Eszék

A Múltunk wikiből

horvátul Osijek, latinul Mursa, németül Essegg

város Horvátországban, Eszék-Baranya megyében
Wikipédia
Eszék címere
1593
szeptember 27. Szinán nagyvezír Eszéknél átkel a Dráván.
1664
február 2. A szövetségesek felégetik a török utánpótlást biztosító eszéki Dráva-hidat.
1683
június 7. Thököly Imre Eszéken Kara Musztafa nagyvezír elé járul. (Június végén tér vissza Kassára.)
1767
Megjelenik Eszéken Matija Antun Relković Nova slavonska i nimacka grammatika című műve.
1871. november 14.
Andrássy Gyula gróf közös külügyminiszteri kinevezése.
Befejeződik az alföld-fiumei vasút (NagyváradSzegedZomborEszékVillány) építése.
1883.
Átadják a forgalomnak az eszéki Dráva-hidat és a zimonyi Száva-hidat.
1905. május 28.
Eszéken bevezetik az ostromállapotot.

Tartalomjegyzék

Bóna István

Áttekintés az őskori régészeti lelőhelyekről

A korai és középső rézkor

Ez az újabb balkáni népi és művelődési hullám a bodrogkeresztúri időszak idején érte el a Dunántúlt. Észak és nyugat felé minden eddiginél távolabbra terjeszti ki a délkelet-európai civilizáció elemeit. A dunántúli, balatoni csoport néven összefoglalt, különböző területi és időrendi szakaszokra bontható régészeti elemeket még kevéssé ismerjük. Annyi azonban már ma is lemérhető, hogy a friss égei–anatóliai művelődési elemeket is magával hozó észak-balkáni vezető réteg magasabb műveltségi színvonalon állott, mint a bodrogkeresztúri vezetők. Főnökeik nem belső gazdasági fejlődés eredményeként, hanem hódítóként emelkedtek hatalomra, és ugyanúgy szakrális jelvényekkel különböztették meg magukat, mint a bodrogkeresztúri vezetők. Jelvényeik, a női jelképek végsőkig leegyszerűsített, mértaniasított formái, a párosan viselt nagyméretű aranykorongok (például Eszék, Csáford), közvetlenül ókori keleti előzményekre mennek vissza. Hódítókra utalnak a mély árokkal védett erődített telepek, déli eredetű harci szervezetre az égei-tengeri csigakürt.

Mócsy András

Pannonia meghódítása és az augustusi külpolitika

A pannoniai kelták az i. sz. 6-ban kitört nagy pannon–dalmata lázadásban sem vettek részt. A lázadás két vezető törzse a pannoniai Breuci és a dalmatiai Daesidiates voltak; mindkét törzs főnökét Batónak hívták. Az eleinte jól összehangolt lázadók meglepetésszerű támadást indítottak a rómaiak legfontosabb pannoniai, dalmatiai és moesiai támaszpontjai ellen. A Macedonia felől Tiberius segítségére siető római csapatok a Hiulca mocsarai (Vuka, Eszéktől délre) vidékén majdnem megsemmisültek, Tiberius pedig kénytelen volt védekezésbe vonulni.

Belpolitikai reformok és a tartományi igazgatás kiépítése

Hadrianus eddig ismert pannoniai municipiumai: a két helytartói székhely: Aquincum és Carnuntum, továbbá Salla (Zalalövő), Mursella (Mogentiana), Mogentiana (valószínűleg Somlővásárhely táján), Aquae Balisae (Daruvar), Cibalae (Vinkovci) és Bassiana (Petrovce). Ezekhez járult Mursa (Eszék), amelynek Hadrianus colonia rangot adományozott.

A markomann háború és a dunai katonaság aktivizálódása

A 172-ben meginduló ellenoffenzívákat Marcus Carnuntumból irányította, de több ízben részt vett a barbár földön folyó hadjáratokban is. Elmélkedéseinek egyik könyvét „a Garam partján, a kvádok földjén” fejezte be. Marcus taktikája az volt, hogy a markomannok, a kvádok és a jazigok ellen külön-külön, összpontosított erőkkel indított hadjáratot, és igyekezett a győzelem után azonnal megkötött szerződéssel a már levert ellenséget elszigetelni a még harcolóktól. A győzelmek után szabott feltételek eleinte igen súlyosak voltak: a barbároknak egy széles földsávot ki kellett üríteniük a Duna bal partján, a hadifoglyok és a zsákmány visszaszolgáltatásán felül kártérítés fejében tetemes terményadót kellett fizetniük, végül pedig lényegében le kellett mondaniuk minden önálló külpolitikai kezdeményezésről. 172-ben a kvádok és a velük szövetséges kotinuszok ellen indult hadjárat, 173-ban a markomannok, majd a szerződésszegésen kapott kvádok, végül 174-ben a jazigok ellen. Ezt a hadjáratot már Sirmiumból irányította Marcus. A tárgyalások eredményeképpen új, szövetséges királyok beiktatására is sor került, továbbá Marcus nemritkán ahhoz a módszerhez folyamodott, hogy a levert nép egy részét betelepítette a birodalomba. Ilyen módon kerültek például a kotinuszok Mursa és Cibalae vidékére, de Dacia, Moesia, sőt még Itália is kapott barbár telepeseket.

Bóna István

A langobardok

Az 547. évi langobard katonai akció sikeresen indult, váratlanul megszállták a Drávától délre Mursát (Eszék) és Cibalae-t (Vinkovci), a fontos késő antik várost is, alig 50 km-re Sirmiumtól. A sikeresen előnyomuló sereget a langobardok cseh és morva földön lakó hulláma követte a Dunántúlra, elhagyott ottani telepeiket röviddel később szlávok foglalták el.

A langobardok támadása a döntő pillanatban befulladt, mivel a keletrómai segítség elmaradt, nagyobb létszámú ellenfeleik megállították őket. A mérleg nyelvének kibillentését mindkét nép Bizánctól várta. Bármekkora naivitásnak tűnt is ez az adott pillanatban a gepidák részéről, a következmények őket igazolták: Bizáncnak saját érdekei voltak fontosak, barbár szövetségeseire való tekintet nélkül.

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
JUGOSZLÁVIA
Osijek / Eszék X X

Kristó Gyula

Kereskedelem

A Fehérvárról induló és Eszéknél a Dráván átvezető út Drávához közeli szakaszának Hadút neve dűlőnévben a mai napig fennmaradt.

Pénzviszonyok

Amikor Imre király 1196-ban a cikádori egyházat megerősítette birtokaiban, elrendelte, hogy az izmaeliták, besenyők és mások az eszéki vásáron és az egyházhoz tartozó valamennyi réven vámot fizessenek.

Sinkovics István

Szulejmán második hadjárata Bécs ellen. Kőszeg.

Szulejmán szultán 1532 nyarán, miután Eszék mellett átkelt a Dráván, nem tért a szokásos útra, a Duna mentén észak felé, hanem nyugatnak, majd északnyugatnak fordult, hidat veretett a Zalán és a Rábán.

Kísérletek a török feltartóztatására

Időközben a török újból megkezdte hódításait. 1536-ban elfoglalta Pozsegát, a Száva partján Dubicát és Jasenócot (Jasenovac), ezzel a Dráva-Száva közének nyugati fele veszélybe került. A támadás feltartóztatására Ferdinánd országaiból jelentős haderő gyűlt össze Hans Katzianer főkapitány parancsnoksága alatt. Mintegy 16 ezer főnyi hadsereg állott szemben az Eszéktől délre magát elsáncoló török valamivel kisebb erejével. Katzianer seregének erejét a tétlenség, az esősre fordult őszi időjárás annyira aláásta, hogy a hadvezetés elrendelte a hadsereg visszavonulását, de a törökök megtámadták a visszavonulókat. 1537 okt6berében – Mohács óta az első nagyobb ütközetben – a nagy erőfeszítéssel fegyverbe állított hadsereg súlyos vereséget szenvedett.

Szulejmán utolsó hadjárata. Szigetvár.

  • A szultán, miután a Dráva leapadt, Dárda és Eszék között hidat veretett, és seregével Szigetvár ellen fordult.
  • A szultáni fősereg július 21-én Eszéknél átkelt a Dráván.

A háború nyitánya

1593 augusztusában elfoglaltatta Sziszeket, majd szeptember 27-én már hatalmas hadsereg hömpölygött át az eszéki hídon, és Szinán nagyvezír október elején Veszprémet kezdte ostromolni.

Katonai erőviszonyok

1599 tavaszán Schwarzenberg, Pálffy és Nádasdy kisebb sereggel korán kezdték meg a hadműveleteket, hogy eredményt érjenek el az Ibrahim nagyvezír vezette török sereg megérkezése előtt. Két nagy feladatra vállalkoztak. Petárdával be akarták zúzni Buda kapuját, de az őrség felfedezte és meghiúsította a kísérletet. A másik hadicél Fehérvár visszavétele volt: itt a petárdával felrobbantott kapun keresztül bejutottak ugyan a városba, és fel is gyújtották, de a vár ostromára nem voltak felkészülve. Sikerrel járt viszont egy harmadik vállalkozásuk: a török fősereg ellátásának megzavarása. Ibrahim nagyvezír hajókon küldte előre a serege számára szükséges élelmiszert, lőport, fegyvereket és zsoldot. Az értékes szállítmányt erős csapatok kísérték, és védelmük alatt kereskedők is jöttek a Dunán, saját hajóikkal. Pálffy Miklós hajdúezredeket küldött le sajkákon, hogy ragadják el az ellenség szállítmányait. A vállalkozást a hajdúk teljesen önállóan és eredményesen hajtották végre. Tolna közelében ütöttek rajta az ellenségen, amikor pihenés közben a törökök közül többen a parton voltak.

Az őrség egy részét levágták, mások a Dunába vetették magukat vagy elmenekültek. Száznál több kisebb-nagyobb hajót zsákmányoltak. A török veszteségét 500 ezer forintra becsülték. Ibrahimnak két hónappal kellett elhalasztania a támadás megkezdését, hogy az élelem- és lőszerveszteséget pótolni tudja. Közben a hajdúcsapatok, melyek száma megkétszereződött, továbbmentek Tolnáról, felgyújtották az eszéki Dráva-hidat, és ezzel is késleltették a török haderő felvonulását.

R. Várkonyi Ágnes

Apafi fejedelem és a Köprülü-kísérlet

Ezzel szemben 1663. április elején, amikor a szultán átadta a nagyvezírnek a Próféta zászlaját, Reniger és Goes követek Köprülü nagyvezírhez Belgrádba a császár békeajánlatát vitték, majd pedig eszéki táborába már a Haditanács elnökének, Lobkowitz hercegnek a béke érdekében minden áldozatra való készségét ajánló levelét nyújtották át.

Magyar külpolitika és az európai törökellenes koalíció

  • Érthető, hogy a dinasztikus gondokkal küzdő bécsi udvar a Türkenhilfe felelevenítése ügyében mindaddig tartózkodó álláspontot képviselt, amíg a feltételeket nem látta világosan, s a magyar főurak, az erdélyi fejedelem s a francia támogatással politizáló János Fülöp Rajnai Szövetségének kapcsolatától hatalmi pozícióit féltette. De 1663-ban, a török háború kibontakozása idején ez a tartózkodás már a birodalmi érdekek szempontjából sem érthető és nem menthető. Köprülü Eszéknél táborozott, Regensburgban már ülésezett a birodalmi gyűlés, amikor a spanyol párt még mindig ragaszkodott hozzá, hogy a birodalmi segélyt csak a legvégső szükség esetén vehetik igénybe. Majd a török hadsereg közeledésére az udvar mégis kérte a segélyt, de kikötötte, hogy katonák helyett pénzt adjanak, mert a birodalmi haderőt a Haditanács állítja fel, és Montecuccoli parancsnoksága alá helyezi.
  • Lipót császár 1663. november 10-én nyomtatott pátenseket küld szét Magyarországra, azt ígéri, hogy az európai uralkodóktól kért segítséggel indul a török ellen; ezután indítja el segélykérő követeit Franciaországba, Svédországba, Angliába, a spanyol udvarba és az itáliai fejedelmekhez. Végre december 22-én fényes kísérettel bevonul Regensburgba, bevallottan azért, hogy személyes jelenlétével késztesse áldozatkészségre a fejedelmeket, valójában, hogy személyes irányítása alá vonja a szövetséget. Kormányzata legfeljebb a védelmi háború terveit látta reálisan megvalósíthatónak. Ekkor azonban Regensburgban, a Rajnai Szövetség kancelláriáján már a támadó háború nyitányának szánt eszéki hadjárat előkészítéséről leveleznek.

A téli hadjárat

1664. január 21-én Zrínyi vezetésével a mintegy 15 ezer főnyi magyar és horvát hadsereg egyesült Hohenlohe 9-10 ezer főnyi haderejével, és rövid ostrom után megvették Berzencét, majd elfoglalták Babócsa és Barcs várát. Miután Szigetvárott a Nagy Szulejmán emlékére emelt türbét feldúlták, január 28-án körülzárták, másnap pedig rohammal bevették Pécset. A siker azonban nem volt teljes, a templomerődből alakított pécsi vár török őrsége vitézül ellenállt. Zrínyi a Rajnai Szövetség lovasságának felével és a teljes magyar lovassággal – mintegy 5 ezer főnyi haddal – délnyugatra indult, és február 1-én elérte az eszéki nagyhidat.

A Dráva több ágát átívelő, mintegy 6 kilométernyi hosszú cölöp- és hajóhíd a Török Birodalom egyik legfontosabb nyugati hadi átkelőhelyéül szolgált. Ezen vonult át a nyugati hadjáratokra a szultáni hadsereg. A két szekérnyomnál szélesebb, erős tölgyfagerendákból rótt korabeli hídépítészeti remeket innenső oldalán a Dárda erőd, a túlsón az eszéki vár védte. Dárdát Zrínyiék elfoglalták, majd nádat és rőzsét hordva a keményre fagyott Dráva jegére, felgyújtották a hidat. „Irtózatos látvány volt, főképp éjjel ezen sok ezer láb hosszú alkotmány égése” – számol be a páratlan hírű haditett egyik résztvevője, az akkor huszonkilencedik évében járó Esterházy Pál.[1] Elvágták a török legfontosabb utánpótlási vonalát. A tavaszi hadjárathoz legalább kéthónapi előnyhöz jutottak és Kanizsa várát minden segítségtől elszigetelték. Hohenlohe hadijelentéséből, amelyet János Fülöpnek küldött, a hadjárat néhány részlete más megvilágításba kerül, mint eddig tudtuk. A birodalmi sereg főparancsnoka szerint Pécsen rohammal haladtak át, nem említi, hogy itt a sereg két részre oszlott volna, s Mohács, Szécs, Szekcső, Újvár és Nádas palánkok és várak elfoglalásáról is ír. Hatalmas hadizsákmányról számol be: 20 ezer marha, 3 ezer ló jutott kezükre, több előkelő török foglyot ejtettek, és mintegy száz keresztény rabot kiszabadították. Ez volt a török ellen harcba bocsátkozó Rajnai Szövetség csapatainak első fegyverténye Magyarországon, a magyar és külföldi csapatok együttműködésének próbája. Hohenlohe szerint az utóbbi száz esztendőben nem történt ennél hasznosabb fegyvertény. Noha a hadjárat utolsó szakaszában Zrínyivel nézeteltérései támadtak, Hohenlohe a Rajnai Szövetség tanácsához küldött jelentéseiben is a közös harc sikerét és biztató kilátásait hangsúlyozta.

Az eszéki híd felégetésének hírét Zrínyi Péter személyesen vitte meg Regensburgba. Hamarosan egész Európa a török ellen készülő nagy háborúról beszélt. Bory Mihály február végére meghozta János Fülöp hivatalos értesítését Magyarország nádorának a birodalmi gyűlés végzéséről (1664. február 15.): a francia királlyal és más hatalmakkal ligát alakítottak a török kiűzésére. Wesselényi ezt mint a nemzetközi koalíció erejével országot szabadító hadjárat megindulását bejelentő dekrétumot szétküldte a vármegyéknek, és az Áfium gondolatait visszhangzó kiáltványban harcba szólította az országot. „Fegyvert fogtak – írta –, Istenes ligát és szövetséget tettek az egész kereszténységből álló nagy hatalmasságok.” Amire generációk vártak, végre bekövetkezett, „serkenjen föl, vegyen erőt, éberkedjék, serénkedjék és jó példa adással” segítse az országért összefogott nemzetek igyekezetét.[2]

A magyar főméltóságok mozgalma szinte szárnyakat kapott, számolt be Bory Mihály Reifenberg bárónak, János Fülöp belső tanácsosának és titkárának az eszéki siker és a dekrétum hatásáról – miközben tájékoztatta, hogy nagy munkával készítik elő a tavaszi hadjáratot, mert meggyőződtek róla: elérkezett az ország felszabadításának rég várt ideje. Lippay György esztergomi érsek ugyancsak az ország nevében üdvözli János Fülöpöt, mert egyesítette Európa hatalmait a török elleni felszabadító hadjáratra.


1664 kora tavaszi hónapjaiban Zrínyit adományokkal, üdvözlő és magasztaló levelekkel köszöntik Európa uralkodói. Nemcsak az eszéki híd felégetését ünneplik, XIV. Lajos, VII. Sándor pápa, IV. Fülöp spanyol király, az itáliai hercegek éppen a hadjárat fővezéréről döntő tárgyalások kilátásaival számolva üdvözlik Zrínyit.

Kanizsa ostroma, a zsarnócai és a szentbenedeki csata

Köprülü Ahmed nagyvezír eredeti terve szerint az EszékPécsKanizsaGyőr útvonalon Bécs alá készült.

Zrínyi, Turenne, Montecuccoli

I. Lipót 1664. január 18-án kelt, Rottalnak küldött utasításában felfüggesztette a nádor helytartói és Zrínyi főparancsnoki hatáskörét, és Magyarország politikai és katonai ügyeit – közvetlenül az eszéki hadjárat előtt – császári és királyi biztosokra bízta. Közölte, hogy a tavaszi támadásra nem ad engedélyt, de Zrínyi nagy győzelme és nemzetközi visszhangja változást okozott. Az udvar, Porcia, sőt maga Lipót is az elismerés magas hőfokú szavaival üdvözölte az eszéki hadjárat vezetőjét, s a nádor se vette figyelembe az uralkodói határozatot. Még Montecuccoli is elismerte az eszéki vállalkozás nagy horderejét, s Esterházy János alezredesnek azt írja Bécsből 1664. február 3-án: hatoljon be mélyebben a török végvári vonalak mögé, hogy elszigetelje egymástól a török erőket, és biztosítsa Zrínyit a hátbatámadás ellen.

Benczédi László

A török háború kiújulása

Zrínyi Ilona egy 1681 novemberében kelt feljegyzéséből tudjuk, hogy Thököly távolabbi politikai terveiben megfordult annak gondolata is, hogy az ország egésze felett kivívott szuverenitás birtokában, a Habsburgok kiszorítása után, egykor „mink magyarok leszünk azok, akik [a török alól] felszabadítanánk a hazát”.[3] Nos, amikor a kuruc fejedelem válogatott bandérium élén 1683 júniusában a török sereg eszéki táborában Kara Musztafa nagyvezír elé járult, hogy ott „minél színesebben, szerszámosabban és tisztességesebben”, teljes uralkodói pompával reprezentálja a „magyar nemzet becsületét.”[4] a török elleni felszabadító harcnak ez a lehetősége mindenesetre a megfoghatatlan messzeségbe került.

R. Várkonyi Ágnes

A hanyatló török ereje

  • Musztafa pasa, a szeraszkier megelőzte az eszéki híd elfoglalására készülő Leslie generálist, a horvátországi császári hadsereg vezetőjét.
  • Buda sok véráldozatot követelt s meghiúsult ostroma miatt azért is veszélybe került minden, amit addig a szövetséges csapatok a Duna mentén elértek, mert a horvátországi császári hadsereg ezután sem tudta elfoglalni az eszéki hidat, minden további hadművelet sikerének legfőbb kulcsát. Az Erdődy György horvát bán és Herberstein József gróf, károlyvárosi főkapitány parancsnoksága alatt összegyűlt mintegy 6 ezer horvát fegyveres a generális, Leslie gróf vezényletével csupán verőcéig jutott.

Hadseregek és haditervek

Stratégiailag két lehetséges eljárás kínálkozott. Az egyik, amit 1661–1664-ben Zrínyi és szövetségesei fejtettek ki és érvényesítettek, s amit a katonai szempontokat átfogóan látó hadvezérek most is szorgalmaztak. Ezek szerint három ponton kell támadást indítani, de a döntő csatát Magyarország déli határán kell az oszmán hadsereggel megvívni, Ha megsemmisítik az eszéki hidat, ha elvágják az utánpótlási vonalat, s megverik a nagyvezír haderejét, akkor az ország belsejében a török várak és a török helyőrségek előbb-utóbb megadják magjukat. Ezért helyezte Zrínyi a támadás fő súlypontját a Dráva menti déli határra a három támadási irány közül; miközben Buda körzetében és Erdély határán – Várad térségében – a török erejét megosztó harcokat kezdeményezett. Ezzel szemben a másik terv a régi várvívó harcok hagyományait követte: eszerint a várakat, erősségeket egyenként kell megvenni, s így az osztrák örökös tartományokhoz legközelebb eső török várakon kezdve, lépésről lépésre haladva dél felé, szabadul fel az ország területe. Ezt az óvatos, régi, de a Dunán a szállítás előnyeit jobban kihasználó, a várvívásokkal látványos sikereket ígérő stratégiát a dinasztia hívei pártolták. Ily módon az osztrák örökös tartományokat közvetlenül veszélyeztetett területekről űzik el először a törököt, a várvívások dicsőségei bőven kamatoznak az európai diplomáciában, és kielégítik a közvéleményt. A gyakorlatban a diplomaták álláspontja, vagyis az utóbbi stratégia érvényesült a szakszerű katonai elvekkel szemben, de nem következetesen. Ez a körülmény pedig hatalmasan megnövelte a háború költségeit. Megtartották ugyan a stratégiai tervet, három ponton, három sereggel támadnak, s az előrenyomulás fő vonala a szállítás miatt a Duna lett, de a Dráva menti harcokat mindvégig mellékes hadműveleti területnek tekintették, s többszöri kísérlet ellenére sem sikerült a török hadsereg utánpótlási vonalának kulcsát, az eszéki hidat elfoglalni. Így állandóan számolni kellett a nagyvezír felmentő seregeivel is. 1683–1684 tapasztalatai pedig megmutatták, hogy a várakat nem lehet a régi módon, kellő tüzérségi előkészítés nélkül, rohammal bevenni.

Az újszerű várvívást Érsekújvár alatt próbálták ki, mert 1684-ben nyilvánvalóvá vált, hogy Buda ostromára nem is gondolhatnak addig, amíg Érsekújvár a török kezén van. Lipót császár elég későn, 1685. június 28-án adott engedélyt a vár megvívására. Lotharingiai Károly a 43 ezer főnyi fősereggel július közepén vette körül a várat. Érsekújvár 3 ezer főnyi védőjének parancsnoka, Haszán pasa a szövetségesek megadást követelő felszólítására kijelentette, hogy Érsekújvár kulcsa Budán van. Közben pedig – mivel Leslie tábornok kísérlete, hogy elfoglalja az eszéki hidat, kudarcba fulladt – Sejtan Ibrahim szeraszkier 40 ezer főnyi felmentő sereggel átkelt a Dráván, s Budára tartott, hogy a váradi, egri, temesvári pasákkal egyesülve felmentse Érsekújvárt.

Buda visszavívása

  • Lotharingiai Károly herceg nagyobb haditervbe illesztette a magyarországi török hatalom központjának ostromát: a hadműveleti terv másik fő mozzanata, mintegy Buda sikeres ostromának feltétele, az eszéki híd elfoglalása lenne. Mivel azonban az udvar csak az utolsó pillanatban határozott, sokan – s valóban nem ok nélkül – nagy aggodalommal néztek a vállalkozás elé. Badeni Lajos maga is úgy vélekedett, hogy az ostromot hadműveletileg nem készítették megfelelően elő. A Dráva menti hadműveleteket ismét a sem kellő haderővel, sem megfelelő hadvezéri felkészültséggel nem rendelkező Leslie tábornagyra bízták.
  • Július elsején megszólaltak a faltörő ágyúk, de már másnap megérkezett a hír, hogy a nagyvezír felmentő serege Eszékhez közeledik.
  • Lotharingiai Károly herceg Buda bevétele után parancsot adott a török hadsereg üldözésére, de megkésett. A nagyvezír végigpusztítva és kifosztva a Duna menti falvakat, leért a Dráva túlsó partjára, és felszedte maga mögött az eszéki hidat.
  • A nagyvezír mintegy 40 ezer főnyi hadereje 1687 nyarán vonult át az eszéki hídon, és előcsatározások után augusztus 12-én megütközött Mohács és Siklós között, a nagyharsányi hegy lábánál a szövetségesek egyesült 57 ezer főnyi hadseregével. A lovasság kardélre került vagy a Karasica mocsarába fulladt. A menekülők alatt leszakadt a Dráva-híd. Buda visszafoglalását az 1687. augusztus 12-i győzelem pecsételte meg, tette mintegy visszafordíthatatlan történelmi ténnyé. A nagyharsányi csatanyerés hírét az ütközetben kiválóan harcoló Savoyai Jenő vitte meg Bécsbe. A török táborban kitört a pánik, s több vár – Eszék, Valpó, Vukovár, Bucsin, Pétervárad, Pozsega –, csaknem egész Szlavónia jóformán harcok nélkül felszabadult.

Ember Győző

Az 1712–1715. évi országgyűlés

Tudjuk azt is, hogy a töröktől visszafoglalt, úgynevezett újszerzeményi területeken – Buda, Szeged, Arad, Eszék stb. székhellyel – különböző kamarai hatóságokat és hivatalokat szerveztek, és ezeket közvetlenül az Udvari Kamara alá rendelték. Az 1715. évi 18. törvénycikk a magyarországi kamarai igazgatás területi egységét helyreállítva, az ország régi és nagy kormányzati sérelmét orvosolta. Más kérdés azután, hogy a törvény rendelkezése mikor és hogyan valósult meg, hogy mit tekintettek Magyarország koronájához tartozó területnek, és mit nem.

A magyarországi Főhadparancsnokság

A Horvát-szlavón-dalmát Királyságban és a Bánságban már a karlócai, illetve a pozsareváci békekötés után szerveztek katonai parancsnokságokat: Károlyvárosban a horvátországit, Varasdon a vendvidékit, Eszéken a szlavóniait és Temesvárott a bánságit. Ezekből a parancsnokságokból később főhadparancsnokságok lettek.

Heckenast Gusztáv

Textilipar

Célszerű volt a félkész árut a selyemhernyó-tenyésztés színhelyéhez közel előállítani; ennek köszönhette alapítását a verseci kamarai selyemgombolyító vagy az eszéki és más kisebb horvátországi gombolyítók és filatóriumok.

Mérei Gyula

A szállítás és közlekedés

A SzegedTemesvárZimony, a SzegedEszékÚjvidékZimony útvonalak megjavítása révén erősödhetett a bácskai, a bánáti, a szlavóniai határőrvidék szerb kereskedőinek távolsági áruforgalma, tőkefelhalmozásának lehetősége.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piacközpontok és városi funkciók

A városok második szintjét azok a központok alkotják, amelyeknek egész vonzásterülete 50–100 ezer főre terjedt ki, tiszta körzetük népessége meghaladta a 20 ezer (a régión túlnyúló kereskedelmet folytató központoknál a 10 ezer) főnyi népességet, és piacközponti funkciójuk mellett valamilyen egyéb központi szerepkört is betöltöttek. Ezek közé sorolható a regionális és a régión túlnyúló kereskedelmi szerepkört egyaránt betöltő Eger, Vác, Nyíregyháza, Losonc, Versec, Balassagyarmat, Székesfehérvár, Földvár, Körmend, Nagyszombat, Rimaszombat, Nyitra, Sátoraljaújhely, Besztercebánya, Pápa, Sassin és Nagyszeben; a csak piackörzeti központok: Eperjes, Máramarossziget, Zombor, Esztergom, Homonna, Újvidék, Bártfa, Huszt és Keszthely; valamint az elsősorban régión túlnyúló piacközponti funkciót betöltő Gyöngyös, Nagykároly, Zsolna, Csakova, Gyula, Komárom, Lugos, Kecskemét, Vágújhely, Nagyszentmiklós, Galgóc, Érsekújvár, Kézsmárk és Eszék. A többi piacközpont csak kisebb-nagyobb jelentőségű központi helynek tekinthető, amelyek jelentőségüknek megfelelően csoportosíthatók.

Eger vásárain az északi, felvidéki megyék kereskedői vásároltak főként bort, valamint gabonaféléket, élő állatot (leginkább lovat, sertést). Állandó boltjaiban és vásárain kaphatók voltak a Pestről hozott vasáruk, fényűzési cikkek, gyarmatáruk.

Losoncon Zólyom és Liptó megye kereskedői vásárolták a Heves megyéből is odaszállított gabonát. Bel- és külföldön feldolgozás céljából Losonc nevezetes gyapjúvásárai bocsátottak a vevők rendelkezésére tekintélyes mennyiségű árut. Az 1840-es években már évi átlagban 10 ezer bécsi mázsa gyapjú talált itt gazdára, jótékony hatást gyakorolván a finomabb gyapjút szolgáltató juhok tenyésztésére. A losonci vásárokon árult bort a kereskedők részben a bányavárosok fogyasztói számára vették meg, részben Vácon át a Dunán Pozsony és Nyitra megyék felé szállították.

Székesfehérváron hét irányból futottak össze az utak. A BudaZágráb főútvonalon kívül a Győrbe, Veszprémbe, Dunaföldvárra vivők a belső kereskedelem szempontjából elsőrendű fontosságúak voltak. A Bécsből, Triesztből, Görzből szállított, valamint a Laibachból rendelt és Pettauban elvámolt árukból bőven jutott Székesfehérvárnak. Szarvasmarha-, és lóvásárain bonyolódott le piaci vonzáskörzetének állatforgalma. A székesfehérvári kereskedők minden ágazatban elsősorban Pest és Buda kereskedőivel álltak kapcsolatban. A 19. század első felében 32 magyarországi, 21 örökös tartományokbeli város kereskedőivel, sőt egy-egy hamburgi, illetve majna-frankfurti kereskedővel is rendszeres üzleti összeköttetésben voltak, összesen 173 kereskedőházzal. Az importáruk sokfélesége új fogyasztói igények jelentkezéséről tanúskodik. Az üzletkötések a korszerű hitelezési formák betartásával mentek végbe. A kereskedelem fejlődését jelzi, hogy míg a kereskedők száma 1777–1785 és 1825 között nem változott, 1825 és 1840 között megkétszereződött.

Tolna megyében Földvár – a vízi szállítástól némileg függetlenül is – a 18–19. század fordulójára jelentős termékgyűjtő és -elosztó góccá fejlődött. Gabonakereskedelme volt növekedésének fő forrása. A város erős gazdasági kapcsolatai a Dunántúl-belsejéig, a Duna mellett Bajáig, a Duna–Tisza közén Kecskemétig terjedtek. Vásárai a környező kisebb helységeket a szakosodás irányába terelték, lassanként a kereslethez igyekezvén igazítani a kínálatot. Ebben nagy szerepük volt a vásárokon magyarokkal találkozó és a népek közti kapcsolatokat ezen a réven is erősítő nemzetiségi termelőknek.

Vas megyében, Körmenden nyolc posta- és kereskedelmi út haladt keresztül. Fontos mezőgazdasági termékgyűjtő és -továbbító szerepet töltött be. Gabona-, gyapjú-, szarvasmarha és sertésvásárai, amelyek már a 18. század utolsó harmadában élénkek voltak, a 19. század első felében még nagyobb forgalmat bonyolítottak le, és serkentően hatottak több dunántúli megye nagybirtokosainak üzemkorszerűsítési, beruházási tevékenységére. Vásárain a grazi kereskedők voltak a legnagyobb árumennyiségek átvevői.

Nem kevésbé lényeges regionális és azon túlnyúló kereskedelmi funkciót töltött be Pápa, az Eszterházy grófok egyik uradalmának központja, ahonnan hét főútvonal ágazott el. A viszonylag erős kézművesiparral is rendelkező mezőváros piacain Sopron és Vas megyei kereskedők is vásárolták a gabonát.

Szolnok kamarai város lakói még a 18. században a kincstárral kötött szerződésük révén előnyösebb helyzetben voltak nemcsak a földesúri úrbéres, hanem a szerződéses mezővárosok lakóinál is. Ehhez járult a város kedvező földrajzi helyzete és az a tény, hogy két kamarai hivatal is működött benne. A Tiszán érkezett a só a Máramaros megyei sóbányákból, tutajon. Szolnokon kamarai sóraktárak voltak és sóelosztó hivatal is működött. Szolnok látta el sóval Pestet. A tutajok fáját a Tisza partján dolgozták fel épületfává, zsindellyé. „Szálházából” került a fenyő fűrészáru és a Bereg megyei cserfa Heves, Pest, Csongrád, Békés, Szabolcs megye vásáraira. Szolnokon sok vízi- és szárazmalom is készült. A sószállítás és elosztás, a fafeldolgozás sok embernek adott kenyeret ipari jellegű és árumozgató tevékenység révén. Növelte a vidékről városba települők és a létfenntartásukhoz szükségeseket a piacról beszerzők számát. Mindezeknél azonban fontosabb emelője volt Szolnok fejlődésének a város mezőgazdasági termény-, elsősorban nagyarányú gabonakereskedelme. Sok összetevő eredőjeként Szolnok a 18. század közepétől a 19. század közepéig agrár jellegű mezővárosból élénk forgalmú, ipari jellegű kereskedő polgárvárossá fejlődhetett.

Nagyszeben gyapjú- és faggyúfeldolgozó ipari termékeinek legnagyobb részét Erdély, részben Magyarország vásárain értékesítette. Ipari nyersanyagát – az erdélyi belső piacot ezzel is erősítve – főleg Brassó környékéről, kisebb arányban egyenesen Havasalföldről szerezte be. Tetemes volt azonban finomabb iparitermék-behozatala Bécsből.

A csak piackörzeti központok sorából Eperjes és Bártfa kézműves-, részben manufaktúratermékeik; Zombor, Újvidék, Keszthely inkább gabonafélék; Kecskemét élő állat, főleg szarvasmarha, Huszt és Máramarossziget részben parasztipari faeszközök, részben Galíciából és Bukovinából vásárolt gabona és szarvasmarha forgalomba hozásával kapcsolódott a belső piac forgalmába.

Az elsősorban régión túlnyúló piacközponti funkciót betöltő városok közül a bor-, gabona- és élőállatvásárairól híres Gyöngyös, az Orczy bárók uradalmi központja érdemel figyelmet, ahova a török fennhatóság alatt levő balkáni területekről is érkeztek állatkereskedők.

Más szempontból érdekes Gyula, amelynek már a 18. század elején is jelentős vonzáskörzete a 19. század első felében tekintélyes mértékben kiszélesedett. Országos vásárai Erdély és a Tiszántúl árucseréjének központjai. Kereskedelmének legjelentősebb részét élőállat-forgalma tette, és vele csaknem egyenértékűek voltak a Bihar, gyakran Szabolcs és Szatmár megyébe, sőt Erdély egyes részeibe is eljutó gabonaszállítmányai. E két fő forgalmi cikk mellett Erdélyből származó, román termelők által odaszállított, részben általuk helyben készített faáru-, faszerszám-forgalma volt még szintén tetemes. Csupán a bor- és gyümölcsforgalom volt helyi jellegű. Régóta itt cseréltek gazdát az Erdőhát faárui és az Alföld mezőgazdasági árui. Gyula vásárairól vitték a faárut Békés, Csanád, Csongrád, Arad megyébe az onnan jött és termékeiket szintén a gyulai vásárokon értékesítő parasztgazdák, s részben a vásárokon el nem adott termékeikkel a megyék községeit felkereső román parasztiparosok. Gyula vásárain adták el tűzálló edényeiket a hegyekből jött román fazekasok, erős versenytársaként Békés és Csongrád megye fazekasainak, akik megfelelő agyag hiányában csak nem tűzálló edényekkel jelenhettek meg a vásárokon. Ezek az áruforgalmi alkalmak szintén hozzájárultak a népek közötti kapcsolatok elmélyítéséhez, az anyagi kultúra termékeinek a cseréje révén.

Komárom az ország – határon túlra szánt – gabonakereskedelmének régóta egyik legfontosabb kikötőhelye volt. Fejlődése a 18–19. század fordulóján, leginkább a francia háborúk évtizedeiben volt gyors. Elsősorban hajón, kisebb részben szekéren érkezett a gabona az alföldi és a Duna mellett fekvő dunántúli megyékből a városba, amely piaci körzetének gyűjtő és továbbító funkcióját látta el. Gabonakereskedelmének méretei a város kereskedőinek Baján tartott külön rakodóhelye is érzékeltetheti. Ehhez az áruforgalomhoz nem fogható, de mégis figyelemre méltó mennyiségű állat-, gyapjú- és – a Vágon érkezett – faforgalmat is bonyolítottak le a város kereskedői, akik vagyonuknak tetemes részét az áruszállító hajókba fektették. Nem véletlen, hogy az ország első biztosító társaságaként Komáromban alapították meg 1807-ben a Komáromi Szabadalmas Hajóbiztosító Társaságot. Komárom ipara jelentéktelen volt, és jórészt máshol vásárolt ipari termékekkel látta el a környező városokat, például Esztergomot is.

A horvát határőrvidéken Eszék az 1840-es évekre nőtt fel a mezőgazdasági termékeket a szomszédos, török uralom alatt levő déli területekre szállító nagykereskedelmi központtá, ahol tág körzetből származó termékeket hoztak forgalomba horvát és szerb kereskedők.

Mérei Gyula

A pénzpiac és a hitelviszonyok

Az 1819-ben Bécsben alakult Első Osztrák Takarékpénztár 1827-ben és 1828-ban Pozsonyban, Nagyszombaton, Érsekújvárott, Zólyomban, Győrött, Szegeden, Varasdon és Eszéken kereskedőket bízott meg takarékbetétek gyűjtésével, illetve kölcsönök közvetítésével. Az osztrák vállalat tevékenysége azonban csak rövid ideig tartott.

Ruzsás Lajos

Az állattenyésztés

Az erdő olyan nagy területet borított be a Dunántúlon, hogy a múlt század első felében szakadatlanul erdőkön járva lehetett eljutni Eszéktől egész Kanizsáig.

Mérei Gyula

A tőkés ipar

1790 és 1848 között Magyarországon csupán a hajóépítés kezdődött el. Az úttörés munkáját Bernhard Antal pécsi polgár, eszéki harmincados végezte, aki 1813 és 1818 között megépítette Carolina nevű gőzösét. Bernhard vállalkozása túl korán indult meg. A magyarországi gépgyártást egy évtizeddel később lendítette fel a közlekedés fejlődése, amikor az Első Osztrák Duna Gőzhajózási Társaság 1835-ben megvásárolta az Óbudai-szigetet, és itt hajógyárat rendezett be.

Vörös Károly

A városi funkciók átrendeződése

Az 1790–1791. évi magyar országgyűlés cikkelyezte be a szabad királyi városok közé Temesvárt, Szabadkát, Pozsegát és Károlyvárost, ám az 1785-ben szabad királyi város rangra emelt Pécs, majd az 1809-ben ilyen privilégiumot nyert Eszék és az 1826-ben privilegizált Arad új jogállásának becikkelyezésére, s így tényleges országgyűlési képviseletére 1848-ig már nem került sor.

Arató Endre

A személyes érintkezés

Pest-budai munkássága alapozta meg Matija Petar Katančić intenzív magyar kapcsolatait. Horvát nemzeti és hungarus gondolatairól másutt szólunk. A ferencesek budai rendházában tanult, s eközben látogatta az egyetemet is. A kor ízlésének megfelelő esztétikai elveket pesti tanáraitól sajátította el. Az egyetem elvégzése után Eszéken, majd Zágrábban volt tanár, de ekkor is ápolta korábbi kapcsolatait.

Spira György

Komárom felmentése és Pest visszafoglalása

És a II. meg a III. hadtest 23-án már útnak is indult nyugat felé, hogy egyesülve a Komárom alatt tanyázó ostromsereggel, Győrön át egészen Pozsony vidékéig hátráljon, majd másnap Jellačić is elvonult a Duna jobb partján Eszék felé, hogy legalább Szlavóniát biztosítsa a honvédcsapatokkal szemben, amelyek idő közben a Bácska legnagyobb részét is újból hatalmukba kerítették.

Szabad György

Az iparszabadság kérdése

1850 tavaszán került sor birodalomszerte a kereskedelmi- és iparkamarák felállítására. Magyarországon öt kamarát szerveztek. Négy közülük kerületi székhelyre került, az ötödik – gazdaságpolitikai meggondolásokból – Nagyvárad helyett Debrecenbe. Erdélyben Kolozsvár és Brassó, a Bánságban Temesvár, Horvátországban pedig Zágráb, Eszék és Fiume lett kamarai székhely.

A bányászat és az ipar fejlődése

A 18. században létrejött gácsi posztógyár, az óbudai Goldberger gyár, Spitzer Gerzson ottani pamutnyomó üzeme és az eszéki selyemgyár állta valamelyest a lajtántúliakkal a versenyt, anélkül azonban, hogy bármelyikük is túl tudott volna lépni a középüzem szintjén.

Katus László

Gazdasági és társadalmi fejlődés

A hagyományos mezőgazdaság mozdulatlan tengerében csak itt-ott találkozunk a tőkés árutermelés elszórt kis szigeteivel: a kelet-szlavóniai nagybirtokokon, a hatalmas erdőségek fafeldolgozó üzemeiben, a tengermellék hajóépítő manufaktúráiban, Zágráb és Eszék malmaiban és kisebb gyáraiban.

Hanák Péter

A tömegmozgalmak dagálya 1905 első felében

A május elsejei tüntetések alatt Kolozsvár munkásai léptek sztrájkba, majd Eszéken robbant ki olyan heves harc a sztrájkoló, jogkövetelő munkások és a katonaság között, hogy azonnal elrendelték az ostromállapotot. Az eszéki forradalmi megmozdulás hatása a környező falvakra is kisugárzott, bátorította a dél-baranyai cselédek szerveződő ellenállását. Május végén kezdődött el a korszak legnagyobb és legjellegzetesebb munkásmegmozdulása: a fővárosi vasmunkások hathetes általános sztrájkja.

A mozgalom jelentéktelennek látszó magocskából terebélyesedett ki. Az Oetl-gyár vasöntői márciusban egy goromba művezető elbocsátását kérték, majd követelésük elutasítása miatt sztrájkba léptek. A gyáros ezért elbocsátotta, a vasgyárosok szövetsége pedig feketelistára tette őket. Tiltakozásul az összes fővárosi öntő csatlakozott kizárt társaihoz. A vasgyárosok erre valamennyi üzemben beszüntették a munkát, hogy maguk a kereset nélkül maradt munkások kényszerítsék az öntőket a megadásra. A szakszervezet vezetői igyekeztek visszafogni a tömegmozgalmat, éppen a tavaszon folytattak tárgyalásokat a vasipari kollektív szerződés megkötésére. A munkásokat azonban a válságos évek nélkülözései és a munkásnyúzók sok önkényeskedése végleg feltüzelte. A május 28-án tartott nagygyűlés imponáló választ adott a vasgyárosok öntelt kihívására. A gyűlésen két indítvány hangzott el: a pártvezetőség küldötte a megfontolást, a mérsékletet, Teszársz Károly, a szakszervezet egyik vezetője az általános sztrájkot javasolta. A szavazásnál csupán egy ember támogatta a halogatást, csaknem 30 ezer egyhangúlag a sztrájk mellett foglalt állást. E hatalmas, harcos tömeg csatlakozott az öntők sztrájktanyájához, amelyet a Zöld Vadász kerthelyiségében, a Városligetben rendeztek be. A sztrájktanyákat harci táborrá alakították, őrséggel, összekötőkkel, sztrájkértesítővel, rendszeres gyűlésekkel. Több tüntető felvonulást rendeztek, követeléseik között első helyen a munkaidő csökkentése, az általánosan kötelező bérmegállapítás, a munkásszervezetek elismertetése, a bánásmód megjavítása állott. A lavinaszerűen növekvő mozgalom a politikai helyzetet és a munkások hangulatát tekintve alkalmas lett volna a nagytőkés szervezet önkénye elleni széles körű, általános tömegsztrájkkal támogatott támadás megindítására. A szociáldemokrata párt vezetői azonban e kritikus pillanatban visszariadtak a harc élezésétől. A vasas szakszervezet néhány nagyüzemmel megkötötte a kedvező kollektív szerződést, az eredményeket nem akarták kockáztatni. Ezért kisebb – később meg nem tartott – engedmények fejében leszerelték a nagy küzdelmet.

Még tartott a vasassztrájk, amikor július elején 3000 pécsi bányász is letette a csákányt. Az osztrák monopoltőkés Duna-Gőzhajózási Társaság érdekeinek, biztonságának védelmére nagy fegyveres erő vonult fel. A bányászokat azonban sem bebörtönzéssel, sem kilakoltatással, sem sztrájktörőkkel, sem ígérgetésekkel nem lehetett megadásra bírni. A kitartóan végigharcolt, közel kéthónapos küzdelmük a bér- és munkaviszony jelentős javulását vívta ki.

A rendkívüli események felrázták az agrárproletariátust is, éspedig ezúttal az agrárszocializmustól eddig kevéssé érintett Dunántúlt és az uradalmi cselédséget. A mozgalom gócpontja Baranyában a dárdai, Somogyban a lengyeltóti, Tolnában a tamási járás volt. Innen indult el a sztrájk – kimutathatóan az eszéki munkásmozgalom, a helyi szocialista munkások, a szocialista sajtó és agitáció hatására – május végén—június elején, hogy aztán az aratás idejére elárassza a dél-dunántúli uradalmakat.

Katus László

A horvát nemzeti mozgalom „új kurzusa”

A horvát munkásmozgalom a század végén annyira megerősödött, hogy 1894-ben megalakulhatott az önálló Horvátországi Szociáldemokrata Párt. A párt kezdetben főleg Zágráb és Eszék kisipari munkásaiból és kisiparosaiból toborozta híveit, s eredményes agitációt folytatott a Szerémség agráripari proletariátusa és szegényparasztsága körében. Az 1897. évi szocialista mozgalmak megtorlásaként Khuen-Héderváry a szocialista vezetőket, agitátorokat perbe fogatta és elítéltette, a partot és a szakszervezeteket feloszlatta. 1900-tól azonban újra megerősödött a mozgalom. most már a számban gyorsan növekvő nagyipari munkásságra támaszkodva. 1902-től Budapesten, majd Zágrábban és Eszéken újra megjelentek a horvát munkáslapok.

A horvát–szerb koalíció kompromisszuma és a jugoszláv nemzeti egységtörekvések jelentkezése

A parasztpárt és a koalíció egyes csoportjai – elsősorban a szlavón burzsoáziát képviselő úgynevezett „eszéki csoport” – támogatták a bánt, s a koalíció pártjai is egyre lojálisabb magatartást tanúsítottak.

Lábjegyzetek

  1. Esterházy Pál, Mars Hungaricus. Kiadta Iványi Emma, s. a.
  2. Wesselényi kiáltványa a vármegyéknek, Stubnya, 1664. február 29. TT 1892. 723–724.
  3. Zrínyi Ilona memoriáléja, 1681. november 4. Országos Levéltár G szekció, Thököly-szabadságharc levéltár, XIII. fasc. 3.
  4. Az idézett kifejezések Thököly különböző főurakhoz intézett, s őket Eszékre szólító meghívó leveléből valók, 1683. május 24–25. Országos Levéltár P 608 Soós-család levéltár, fasc. 15. – Štatný Archív Levoča, Andrássy-család krasznahorkai levéltár, fasc. 14/b, No. 52. fol. 98.

Irodalom

Az eszéki hidat felégető téli hadjárat összefoglaló újabb leírásai: Perjés Géza, Zrínyi Miklós és kora (Budapest, 1965, 343–354); Klaniczay Tibor, Zrínyi Miklós (Budapest, 19642. 751-760). Az ismert eseményeket némileg módosítja vagy kiegészíti Hohenlohe jelentése János Fülöpnek: Pettau, 1664. február 20. Haus-, Hof- und Staatsarchiv Mainzer Erzkanzlei-Archív, Reichstagsakten, Fasc. 219; Esterházy Pál, Mars Hungaricus. Sajtó alá rendezte Iványi Emma. (s.a).

  • Az eszéki és más horvátországi gombolyítókról és filatóriumokról az 1780-as évek manufaktúra-tabelláiban (Magyar Országos Levéltár C 43. Acta secundum referentes. 1783, Nic. Skerlecz, F 32; P 25, 27; Magyar Országos Levéltár C 64. Departmentum commerciale, 1783/84. F 37. P 6; 1785. F 65. P 4; 1787. F 17. P 56; stb.) találhatók – Endrei által fel nem dolgozott – adatok;
  • Herrn Jenne's Reisen nach St. Petersburg, einen Theil von Deutschland, Frankreich. Kroatien, Slavonien, Italien, die Moldau, Wallachei, Siebenbürgen und Ungarn, nebst einem Reise-Journal der Donaufahrt von Essegg bis ans Schwarze Meer (Pest, 1788; FrankfurtLeipzig, 1790);

Kiadványok