Festetics György

A Múltunk wikiből
Ság, 1755. január 1. – Keszthely, 1819. április 2.
a keszthelyi Georgikon alapítója
Wikipédia
Festetics György portré.jpg
1790. május 18.
A Graeven-huszárezred katonái Keszthelyen nemesi bandériumok társaságában megülik a testvériség ünnepét.
1790. július 5.
A Graeven-huszárezred magyar tisztjei folyamodványt nyújtanak be az országgyűlésen.
1790. augusztus 6.
II. Lipót áthelyezi Festetics Györgyöt, a Graeven-huszárezred ezredesét, s eljárást indíttat az ezred kérvényét aláíró tisztek ellen.
1790. augusztus 12.
Az alsótábla védelmébe veszi a Graeven-huszárezred tisztjeit.
1797.
Festetics György Keszthelyen megalapítja a Georgikont.
1802. június 25.
Festetics György felajánl 40 ezer, Rhédey Lajos 10 ezer forintot egy magyar hadiakadémia felállítására.

H. Balázs Éva

Régi és új arisztokraták az apparátusban

Ilyen Festetics Pál kamarai alelnök, aki 1770 óta gróf, kinek a Terezianumban nevelkedett György fia korszakunk végén mint a Graven-ezred nyugtalan katonatisztje ad okot aggodalomra.

A középnemesség

Amikor Széchényi Ferenc a Terezianum neveltje lett, az új növendékek száma igen megcsappant. Igaz, hogy ott találta Batthyány Ignácot, Festetics Györgyöt s a magyar kulturális élet más jeles ígéreteit, de akár a katonai akadémián, itt, a jezsuitákkal megindított, majd ”világiasított” Terezianumban is kicsiny a magyarok arányszáma. A fentieknél valamivel idősebb Skerlecz Miklós például Bolognában folytat jogi tanulmányokat, s a legtöbb katolikus nemesifjú beéri a nagyszombati egyetem lehetőségeivel.

Benda Kálmán

A koronázási hitlevél

Felkarolták Viszont a Graeven-huszárezred tisztjeinek beadványát. Az ezred tisztikarának egy része (Festetics György gróf alezredes, Laczkovics János kapitány, Szily Ádám hadnagy és mások) ugyanis július elején kérvénnyel fordult az országgyűléshez: a magyar ezredek számára magyar tiszteket és magyar vezényleti nyelvet kértek, s azt, hogy Magyarországon állomásozzanak. Amikor híre ment, hogy Lipót király engedélyezte a szerb nemzeti kongresszus összehívását, egyszerre felcsattant az országgyűlés hangja. Az udvar eljárása felszította az amúgy is izzó hangulatot, a vezetést teljesen a radikális rendi-nacionalisták vették át.

Július 12-én Jacobi bécsi porosz követ azt jelentette, hogy a magyarok titkos küldöttsége járt nála, s azt kérdezték, nyílt összeütközés esetén számíthatnak-e a porosz király katonai támogatására. Ha igen, készek a jogilag a magyar koronához tartozó Galíciát átengedni Poroszországnak. Július 19-én az alsótáblán Domokos Lajos azt javasolta, hogy az országgyűlés küldjön követeket a porosz királlyal és a törökkel folyó béketárgyalásokra; utóbbit a rendek el is fogadták, és határozatban mondták ki.

Lipót király, bár figyelemmel kísérte az országgyűlési vitákat, mindeddig nem nyilatkozott. Tudta, hogy mindenekelőtt a porosszal kell békét kötnie. Megbízottja, Spielmann báró június 26—án kezdte meg a tárgyalásokat a sziléziai Reichenbachban. Hertzberg porosz miniszter királya nevében a következő feltételeket terjesztette elő: Lipót visszaad minden a töröktől elhódított területet, és felmondja az orosz szövetséget. Ha Ausztria elfogadja a status quo ante visszaállítását, Poroszország is lemond sziléziai területi követeléseiről. Spielmann &ndasdh; a neki adott utasítás értelmében – legalább Orsovát mint hídfőállást akarta megmenteni Ausztriának, az orosszal való szakítást pedig elutasította. Július közepén a poroszok újabb feltétellel jöttek : a megegyezésbe vegyék be a magyar alkotmány garantálását. A tárgyalások elakadtak, Spielmann újabb utasítást kért Bécstől.

Lipót július 20—án értesült arról, hogy a magyar országgyűlés a porosz királyhoz akar fordulni. Azonnal határozott: gyorsfutárral utasította Spielmannt, hogy mindenben fogadja el a porosz feltételeket, kivéve a Magyarországra vonatkozó garanciát. A magyar rendek nyomása oly nagy volt, s az uralkodó kezében egyelőre annyira nem volt fegyver, hogy pár nappal később, július 24-én Lipót kénytelen volt hozzájárulni, hogy a törökkel való béketárgyalásokon Magyarország külön követtel képviseltesse magát. Július 27-én azonban aláírták a porosz–osztrák reichenbachi egyezményt. Frigyes Vilmos király a számára jelentős nemzetközi presztízsnyereséget nem kockáztatta az egyébként is csak zsarolásként felhasznált magyar garanciáért; az egyezségben egy szó sincs a magyarokról. Lipót így tudósította testvérét, Mária Krisztinát a megegyezésről : „Jobb feltételeket nem lehetett elérni a magyarok hűtlensége miatt, akik általános felkeléssel fenyegettek, fegyvert fogtak, a porosszal szoros összeköttetésben álltak és mindent megtettek a Monarchia szétrombolására.”[1]

Az egyezmény híre augusztus 3-án ért Budára, s hatása leverő volt: a rendek biztonságérzete megingott. A kokárdát, az elszánt küzdelem jelvényét egyre többen vették le ruhájukról; akik eddig hangosak voltak, egyszerre elnémultak. Gvadányi az országgyűlésről írt verses beszámolójában így jellemezte a hirtelen hangulatváltozást:

De hogy békességrül vettek bizonyos hírt;
Egy fej le'ütvo járt, más a szegletbe sírt.
Sok szív szorultába magával alig bírt,
Látván, sebeikre már nem kaphatnak írt.[2]

A hatás lemérhető a vegyes bizottság néhány nap múlva beterjesztett diplomatervezetén: az új alkotmány lényegét fenntartották ugyan, de milyen más a hangja ezeknek a javaslatoknak, mint volt a kerületeké. Immár nincs szó az örökösödés megakadályozásáról, a kétoldalú szerződés József által történt megszegéséről, elmaradt az ellenállás joga, megelégszenek háromévenkénti diétával, s háromszori vétót engedélyeznek ugyanabban az ügyben az uralkodónak. Hadüzenet és békekötés esetében csak a magyar tanács meghallgatását kérik, a külföldi garancia pedig említésre sem kerül. A két tábla együttes ülése augusztus 15-én elfogadta a tervezetet.

Lipót király most már nyeregben érezte magát s megindította a támadást az országgyűlés ellen. Augusztus 20-án közölte a diplomatervvel Bécsbe érkező küldöttséggel, hogy kész III. Károly vagy Mária Terézia hitlevelének aláírására és pontos megtartására, mást nem fogad el. A további kívánságokat kész meghallgatni, de csak a koronázás után. A rendek magatartásától teszi függővé, hogy még a császárrá koronázása előtt sort keríthet-e magyar királlyá koronázására.

Az már nyilvánvaló volt, hogy a rendek nem kényszeríthetik a királyt, de az még kérdéses volt, tudja-e a király kényszeríteni a rendeket.

Augusztus 21-én Lipót utasította a magyar kancelláriát, hogy készítse elő a hűtlenségi pert mindazok ellen, akik a porosz udvarral kapcsolatban voltak; Budán pedig elterjesztette, hogy a poroszok kiszolgáltatták neki „a hűtlenek” listáját (ami egyébként nem volt igaz). Szeptember 2-án megértő hangú levélben válaszolt a temesvári szerb kongresszus szeparatista törekvéseket hangoztató feliratára, s ugyanezekben a napokban megjelentek Budán a sziléziai határról odarendelt első császári ezredek. Ezzel egyidejűleg Hoffmann professzor utasítást kapott akciója folytatására: a városok országgyűlési képviseletet kérő instanciájának minél szélesebb körben történő aláíratására. Szalkay készenlétben állt. Családját minden eshetőségre számítva már előbb Bécsbe vitette, zsebében ott volt az uralkodói utasítás : a császári katonaság bárhol és bármikor köteles őt segíteni, ha kéri. A parasztok mozgósításával azonban még várt a király.

Mindezek az intézkedések néhány hét alatt felőrölték a nemesi ellenzék erejét és ellenállását. Augusztus 12-én, arra a hírre, hogy az uralkodó haditörvényszék elé állíttatta a Graeven-ezred tisztjeit, az alsótábla viharos szónoklatokban kelt védelmükre és tiltakozott a rendelkezés ellen. Aztán váratlanul hamar beletörődtek, hogy a király az erősebb, nem tudják az országgyűléshez folyamodott tiszteket megvédeni.

A patrióta nemesi ellenzék

Az ellenzékiek táborának növekedéséről sorozatosan érkeztek jelentések a megyékből is. Eszerint Vasban és Zalában Fekete János gróf tábornok és Festetics György gróf szervezték ”az uralkodóellenes összeesküvést”.[3]

Napóleon és Magyarország

1797 tavaszán a megyék csak nagy vonakodások közepette ajánlottak meg az újoncokat a franciak elleni háborúra, és állandó a panasz, hogy a földesurak valósággal elrejtik a toborzás elől katonának való jobbágyaikat. Amikor pedig a nemesi felkelést kellett egybehívni, Zala megye Festetics György gróf főispán, Spissich János alispán és mások kezdeményezésére ezt nyíltan megtagadta, mondván: „ha béüt az ellenség, fogjunk véle kezet”.[4] Hiába volt Bécs szigora, hiába kapott megtorló büntetést Zala megye, hasonló jelenségek az ország más megyéiben is előfordultak, különösen az északkeleti részeken, Zemplénben és Abaújban.

Gergely András

Széchenyi István

A magyar polgári reformmozgalom eszmei megalapozóinak és elindítóinak egyike 1791-ben született, Széchényi Ferenc grófnak, a Nemzeti Múzeum alapítójának és Festetics Julianna grófnőnek, a keszthelyi Georgikont alapító Festetics György gróf nővérének legkisebb fiaként.

Lábjegyzetek

  1. A. Wolf, Leopold II. und Marie Christine. Wien, 1867. 189.
  2. Gvadányi József, A mostan folyó ország gyűlésének satyricocritice való leírása (továbbiakban: Gvadányi, A mostan folyó…). Lipsia (Pozsony), 1791.
  3. Protulepecz Mátyás jelentése, 1791. július 23. Magyar Országos Levéltár. Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok. Kabinettsarchiv. Hungarica aus der Privatbibliothek Seine Majestät. 14. fasc.
  4. Ferenc király 1796. február 8-i levele (In: József nádor iratai. Kiadta Domanovszky Sándor, I.) Budapest, 1925). 190.

Irodalom

A szabadkőműves alkotmányban ajánlott tematika, akár politikusoknak, akár katonáknak, papoknak vagy jogász-publicistáknak kínál feldolgozandó kérdéseket a hetvenes évek tan- és olvasmányanyagának friss benyomásai alapján, korszerű igénnyel készült. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a következő évtizedekben ki-ki – munkájának vagy kényszerű munkátlanságának jegyében – a felkínált témákon dolgozik. Elmondható ez Hajnóczy Józsefről, Benczur Józsefről, Berzeviczy Gergelyről, Skerlecz Miklósról, Almássy Pálról, Podmaniczky Józsefről, vagy a nem alkotó, de cselekvésükben ezeket a célkitűzéseket követő Teleki Lászlóról, Széchényi Ferencről, Festetics Györgyről.