Edvard Beneš

A Múltunk wikiből
Kožlany, 1884. május 28. – Sezimovo Ústí, 1948. szeptember 3.
cseh politikus,
Csehszlovákia második, vitatott megítélésű elnöke,
Csehszlovákia létrehozásának legerőteljesebb hirdetője és megvalósítója.
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Érvénytelen bélyegkép paraméterek
Edvard Beneš

Galántai József

Az antant hadicéljainak első kifejtése

A francia politikusok körében a háború első évében Briand igazságügy-miniszter képviselte a Monarchiával szemben a viszonylag legmesszebbmenően ellenséges álláspontot. 1914 vége felé úgy vélte, hogy a háború gyorsan befejezhető, ha az angol–francia koalíció a Balkán felől a Monarchiára támad és felkelésre bírja a szláv népeket. Ez a koncepció nyilvánvalóan számolt a felbomlás kilátásával. Később, 1915 októbere után – már mint miniszterelnök és külügyminiszter – a délszláv népek szabadságát Franciaország hadicéljaként hangoztatta, és ő volt az első antant államférfi, aki a csehszlovák függetlenséget, s ezzel a Monarchia teljes felbontását képviselő Benešt hivatalosan fogadta, anélkül azonban, hogy e politika mellett magát lekötötte volna.

A cári kormány a német gyarmatok sorsát illetően érdektelenséget tanúsított, de részt akart venni Törökország felosztásában. Meg akarta szerezni a Németországhoz és Ausztria-Magyarországhoz tartozó lengyel területeket, hogy egységes lengyel tartományt hozhasson létre az orosz birodalmon belül. Ugyancsak meg akarta szerezni a Monarchiához tartozó ukránlakta területeket. Ezen felül Szerbia megnagyobbítását kívánta, Bosznia, Hercegovina, Dalmácia és Észak-Albánia hozzácsatolásával. A meggyengített Monarchiában a szláv elem súlyát akarta növelni.

Az antant felkarolta a Monarchiából emigrált nemzetiségi politikusokat, mert segítségükkel az. ellenséget gyengíthette, és saját közvéleménye előtt alátámaszthatta a népek szabadságára hivatkozó háborús propagandáját. Az antant és az emigráns politikusok mindenekelőtt a Monarchia katonai vereségére törekedve találtak közös célt. Az emigráns politikusok azonban nemcsak a Monarchia katonai vereségét kívánták, hanem államrendszerének teljes széttörését is, új államalakulásokat a közép- és délkelet-európai térségben. Ebben a vonatkozásban azonban az emigrációs szervezetek és az antant céljai a háború első éveiben nem egyeztek.

Masarýk és Beneš, akik a cseh tartománygyűlés és a bécsi Reichsrat képviselői voltak, 1914, illetve 1915 őszén emigráltak és propagandát indítottak a független csehszlovák állam érdekében. Bár Masarýk és Beneš a nyugati antanthatalmakra orientálódtak – 1916 februárjában Párizsban hozták létre a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot –, az angol és a francia hivatalos körök akkor még elutasították a cseh emigráció messzemenő céljait. A cári kormány pártfogolta a cseh és szlovák egyesülést, de előnyösebbnek vélte, ha Csehszlovákia a trialista módon átalakított Habsburg-birodalom kebelében marad, mert akkor a trializmus szláv tagján keresztül érvényesülhet a cári politika befolyása a birodalomra. „A szövetségesek – irja Masarýk emlékiratában – Ausztria-Magyarország teljes szétrombolására és a népek biztos felszabadítására nem akarták kötelezni magukat.”[1] A hazai cseh burzsoázia többsége akkor még az ausztrofil politika híve volt, a Monarchia föderatív átalakítása útján, a birodalmon belül kívánta elérni a nemzeti célokat. Masarýk és Beneš számára a „második vas” politikáját képviselte.

A nemzetiségek politikájának fordulata

1917-ben az antanthatalmak vezetői is mindinkább felkarolták a csehszlovák és a délszláv emigrációt. Masarýk és Beneš az oroszországi csehszlovák légió szervezésével különösen fontos szolgálatot tett az antant hadiérdekeinek.

Siklós András

A Monarchia felbomlása

Október 24-én a Cseh Nemzeti Bizottság több tagja a monarchista beállítottságú Kramář vezetésével az osztrák hatóságok engedélyével és támogatásával Genfbe utazott, hogy az időközben (október 14-én) megalakult és a franciák által már elismert cseh emigrációs kormánnyal (elnöke: Masaryk, külügyminisztere: Beneš, hadügyminisztere: Štefánik) tárgyalásokat kezdjen a további teendőkről.

A Vix-misszió. Az antant új követelései.

A belgrádi megállapodás ellen csehszlovák részről azonnal tiltakoztak. Beneš, a csehszlovák kormány Párizsban tartózkodó külügyminisztere arra hivatkozott, hogy a szövetségesek a csehszlovák államot már elismerték, és Szlovákia azonnali kiürítését követelte; ez ügyben újra és újra eljárt a francia politika irányítóinál.

Az imperialista hatalmak intervenciójának előkészületei

Masaryk és Beneš elvben készek voltak részt venni az intervencióban, de hadseregük gyenge, katonáik harci kedve csekély volt. A munkásság véleményével is számolniuk kellett, hiszen az egységes szociáldemokrata párt részt vett a kormányban.

Hajdu Tibor

Az ellentámadás előkészítése

Ha például egy pillantást vetünk az 1918. decemberi csehszlovák titkos memorandumhoz mellékelt térképre, azt látjuk, hogy az 1919 májusában megállapított és a trianoni békébe foglalt határ mellőzi Beneš igényét a VácSalgótarjánMiskolc vonal birtoklására, továbbá a Szikszó—Bodrog vonaltól északra eső területre, viszont Csehszlovákiának adja a Ruténföld déli és keleti felét is, amiről korábban nem volt szó.

A tiszai offenzíva elhatározása

Az olasz külügyminiszter javasolta az Ábrahám-kormány felhasználását, de ezt Balfour kétkedése és Beneš csehszlovák külügyminiszter élénk tiltakozása miatt elvetették.

Ormos Mária

Nemzetközi kapcsolatok

Mindazonáltal 1924-től kezdve egész Európában pacifista légkör uralkodott, melynek legfőbb központja és terjesztője Genf, a Népszövetség székhelye volt; ott pedig fő hangadói Briand mellett a román Titulescu, a csehszlovák Beneš, a lengyel Zaleski és a német Stresemann, aki a vesztes államok képviselői közül utolsóként lépte át a genfi küszöböt.

Lábjegyzet

  1. Tomaš Garrigue Masarýk, A világforradalom. Emlékek, gondolatok, 1914–1918. Praha, 1928. 161.

Művei