Egyek

A Múltunk wikiből

nagyközség Hajdú-Bihar megyében a balmazújvárosi kistérségben

Wikipédia

Coa Hungary Town Egyek.svg

Bóna István

A középső duna-medencei bronzkor katasztrófája

Az újólag helyreállt viszonylagos nyugalomnak, mondhatnók másodvirágzásnak, az i.e. XIII. században az előbbinél sokkal súlyosabb támadás vetett véget. A régészet számára nehezen megfejthető irányokból érkező támadók szinte egy csapásra véget vetnek a 800 éves bronzkor addigi valamennyi hagyományának. Az egymással szorosan összefüggő koszideri típusú bronz- és aranykincsek egységesen és nagyjából egy időben kerültek föld alá Zalától Beregig, a Csallóköztől az Erdélyi-középhegységig, az Ipolytól a Marosig és a Szerémségig. A katasztrófa egyaránt sújtotta a dunántúli halomsíros elemeket, a magyarádi, koszideri, szeremlei, felsőszőcsi, hajdúbagosi és egyeki csoportokat. A sok évszázados állandó megtelepülés következtében 5–6 méter magasra növekedett telltelepek örökre elpusztultak, az őskor folyamán többé nem települt meg rajtuk ember. A lakosok kincseiket elásták (koszideri típusú kincsek), de nem volt módjuk többé előkeresni őket. A temetők a telepekkel együtt szűntek meg. Ennél egyetemesebb katasztrófát nem lehet kimutatni Magyarország őskori történetében. Egyelőre felderíthetetlen, mi történt.

A késő bronzkor

A Tisza völgyében a Bodrogtól a Marosig a halomsíros kultúra új temetői tűnnek fel, valószínűleg a támadók hagyatéka. A helyi hagyományok egyre halványabban érződnek a szegényes, egyhangú anyagi kultúrájukban, bronz ékszereik és viseletük idegen. Hamvasztásos vagy csontvázas, gyakran kevert rítusú temetőik nem lehettek hosszú életűek (Tiszafüred, Jánoshida, Egyek, Tápé stb.).

Irodalom

Az egyeki csoportot Kovács Tibor foglalta össze (Archeológiai Értesítő 93. 1966. 159-202).