Fábián kancellár

A Múltunk wikiből
Szent Imre herceg legendája

Györffy György

Szentté avatások

A kortárs legendaíró szerint egy Konrád nevű német nemes VII. Gergelyhez járult halálos bűne bocsánatáért. A pápa olyan vezeklést írt elő számára, hogy addig látogassa a szent helyeket, amíg a páncélját körülvevő öt vaslánc meg nem pattan, és a vele adott lepecsételt pápa levél betűje el nem halványodnak. Konrád sokfelé járt, utoljára Jeruzsálemben, s minthogy itt sem szabadult meg láncától és bűneitől, innen Szent István fehérvári sírjához jött azzal, hogy addig nem mozdul onann, amíg Isten meg nem segíti. A templomban elaludván, álmában állítólag megjelent neki István király, és intette, hogy fia sírjához járuljon, az ő közbenjárását kérje. Konrád így tett, s amint leborult Imre sírjánál, a láncok eltörtek, páncélja szétesett. Az esetre elősiető Fábián kancellár, a prépost megvizsgálta a pápai levelet, és konstatálta, hogy az írás elhalványodott.

Bár a legenda tájékozott a korabeli személyeket illetően, így például VII. Gergelyt otthonosan Hildebrand néven írja, Konrád történetében gyanút keltő motívumok vannak. Jeruzsálem 1071-ben a szeldzsukok kezére került, s a zarándoklás ettől kezdve nagyon megnehezedett. Az olvashatatlanul elhalványult pápai levél pedig sokkal gyanúsabb, mintha egy olvasható pápai bulláról lenne szó, s így Konrád tanúbizonysága kétségbe vonható.

Az egyház átszervezése, egyházi művelődés

Fábián fehérvári prépost 1083 után elnyerte a bácsi püspökséget, és amikor Dezső kalocsai érsek meghalt, a nyolcvanas évek második felében, Fábián lett az első bács-kalocsai érsek. Az egyesítés révén a kalocsai érsekség bekebelezte a szerémi esperességet és a szávaszentdemeteri monostort, amivel évszázados küzdelem indult el a kalocsai érsek és a pécsi püspök között afelett, ki alá tartozik a gazdag görög apátság. Mint a XIII. század közepén történt hamisításokból megtudjuk, a pécsi püspök azt a római vízvezetéket – latinul aquaductust, magyarul „kőárkot” – vallotta határnak, amely a Fruska-Gora vizét Sirmiumba vitte, a kalocsai érsek pedig – úgy látszik – az ezzel párhuzamos, de nyugatabbra fekvő Nagyolaszi-patakot. Egy ilyen tárgyú oklevelet Szent László nevére is hamisítottak hibás, 1093-as évszámmal és 1085 körüli méltóságviselőkkel.

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

Szent László kancelláriája még nem volt kiforrott testület, huzamosan működő tagokkal és szabályozott oklevéladással. A káplánok közül hol az egyiket, hogy a másikat bízták meg az oklevél kiállításával, 1086-ban Szerafint, 1093-ban Thimeteust, vagy maga a megadományozott egyház állított ki oklevelet (például 1102, 1111, 1113), amire a király pecsétjét helyezték. A megpecsételés a kancellár feladata volt; az 1082-ben a kancellár helyett pecsételő Fábián székesfehérvári prépostot az 1083. évi szentté avatások kapcsán kancellárnak írták.