Fülek

A Múltunk wikiből

szlovákul Fiľakovo

város Szlovákiában a besztercebányai kerület losonci járásában
Wikipédia
Coat of arms of Fiľakovo.png
1593
november 27. Fülek visszafoglalása a töröktől.
1644
április vége A császári hadak visszafoglalják Lévát, Füleket és Szendrőt.
1682
szeptember 10. Fülek vára az Ibrahim pasa által kezdett kéthetes ostrom után megadja magát Thökölynek.
szeptember 16. Thököly Imrét Ibrahim pasa Füleken szultáni athnáme alapján 40 ezer tallér évi adó fejében Magyarország uralkodójává nyilvánítja, és átadja a IV. Mehmedtől küldött uralkodói jelvényeket.

Kristó Gyula

A tatárok Magyarországon

Észak- és Északnyugat-Magyar­ország várai azonban nem kerültek tatár kézre: Trencsén, Nyitra, Pozsony, Turóc, Komárom, keletebbre pedig Fülek és Abaúj vára elkerülte a tatár fenn­ha­tó­sá­got. E várak megvédése a hozzájuk tartozó várjobbágyok és várnépek érdeme.

Hegyi Klára

A hódítás határai

Mint a továbbiakban részletesen szólni fogunk róla, 1541-től, Buda elestétől, hat hadjáratra – közülük ket­tőt a szultán személyesen veze­tett – és számtalan helyi hadműveletre volt szükség ahhoz, hogy a SzigetvárFülekGyula háromszög a kezükre kerüljön.

Sinkovics István

Az 1552. évi hadjárat. Eger védelme.

Az északi megyék mintegy 7 ezer felkelője Füleken gyülekezett. Ferdinánd maga azonban nem jött el sze­mélyesen, így a megígért általános nemesi felkelés elmaradt.

Szulejmán utolsó hadjárata. Szigetvár.

  • 1554-ben a szécsényi szandzsákbég Bebek György várát, Füleket foglalta el.
  • Mielőtt azonban a csatározás itt komolyabbá vált volna, Konstantinápolyban nyolcéves idő­tar­tamra megszületett a béke. Megkötését ötéves alkudozás előzte meg, melynek során a szultán Szigetvár lerombolását, Ferdinánd Fülek és Tata visszaadását követelte. A belső portai erőviszonyok meg­változásának hatására mindkét fél követelését elejtették, és a pillanatnyi határokat fogadták el a béke tartamára.

A magyar rendiség jelenléte a török területen

Viszont a török követelései gyakran nem állottak meg a defterekben előírt kötelezettségek határán, hanem kiszámíthatatlan és szokatlan terheket róttak a lakosságra. Dobsina például nem is a meg­hó­dí­tott területen feküdt, hanem a török által rendszeresen adóztatott határsávban, az úgynevezett hódolt­ság­ban. Szabályosan megfizette adóját, de amikor új szpáhi-birtokos vette át a helységet, ugyanabban az évben másodszor is be akarta hajtani az adót. A dobsinaiak hiába védekeztek, hogy köte­le­zett­sé­gük­nek már eleget tettek, a füleki török őrség éjszaka kifosztotta a várost, és sokakat elhurcolt. Az elhur­col­tak, ha kibírták az embertelen bánásmódot és az út fáradalmait, rabszolgapiacra kerültek, és a sze­gé­nyek, akikért senki nem fizetett váltságdíjat, alig remélhették, hogy valaha is szabadulnak.

A háború nyitánya

Pálffy Miklós alsó-magyarországi főkapitány mintegy 6 ezer emberrel csatlakozott a felső-magyarországi had­sereghez, amelyet többek között Ecsedi Báthori István, Dobó Ferenc, Rákóczi Zsigmond, Thököly Sebestyén és mások csapatai alkottak. Megvették a Rimaszombat közelében levő Szabatkát, majd ost­rom­zár alá fogták Füleket, és november 11-én Romhánynál döntő győzelmet arattak a Fülek fel­men­té­sére induló török csapat felett. November végén – rövid ostrom után – Fülek vára megadta magát. Erre decem­ber elején Szécsény és Drégely várát a török őrség felgyújtotta és elhagyta. Pálffy ezután Nógrád elfog­lalására készült, de a hideg idő miatt Teuffenbach csapataival visszatért Kassára. A királyi had­se­reg őszi hadjáratának sikereihez járult, hogy a bányavárosokat övező kisebb várak török őrségei Fülek elfog­lalásának és a várható további támadásnak a hírére elhagyták váraikat.

Katonai erőviszonyok

1599 tavaszán Schwarzenberg, Pálffy és Nádasdy kisebb sereggel korán kezdték meg a hadműveleteket, hogy eredményt érjenek el az Ibrahim nagyvezír vezette török sereg megérkezése előtt. Két nagy feladatra vállalkoztak. Petárdával be akarták zúzni Buda kapuját, de az őrség felfedezte és meghiúsította a kísérletet. A másik hadicél Fehérvár visszavétele volt: itt a petárdával felrobbantott kapun keresztül bejutottak ugyan a városba, és fel is gyújtották, de a vár ostromára nem voltak felkészülve. Sikerrel járt viszont egy harmadik vállalkozásuk: a török fősereg ellátásának megzavarása. Ibrahim nagyvezír hajókon küldte előre a serege számára szükséges élelmiszert, lőport, fegyvereket és zsoldot. Az értékes szállítmányt erős csapatok kísérték, és védelmük alatt kereskedők is jöttek a Dunán, saját hajóikkal. Pálffy Miklós hajdúezredeket küldött le sajkákon, hogy ragadják el az ellenség szállítmányait. A vállalkozást a hajdúk teljesen önállóan és eredményesen hajtották végre. Tolna közelében ütöttek rajta az ellenségen, amikor pihenés közben a törökök közül többen a parton voltak.

Az őrség egy részét levágták, mások a Dunába vetették magukat vagy elmenekültek. Száznál több kisebb-nagyobb hajót zsákmányoltak. A török veszteségét 500 ezer forintra becsülték. Ibrahimnak két hónappal kellett elhalasztania a támadás megkezdését, hogy az élelem- és lőszerveszteséget pótolni tudja. Közben a hajdúcsapatok, melyek száma megkétszereződött, továbbmentek Tolnáról, felgyújtották az eszéki Dráva-hidat, és ezzel is késleltették a török haderő felvonulását. Erre a boszniai pasa megerősített csapatokkal támadt a hajdúk ellen, akik azonban a félelmetes hajdúlest alkalmazva, egy szűk völgyben meglepték és szétverték a támadókat.

Ibrahim nagyvezír szeptemberben kijelentette, hogy békét akar kötni, és a két fél megbízottai meg is kezdték a tárgyalásokat. A törökök Esztergomon és Nógrádon kívül Győrt és Füleket is visszakövetelték, a másik oldalról viszont Eger visszaadásához ragaszkodtak; így a megegyezésre semmi remény nem volt, bár a Porta Velencét és az angol királynőt kérte fel a tárgyalások közvetítésére. Közben a tatárok kíméletlenül végigpusztították, felégették és kirabolták az Ipoly, Garam, Nyitra és Vág völgyének falvait.

A háború költségei és az ország erőfeszítése

1598 áprilisában Érsekújváron közel 40 Bács vármegyei helységgel megegyezés jött létre. A rácok nevében papjaik vagy világi elöljáróik megígérték, hogy a királynak hűséget fogadnak, és amint visszaköltözhetnek eredeti lakóhelyükre, újból vállalják a korábban előírt adót és szolgálatot, addig is azonban 1–1,5 forint fizetésére kötelezték magukat. Pálffy Miklós mint országos főkapitány egyezett meg velük, s egyúttal kérte az uralkodót, hogy intézzen parancsot a kanizsai, füleki, szendrői és ónódi várkapitányokhoz: ne fosztogassák a rácokat, mert csak így lehet bennük szövetségest találni a török ellen.

Makkai László

Osgyán és Edelény

  • Egy hónap sem telt el az álmosdi csata óta, és egész Felső-Magyarország meghódolt Bocskainak, hozzá küldött követek útján: önként, mint általában a vármegyék, vagy Lippai és Németi csapatainak megjelenésére, mint az „ötváros” és a kisebb várak. A diadalmenet Alsó-Magyarország határán torpant meg egyelőre, itt Fülek és Murány álltak ellen. Tüzérség híján a hajdúk jelentősebb várakat megvenni nem tudtak; Szepesvárát is hiába ostromolták, hogy kivegyék belőle Belgiojosót. Füleket, Murányt, Tokajt, Szatmárt körülzárták, Váradot szemmel tartották, Makovicát, Sárost, Ecsedet, a hallgató, de nem ellenséges Rákóczi, Csáky, Báthori fészkeit pedig békén hagyták.
  • Vonultában Basta egyre türelmetlenebbül sürgette a pénzt, de mindvégig rendszertelenül és keveset kapott. Bocskai valamivel több katonával rendelkezett, de legfeljebb a felének volt tűzfegyvere, ritkaságszámba ment a vértezett nehézlovas, jelentéktelen volt a tábori tüzérség, és viszonylag kisszámú, ráadásul gyakorlatlan a többnyire parasztokból frissen katonának állt gyalogság. Nyílt ütközetben szinte lehetetlen volt ezeket a hátrányokat akár taktikával, akár vakmerőséggel ellensúlyozni, különösen olyan tapasztalt hadvezérrel szemben, mint Basta. Bocskai mégis megkísérelte. A Fülek felől közeledő ellenség felderítésére és nyugtalanítására előreküldte Lippait, Németit és Bornemiszát 5 ezer hajdúval.

Basta visszavonulása

  • Basta tisztában volt a helyzet nehézségével, de abban reménykedett, hogy a várak és városok visszafoglalásával, főleg pedig a tapasztalatai szerint mindenre hajlandó hajdúk megvesztegetésével felszámolhatja a felkelést. Kassa felé mentében visszafoglalta és őrséggel rakta meg Szendrőt, biztosítva a császári kézen levő Fülek és Tokaj közt a kapcsolatot, a török elleni végvárvonal folytonosságát, s december 3-án Kassa alá érkezett, melyet 1200 katonával Sennyey Miklós és Nagy Albert védelmezett. A megadásra való felszólításra heves ágyútűz, majd az ostromlóknak komoly veszteségeket okozó kirohanás volt a válasz. Mivel ostromhoz elegendő tüzérsége nem volt, s a közeledő télben hosszas körülzárásra nem gondolhatott, Basta két nap múlva elvonult, és a városi önkormányzat meg a vallásszabadság tiszteletben tartását ígérő védlevele ellenében az eperjesiek beengedték falaik közé. Innen sürgetett pénzt és segédcsapatokat. Útnak is indítottak 80 ezer forintot zsoldfizetésre, ezt azonban hajdúk és felkelő parasztok Fülek és Szendrő közt kézre kerítették.
  • Rhédey alsó-magyarországi sikerei megfordították a szabadságharc már-már ingadozó hadiszerencséjét. Április közepéig hódoltatta a bányavárosokat, megadásra bírt egy sor kisebb-nagyobb várat, köztük a fontos Szendrőt és Füleket, miközben az induláskor még csak 3 ezer hajdúból álló serege a később csatlakozó hajdúkkal és parasztokkal kétszeresére, majd török segélyhadakkal 10 ezerre nőtt.

A békeszerződések

A török Porta és a Habsburg-udvar között a Zsitva folyó torkolatánál 1606. november 11-én kötött békeszerződés – amely húsz évre szólt – előírta mindenfajta ellenséges behatolás, várvívás megszüntetését és a raboknak mindkét részről való visszaszolgáltatását, fogolycsere útján vagy a kikötött váltságdíj ellenében; ha elfogásuk béke idején történt, minden fizetség nélkül. Az esetleges ellentéteket az országos főkapitányok, a horvát bán és a budai pasa rendezzék el, súlyosabb esetekben pedig a két császár döntsön. A meglevő várakat mindkét oldalon rendbe hozhatják, de újakat nem szabad építeni. A háború folyamán történt területi változásokat a békeegyezményben a status quo alapján rögzítették. A bányavárosok szomszédságában levő várak Fülektől Vácig a Habsburg uralkodó kezében maradnak, és a hozzájuk tartozó falvak szolgáltatásaira a török nem tart igényt. Az Eger körzetébe eső falvak viszont a várral együtt a törököt illetik. Kanizsa környékén külön vegyes bizottság döntse el, hogy mely falvak melyik fél uralma alatt legyenek. A nemesi szabadság a hódoltsági területen is érvényes. Ha a Habsburg király császári címének megadása és a Portára fizetendő adó egyszeri ajándékká minősítése inkább formai engedmény volt is, a békeszerződés szövegében, a jövendőre a hódolt falvak életében nagy változást jelentett az eldugott kis mondat: „Az hódultságra penig az törökök ki ne járjanak, hanem csak az közelvalókra és [adójuk] csak az falubírák által szolgáltassék be.”[1]

A zsitvatoroki béke, amely véget vetett a majd tizenöt éve folyó háborúskodásnak, területileg kevés eredményt hozott az országnak. Tizenegy várat sikerült ugyan visszavenni a töröktől, mindjárt a háború első éveiben (közöttük Fülek, Vác és Nógrád számított jelentősebbnek, a többiek kisebb várak voltak), ezeken kívül a török megtartotta egész területét, sőt a határvonal két pontján még növelte is: Eger, illetve Kanizsa megszerzésével.

Út a békekötés felé

A magyarországi urak közül elsőnek Forgách nádor tért vissza nyíltan Habsburg-hűségre, de számosan követték, köztük a személyes szerződéssel Bethlenhez kapcsolt Széchy György, aki Fülek várát kapitányával, Bosnyák Tamással együtt elvonta a fejedelem hűségéről.

A barokk főúr

Az Erdélybe vezető hadi utat a Bocskai után rendíthetetlenül Habsburg-párti és Esterházyval szoros kapcsolatban álló öreg Bosnyák Tamás füleki kapitány őrizte 1634-ig, helyét az Esterházy körébe tartozó, neofita Wesselényi Ferenc, a későbbi nádor foglalta el, s a bizalmat 1644-ben a híres murányi kalanddal szolgálta meg.

Zimányi Vera

Bányászat, kohászat

Az országban a rozsnyói vasbányászat és vasfeldolgozás volt a legszámottevőbb, ahol ez az iparág, illetve bányászati ág akkor is jelentős maradt a 17. század első felében, amikor a város arany-, ezüst- és rézbányászata már lehanyatlott. Noha a város vashámorainak száma tetemesen csökkent a 16. századi állapotokhoz képest, Rozsnyó, Dobsina és Csetnek hámoraiban és kovácsműhelyeiben az 1555—1631 közötti évek számadásai szerint igen nagy mennyiségű vasat dolgoztak fel, és tömegesen szállították a füleki törököknek a szöget, rostélyt, üstöt, láncot, ásót, kapát, bográcsot, vasajtót, kalapácsot, fűrészt és baltát.

R. Várkonyi Ágnes

A vezekényi csata és nemzetközi visszhangja

Musztafa bég hadsereget gyűjt a bányavárosok ellen. Forgách Ádám bányavidéki főkapitány s Érsekújvár magyar őrségének főparancsnoka pedig a füleki, szécsényi kapitányokat, majd – feltehetően a Haditanács tudtával vagy talán parancsára – a dunántúli várak, a Kanizsával szembeni végek kapitányait is, csaknem az egész végvári haderőt összevonta ellene. A két sereg 1652. augusztus 25-én Vezekénynél méri össze az erejét; 800 török marad a csatatéren, de a magyarok sem vonulnak el győztesen.

Benczédi László

A kuruc mozgalom válaszúton

S hogy ez a kuruc tábor egészét átható bizalmatlanság, a bécsi udvar „lépes beszédivel” szemben táplált gyanakvás korántsem volt megalapozatlan, annak alátámasztásául elegendő, ha a soproni országgyűlés előkészítési időszakából egymás mellé állítjuk Szelepcsényi egy-két levélrészletét, akinek kétségtelenül jelentős része volt a közeledés előmozdításában, s ebben szemmel láthatólag politikusi hiúsága is vezette. Így érvelt az érsek, amikor 1680. július 6-i levelében Thökölyhez és híveihez intézte szavait: „Kegyelmetek már mennél hamarább nyúljon szerével az Őfelsége atyai kegyelmességéhez, mindenek jó karban lesznek. Oh édes fiaim és véreim l Nem tudja azt kegyelmetek, mely szent és természet szerint való kegyelmes urunk vagyon, nem hiszem, aki csak egyszer hallja is szavát, vagy felséges személyét és magával született szelídségét látja, [érte] vérét kiontani kész ne legyen. Más az – folytatja agitációját –, nem kicsiny állapot az, aki ilyen nagy monarchának és császárnak köntösét megfoghatja.”[2] Ám hogy „Őfelsége atyai kegyelmességén” az érsek mit is értett a gyakorlatban, azt egy 1680. december 3-án kelt másik leveléből tudhatjuk meg, melynek címzettje ezúttal nem a kuruc vezér, hanem – Lipót császár volt. Eszerint: „arra kell törekedni, hogy a béketárgyalás mindkét részről kiküldött biztosok útján minél hamarább meginduljon. A mi ügyünknek pedig az használna leginkább – fejtegette a főpap –, ha Thököly és Wesselényi valahová idejönnének a közelbe, s akkor az embereknek ezt a söpredéket, amely oly hitszegő módon összeforrt, zsoldbafogadás útján szétszórhatnánk olyan várakba, mint Ónod, Putnok, Szendrő, Fülek, Léva, Szered és Sellye, s ily módon ez a veszedelmes gyülekezet idővel szétoszlana.”[3]

A felső-magyarországi kuruc fejedelemség

Ha 1681 a nagy horderejű döntések, a válaszút évének tekinthető a kuruc mozgalomban, a rá következő 1682. év minden bizonnyal a nagy sikerek esztendejeként jellemezhető Thököly és a függetlenségi háború történetében. Ennek az évnek három kiemelkedő eseménye emelte fel a 17. század végi kuruc küzdelmet történelmének csúcspontjára: Thököly Imre és az I. Rákóczi Ferenc 1676. évi halálával özvegyen maradt Zrínyi Ilona házassága Munkácson az év júniusában, Felső-Magyarország fővárosának, Kassának Thököly kezére kerülése 1682 július-augusztusában s végül az ifjú vezér felső-magyarországi fejedelemmé történő kinevezése a török által a füleki táborban 1682 szeptemberében.

R. Várkonyi Ágnes

A majorsági gazdálkodás változásai

Jobbágymunkával művelik Vay Ádám ajnácskői, Bónis Ferenc füzéri majorságát éppen úgy, mint a füleki, szendrői, serkei uradalom allodiális szántóit.

Bányavállalatok és uradalmak üzemei

A besztercebányai bányák jövedelmét terhelő összegek 1676-ban
Kiadások Forint Dénár
Füleki katonák ellátására 10 200

Az alföldi cívisvárosok

A kecskeméti kovácsokat a budai kincstartó, Musztafa efendi s Koháry István füleki várkapitány egyaránt oltalomlevéllel védte.

Aulikus főnemesség és új nemesi rétegek

Koháry István gróf – az udvari főnemesség tipikus képviselője – mint füleki kapitány, majd Pest katonai parancsnoka köznemesek egész sorát segíti a közéleti és vagyoni érvényesülésben. Sőtér Ferenc apja még patrícius polgár, 1659-ben szerzett nemeslevelet; ő maga a sószállítás egyik központjából, Gyöngyösről indul el, füleki várszolgálat után kerül megyei tisztségekbe, Pesten vesz telket és házat, és a visszafoglalt Pest vármegye első alispánja lesz.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

Rákóczi haditervének megfelelően Ocskay László és Borbély Balázs lovasai, megszaporodva ónodi János Deák, Géczy Zsigmond és füleki Szűcs János ezredeivel, augusztus végén megkezdték előrenyomulásukat nyugat felé. Megnyitotta kapuját előttük Szendrő, Krasznahorka, Rimaszombat, Ajnácskő, Fülek és Losonc.

Hajdu Tibor

Az ellentámadás előkészítése

12-én a vörös csapatok bevonultak Fülekre, a csehszlovák hadsereg egészen Rimaszombatig, vagyis március 21-i pozíciójába menekült.

Miskolc visszavétele

Visszaverték a Fülek, majd a Salgótarján ellen indított új támadást is.

Lábjegyzetek

  1. Magyar történeti szöveggyűjtemény, II/1–2, 1526–1790. Szerkesztette Sinkovics István, Budapest, 1968. 371.
  2. EKK Kaprinay gyűjtemény XII/61.
  3. EKK Kaprinay-gyűjtemény XIL/64.

Irodalom

A régi bujdosó nemesség Thököly szolgálatába állása 1682 szeptemberében a füleki táborban történt, miután előbb a maguk jellegzetes rendi „postulatumai”-nak felállításával (a „libera electio” jogának fenntartásával, továbbá annak kikötésével, hogy ki-ki élhessen nemesi szabadságával, és senkihez hittel ne legyen köteles stb.), különböző biztosítékokkal igyekeztek magukat körülbástyázni Thököly fejedelmi „önkényével” szemben: Országos Széchényi Könytár Kézirattára Thaly-gyűjtemény, Fol. Hung. 1389/1. fol. 45. A kérdés újabb feldolgozása: Benczédi László, A bujdosó nemesség társadalmi-politikai arculatának változásai az 1670-es és 80-as években (A Nógrád megyei múzeumok évkönyve VII).