Erdődy György

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Erdődy György országbíró

Az Erdődy család 17. századi genealógiája

R. Várkonyi Ágnes

Pénz- és hitelviszonyok: az 1657–1659. évi pénzreform és következményei

Nagy pénzügyleteket bonyolít le Kollonich, Montecuccoli, Széchényi György győri püspök, Horvátországban Zrínyi Petronella, Erdődy György, Erdélyben Apor István, Páter János és mások.

A földesúri officinák és kereskedelem

A század végén Károlyi Sándor, Bercsényi Miklós, Pálffy János, Erdődy György, II. Rákóczi Ferenc bor-, marha-, só- és sörkereskedelmi ügyleteket bonyolított le.

A hanyatló török ereje

Buda sok véráldozatot követelt s meghiúsult ostroma miatt azért is veszélybe került minden, amit addig a szövetséges csapatok a Duna mentén elértek, mert a horvátországi császári hadsereg ezután sem tudta elfoglalni az eszéki hidat, minden további hadművelet sikerének legfőbb kulcsát. Az Erdődy György horvát bán és Herberstein József gróf, károlyvárosi főkapitány parancsnoksága alatt összegyűlt mintegy 6 ezer horvát fegyveres a generális, Leslie gróf vezényletével csupán verőcéig jutott Bár eredményes kis csatákat vívott a Dráván átütő és Verőce visszafoglalását megkísérlő szlavóniai pasa csapataival, az erőviszonyokon nem változtatott, viszont elhamvasztotta az országrész falvait, és az egész vidéket elpusztította.

Változások a városfalak mögött

Pálffy János Bécsben, Pozsonyban és Pesten, Erdődy György Pozsonyban és Váradon tart házat, a Rákóczi család Bécsben, Kassán és Eperjesen szépséges rezidenciát; Koháry István, Sőtér Ferenc 1686 után Pesten építkezik.

Az aulikus magyar rendek és a pozsonyi országgyűlés

A katonai helyzet is hozzájárult, hogy József császár a rendi alkotmányt tárgyalásokkal átmenteni szorgalmazó főurak javaslatát fogadta el. E csoport tekintélyét különösen megnövelték az udvarnak nyújtott kölcsönök. Szirmay István ezer, Erdődy György országbíró 3 ezer forinttal, mások kisebb-nagyobb hitelekkel, alapítványokkal segítették ki a kincstárt. A csoport feje, Esterházy Pál nádor 1707 nyarán még a rendi ideológia fegyverzetében nyilvánította semmisnek a detronizációt, az új politikára azonban már keresztfia, Csáky Imre alkancellár, váradi püspök és Bihar vármegyei főispán fogta össze az aulikus magyar főurakat, akik elérték, hogy a császár országgyűlést hirdessen Pozsonyba. Esterházy mindenekelőtt Rákóczit és környezetét hívta meg az országgyűlésre. Noha Rákóczi a konföderáció tagjait nem tiltotta el a megjelenéstől, sőt útlevelet ígért mindenkinek, ő maga nem látta elfogadhatónak a meghívást.

A pozsonyi országgyűlés végül nem váltotta be sem az udvar, sem a rendi főméltóságok reményeit. Mikor a király képében Lichtenstein herceg és Abelsberg-Traun tartományi marsall megnyitotta a gyűlést, a magyar konföderáció hívei közül nem volt ott senki. Az országgyűlés, amelyen a teljes rendi főméltósági testület megjelent, mindenekelőtt megerősítette a régi rendet: a négy rend képviselőin kívül az országgyűlésen más részt nem vehet, a rendek, a vármegyék és a városok a karok – vagyis a főurak és főpapok – hozzájárulása nélkül nem határozhatnak. A gravámeneket a méltányos megegyezést sürgetők állították össze Csáky Imre vezetésével, s többet átvettek a magyar konföderáció követeléseiből. A vallásgyakorlát szabadságának ügye azonban meghasonlást okozott. A protestánsok aulíkus szárnyát képviselő Usz Gáborral és a toleranciára hajló Csáky Imrével szemben az országbíró mögött felsorakozók a klérus többrendbeli sérelmeinek orvoslását és a földesúri érdekek érvényesítését követelték. A tárgyalások elakadtak. A magyarok gravámenei sértették a cseh és osztrák udvari arisztokrácia érdekeit. A pestis hírére felfüggesztett pozsonyi országgyűlés azzal keltett nagy hatást, hogy megerősítette a nemesség legfőbb rendi kiváltságát, az adómentességet.