Endre király

A Múltunk wikiből

András

? – Zirc, 1060
király (1046–1060)
Wikipédia
Nte-kir-1andras.jpg
1046
szeptember: A Kijevből orosz segédcsapatokkal Magyarországra vonuló Endre és Levente herceg elé a pogányságot visszaállítani kívánók járulnak, élükön Vata békési nemzetségfő áll. Endre színleg hozzájárul a pogánykodók követeléseihez, amivel szabad utat enged a kereszténység elleni pogánylázadásnak. Péter zsitvatoroki táborában is lázadás üt ki; a király Fehérvárra akar vonulni, de a vár kapuit bezárják előtte. Pétert Zámolynál megvakítják.
szeptember 25. Az Endre király elé igyekvő Gellért püspököt és Szolnok ispánt a pesti révnél megölik.
szeptember vége: I. Endre Székesfehérvárott elfoglalja a trónt. (Uralkodik 1060-ig.)
1047
A felégetett verduni káptalan huszonnégy kanonokja Magyarországra költözik; Endre a megüresedett vezető egyházi stallumokban helyezi el őket.
1048–1049 körül
I. Endre a horvátokat segíti Velencével és a dalmát városokkal szemben. Besenyő törzsek az Al-Dunától délre költöznek át.
1050
eleje: Gebhard regensburgi püspök sereggel betör a magyar végekre, amivel ellentámadást vált ki.
nyár: A magyar határon újjáépítik Hainburg várát, a magyar határőrök becsapásokkal zavarják az építkezést. Endre béke szerzése végett követeket küld III. Henrik császárhoz, György kalocsai érseket pedig a Lotaringiában tartózkodó IX. Leó pápához.
1050 körül
Béla herceg lengyel feleségével együtt hazatér Magyarországra; IEndrétől megkapja az egész dukátust, pénzverési joggal.
1051
nyár: A Passauba összehívott német birodalmi sereg III. Henrik császár vezetésével a Zala forrásvidékén át Fehérvár felé nyomul. Gebhard püspök élelemszállító hajóhadát Endre emberei megtévesztő levéllel visszafordulásra bírják. A nélkülöző sereget a Vértes alatt, Bodajknál a magyar hadak megtámadják és visszaűzik.
1052
nyár: III. Henrik császár két hónapon át ostromolja Pozsony várát; a császári hajóhadat Zotmund búvár elsüllyeszti, mire a császár visszavonul.
1053
A III. Henrik császárral szemben álló I. Konrád bajor herceg herceg Magyarországra menekül, s innen támadja a bajor–karantán határvidéket.
Endrének feleségétől, Jaroszlav kijevi nagyfejedelem leányától fia születik, Salamon.
1053 körül
I. Endre orosz felesége számára bazilita monostort alapít Visegrádon.
1054
július 16. Konstantinápolyban létrejön az egyházszakadás (schizma). IX. Leó pápa legátusa, Humbert kardinális a Hagia Sophia-templomban kiközösíti Michael Kerullariosz konstantinápolyi pátriárkát.
1055
I. Endre megalapítja a tihanyi apátságot.
Béla herceg, Benedek esztergomi érsek és Zacheus nádor a fő méltóságviselők.
A kunok (kipcsak kománok) a Volgán és Donon átkelve az orosz végeket támadják.
1056
III. Henrik német császár meghal. A gyermek IV. Henrik követi a trónon.
1056 körül
Elkészül a Sarchas bíró szerkesztette összeírás az udvari gazdaság szolgáló népeiről.
1057
Magyarországról hazatér Angliába az egy évtizede itt élő Edmund angolszász herceg.
1058
szeptember: IV. Henrik nővérét, Juditot a Morva folyó mellett átadják a gyermek Salamon jegyeséül. Német–magyar békekötés.
1059
A magyarok, megszegve a bizánciakkal régóta fennálló békét, a Morva völgyén át Szófia felé nyomulnak, mialatt a besenyők több törzse az Al-Dunán átkelve Bulgária területére költözik.
I. Endre békét köt I. (Komnénosz) Izsák bizánci császárral, és hazavonul.
1059 körül
Salamont apja királlyá koronáztatja Székesfehérvárott. A trónutódlásban mellőzött Béla herceget I. Endre a Tisza melletti Várkonyban választás elé állítja: a koronát vagy a kardot választja-e. Béla noha a kardot választotta, Lengyelországba menekül.
1060
ősz: Béla herceg három lengyel dandárral a Tisza-vidékre nyomul. I. Endre családját Ausztriába küldi, és német segédcsapatokat kér. A Tiszán átkelő német sereget Béla bekeríti. A menekülő I. Endre a mosoni kapunál szerencsétlenül jár, s fogságba esve rövidesen meghal a zirci udvarházban.

Előszó

Szerencsétlen sorsú Endre királyunk alapította az apátságot Tihanyban, ahol korábban már keleti szertartású szerzetesek éltek.

Györffy György

Társadalmi fejlődés

Magyar nagyfejedelmi sírt mind a mai napig nem sikerült találni, de valószínű, hogy a hercegi országrészen, a Nyírségben előkerült gazdag aranymellékletes geszterédi sír valamelyik Árpád-fi tetemét rejtette. Aranyveretes szablyája ugyanis feltűnően hasonlít a Bécsben őrzött „Attila kardjához”, ami X. századi magyar ötvösmunka, és mindaddig az Árpádok kincstárában őrizték, talán mint hercegi jelvényt, amíg I. Endre felesége oda nem adta Ottó bajor hercegnek.

István király egyénisége

Az Intelmek szerint szinte egész életét hadjáratok fáradalmai között töltötte: Thietmár a lengyel támadás sikeres elhárítása kapcsán szól István nagylelkűségéről ellenségével szemben; Leodvin a bolgár háborúról szólván emeli ki azt, hogy István nem követte a görögöket a fosztogatásban, hanem csak szentek ereklyéit hozta el, hogy majd a székesfehérvári bazilikában helyezze el. Ha a külföldi, ráadásul a Vazul-fi Endre mellett működő püspök így ír Istvánról, akkor lelepleződik a jó emberöltővel később írt Vazul-ági krónika István-ellenes tendenciája,amely Istvánnak a bolgár hadjáratban való magatartását azzal jellemzi, hogy István Keánt megölte, kincseit elrabolta.

Jogi írásbeliség, oklevéladás, törvénykezés

Az udvari szolgáló népeket I. Endre korában már név szerint is összeírták, amint erről Szent László törvénykönyve említést tesz.

István lengyel, besenyő és bolgár háborúja

Eszerint Leodvin I. Endre koronázása után a koronázó helyen, azaz Fehérvárt őrzött királyi kincseket a származásukat feltüntető cédulákkal együtt darabról darabra átvette, és ezek között volt a „barbárok” elleni hadjáratban zsákmányolt Szent György- és Szmirnai Szent Miklós-ereklye.

Új egyházi alapítások, újjászervezés

A püspökség a négyszögletes alaprajzú bihari földvár közelében épült fel. Noha első püspökét csak I. Endre idejéből ismerjük, de az István halálát követő trónzavarok miatt csak István alapításáról lehet szó, és a bihari hercegséghez való kapcsolódása nagyjából alapítását is datálja.

Az Árpád-ház mellőzésétől a német hűbérig

  • Elsőként Bretiszlav cseh herceg látta elérkezettnek az időt függetlensége kiharcolására és hatalma gyarapítására. Mindenekelőtt a forrongástól és belháborútól földre sújtott Lengyelország megrablásából nem akart kimaradni. Szövetségest keresve Péterhez fordult, annál is inkább, mert Kázmér lengyel trónörökös 1034 óta Magyarországon élt száműzetésben, és követei útján kérte, hogy Péter továbbra is tartsa Kázmért fogságban. Péter bizonyára szívesen megtette volna ezt, ha cserében biztosítva látja a Vazul-fiak ártalmatlanná tételét, Levente és Endre azonban idejében eltávozott Csehországból Lodomériába, majd a besenyők földjére, s így Péter sem tartóztatta Kázmért, amikor ez anyjához, a német Richeza hercegnőhöz Németországba akart távozni.
  • Aba királlyá választásával Magyarországon a többség egyetértett, holott kevés uralkodó lépett ilyen reménytelen helyzetben trónra. Az ellenkirály a német császárhoz menekült, a Vazul-fiak közül pedig Béla Csehországban, Endre és Levente Oroszországban várta sorsának jobbra fordulását.

Pogánylázadás

1046-ban végül a mozgalom országos méreteket öltött. A főurak Csanádon jöttek össze, és innen küldtek követeket Oroszországba Endréhez és Leventéhez, felajánlva nekik a Magyarország feletti uralmat.


A felkelők által hazahívott hercegek és kísérőik maguk sem voltak pogányok, hiszen már nagyapjuk, Mihály megkeresztelkedett. Levente ugyan pogány rítusoknak adta magát, öccsét, Endrét azonban buzgó kereszténynek mondják, az lehetett felesége, Jaroszlav orosz nagyfejedelem leánya is, akit Magyarországra jövet kijevi vitézeken kívül ortodox papok is kísértek.

A hercegek Abaújvárra érkezésének hírére özönlött a nép oda, és „ördögi lángtól felggyújtva megátalkodottan követelte Endrétől és Leventétől: engedjék meg, hadd éljen az egész nép pogány módra, ölhessék meg a püspököket és a papokat, ronthassák le a templomokat, vethessék el a keresztény hitet és tisztelhessék a bálványokat.”[1] Endre és Levente, hogy a mozgalom harci erejét megnyerje, minden követelésükhöz hozzájárult.


Amikor reggel a király értesül idegen tisztjei felkoncolásáról, sietve átkelt a Dunán, hogy Fehérvárra vonuljon. A székváros azonban már a felkelés oldalára állt, és bezárta kapuit a király előtt. Péter erre Ausztria felé menekült, de a magyarok már a kivezető utakat is elzárták. Mint bekerített vad szorult a hajtók gyűrűjébe. Nem adta meg magát, hanem egy udvarházba behúzódva, három napig ellenállt. Végül is Endre emberei lerohanták, és helyben megvakították, amivel történeti szereplését, melytől némely krónikás a legitimitást is megvonta, befejezte.

Ahogy közeledett a két Árpád-házi herceg az ország szíve felé, úgy csapott egyre magasabbra a felkelés lángja. Endre közeledtének hallatára Szent Gellért három püspöktársával és Szolnok ispánnal Székesfehérvárról megindult elébe, Pest felé. A tömeghangulat láttán Gellért már útközben sejtette, hogy mi vár rá, és Diósdon három társával együtt felkészült a mártírhalálra. A pesti rév budai oldalához érve a zajongó tömeg Gellért szekerét megdobálta kővel. A püspök keresztet vetett a támadók felé, mire ezek feldühödve szekeréből kiborították, és megkövezték, mint István első vértanút, majd a haldoklóba lándzsát döftek. Ott pusztult még el Budli bihari püspök. A Dunát átúsztató Szolnok ispánnal egy pesti szláv csónakos végzett a parton álló „heretikusok” biztatására, Besztrik és Beneta püspököt a túlsó parton a hercegek mentették ki a lázadók keze közül. A bántalmazást csak Benedek püspök, szlávos nevén Beneta élte túl.

A pogánylázadást a hercegek nem azért engedték szabadjára, mert egyikőjük pogány érzelmű volt, hanem politikai meggondolásból. Adott helyzetben a kereszténység ellen feltámadt „reakció” volt a legszilárdabb szövetséges. Endrét azonban ez a szövetség egyáltalán nem ingatta meg keresztény vallásában, melyet orosz házassága is erősített. Endre oroszországi tartózkodása alatt meggyőződött arról, hogy rendezett államot az egyház támogatása és a rendelkezéseket írásba foglaló papok nélkül nem valósíthat meg. Ezért fordított házat azoknak, akik uralomra segítették, és István király művének folytatója lett.

Endre és Béla

Önálló cikk.

Fegyverszünet. Pénzügyi reform.

  • Az ország újból a belháború küszöbén állt, ekkor azonban közbeléptek a tapasztalatokon okuló országnagyok. A szemben álló felek között Derzs (Dezső) kalocsai érsek szorgos közbenjárása teremtett békét. Abban egyeztek meg, hogy Salamon bírja a királyságot, Géza pedig a dukátust, és 1064 januárjában Győrött megesküdtek a békére, húsvét vasárnapján pedig Pécsett Géza herceg unokaöccse fejére tette a koronát, és így vezette a bazilikába misére. Ezzel az aktussal a korona és kard viszonyában olyan hét–nyolc éves békés időszak következett be, mint Endre és Béla uralkodása idején, hogy a végén újból megismétlődjék az apák tragédiája.
  • A pénzújítás kezdeti formája az volt, hogy a trónra lépő király új pénzt veretett. István király után a hanyatló közállapotok eredményezték, hogy a trónra lépő új királyok ugyanazon ezüstmennyiségből mind több pénzt verettek ki. Egy fontból Szent István 510, Péter és Aba Sámuel 570, Endre 650, majd 570 darabot veretett, végül Endre alatt jelent meg a körülnyírt obulus, amit egyesek kezdetleges pénzújításnak tartottak.

„Aktív” külpolitika

A király és herceg hada levonult Dalmáciába, visszahelyezte Zelemért, hazajövet pedig Ata nádor kérésére mindnyájan részt vettek a zselicszentjakabi monostor felszentelésén. E monostort Ata somogyi ispán még Endre király idejében alapította, 1061-ben fejezte be építését, és adott alapítólevelet számára, a felszentelésre pedig csak 1063 nyarától kerülhetett sor, amikor a békeállapot helyreállt.

László törvényhozása

A III. törvényt több történész a Szent László uralkodását megelőző évtizedekből eredeztette, azon az alapon, hogy 2. és 20. cikke szerint a királyi szolganépek visszaszolgáltatása az Endre, illetve Béla kora óta elszökött szolgákra terjedt ki, az Endre kori szolgaösszeírástól pedig több mint húsz év választaná el a törvény meghozatalát, s ilyen rég elszökött szolgákról már nem intézkedhet Szent László törvénye. A törvénycikk helyes jogi értelmezése azonban szükségtelenné teszi ezt a visszadatálást. A szolgákat a törvényhozást követő augusztus 15-ig kellett visszaadni, az Endre és Béla korára, illetve az akkor megejtett szolgaösszeírásra való utalás pedig nem más, mint az elévülési idő megjelölése. Az elévülési idő megadása csupán annyit jelent, hogy ha egy-két magánbirtokon volt olyan öreg királyi szolga, aki már a Sarchas-féle összeírásban sem szerepelt a királyi szolgák között, az megmaradhatott az úr birtokában.

A király kincstára

Végül itt kell említenünk a magyarul olasznak nevezett vallon-latinokat, akik Endre kezdeményező lépései nyomán költöztek Magyarországra, és itt királyi és püspöki városok mellett wikszerű kereskedő és kézműves külvárosokat hoztak létre; legjelentősebb közülük a két királyi székhely, Fehérvár és Esztergom melett levő „Civitas Latinorum” volt.

Szentté avatások

A szent ereklyéjének birtokában oltárt, illetve templomot lehetett a tiszteletére szentelni, ahol még XI. századi felfogás szerint is a szent volt a tulajdonos, a kegyes adományok elfogadója. I. Endre például 1055-ben nem a tihanyi apátságnak, hanem Szent Ányosnak tett adományt, aki ereklyéje alakjában az apátság főoltárán jelen volt.

Külpolitika. Horvátország megszállása.

  • doge a bizánci uralom meggyengülésekor, 1044–1045-ben elfoglalta Zárát, és több dalmát várost hódoltatott, de mivel ez a horvát fejedelmek számára azt jelentette, hogy elesnek a városok adójától, Bizánc számára pedig adriai pozíciója meggyöngülését, I. Endre 1046 és 1050 között hadjáratban szabadította fel az adriai kikötőket.
  • Ha a Tengermellék megszállását félbe is kellett hagynia, László Horvátország (akkori nevén: Sclavonia) és Bosznia (akkori nevén: Moesia vagy Messia) nagy részének ura lett, ezeket felvette a királyi címébe Pannonia mellé, és bizonyára a három ország feletti uralma jelképezésére 1091 húsvétján kibocsátott nehéz dénárjára három olyanféle hordozható kereszt képét verette, amilyen I. Endre tihanyi sírkövén látható.

Ühegy, vendég és izbég

Az államszervezés és az I. Endre kori helyreállítás után a századforduló volt a külföldi hospesek behívásának harmadik jelentős időszaka.

Harcos jobbágy, középréteg

Ami az uralkodó testőrségét illeti, az ezredforduló orosz–varég testőrségével szemben I. Endre óta orosz–szláv testőrökkel kell számolnunk. Bár Endre 1046-ban behozott orosz katonasága a Béla-ág uralomra jutásával bizonyára elenyészett, Lászlót és Kálmánt baráti és rokoni szálak fűzték az orosz fejedelmekhez, és így nem véletlen, hogy 1326-ban Kis- és Nagyoroszi lakói Kálmán király ajtónállóinak tartották magukat.

Uralkodó osztály

Az idegen udvaroncok meghonosodása természetesen nem következett be, ha uruk elbukott, mint Velencei Péter, vagy ha úrnőjük viszonylag hamar hazaköltözött, mint a bizánci Szünadéné, a frank házbeli Judit és Kálmán második neje, az orosz Euphemia, de I. Endre és Álmos herceg orosz neje is külföldi száműzetésben végezte életét.

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

Történészeink között régóta vita tárgya, hogy a kiindulásul szolgáló ősgesta mikor készült: I. Endre, Salamon, Szent László vagy Kálmán idejében.


Bármint áll is ez a kérdés, valószínű, hogy az ősgesta írója elsősorban az Árpádok Vazultól leszármazó ágának történetét foglalta össze 1031-től, Imre halálától, a XI. század végéig. Az ősidők és előzmények története, a bibliai származtatás, az őshaza, a vándorlás, a honfoglalás és a kalandozások, Szent István tettei nem kaptak bővebb teret, bár ezekről is esett szó.

Milyen politikai tendenciák érvényesültek a műben? Legerősebb pártosság a Vazul megvakításáért felelőssé tett Gizellával és a Vazul jussát bitorló Péterrel szemben nyilvánul meg, de elmarasztaló a gestaíró a Vazul-fiak helyét elfoglaló Aba Sámuellel szemben is. Endre és Béla ellentétében természetszerűen a dinasztia őse, Béla mellett tör lándzsát, Salamon és Béla fiainak harcában mindamellett Salamon gyakran a vártnál kedvezőbb színben lép elénk.

Kristó Gyula

Alávetett népelemek

1184. évi adat szerint a következő évben a király esztergom-váraljai udvarnokai közül egyesek, Serafin és Pongrác centuriók Nana comes közreműködésével a tihanyi egyház Úrkuta falusi servusait az egyház szolgálatából kivenni és saját udvarnoki szolgálatukra késztetni akarták, mivel szerintük a servusok udvarnoktársaik, és a király illő szolgálatától szokatlan módon lettek elidegenítve. Állításukat azonban nem tudták bizonyítani, míg a tihanyi apát igazolta, hogy a kérdéses jogállású embereket még Dávid dux, I. Endre király testvére tette az egyház szolgáivá.

Az új berendezkedés hívei

A XIV. századi krónikakompozíció egyenesen Pot nemzetségről beszél, s úgy állítja be, hogy első tagja, Ernest a XI. század közepén, Salamon király uralkodása alatt jött Magyarországra. Ákos mester szerint azért nyerte a Pot nevet, mert követ volt a német császár, valamint Endre és Salamon magyar királyok között, s a követ németül Potnak (ma Bote) hangzik.

Lábjegyzetek

  1. SRH I. 337; II. 501.

Irodalom

I. Endrére vonatkozó forrásanyag főleg a Magyar Krónikában (SRH I. 321, 334. kk.) és az Altaichi Évkönyvekben (Gombos I. 99. kk.) található. Személyére lásd Wertner, Az Árpádok családi története 114. kk.

Endre behívására, koronázására és Levente mellőzésére lásd SRH I. 336–344.

I. Endre dalmáciai hadjáratára Dandolo adata: Gombos I. 60. Ezzel kapcsolatban nem meggyőző magyarázat: Pauler Gyula, Századok 22. 1888. 204–206.

I. Endre békekísérletére a császárral lásd Herimannus: Gombos II. 1144; vesd össze Steindorff, Jahrbücher des Deutschen Reich unter Heinrich III. II. 11–14.

Az I. Endre kori vallon beköltözésről a régebbi irodalmat lásd Bárczi Géza, Századok 71. 1937. 339–416; vesd össze ehhez Váczy Péter, Századok 92. 1958. 268–269; Székely György, Székesfehérvár Évszázadai II. 47. kk.; Györffy György, ugyanott 39. kk.

I. Endre pénzverésére lásd Hóman, Magyar pénztörténet 192–193, 198, 205. kk.; a körülnyírásból pénzrontásra való téves következtetést lásd ugyanott 213. kk.

Pozsony 1052. évi ostromát a Magyar Krónika (SRH I. 346–347) téves időrenddel az 1051. évi hadjárat elé teszi, e ugyancsak tévesen ez utóbbihoz kapcsolja a német császárlány odaígérését Salamonnak – aki ekkor még meg sem született –, s a császárlányt Judit helyett Sophia néven nevezi, ami I. Endre leányának volt a neve. Ez kizárja azt a régebben általánosan elterjedt és általam is vallott felfogást, hogy az őskrónikát I. Endre korában írta volna egy udvari pap. Ekkora tévedéseket az eseményeket átélt kortárs nem követhet el. Helyesen emeli ezt ki Kristó Gyula, Acta Universitatis Szegediensis: Acta historica 57. 1980. 63.

I. Endre orosz feleségére, kinek nevét hiteles forrásból nem ismerjük, lásd SRH I. 66, 345; vesd össze Wertner, Az Árpádok családi története 117. kk.

A besenyők 1069. évi Balkánra nyomulása és I. Endre egyidejű balkáni hadjárata Skylitzesnél: Gombos II. 1346. vesd össze hozzá Gyóni, Paristrion 76; E. Stǎnescu, Beiträge zur Paristrion Frage (Jahrbücher der österreichischen Byzantinischen Gesellschaft 17. 1968. 43–64); P. Diaconu, Les Petchénegues au Bas-Danube (Bucuresti, 1970). 76.

I. Endre kiterjedt családi kapcsolataira lásd Wertner, Az Árpádok családi története 117. kk.;

Endre halálozási és temetkezési adatait lásd SRH I. 180, 208, 357.