Filip halicsi bojár

A Múltunk wikiből
Hodinka Antal-Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai; az orosz évkönyvek teljes gyüjteménye (1916)

Kristó Gyula

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

Az Igorjevicsek halicsi uralmuk megszilárdítása érdekében fegyveres pogromot szerveztek a halicsi bojárok ellen. Az orosz hagyomány szerint ötszáz hatalmas bojárt meg is öltek, a többiek, Vologyiszlav, Szugyiszlav és Filip azonban a magyar királyhoz futottak, kérve őt, adja oda nekik Halics fejedelméül Danyilo Romanovicsot. A magyar uralkodó kapva kapott az újabb beavatkozási alkalmon, és 1211-ben igen erős sereget küldött orosz földre. A sereg élén II. Endre vezető világi méltóságai álltak: Győr nembeli Pot nádor és mosoni ispán, Bár-Kalán nembeli Bánk királynéi udvarispán és bihari ispán, Tétény nembeli Marcell udvarispán és kevei ispán, Péter bácsi ispán, továbbá a szakállas Mika és Tiborc, akik a korábbi években töltöttek be magas tisztségeket, valamint mások. A magyar seregben vonult Halics ellen a tíz éves Danyilo is. Przemyślt még Vologyiszlav bojár rábeszélésére lakói megnyitották a magyarok előtt, s fejedelmüket, Szvjatoszlavot pedig Danyilo kezére adták, de Zvenyigorod keményen ellenállt. A magyar sereget Danyilo testvére, a Belzben uralkodó Vaszilko, pereszopnyicai Msztyiszlav, vlagyimiri Alekszandr, valamint Leszek lengyel fejedelem támogatta, Romant ezzel szemben a kunok segítették, továbbá unokaöccse, Izjaszlav Vologyimerics. A Zvenyigorod közelében vívott csata kezdetben a védők sikerét hozta, a magyarok érzékeny veszteségeket szenvedtek, de Roman meggondolatlansága, hogy tudniillik az orosz fejedelmek segítségét keresve kijött a városból és fogságba esett, eldöntötte a csata sorsát, Zvenyigorod elesett. Halics városát Vologyimer és fia, Izjaszlav feladták, az utóvédharcot folytató Izjaszlav nem tudott sikereket elérni a magyar és szövetséges csapatok ellen. Halics trónjára Danyilo Romanovics, II. Endre magyar király pártfogoltja került. Az Igorjevicsek közül kettőt, Romant és Szvjatoszlavot a halicsiak felakasztottak.

A gyermek Danyilo mellett osztozott az uralomban anyja is. A viszálykodó halicsiak aligha nézték jó szemmel az energikus asszony uralmát, meggyűlölték és Belzbe űzték az özvegyet. A fiatal Danyilo így csak névleg állt Halics élén, a tényleges hatalom a bojárok, mindenekelőtt Vologyiszlav kezén volt. Orosz forrásunk nyíltan meg is mondja, hogy „a hűtlen halicsiak [vagyis a halicsi bojárok] …maguk akartak uralkodni”[1] Ez újabb beavatkozási lehetőséget biztosított II. Endrének. A király 1212-ben személyesen ment Halicsba, visszahívta Danyilo anyját, s a vele és a vlagyimiri bojárokkal tartott tanácskozás eredményeképpen meggyőződött arról, hogy Halicsban ténylegesen Vologyiszlav és azok a bojárok uralkodnak, akik alig egy-két évvel korábban még éppen a magyar uralkodó segítségét kérték az Igorjevicsek ellen, s akik a gyermek Danyilo halicsi fejedelemségének hívei voltak. Az események azonban megmutatták, hogy e bojárok csak azért ragaszkodtak Danyilóhoz, mert annak révén vélték a maguk számára biztosítani a tényleges hatalmat. II. Endre elfogta hát Vologyiszlavot, Szugyiszlavot, Filipet, és megkínoztatta őket.

Lábjegyzet

  1. Hodinka, Az orosz évkönyvek magyar vonatkozásai 325.