Esterházy Móric gróf

A Múltunk wikiből

Hasonló névvel lásd: Esterházy Móric birodalmi miniszter

Majkpuszta, Oroszlány, 1881. április 27. – Bécs, 1960. június 28.
arisztokrata politikus,
miniszterelnök (1917)
Wikipédia
Esterházy Móric.jpg
Esterházy Móric
1917. június 15.—augusztus 20.
Esterházy Móric kormánya.

Galántai József

A Tisza-kormány bukása és a Választójogi Blokk

A június 8-i városházi gyűlés választójogi követeléseit a polgármester vitte fel a budai Várban tartózkodó királyhoz. Az uralkodó a politikusok várakozásával ellentétben nem Andrássyt nevezte ki új miniszterelnöknek, a közismerten németbarát Andrássy megbízása ugyanis zavarta volna a király titkos különbéketerveit. Június 8-án reggel, a városházi gyűlést megelőzően Esterházy Móric grófot bízta meg kormányalakítással. Esterházy nem volt tapasztalt politikus, mindaddig sem a politikai életben, sem a közigazgatásban nem töltött be jelentős szerepet.

Az új kormányba főleg Andrássy hívei kerültek. A mérsékelt ellenzék másik két pártja egy-egy tárcát, a baloldali ellenzék ugyancsak két tárcát kapott: Batthyány Tivadar a király személye körüli miniszter, Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter lett. Esterházy meg akarta nyerni a szociáldemokraták támogatását is, Vázsonyi útján államtitkári pozíciót ajánlott fel nekik. Bemutatkozó látogatásai során felkereste a Népszava szerkesztőségét is, amit addig magyar miniszterelnök még sohasem tett meg. Az új kormány tevékenysége elé nagy várakozással nézett a polgári ellenzék. A munkások körében is sokan várták, hogy az új kormány megvalósítja a Választójogi Blokk programját. Ezek az illúziók azonban rövidesen szétfoszlottak.

A kormány június 21-én mutatkozott be a képviselőházban. Esterházy programbeszédében hangsúlyozta, hogy az új kormány alakulásának, létjogosultságának alapja a választójog reformjának megalkotása. A felvázolt reform lényeges változtatásokat ígért, de csak részben elégítette ki a munkásosztály követeléseit. Ehhez járult, hogy Tisza a miniszterelnök programbeszédére válaszolva félreérthetetlenül megmondta: még ezt a mérsékelt reformot sem fogják a parlamentben keresztülengedni. Ilyen körülmények között a választójogi tüntetések az új kormány megalakulása után is folytatódtak.

Az Esterházy-kormány támogatta a szociáldemokraták békeakcióját, és még inkább a Vatikán békekísérletét. A központi hatalmak vezetői ugyanis 1917 derekán a Vatikánt is ösztönözték, hogy segítse elő a békekötést. „Ha a pápa semmit sem tesz a béke érdekében – mondotta a német császár Pacelli nunciusnak –, akkor felmerül a veszély, hogy a békét a szocialisták erőfeszítésével fogják elérni. Ez véget vetne a pápa és a római egyház uralkodó helyzetének még a katolikusok között is.”[1] A Vatikán augusztus 1-ről keltezett, béketárgyalásra ösztönző felhívását átadták a hadviselő feleknek. Nem járt érdemleges eredménnyel, de a klerikális köröknek megfelelő alkalmat nyújtott nagyarányú propagandakampány elindítására.

A politikai vezetés megmerevedése 1917 nyarán

Az Esterházy-kormány csakhamar válságos helyzetbe jutott. Sem a választójogi, sem a szociálpolitikai reform érdekében nem történt semmi. Még a földmunkás szakegyesületek alapszabályának jóváhagyására is csak nehezen lehetett rábírni, a bányászokéra pedig egyáltalán nem. A kormány tervbe vette az üzemek militarizálásának enyhítését, de ez sem valósult meg a gyakorlatban. Ily módon a mérsékelt ellenzékből alakult kormány teljesen elvesztette tekintélyét. Kétféle megoldás volt elképzelhető. Az egyik, hogy lepaktálnak Tiszával, a másik, hogy a képviselőház feloszlatásával, vagy a tömegekre támaszkodva rákényszerítik a munkapártot a mérsékelt reformokra. Esterházy mindkét megoldás elől kitért, és augusztus 19-én benyújtotta lemondását. A kormányválságot jobboldali fordulattal, az AndrássyApponyi–néppárti csoport és Tiszáék közti közeledéssel oldották meg.

A Wekerle-kormány újabb átalakítása és a választójogi törvény

Ezt a választójogi törvényt, amely az Esterházy-kormány és az első Wekerle-kormány által megígért tervezet karikatúrája volt, a képviselőház július 19-én megszavazta.

Siklós András

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és baloldali ellenzéke

1917 júniusában a szociáldemokraták. kezdeményezésére alakult meg a Választójogi Blokk; a párt választójogi ígéretek fejében támogatta az Esterházy-kormányt, majd jó ideig Wekerle koalíciós kabinetjét is.

Lábjegyzet

  1. M. M. Sejnman, A Vatikán a két világháború között. Budapest, 1950. 33.