Fajgel Péter

A Múltunk wikiből

Faygel Péter

? - 1710?
a kuruc idők egyik jelentős, változatos életutat befutott személyisége
Wikipédia

Benczédi László

A kuruc mozgalom visszaesése és ellentmondásos kapcsolata Erdéllyel

Ámde a kurucok Erdély-ellenességének alapokára, gyökerére alighanem mégis Sáros vármegye volt szolgabírája, a kurucokhoz 1672-ben csatlakozott Fajgel Péter tapintott rá, amikor Erdély ellen irányuló éllel egyik bujdosótársának ezt írta levelében: „Kegyelmetek, amennyire lehet, szorgalmazza, hogy magunk nyerhessük meg az országot, ne más, hogy osztozó társunkká [senki] ne lenne.”[1]

Az új hatalmi központ kialakulása

Az ifjú fővezér más vezetési módszerrel irányította a hadakat, mint azt elődei tették. Ennek lényegét egy 1681 januárjában Thököly Imre vári szálláshelyéről kelt levélrészlet világítja meg, melynek szerzőjét, Fajgel Pétert Teleki Mihály eredetileg azzal bízta meg, hogy vetélytársa ellen dolgozzon. Ezzel szemben a megérkezését követő néhány nap múlva Fajgel a várttal ellentétes információt küldött megbízójának, s ebben Thököly tevékenységéről szólva, a következőt írta: „Vétek volt gróf uramat [Thökölyt] kárhoztatni … higyje kegyelmed, költsége, baja, munkája annyi, magam is csodálkozom rajta, hogyan győzi, [mert] könnyű volt azelőtt Wesselényi uramnak, mikor ennyi dolog nem volt, mégis mindnyájan mellette laktunk és őnagyságát segítettük, de most, mikor a dolognak a veleje forog és mikor a segítség és a jó tanács a legjobban kívántatnék, gróf uram őnagyságát távol nézzük.”[2] E néhány sor egyrészt Thököly fáradhatatlan munkabírását, szüntelen tevékenységét, másrészt a „jó tanácsok” elmaradását, Thököly egyedüllétét emeli ki. Más szóval: a levélírónak a tanácsurak távolléte, a deputáció rendi ellenőrző és irányító testületének hiánya tűnt a szemébe.

Ámde ha Fajgel úgy gondolta, hogy Thököly netán maga is fájlalta a választott rendi tisztségviselők távolmaradását, úgy ebben alighanem tévedett.

Anyagi és politikai erőforrások

A vitézlő renden kívül a kuruc államiság kialakulásában kiemelkedő szerepet játszott az a társadalmi eredetében vegyes összetételű vezető réteg is, amely, mint láttuk, még fővezéri működése idején kristályosodott ki Thököly körül. E réteg útja, magatartása nem alakult egységesen a fejedelmi időszakban. Egy részük, főként egyes kuruc ezredek élén álló, többnyire kisnemesi származású főtisztek, hadikapitányok a vagyoni és a társadalmi ranglétrán felfelé törve, hallatlan mohósággal vetették magukat a meggazdagodás bőségesen megnyíló háborús forrásaira, s önkényes foglalásaikkal, prédálásaikkal, különböző regálék kisajátításával a rendi összevisszaságot a katonai anarchia elemével tetézték. Az általuk elkövetett visszaélésekkel szemben maga Thököly és tisztviselői is többé-kevésbé tehetetlennek bizonyultak. Más részük azonban, főként azok, akik a fejedelem udvari, kancelláriai, kamarai vagy diplomáciai szolgálatába álltak, legjobb tudásukkal, megbízhatóan és odaadóan támogatták Thököly hatalmát; Absolon Dániel, Nemessányi Bálint, Radics András, Fajgel Péter, Dolinay Gábor, Jelenik András és mások (akiknek jelentős része hosszabb-rövidebb idő óta Thököly-familiárisként állt a kuruc fővezér, majd fejedelem szolgálatában) alkották e réteg bázisát.

R. Várkonyi Ágnes

Hadseregek és haditervek

Thököly elfogatása hírére a Kassa városát Fajgel Péter vezetésével védő, mintegy 2 ezer főnyi őrség is megadta magát, s kaput nyitott Szádvár, Regéc, Patak és a tavasz óta ostrommal szorongatott Ungvár is Schultz generális csapatai előtt.

Lábjegyzetek

  1. Fajgel Péter levele Farkas Fábiánhoz, 1676. március 14. OL P 1238 Teleki Mihály-gyűjtemény 2. doboz.
  2. Fajgel Péter levele Teleki Mihálynak, 1681. január 20. Országos Levéltár P 1238 Teleki Mihály-gyűjtemény 5. doboz