Ember Győző

A Múltunk wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pemm (vitalap | szerkesztései) 2016. december 27., 07:48-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Stájerlakanina, 1909. április 17. – Budapest, 1993. december 1.
történész, levéltáros
Wikipédia
Sírja a Farkasréti temetőben

Ember Győző

Előszó

Az első rész túlnyomóan R. Várkonyi Ágnes, a második Ember Győző, a harmadik H. Balázs Éva munkája, de az agrártörténeti fejezeteket Wellmann Imre, a bányászat- és ipartörténeti fejezeteket Heckenast Gusztáv írta mindhárom részben, a második és harmadik rész művelődéstörténetét Kosáry Domokos, a második rész társadalomtörténetét Vörös Károly, s ugyanő írta meg a harmadik részben az úrbérrendezést.

H. Balázs Éva

Kaunitz kancellár

A direktívák Kaunitztól származtak. Nem dolgozott annyit – különösen nem magyar ügyekben –, mint a fáradhatatlan Borié (kinek 1770-ig vitt szerepét Ember Győző alapvető tanulmánya tisztázta), de rangja, a nemzetközi életben kivívott tekintélye, Mária Teréziára gyakorolt különleges hatása kimondott szavának döntő jelentőséget adott. 1761-től kezdve sorozatosan foglalt állást a Magyarországot és Erdélyt illető kérdésekben, ő vázolta fel a tennivalókat, ő adta meg az udvar követendő politikájának alapozását.

A szempontok a kaunitzi és a közel egykorú józsefi koncepcióban azonosak. Kaunitz elsőbbsége, szinte nevelői-instruáló szerepe nem is kétséges, a módszerek azonban gyökeresen mások. Kiderül ez egy 1761-es, Magyarországgal foglalkozó államtanácsi votumából is.

„Ha a nagy és áldott Magyar Királyság – kezdte fejtegetését – helyes alkotmányt kaphatna, a dicsőséges uralkodóház hatalma megkettőződnék, s a bölcs kormányzás a legszebb gyümölcsöket nevelhetné. Magyarország tehát igen nagy figyelmet érdemel, és ugyanolyan anyai gondoskodást, mint a többi örökös tartomány. Csakhogy alkotmánya sajnálatos módon még olyan, hogy a király és az ország jóléte egymást kizárják. Ugyanis, ami az ország terményeinek értékesítése, gyárak létesítése, a gazdasági élet fellendítése érdekében történne, az nem az adófizető jobbágynak, hanem annak a nemességnek hozna hasznot, amely az állam terheitől teljesen mentesített. Ebből csak visszaélések származnának, és egy tervezett, jobb berendezkedést még nehezebben lehetne megvalósítani.”

„A magyarok az udvarral szemben úgy tartanak össze, mint a kullancs. Szégyenszemre el kell ismernünk, hogy nekünk, németeknek – így a morva Kaunitz – gyakran túljárnak az eszünkön. Alkotmányukat valami rejtélyes homályba burkolják, viszont a mi belügyeinkbe beavatkoznak, az uralkodó bizalmát és kegyét megszerzik anélkül, hogy az államra annyira káros kiváltságaikból valamit is engednének. Ellenkezőleg, gyarapították is azokat. Mindamellett nem szabad a nehézségektől visszariadni, mivel az ügy a dicsőséges uralkodóház szempontjából igen fontos. Semmi sem lehetetlen, ha komolyan akarják. Az Osztrák Németalföld példája bizonyítja ezt. Egy országban sincs több rendi kiváltság, mint abban, egyetlen nép sem ragaszkodik ezekhez jobban, mint a németalföldi. Egységes és rendszeres eljárással mégis el lehetett érni, hogy Flandria más álláspontra térjen, és hasznos változásokat lehetett előkészíteni. Ha valami ≫hasznos≪-at Magyarországon is el akarunk érni, múlhatatlanul szükséges nemcsak az átgondolt politikai rendszer, hanem annak mindenkori szem előtt tartása és érvényesítése. Részkérdések megoldásával nem lehet a végső célt elérni, amit az egyik dolgon nyerünk, azt a másikon elveszítjük.”[1]

Lábjegyzet

  1. Németül közli Ember Győző, Magyarország és az Államtanács első tagjai. Századok 1935. 663.

Művei

Előszó

Magyarország a Habsburg-birodalomban

Az országgyűlések

A kormányzati szervezet

A Habsburg birodalmi gazdaságpolitika és Magyarország

Belkereskedelem

Külkereskedelem

Egyéb művei

Irodalom

A gazdasági táblázatok folyamatosan készültek, de Zinzendorf Károly juttatta el azokat a gyűjtő és tőle is életrajzi és szakmai adatokat kérő Széchényi Ferencnek: Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár Fol. Lat. 918. Tabellae summariae catastrales statisticae Regni Hungariae pro annis 1775–1794. (Ezt az anyagot, amely a gazdasági élet egészét nyújtja, a bányaügytől az import–export minden vonatkozásáig, Ember Győző jóvoltából az Magyar Országos Levéltárban használtam.)