Ferenc francia király

A Múltunk wikiből
Cognac, 1494. szeptember 12. – Rambouillet, 1547. március 31.
Franciaország királya (uralkodott 1515. január 1-jétől haláláig)
Wikipédia
Francis 1
1528
október 28. I. János és I. Ferenc francia király között szövetség jön létre Fontainebleau-ban.
1529
augusztus 5. V. Károly császár és I. Ferenc francia király békét köt.
1536
február Barátsági szerződés I. Szulejmán és I. Ferenc francia király között.

Pach Zsigmond Pál

Háborúk és forradalmak

A hadviselés feudális-területszerző indítéka tisztán és pőrén mutatko­zott meg abban a nagy összecsapásban, amely a 16. század első felében zajlott a Habsburg- és a Valois-dinasztia között. Az Itália birtokáért vívott küzdelem, amelyet még a francia V III. Károly kezdett a 15. század végén (1494), beletorkollott V. Károly császár és I. Ferenc francia király (1515-1547) háborúinak ama végzetes sorozatába, amely Spanyolország főhatalommá válásának ára lett vagy egy évszázadra, s egyúttal még hosszabb időre, századokra szólóan létrehozta Franciaország szövetkezé­sét a Török Birodalommal a Habsburg-hatalom ellen. A déli hadszíntéren a császár sikereket aratott: Itáliát spanyol befolyás alá hajtotta, a franciát kiszorította, a törököt távol tartotta a félszigettől - a Porta tengeri terjeszkedését a Mediterráneumban majd utóda a spanyol trónon, II. Fülöp (1556-1598) állította meg lepantói győzelmével (1571). Észa­kon viszont V. Károly nem tudott átütő eredményt elérni: I. Ferenccel folytatott hadakozása lehetővé tette a töröknek Magyarország egész középső részének elfoglalását; a fejedelmi szeparatizmus érdekeihez igazodó reformáció, minden erőfeszítése ellenére, veretlen maradt Német­országban (augsburgi vallásbéke, 1555), állandó potenciális szövetségese­ként a francia-török koalíciónak; az örökletes Valois-ellenség minden vereséget túlélt a Habsburg-bekerítés ellen küzdő Franciaországban; a folytonos háborúskodás terhei súlyosan próbára tették Németalföld lojalitását, mintegy előkészítve azokat a csapásokat, amelyek majd II. Fülöpre, az ellenreformáció fő zászlóvivőjére zúdultak itt 1566-tól kezdve, és végül Észak-Németalföld elszakadásához vezettek.

Rendiség és abszolutizmus

De a spanyol világhatalom ura, az I. Ferenc francia királlyal viaskodó V. Károly császár szemében a Duna­vidék csak mellékes hadszíntérnek számított; segítsége híján pedig I. Ferdinánd (1526-1564; 1556-tól német-római császár) a középkori Magyarországnak csupán nyugati, Ausztria és Csehország védelméhez közvetlenül szükséges darabját tudta a család számára biztosítani.

Sinkovics István

Az európai segély megnyeréséért

Királyságának nemzetközi helyzete látszólag nem volt kedvezőtlen. Elsősorban I. Ferenc francia király látta meg benne a lehetőséget a Habsburg-hatalom terjeszkedésének megakadályozására. Antonio Rincon francia követ, aki a Balkánon át jött Magyarországra, Jánosnak rendszeres anyagi támogatást és francia feleséget ígért.

Katonai és diplomáciai próbálkozások a török visszaszorítására

A hazai országgyűléssel egyidejűleg Speyerben a birodalmi rendek hozzájárultak ahhoz, hogy az 1530-ban Augsburgban megszavazott állandó segélyt most folyósítsák (ez 4 ezer lovas és 20 ezer gyalogos háromévi fegyverben tartását jelentette). A segélyt ezúttal nem kötötték feltételekhez. Tudomásul vették viszont, hogy az 1541-ben Algírban a törökkel, a rákövetkező évben I. Ferenccel háborúskodó V. Károly császár nem ad külön segítséget, és lemondtak a többi európai ország támogatásáról is.

Fegyverszünet. Béke a törökkel.

  • A császár évről évre halasztotta, majd levette a napirendről a török elleni háborút. I. Ferenc francia királlyal 1554-ben Crépyben békét kötött ugyan, és szabad kezet kapott a birodalmi protestáns fejedelmek ellen. (Őket előzetesen a franciák ellen tudta kihasználni, úgyhogy a speyeri birodalmi gyűlés 1544 elején a töröksegélyt a törökkel szövetséges francia király ellen szavazta meg.)
  • A török kívánságára a béke Franciaország királyára és a velencei dogéra is kiterjedt. A Franciaországra való utalásnak ekkor nem volt gyakorlati jelentősége, mert I. Ferenc 1544 óta nem viselt háborút V. Károly ellen, 1547-ben pedig meghalt.