Esterházy Móric

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Esterházy Móric gróf miniszterelnök

[szül. 1807 szept. 23., megh. 1886
A diplomáciai pályára lépett és a császári udvar követévé lett a római kuriánál.
A Pallas nagy lexikona—Esterházy
1861. július 19.
Esterházy Móric gróf tárca nélküli miniszteri kinevezése.

Szabad György

A „provizórium”

Az önkényuralmi vezető gárda magyar figurái közül kancellárrá kinevezett Forgách Antal gróf, az intervenciós cári seregek volt királyi biztosa, majd csehországi helytartó és a tárca nélküli miniszterré előléptetett Esterházy Móric gróf, volt római követ, az olasz egység esküdt ellensége, készséggel támogatták a „rend” helyreállításában azt a Schmerlinget, akinek a német liberálisokhoz fűződő kapcsolatait és a polgári parlamentáris törekvésnek a birodalmi tanácsban némileg utat engedő politikáját kritikusan szemlélték.

Az alkotmányos fordulat önkényuralmi előkészítése

Ismét bekerült a kormányba Esterházy Móric gróf, tárcanélküli miniszter, aki az előző kabinetben mindinkább Schmerling ellenlábasának szerepét töltötte be. Belcredi miniszterelnök]] az államminisztérium és a rendőrminisztérium közvetlen irányítását is magára vállalta, ami a birodalom adott kormányzati struktúrájában kivételesnek mondható hatáskört biztosított számára. Ferenc József azonban mindjárt az új kormány hivatalba lépésekor egyértelművé tette, hogy a politikai irányítást és minden érdemi döntést továbbra is önmagának tart fenn. Ez egyszerre tanúsította autokrata törekvéseinek a továbbélését és azt a feltételezését, hogy egyedül az a célszerű, ha a kompromisszumot kereső magyar politikai erőkkel folytatandó tárgyalások vezetését maga tartja kézben. Az új kormány első ülésén legfőbb „alaptétellé” emelte „a Monarchia egységének” követelményét, külön is felszólítva a minisztertanács magyar tagjait, Esterházyt és Mailáthot, hogy „ezen alapelv mellett minden erővel tartsanak ki, nevezetesen saját szűkebb hazájuk ellenében is, ahonnét bizonyos támadásoknak lesznek kitéve, és ahol bizonyoss ellenállásra fognak találni”.[1]

Az új országgyűlés

Lónyay Menyhért is aligha a naplójába rótta csupán a választási agitáció napjaiban, hogy még „a magyarul nem tudó”, 1861 óta miniszterként fungáló Esterházy Móric gróf is ”százszorta magyarabb, mint a kozmopolitikus eszmékkel saturált Jövő-pártiak, kik csak a demagógia csillogó árnyképei után kapkodnak”[2]

Lábjegyzetek

  1. Die Protokolle des Österreichischen Ministerrates 1848–1867. VI. Abteilung. Das Ministerium Belcredi. 1. (Bearb. von Horst Brettner-Messler) Wien, 1971. 4. (Fordítás a német eredetiből).
  2. Közli: Deák Ferencz beszédei. III. Budapest, 1903. 470.