Endre halicsi fejedelem

A Múltunk wikiből
1210/12 – 1234
halicsi fejedelem
Wikipédia
1218
január: Sikertelen katonai akciók után II. Endre visszaindul a Szentföldről. Útközben harmadszülött fiát, Endrét II. Leó örmény király lányával, Béla fiát I. (Laszkarisz) Theodórosz nikaiai császár lányával, Mária lányát pedig II. (Aszen) Iván bolgár cárral jegyzi el.
1219–1221
II. Endre eljegyzi Endre herceget Msztyiszlav lányával, mire ő szabadon engedi Kálmánt és feleségét.
1226–1227 fordulója
Msztyiszlav átengedi Halicsot vejének, Endre hercegnek.
1229
tavasz: Danyilo szerzi meg a halicsi trónt, Endre herceg visszatér Magyarországra.
1231
második fele: II. Endre hadjárata nyomán újra Endréé a hatalom Halicsban.
1234
ősz: Endre halicsi fejedelem meghal, Danyilo foglalja el a trónt.

Kristó Gyula

Az új berendezkedés hívei

II. Endre és Gertrúd házasságából öt gyermek született. Az ötből kettő leány volt, Erzsébet, akit türingiai Lajos vett nőül, s akit 1235-ben szentté avattak, valamint Mária, aki II. (Aszen) Iván bolgár uralkodó felesége lett. A három fiú közül az elsőszülött Béla 1206-ban született, Kálmán 1208-ban, Endre pedig 1210 táján. A királyné német rokonain kívül gyermekeire is gondolt, nagy vagyont halmozott fel számukra.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

II. Endre 1218 januárjában hazaindult a Szentföldről, anélkül, hogy a mohamedánokkal szemben bármiféle eredményt fel tudott volna mutatni. Visszaútjában már ötletszerű és alkalom szülte dinasztikus terveit szövögette. A Kisázsia déli részén levő örmény királyságban harmadszülött fiát, Endrét jegyezte el II. Leó örmény király leányával abban a reményben, hogy jegyese révén Endre Örményország trónjára léphet.

Az új berendezkedés tetszhalála és feléledése

A magyarok szorult helyzetükből politikai egyezség eredményeképpen szabadulhattak. A halicsi bojárok tanácsára Msztyiszlav kisebbik leányát felajánlotta Endre harmadszülött fia, Endre számára. Noha II. Endre keresztes hadjáratának egyik kézzelfogható sikereként a gyermek Endre az örmény király leányának jegyese lett, a magyar uralkodó most felbontotta a jegyességet, és létrejött az eljegyzés a fiatal Endre és a halicsi trónt tartó Msztyiszlav leánya között. Ez az alku mindenképpen a halicsi bojároknak volt a legelőnyösebb, mert így bármikor kijátszhatták egymás ellen Msztyiszlavot és Endrét. Elfogadható volt ez II. Endre és a magyar urak számára is, hiszen Kálmán és a fogságba esett magyarok ily módon megszabadultak halicsi rabságukból, a jegyesség révén biztosítva volt a halicsi belügyekbe való újabb beavatkozás lehetősége.

Endre és Béla politikája az 1220-as évek közepén

Az a jegyesség, amely évekkel korábban Msztyiszlav halicsi fejedelem leánya és II. Endre magyar király harmadszülött fia, Endre között létesült, a magyarok számára az újabb halicsi beavatkozás lehetőségét biztosította. Amikor 1226-ban Msztyiszlav a halicsi fejedelem területéből Przemyslt adta át Endrének, és a halicsi bojárok ezt a megosztást arra használták fel, hogy viszályt szítsanak Msztyiszlav és az ifjú Endre között, létrejött a beavatkozás konkrét ürügye. 1226 télelőn II. Endre sereggel indult a halicsi fejedelem ellen. Előbb Przemysl alá érkezett, amelyet ostrom nélkül elnyert, majd sorra foglalta el Zvenyigorod, Tyerebovl és Tyihoml várát. A Kremjanyec melletti csata megállította II. Endre győzelmeinek sorát, a magyar uralkodó Zvenyigorodhoz volt kénytelen visszavonulni. Msztyiszlav, Szugyiszlav bojár közvetítésével, Danyilo Romanovicsot igyekezett megnyerni maga számára. A Halics városából kivonuló Msztyiszlav újabb ütközetbe bocsátkozott a magyarokkal, s legyőzte őket. Közben Danyilo és Vaszilko is megérkezett, s a magyar király üldözésére bíztatták Msztyiszlavot. Szugyiszlav azonban nem akarta II. Endre romlását, lebeszélte Msztyiszlavot a király üldözéséről. Ugyancsak Szugyiszlav kezdeményezte, hogy Msztyiszlav mondjon le Halics trónjáról, mivel a bojárok úgysem támogatnák, s házasítsa össze leányát jegyesével, az ifjú Endrével, s a fiatal párnak engedje át Halicsot. Msztyiszlav és a halicsiak Danyilót látták volna szívesen Halics trónján, de mégis Szugyiszlav és a magyarbarát bojárok álláspontja győzedelmeskedett: Msztyiszlav Halicsot az ifjú Endrének adta. Endre 1226–1227 fordulóján Halics élére került. Még a katonailag balsikerű 1226. évi hadjárat is alkalmat nyújtott arra, hogy a hadjáratban való vitézkedésért birtokot lehetett az uralkodótól kapni. 1229-ben II. Endre azért jutalmazta meg fehérvári várfölddel egy szerviensét, mert az oroszországi hadjáratban kitüntette magát.

Az 1226. végi politikai egyezség nagy vesztese Msztyiszlav másik veje, Danyilo Romanovics volt. Msztyiszlav már 1227-ben belátta, vétkezett, hogy Halicsot nem Danyilónak adta, hanem Szugyiszlav álnok tanácsára hallgatva idegenre bízta. Msztyiszlav és Danyilo elhatározták, hogy közösen Endrére támadnak, s győzelmük esetén Halics Danyilóé lesz. A terv azonban nem realizálódott, mert Msztyiszlav még abban az évben meghalt. Endre fő támasza Halicsban Szugyiszlav bojár volt, aki viszont szövetségben állott mind a kijevi Vologyimerrel (Vlagyimirral), mind a csernyigovi Mihaillal, s ez bizonyos stabilitást biztosított Endre halicsi uralmának. Ugyanakkor Danyilo a lengyelek felé tájékozódott, mazóviai Konráddal kötött szövetséget. 1228-1229-ben azonban már újra mozgolódtak a halicsi bojárok, Danyilót hívták Halicsba, kihasználva a magyarbarát Szugyiszlav távollétét.

II. Endre külpolitikája uralkodásának utolsó éveiben

Noha II. Endre har­mad­szülött fiának, Endrének 1226–1227 fordulóján sikerült Halics élére kerülnie, s a magyarbarát Szu­gyisz­lav bojár ügyes politikája révén vala­me­lyest kon­szo­lidálódott is a helyzete, de ellenfele, Danyilo Romanovics csak az alka­lomra várt, hogy akciót indíthasson Halics vissza­szer­zé­séért. Ez 1229 elején érke­zett el, ami­kor kihasználva Szugyiszlav távollétét, had­dal indult Halics elfog­la­lá­sára. Elju­tott a város alá, Szugyiszlav udvarházát kirabolta, de azt nem tudta meg­aka­dá­lyozni, hogy a magyarhű bojár vissza ne térjen a városba. Endre és Danyilo serege a Dnyesz­ter jegén egész nap csatát vívott, de döntést nem tud­tak kicsi­karni. Danyilo egyre duzzadó sere­gével teljesen körbevette a várost, kilá­tás­ta­lanná téve a város­be­liek ellenállását. A védők feladták Halicsot, amely Danyilo bir­to­kába jutott. Danyilo, emlé­kezve II. Endre iránta tanúsított szeretetére, könyö­rü­le­te­sen bánt fiával, az ifjú Endrét szabadon bocsá­totta, s egé­szen a Dnyeszterig kísé­re­tet biztosított számára. A magyarpárti halicsi bojá­rok közül egyedül Szu­gyisz­lav tar­tott Endrével, aki Magyar­országra érve szüntelenül agitált az újabb halicsi hadjárat meg­in­dí­tása érde­ké­ben, félve, hogy Danyilo túl­zot­tan megerősödik Halicsban. A had­járat vezetését Béla király vál­lalta magára, sere­gét Barc kunjai is erősítették. Útban Halics felé, a Kár­pátokban felhőszakadás zúdult Béla seregére, amely meg­ti­ze­delte a magya­rok lóál­lományát. A zord időjárás sem tán­to­rította el Bélát terve vég­hez­vitelétől, meg­ér­kezve Halics alá büszkén meg­ü­zente Halics városának: vajon ki lesz képes meg­vé­deni azt karjától és seregei hatalmától. Danyilót Kötöny kunjai és len­gyelek segí­tet­ték. Mind­inkább nyilvánvalóvá lett Danyilo sere­gének fölénye és túl­súlya. Béla hada egy részével Danyilo feje­delemsége, Vla­gyimir (Lodoméria) ellen vonult, egy várat el is foglalt ott, serege nagy zsákmányra tett szert, de ez a fél­re­ve­zető had­moz­du­lat sem tudta kicsalni Halicsból Danyilót. A hali­csiak Bélának Halics vára alatt hagyott embereit szétmorzsolták. Béla a Pruthoz vonult vissza, ám a hosszú gyalog­lás, a szaka­dat­lan esőzés, a hiányos táplálkozás kimerítette és meg­ti­ze­delte seregét. A harsány opti­mizmussal meg­indult hadjárat csúfos kudarc­cal vég­ző­dött, Halics­ban Danyilo maradt az úr, a magyar sereg színe-java pedig elhul­lott.

1231-ben Danyilo elég erősnek érezte magát, hogy rokona, a Przemyslt tartó Alek­szandr ellen támad­jon, és kivesse őt onnan. Alek­szandr a magyarokhoz menekült, és az ott tartózkodó Szugyiszlav segít­sé­gét kérte. A magyarpárti bojárnak sikerült ráven­nie II. Endrét és fiait, Bélát és Endrét az újabb Halics elleni hadjáratra. Elő­ször Jaroslaw várát foglalták el, ennek ostromában a magya­rok közül főleg az a Türje nembeli Dénes tüntette ki magát, aki már Béla király 1229. évi halicsi had­já­ra­tának is egyik veze­tője volt, megalapozva e tetteivel későbbi, IV. Béla kori, a her­cegi méltóság elérésében tetőződő kar­ri­er­jét. A magyar sereg sorra foglalta el a nyu­gat-oroszországi városokat. Jaroslaw után Halicsot, Vla­gyi­mirt, Belzet és Cservent. A halicsi bojárok taná­csára II. Endre, aki még egy ideig hódítását élvezve Vla­gyi­mir­ban maradt, fiát, Endrét tette Halics fejedelmévé. Endre fő táma­sza ezúttal is Szu­gyisz­lav volt, emel­lett sok magyar Halicsban maradt, és néhány orosz fejedelem is vele szövetkezett Danyilo elle­né­ben. Ezekre az erőkre támaszkodva Endre már 1231-ben megtámadta Danyilót, de a testvére, Vaszilko támo­gatását élvező Danyi­lót nem sikerült megvernie a csatában. Az összecsapások 1232-ben is foly­ta­tód­tak. Danyi­lóék nagy személyi vesz­te­sé­ge­ket okoztak Endrének, de Halics városát a magyar király­fi­tól nem tudták és ekkor nem is próbálták visszavenni. Danyilo növekvő aktivitása azonban 1233-ban arra bírta Endrét és Szugyiszlavot, hogy erő­sí­tést kérjenek Magyarországról. Több halicsi hadjárat részt­ve­vője, Türje nembeli Dénes érkezett orosz földre. Danyilo Kijevből Kötöny kunjait és Izjaszlavot hívta segít­ségül. Izjaszlav árulása ellenére is sikerrel harcolt Danyilo Endre ellen, a Pere­mijl mellett legyőzte Endre seregét. Mint a beregi egyez­mény szövegéből tudjuk, maga II. Endre is foglalkozott 1233 augusz­tusában a halicsi hadjárat tervével, hogy szo­rult helyzetben levő fián segítsen, de ez a hadjárat elma­radt. 1234-ben tovább rom­lott Endre helyzete Halicsban. A korábban mellette álló Gleb orosz fejedelem Danyi­lóhoz pártolt, aki a halicsi bojárok nagyobbik részének támogatását élvezte. A hali­csi feje­de­lemség terü­lete már Danyilonak engedelmeskedett, csak Halics várát ural­ták még a magyarok. A város végső szükséget szenvedett. Danyi­loék a fagy erő­sö­désére vártak, hogy a Dnyeszteren átkel­hes­se­nek. Szugyiszlav még kísérletet tett, hogy viszályt szítson Danyilo tábo­rában, de közben Endre meghalt, a halicsiak pedig megnyitották a várost Danyilo előtt. Szu­gyisz­lav – mint már annyiszor – Magyar­országra menekült. Az ifjú Endre halálával, Danyilo győzelmével a magyar–halicsi háborúk tör­té­ne­té­ben közel fél évszá­zados szakasz zárult le, amely III. Béla halicsi beavatkozásával az 1180-as években kez­dődött, s amelyre a Halics meg­szer­zé­sét, alávetését célzó magyar feudális hódító törekvések erő­sza­kos érvényesítése nyom­ta rá bélyegét.


1234 őszén II. Endre harmadszülött fia, Endre is meghalt.