Esztergom megvétele és a gyurgyevói győzelem

A Múltunk wikiből
1595
január 27. III. Mehmed lép trónra Konstantinápolyban. (Uralkodik 1603-ig.)
január 28. Törökellenes szövetség Bécsben Báthori Zsigmond fejedelem és I. Rudolf király között. (Erdély a Báthori család kihaltával Rudolfra, illetve örököseire száll.)
április 16. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott, (A Portától való elszakadást törvénybe iktatja; kimondja a katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius vallás szabadságát; jóváhagyja az ellenzék 1594. évi kiirtását.)
július 1. A török Esztergomot ostromolja. (Szeptember 3-án felhagy az ostrommal.)
augusztus 6. Báthori Zsigmond és Habsburg Mária Krisztina főhercegnő házassága.
augusztus 18. Az erdélyi csapatok visszaveszik a töröktől Lippát.
augusztus 23. A török elfoglalja Bukarestet. Mihály vajda a hegyekbe húzódik.
augusztus Toborzás a szabadságjogok visszaadásának ígéretével a közszékelyek között.
szeptember 15. Erdélyi országgyűlés Feketehalmon. (Jóváhagyja a közszékelyek szabadságára tett ígéretet.)
október 3. Báthori Zsigmond Mihály vajdával szövetségben Havasalföld felszabadítására indul. (November elején tér haza.)
október 17. Miksa főherceg Szolnokot ostromolja. (November elején felhagy az ostrommal.)
október 18. Tirgovistét a szövetségesek visszaveszik a töröktől.
október 22. Jenő várát erdélyi katonaság visszaveszi a töröktől.
október 29. Gyurgyevónál az erdélyi és havasalföldi szövetségesek nagy győzelmet aratnak a török felett.

Erdély és a román vajdaságok bekapcsolódásán kívül 1595 elején a háború kilátásait kedvezően befolyásolta az a körülmény is, hogy a császári és a királyi csapatok főparancsnokságát kiváló hadvezérre bízták. A még 1594. október 11-én fővezérnek kinevezett Karl Mansfeld gróf korábban Flandriában, a Német Birodalomban és Itáliában harcolt, jól értett a hadvezetéshez, magyar katonáit megbecsülte, seregében vasfegyelmet tartott, és megtiltotta, hogy az országot ellenséges terület módjára pusztítsák. 1595 júniusának végén mintegy 60–80 ezer fős királyi sereg élén Mansfeld generális átkelt a Dunán. Július 1-én körülzárta Esztergomot, és töretni kezdte a vár falait. A törökök a várost feladták, de a Vízivárost és a várat szívósan védték. Az ostromot különösen az átellenben levő Párkány török őrsége zavarta, míg csak Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc csapataikkal át nem keltek a Dunán, és a palánkvárat be nem vették. A szultáni hadsereg Havasalföld ellen készült, és nem tudott Magyarországra jönni. A budai pasa megkísérelte Esztergom felmentését, de Mansfeld nagy csatában megverte, és egész felszerelését zsákmányul ejtette. Nem sokkal később azonban vérhasban meghalt, és a fővezérséget újból Mátyás főherceg vette át. Az ostrom annyira előrehaladt, hogy a török őrség szeptember 3-án megadta magát. Nem sokkal ezután Pálffy Miklós vezetésével visszafoglalták Visegrádot, mire a budai pasa felgyújtotta Vörösvárt, Zsámbékot és néhány kisebb palánkot. Ezután a császári hadvezetés Vác visszavételét tervezte, hogy a Duna mindkét partján közelebb jussanak Budához. Erre azonban már nem futotta erejéből. Mátyás herceg fővezérsége alatt a hadseregben visszatértek a korábbi, áldatlan állapotok, s a török elleni háború megint elakadt volna, ha keleten nem történik jelentős fordulat.

A török elleni arcvonal balszárnyán megindultak a harcok. A Maros mentén eredményesen haladt előre a lugosi bánnak kinevezett Borbély György támadása. Báthori István egykori hadvezére 13 várat foglalt vissza 1595. augusztustól októberig, köztük olyan fontos helyeket, mint a Maros mentén Lippa, Solymos, Arad, Csanád, Világos, végül elfoglalta Jenőt is, és egyúttal meghiúsította a temesvári pasa várostromokat felmentő próbálkozásait.

A háború súlypontja Havasalföldre helyeződött át, ahova a Porta nagy hadsereget küldött, hogy Mihály vajdát elpártolásáért megbüntesse, s azután Erdélyre támadjon. Szinán augusztusban átkelt a Dunán, pusztítva nyomult előre. Mihály vajda Călugăreni mellett igyekezett megállítani a nagy túlerőben levő ellenséget. Seregében székelyek és Király Albert vezetése alatt hajdúcsapatok is harcoltak. Bár az ütközetben a török súlyos veszteségeket szenvedett, és Szinán élete is veszélyben forgott, a török továbbnyomulását csak késleltetni lehetett. Szinán csaknem egész Havasalföldet leigázta, Bukarestet, Tirgoviştét, Gyurgyevót, Brăilát palánkfallal megerősítette. Mihály vajda a Kárpátok felé húzódott vissza. Báthori Zsigmond maga készült Havasalföldre, és mivel látta, hogy nem tud elegendő hadat felvonultatni, a közszékelyeket – régi szabadságuk visszaállításának ígéretével – szólította fegyverbe. Erre mintegy 20–30 ezer székely fogott fegyvert. Miután Rudolf császár és Razvan moldvai vajda is csapatokat küldött, a Bocskai István fővezérlete alatti szövetséges haderő létszáma – Mihály vajda seregével együtt – 50 ezer fölé emelkedett. Szinán a Kárpátok előterében, Tirgovişténél akart megvívni az egyesített hadsereggel, de számbeli fölényüket mérlegelve nem kockáztatta az ütközetet, hanem visszavonult Bukarest irányába. Ekkor már közeledett október vége, a nyári táborozás befejezése. A havasalföldi és erdélyi seregek nem indultak közvetlenül Szinán üldözésére, hanem 1695. október 18-án, négynapi heves küzdelem után, főleg a székelyek nagy véráldozatot követelő hősiessége révén, rohammal elfoglalták a 4 ezer fegyveressel védett Tirgoviştét. Ezután nyomultak előre Bukarest felé. Szinán azonban elhagyta Havasalföld fővárosát, és gyorsított menetben Gyurgyevóhoz húzódott vissza, hogy seregével átkeljen a Dunán. A keresztény hadak követték. Gyurgyevó várát néhány napi súlyos küzdelem után, ugyancsak a székelyek halálmegvető bátorsága révén, 1595. október 29-én bevették, és közben megtámadták a harcba be nem avatkozó Szinán átkelőben levő seregét. A sereg egyik felével Szinánnak sikerült a túlsó partra jutnia, a másik fele azonban a foglyokkal és a zsákmánnyal az innenső parton maradt. Báthori Zsigmond tüzérsége szétlőtte a dunai hajóhidat, az innenső parton rekedt törököket pedig a Dunának és a várnak szorították. Emberek, lovak, tevék összekeveredtek, és egymást gázolták. Sokan elestek, és igen sokan lelték halálukat az őszi esőzésektől megáradt Dunában.

A havasalföldi hadjárat alig két hétig tartott, és fényes sikerrel járt. Havasalföldről és Moldvából teljesen kiszorították a törököt, a Dunaparti török várakat a székely csapatok mindkét országban elfoglalták, s a vajdák kezére adták, akik továbbra is székely zsoldosokkal őriztették azokat. Szinán terve és ő maga is végérvényesen megbukott. A győzelemben döntő része volt Mihály vajda és Bocskai István váradi kapitány hadvezéri képességének és az egyesített hadsereg bátorságának. A székelyek különösen vitézül harcoltak, és súlyos veszteségeket szenvedtek.

Az 1595. év tehát a török elleni háborúban jelentős eredményeket hozott. Esztergom és Visegrád visszafoglalásával a császári és a magyar seregek behatoltak Buda közvetlen védelmi övezetébe. Az arcvonal keleti szárnyán a Maros menti várak felszabadításával a Tiszántúl déli fele az erdélyi csapatok ellenőrzése alá került. A török a nagyobb várak közül csak Temesvárt tartotta a kezében, Havasalföldről pedig csaknem teljesen kiszorult. Budáról az asszonyokat, gyermekeket és a drágább értékeket hajókra rakták, Nándorfehérvárra, Szendrőbe vagy még távolabbi, védett helyekre szállították. A leváltott temesvári pasát, útközben hazafelé, hajdúcsapatok támadták meg, megölték, és kincseit elvették.

A váratlan győzelmek más török területeken is éreztették hatásukat. Szerb és bolgár hajdúk elfoglalták Szófiát, és egy ideig hatalmukban tartották. Dalmáciában a szandzsák-központ Klissza várőrsége megtagadta az engedelmességet, és felesküdött Rudolf császárra. A török ostrom alá fogta a várat, a horvátországi főkapitány a tengeren át vitt segítséget az ottani lakosságnak, és sikerült a várat átmenetileg felmentenie. Végül azonban a török kerekedett felül, és a horvát seregnek csupán töredéke tudott a hajókig eljutni.

Az 1595. évben elért sikerek folytatása azonban elmaradt. Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy a székelység nem kapta meg a remélt szabadságot, amelynek ígéretével hadba hívták a török ellen. A Székelyföldön 1562 után birtokot szerzett nemesek arra hivatkoztak, hogy Zsigmond megkérdezésük nélkül ígért a fegyverfogóknak szabadságot. így a hadjáratból hazatérő közszékelyekre a korábbi jobbágysors várt. Zsigmond, hogy elhárítsa magától a felelősséget, országgyűlést hívott össze, és a rendek természetesen a közszékelyek ellen döntöttek. A sorsukba beletörődni nem akaró székelyek megmozdulását a nemesek és a székely előkelők eltiporták, vezetőiket kegyetlenül megkínozták és kivégezték (véres farsang). Az áldozattal, amelyet a székelyek a török feltartóztatása érdekében hoztak, az erdélyi nemesség nem törődött. Zsigmond ezzel a Báthoriakra. vonta a székelyek gyűlöletét és bosszúját. Zsigmond döntéseinek ellentmondásosságát ekkor már erősen befolyásolta testi fogyatékossága: házassága nem jött létre, feleségével nem tudott együtt élni; ezt az egykorúak bűvöletnek és a vérengzések miatti lelkiismeret furdalásnak tulajdonították.

A belpolitikai és egyéni lelki válság hatására 1596 elején Zsigmond Prágába ment és bejelentette, hogy házassága csődbe jutván, le akar mondani a fejedelemségről. Ugyanakkor nagy tervei voltak a török hadjárat folytatására, így az udvarban lebeszélték szándékáról.


Nemzetközi háború kibontakozása a török ellen
A prágai szövetség: Erdély összefogása a királyi Magyarországgal és a román fejedelemségekkel Tartalomjegyzék