Haszán anatóliai beglerbég is.

A drinápolyi béke

Önálló cikk.

A speyeri egyezmény

  • Az északkeleti részek nemesi mozgolódása és Karácsony György parasztmozgalma a belső feszültség jelzései voltak; a drinápolyi béke megvalósítása azonban Miksa és János Zsigmond nem szűnő ellentétei miatt vált kétségessé.
  • A megegyezés nyilvánvalóan sértette a Porta érdekeit. Ezért a szerződő felek megállapodtak: titokban tartják a megegyezést; a drinápolyi béke ellen egyikük sem cselekszik; ha a török mégis támadna, kölcsönösen segítik egymást, és Miksa a birodalmi segélyt is felhasználja Erdély megmentésére. Ha pedig János Zsigmond a török ellenében mégis elvesztené Erdélyt, Miksa a már egyszer neki ígért Oppelnnel, továbbá Ratiborral kárpótolja. A múlt rossz emlékei miatt a császár kötelezettséget vállalt arra, hogy Erdélybe küldendő hadai kímélni fogják az országot. A speyeri egyezmény jelentős és keserves állomása Magyarország történetének: a drinápolyi békével befejezett tényként fogadta el és rögzítette az ország három részre szakadását.

Zimányi Vera

A majorsági gazdálkodás kibontakozása

Kü1földről – Törökországból, valamint nyugati országokból – beszerzett oltványok, dugványok, magok és hagymák segítségével a kultúrnövények eddig soha nem ismert bőségét és fajtaválasztékát honosították meg: drinápolyi, szmirnai dinnyemagot, perzsiai nagy kajszibarackokat hoztak be.

Sinkovics István

A rendek a kormányzat önállóságáért

Az új uralkodó, Miksa véget akart vetni az ismétlődő panaszoknak, ezért a drinápolyi béke megkötése után az 1569. évi országgyűlési előterjesztésében hangsúlyozta Magyarország és a többi Habsburg-ország egymásrautaltságát.

A fejedelemség területi kialakulása

Míg a speyeri egyezmény János Zsigmond és a Habsburg-ház kapcsolatát rendezte, Erdély viszonyát a törökhöz voltaképpen már 1541-ben „rendezték”. A szultán védnökséget vállalt fölötte, de ezért évi 10 ezer aranytallért kötött ki, és arra törekedett, hogy mindenáron megakadályozza Erdély és a királyi Magyarország egyesítését közös uralkodó alatt. A drinápolyi béke után a Habsburgokkal való megegyezést ugyan nem ellenezte, de a speyeri szerződésben voltak pontok, amelyek miatt a megállapodást nem lehetett a Porta tudomására hozni. A törökhöz írt leveleiben János Zsigmond továbbra is mint választott király szerepelt, bár az elővigyázat feleslegesnek bizonyult, mert Isztambulban eleve mindenről tudtak.

A magyar rendiség jelenléte a török területen

A végvári katonák török területeken való portyázásának a drinápolyi béke sem vetett véget. 1579-ben például a budai pasa 27 pontban sorolta fel, hogy területére honnét és hányszor hatoltak be végváriak. Néhány vitézből álló portyázókon kívül 100–200 vagy 1000–2000 főnyi csapatok is megjelentek.

Péter Katalin

Jobbágyi kultúra

A jobbágyok életmódjáról, a világról való elképzelésükről Szikszai Fabricius Balázs tanító és prédikátor Sárospatakon összeállított, először 1590-ben Debrecenben, majd utóbb többször is kiadott szótára tájékoztat. Azért látszik ez különösen alkalmasnak, mert a már meglevő szótárakon kívül elsősorban a népnyelvből merít; a tanítás során állította össze a szókészletét. Igen közel kell tehát állnia a tanulók mindennapjaihoz. A legfeltűnőbb, hogy a szavak tárgy szerinti csoportosításában legterjedelmesebb a betegségekre vonatkozó egység. A különböző váladékos, gennyes, kiütésekkel járó megbetegedések vezetnek. A szemmel nem láthatók közül pedig az erős emésztési zavarok a leggyakoribbak. A betegek helyzete azonban távolról sem reménytelen: a szótár húszféle gyógyító eljárást ismer. Nyilvánvalóan tisztában van az ok és okozati összefüggésekkel, mert legtöbbször a megelőzést, a mértékletességet tanácsolja. A táplálkozást illetően nem annyira az ételek sokasága, mint inkább sokféleségük meglepő. A szokványos táplálékok mellett aludttejet, tejfölt, akácmézet, sajtot, parmezán sajtot sorol fel; aztán az „ehető gyökerek” sok fajtáját, répát, retket, sárgarépát, tormát. A gyümölcsök igen nagy körét ismeri; tizennyolcféle alma, ötféle cseresznye, összesen 76 gyümölcsfajta szerepel a szótárban. A kenyérfajták száma összesen húsz. A lakáskörnyezetről nem sokat árul el, de a gyerekek – úgy látszik legalábbis – ismerik a magasabb igényeket. Szikszai Fabricius Balázs ilyen fogalmakat közöl velük: belluates tapes. Ez „oly szőnyeg, kin sok vadakat szőttenek”. A „könyvtárhoz tartozó” fogalmak pedig külön csoportot alkotnak a szókészletben.[1] A tágabb világot főleg Európa és némileg Ázsia, valamint Afrika jelenti. A velünk szomszédos országokon kívül Európából hat államról – Franciaország, Németország, Olaszország, Görögország, Spanyolország, Oroszország – kellett hallaniuk a diákoknak. Ázsiából „Zsidó ország”, „Carman ország” és a „Szarmaták tartománya” tartozik az anyaghoz. Afrikát „Szerecsen ország” képviseli. A külföldi városok közül Velence, Bécs, Graz, Drinápoly, Konstantinápoly szerepel. Amerikáról Szikszai – úgy látszik – nem beszélt tanítványaival.

Sinkovics István

Szakadatlan harcok a végvidéken

A Török Birodalom fő hadszíntere a drinápolyi békét követően keletre és a Földközi-tengerre helyeződött át. 1571-ben 13 hónapig tartó ostrom után a török csapatok elfoglalták Ciprus szigetét; de még ugyanez év októberében a pápa, Spanyolország és Velence egyesített tengeri hadereje Lepantónál szétverte a török hadiflottát. A győzelmet közvetlenül nem tudták ugyan kihasználni, de távolabbi következményként meggátolta a török terjeszkedését a Földközi-tenger nyugati medencéjében. 1573-ban Velence elfogadta a török békefeltételeket, 1581-ben pedig Spanyolország is megbékélt. Keleten a szárazföldön 1578-tól újabb hosszú harc indult a perzsák ellen, és az 1590-ben kötött béke szerint a törökök megvetették lábukat a Kaukázus vidékén.

A magyar király és a szultán békemegállapodásait ugyan 8 évenként megújították, a nyugalom azonban nem állott helyre Magyarországon. A határszéli várakban szolgáló török csapatok ismételten betörtek a szomszédos területekre. A magyar végváriak is rendszeresen végigszáguldozták a szultán dunántúli és alföldi hódoltságát, adót szedtek, csatákat vívtak a török csapatokkal. Az Alsóörsig előrenyomuló fehérvári törököt például Török Ferenc, dunántúli főkapitány – a rossz látási viszonyokat kihasználva – feleakkora erőkkel szétszórta. A harcok mindkét oldalról áldozatokat követeltek. 1571 tavaszán Thury György, Kanizsa kapitánya, a dunántúli harcok egyik messze földön híres vezetője, 150 lovassal és 300 gyalogossal megtámadta a fosztogató török csapatokat, de kelepcébe csalták, üldözés közben nagyobb egység támadt rá, és az egyenlőtlen küzdelemben lovasaival együtt elesett.

A törökök a várak meglepetésszerű elfoglalásával is próbálkoztak. Így lepte meg 1573. február 3-án a szigetvári parancsnok a befagyott mocsáron át Kanizsát. A várba a törökök nem tudtak ugyan behatolni, de a várost felgyújtották és kifosztották. Bár a drinápolyi béke megtiltotta a nagyobb hadjáratot és várak ostromát, a török ilyesmitől sem riadt vissza. 1575 júliusában a budai pasa a végvárakban szolgáló katonaságot a fehérvári bég vezetésével – ágyúkkal felszerelten – az Ipoly menti várak elfoglalására küldte. Kékkő, Divény és Somoskő nagyobb harc nélkül került a túlerőben levő török kezébe. Erre a hét bányaváros közös küldöttséget menesztett Regensburgba, hogy a császár az itteni várakat erősíttesse meg, mert különben nem lehet védekezni a török ellen. A hadjárat alatt a bányamunkások fegyvert fogtak, a termelőmunka megállott, pedig a bányák jövedelmét a kincstár nem nélkülözhette.

A Kulpa mentén a boszniai pasa elfoglalt több megerősített helyet, köztük a Zrínyiek névadó várát, Zrint, miután a krajnai kapitány holtan maradt a csatamezőn. A drinápolyi békét megszegő török őrségek vállalkozásait a budai pasa és a Porta fedezte. Ha a bécsi udvar tiltakozott a helységek elfoglalása miatt, azt válaszolták, hogy azok egytől egyig benne vannak a török adójegyzékekben. Amikor pedig az újabb foglalások visszaadását kérték, a budai pasa azzal tért ki, hogy visszaadásukhoz a szultán hozzájárulása szükséges. Hogy a határvidéken levő török hogyan értelmezte a békét, arra jellemző Bakabánya esete. Amhát nógrádi és drégelyi szandzsákbég 1570 májusában felszólította a bakabányai polgárokat, hogy hozzák be adójukat, különben nem engedi, hogy kimenjenek földjükre és szőlőhegyükre. „Jól tudom – írta –, hogy ti azzal beszélitek ki magatokat, hogy most a hatalmas császár és a király között békesség vagyon; mi is elismerjük és tudjuk, hogy békesség vagyon, de ti ne bizakodjatok ebben, mert a hatalmas császár fizetésem helyett titeket adott énnekem. Most várom tőletek mit adtok énnekem s mennyiben alkuszunk meg, és csak azt kívánom tőletek, ami illet.”[2] A bég ugyanis azzal adott nagyobb nyomatékot követelésének, hogy Bakabánya szerepel a szultán lajstromában. Ez azonban nem felelt meg a valóságnak: a bakabányaiak soha nem fizettek adót a töröknek, és ekkor sem engedelmeskedtek a felhívásnak. Amhát erre csapataival a város alá szállott, a földeken dolgozó embereket levágta vagy elfogta. Ám a korponai őrség és a selmecbányaiak megtámadták az ellenséget, és menekülésre késztették. Hiába küldött a budai pasa fenyegető levelet, hiába próbálkozott a nógrádi bég fegyverrel – a város nem fizetett. A bakabányai kapitány pedig kijelentette, nyársra húzat minden odamerészkedő törököt. Az oszmán támadásokat a békeidőszakban is csak fegyveres ellenállás tartóztatta fel.

A háború nyitánya

A drinápolyi békekötést követően mintegy két évtizeden át a török–magyar határ mentén mindvégig napirenden voltak a kisebb-nagyobb harcok, mígnem az 1590-es évek elején, főleg Horvátországban, a határvidék valóságos tűzfészekké vált. A helyi összetűzésekből és kölcsönös becsapásokból 1591–1593 folyamán nemzetközi méretű háború bontakozott ki.

Haszán boszniai pasa 1591-ben ostrom alá fogta Sziszek várát, s mivel célját nem érte el, 1592-ben ismét a fontos vár elfoglalására indult. Petrinja közelében, már királyi területen, palánkvárat építtetett, és hidat veretett a Kulpán. Erdődy Tamás horvát bánt, aki a vármegyék csapataival és német lovasokkal meg akarta zavarni, megfutamította, serege nagy részét levágta. A Magyar Tanács közbenjárására Rudolf császár Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitányt ezer lovassal és ezer gyalogossal Zágrábhoz küldte azzal, hogy nagyobb német csapatok fogják követni. 1593 kora nyarán azonban Haszán nagy erőkkel, mintegy 22 ezer főnyi sereggel, harmadszor is ostromolni kezdte Sziszeket, de az Erdődy Tamás és a császári generálisok – Eggenberg és Auersperg – vezetésével összegyűlt alig 5–6 ezer főnyi felmentő sereg a török hadat teljesen szétverte. Haszán pasa menekülés közben a Kulpába fulladt.

A török ismételten megsértette a békét; ő volt a támadó, és veresége nem török területen történt. A Porta mégis megtorló intézkedéseket tett: a drinápolyi békeszerződésben foglalt és 1592-ben megújított megállapodás ellenére a Habsburg császár konstantinápolyi követét őrizetbe vette, két császári futárt megöletett, másokat vasra veretett.

Hegyi Klára

A kettős uralom kiteljesedése

Ezt a rendhagyó helyzetet már az 1540—1550-es évek fegyverszünetei és békeszerződései is tükrözték, de elsőként az 1568. évi drinápolyi béke ismerte el. A továbbiakban már szó sem volt arról, hogy az egymás területére behatoló adóztatás jogát bárki is vitassa; az alkudozás most már azért folyt, hogy ki mennyit enged át a magáéból és mennyit szerez a másiktól.

R. Várkonyi Ágnes

Pénz- és hitelviszonyok: az 1657–1659. évi pénzreform és következményei

Mennyiben szorult a fejedelemség külső hitelekre? A tranzakciókra a Levant Company, továbbá a francia hatalmi politika és a lengyel kapcsolatok érdekköreinek vizsgálata adhat majd választ. Figyelmet érdemel az a tény, hogy Naláczy István 1678-ban Drinápolyban vett fel kölcsönt, 1687-ben pedig az erdélyi állam konstantinápolyi házát köti le a Maurocordatótól, a portai főtolmácstól felvett 2400 tallér kölcsön fejében.

Az önálló magyar állam összeomlása és az utrechti béke

Elkötelezettségének tudatában Rákóczi nem adta fel politikai elveit. A franciaországi évek élénk diplomáciai tevékenysége után 1717-ben a Habsburg–török háború idején a török hívására megpróbált ismét bekapcsolódni a küzdelembe, de mire Drinápolyba érkezett, a háború már befejeződött.

Mérei Gyula

A tőkefelhalmozás lehetőségei és a kereskedelmi tőke

A gyarmati áruk, a levantei termékek gyakran drinápolyi nagykereskedő bukaresti, orsovai ügynökeinek révén kerültek a pesti megbízotthoz és onnan a bécsi cégekhez.

Vörös Károly

Európa a bécsi kongresszustól a júliusi forradalomig

A drinápolyi béke 1829-ben jelentősen megerősítette a cár politikai és stratégiai befolyását a Balkánon.

Gergely András

Európa, 1830

A drinápolyi béke, 1829 óta külpolitikai elszigeteltségben levő Ausztria a keleti kérdésben támadt ellentéteket félretéve kereste a szövetséget az egyetlen politikailag rendíthetetlen európai hatalommal, Oroszországgal.

Lábjegyzetek

  1. Szikszai Fabricius Balázs latin szójegyzéke 1590-ből. Kiadta Melich János. Budapest, 1906. 35.
  2. Matunák Mihály, Drégely és Palánk katonai szerepe a törökök alatt, 1552-93. Korpona, 1901. 11.

Irodalom

Az edirnei hagyatékokat: Ö. Barkan, Edirne Askeri Kassamina ait Tereke Defterleri, 1545–1659. (Belgeler, 1968. 5–6).