Faludi Ferenc

A Múltunk wikiből
Németújvár, 1704. március 25. – Rohonc, 1779. december 18.
jezsuita szerzetes, író, költő, műfordító
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Emléktábla Kőszegen
1750
Nagyszombatban megjelenik Faludi Ferenc Bölcs és figyelmetes udvari ember című művének első kötete.
1786
Megjelenik Győrben Faludi Ferenc Költeményes maradványainak első kötete, Révai Miklós gondozásában.

Kosáry Domokos

Szépirodalom

E moralizálva oktató, közéleti irodalom főleg a jezsuita Faludi Ferenc (1704–1779) munkáival torkollott be magas szinten a szépirodalomba. Faludi előbb, Itáliában járva, William Darrel munkáit ültette át (Nemes ember; Nemes asszony, 1748). Utóbb a spanyol jezsuita Baltasar Gracián nyomán tett közzé életszabály-gyűjteményeket (Udvari ember. 1750–1771), miközben mindinkább a nemesség szórakoztató rokokó szépírója és irodalmi nyelvünk tudatos formálója lett.

A harmadik ág a külföldi próza áthonosítása, külföldi regények fordítása volt, előbb latinra, majd magyarra. Közülük a legnagyobb visszhangja, Haller László gróf (1717–1751) magyar átdolgozásában, Fénelon könyvének lett (Telemakus. 1755).

Végül a próza negyedik fejlődési ága a késő barokk alsóbb nemesi szintjén a magyar nyelvű egyházi propagandától haladt a népszerű kalendáriumig és ponyváig.

A költészet terén hasonló szálak futottak. Itt is volt egyházi és világi, latin és magyar, magasabb és „második” szintű verselés. Az egykorú latin nyelvű jezsuita költészet tulajdonképpen az iskolai poétikaoktatást folytatta az iskolán túl, nyomtatásban. Szerzetes latintanárok a poétika szabályai szerint, időmértékes formában feldolgoztak egy-egy népszerűsítendő témát, kidíszítve azt a késő barokk szokásos mitológiai és allegorikus elemeivel. Ennek annyiban volt bizonyos fejlődéstörténeti szerepe, hogy megalapozta, előkészítette a magyar nyelvű nemesi költészet egyes műfajait. Különösen a jezsuita kiseposz, a történeti tárgyú, hősi elemekkel díszített, rövidebb elbeszélő költemény játszott ily szerepet. A honfoglalás kori eposz hosszú életű, a 19. században is oly jelentős költői hagyományának megalapozását, késő barokk sallangok mögött, Repszeli László (1703–1763) jezsuita tanár Hunnias című latin eposzában (1731) találjuk. A hatást megkönnyítette, hogy a nemes iskolás műveltségéhez a latin versfaragás is hozzátartozott. Persze inkább csak mint időtöltés, gondűző játék vagy alkalmi szórakoztatás. De lassan e nemesi verselés is bővülni kezdett az udvarházak provinciális életének egy-egy mozzanatához igazodó műfajokkal. Számos alkalmi köszöntést, verses párbeszédet, játékos formai megoldást szült a névnapok, eljegyzések, házasságok véget nem érő sora. A fő mintakép: Gyöngyösi István 17. századi barokk főnemesi-udvari epikájának hagyománya is a nemesi udvarházak egyszerűbb életéhez igazodva főleg verses halotti búcsúztatókban élt tovább.

A művészi igényű, igazi költészetet ez az időszak a magyar rokokó líra: a dal és elégia terén tudta megteremteni. Az előkészítést itt Amade Antal báró (1676–1737) Végezte el, aki saját társadalmi osztálya, az alsóbb főnemesség dunántúli életét, farsangi mulatságait, családi ünnepeit, kacér dámáit, saját szerelmeit, házassági bajait, vagyis a mindennap témáit énekelte meg, de már könnyedebb kifejezőerővel, Fia, Amade László báró (1703–1764) olaszos melódiákra írt rokokó dalaival egy új, játékos, könnyed formavilágot honosított meg a világi énekköltészet terén. A másik, jelentősebb költői egyéniség, a már említett Faludi Ferenc, szakmai tudatossággal alkotta meg a magyar rokokó költészet legszebb darabjait.

A felvilágosult nemesek és az irodalom

A jellemzően még az 1740-es években megfigyelhető „első elmozdulást” képviselő és késő barokk szellemű Faludi Ferenc művészi stílusérzékének hatása utóbb a felvilágosult költőknél is nyilvánvaló.

Arató Endre

Az irodalmi-művelődési visszhang, a fordítások

De Faludi Ferenc hatása is kitapintható, műveit a román értelmiségiek szívesen olvasták.

Irodalom