Eufrozina királyné

A Múltunk wikiből

Fruzsina

Kijev, 1130 - Jeruzsálem, 1193
királyné
Wikipédia
1146
második fele: II. Géza házassága Eufrozinával, Izjaszlav Msztyiszlavics kijevi nagyfejedelem testvérével.
1177
január 13. II. (Jasomirgott) Henrik meghal, Géza herceg II. Sobeslav cseh herceghez menekül, aki azonban kiadja III. Bélának, így újra börtönbe kerül, anyjával, Eufrozinával együtt.
1186
ősz: III. Béla feleségül veszi (Capet) Margitot.
Elfogatja, majd Bizáncba száműzi anyját, Eufrozinát.

Kristó Gyula

Tulajdonviszonyok

A székesfehérvári keresztesek házának első köveit Martirius esztergomi érsek rakta le a XII. század ötvenes éveiben, de alapítását befejezni nem tudta; így az II. Géza király feleségének, Eufrozinanak jutott osztályrészül, aki — bizonnyal III. István uralkodása alatt — felépítette a monostort, s különböző birtokokkal gazdagon megadományozta. Ez az alapítás tehát — legalábbis részben — a királyi házhoz kapcsolódott. A székesfehérvári keresztesek javait megerősítő 1193. évi királyi oklevél közel hatvan praediumot sorol fel hat vármegyében, amelyek Eufrozina adományából jutottak részben vagy egészben az egyház birtokába.

A gazdálkodás keretei

Eufrozina királyné, II. Géza király neje a székesfehérvári kereszteseket nyilván praediumokkal látta el.

Város

Fehérvár XII. századi fejlődése a belső város falain kívül történt. A XII. században három külvárosát ismerjük: Újfalut, Szigetet és a budai külvárost. Újfalu plébániatemplomát a század derekán építették fel. A település egyetlen házsorból állott, kifejezetten agrár jellegű volt. Jól mutatja ezt, hogy a belső városból a hozzá vezető út nem vitt tovább, zsákutca volt. Sziget külváros Szent István tiszteletére épült templomának alapkövét Martirius érsek tette le az 1150-es években, építését II. Géza király özvegye, Eufrozina királyné fejezte be III. István uralkodása alatt. A királyné kolostort is alapított a templom mellé, s azt a johannitáknak adta.

Egyházi társadalom

A johanniták másik magyarországi központja a fehérvári volt, amelynek alapjait Martirius esztergomi érsek vetette meg a század közepén, majd Eufrozina, II. Géza felesége a monostort felépítette, és gazdagon megadományozta.

II. Géza és Borisz

II. Géza 1146 második felében kötött házasságot azzal az Eufrozinával, akinek testvére, Izjaszlav Msztyiszlavics, Vlagyimir Monomah unokája éppen ezekben a hónapokban lépett a Belos bán magyar seregének 1144. évi ellenfele, Vszevolod Olgovics halálával megürült kijevi nagyfejedelmi székbe a volhíniai Vlagyimirból. Legkorábban tehát 1147-ben született meg II. Géza elsőszülött fia, István, akit – amint egy 1152. évi oklevél mutatja – uralkodótársként maga mellé vett.

III. István konszolidációs kísérlete

  • Fontos volt az a segítség, amelyet III. István családja tagjaitól kapott. Uralkodásának egy évtizede alatt végig mellette állt anyja, Eufrozina királyné, aki — mint ezt III. István több oklevele is jelzi — tanácsaival támogatta fiát.
  • Lukács merevsége mit sem változott az 1160-as évek végére. Egészen jelentéktelen ügy miatt megvonta ekkortájt az áldást III. István királytól és anyjától, Eufrozina királynétól.

III. Béla konszolidációja

Béla több tényezőnek köszönhette trónját: Mánuel és III. Sándor, azaz két nagyhatalom támogatásának, továbbá annak, hogy bent az országban világiakból és egyháziakból álló tekintélyes tábor sorakozott fel mögötte. Ugyanakkor öccse, Géza és annak párthívei komoly belső ellenzéket alkottak. Gézának hatalmas támaszt jelentett az, hogy anyjuk, Eufrozina királyné Bélával szemben az ő pártjára állt. Lehet, hogy a mellette nevelkedett gyermek iránti szeretet vitte Géza táborába Eufrozinát a tőle távol, idegen hatások alatt felserdült másik fia ellenében, de lehet, hogy a politikai kérdések iránt fogékony anyakirálynő úgy látta: III. István politikáját, amelynek alakításában maga is tevékeny szerepet vállalt, inkább Géza folytatná, semmint Béla. Lettek hívei Gézának III. István egykori vezető tisztviselői között is, így például az a Lőrinc, aki III. István bizalmi embere, udvarispánja volt, és Lukács érsek elzárkózása Béla megkoronázása elől ugyancsak Géza malmára hajtotta a vizet. Azt nem tudjuk, hogy Lukács már 1172–1173-ban, vagy csak később került-e (de mindenképpen 1179 előtt) azonos táborba Eufrozinával, mindenesetre III. Sándor pápa 1179-ben szemére hányta Lukácsnak, hogy a kiközösítéssel sújtott anyakirálynét az érsek nyilvánosan mentesnek nyílvánította az egyházi fenyítéktől.

Bizonyos mozgolódás, hatalmát fenyegető összeesküvés nyomára bukkanhatott III. Béla, mert megkoronázása után, 1173–1174-ben, börtönbe zárta öccsét. Gézának azonban sikerült megszöknie az őrizetből, s híveivel, köztük Lőrinccel együtt Ausztriába távozott. II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg, akinek fia, Lipót 1174-ben Béla és Géza húgát, Ilonát vette nőül, menedéket adott Gézának, bár Béla rossz néven vette, s már 1175-ben éreztette ezt. A következő évben a magyar király cseh szövetségben Ausztriára támadt, s dúlta a szomszédos hercegséget. Géza abban a reményben, hogy Barbarossa Frigyes vazallusa, II. Soběslav cseh herceg támogatásával el tud jutni magához a császárhoz, akitől Béla uralmának megdöntéséhez, a magyar korona megszerzéséhez szeretett volna segítséget kapni. II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg halálát követően, 1177-ben II. Soběslavhoz ment. A cseh herceg azonban kiadta Gézát III. Bélának. A magyar király keményen lecsapott az uralma megdöntésén mesterkedő összeesküvőkre. Gézát és anyjukat, Eufrozina királynét börtönbe vetette, s bizonnyal ekkor vakíttatta meg Vata comest, akinek része lehetett Géza herceg mozgolódásában.