Fogalmi magyarázatok

A Múltunk wikiből

Mielőtt Magyarország régibb kőkorát és régészeti kultúráit vázolnánk – áttekintést adnánk az ősember koráról – szükségesnek véljük, hogy néhány, a kutatásban rendszeresen előforduló fogalmat tisztázzunk.

Az ősemberi lakóhelyek és leletek korának meghatározásánál – eltérően a későbbi koroktól – geológiai, rétegtani fogalmakat, korszakelnevezéseket használunk. Ezek a hosszabb-rövidebb korszakok a pleisztocén időszak egymást követő, különböző jellegű éghajlati periódusainak felelnek meg. A leletek ugyanis – barlangban vagy szabad és alatti területen – pleisztocén rétegekből kerülnek felszínre.

A rétegtan abból az alapvető tényből indul ki, hogy a föld minden egyes rétege, egymás alatt fekvő legvékonyabb szintje egykor élő talajfelszín volt. Kémiai, fizikai tulajdonságait tehát az akkori éghajlati viszonyok, a hőmérséklet, a csapadék mennyisége, a rajta élő növényzet stb. alakította ki. A rétegekben található növénytani, állattani anyag pedig szintén az adott éghajlati periódus függvénye.

Ezeket a földtörténeti periódusokat a kőzetrétegtan, a talajtan, a paleobotanika, a paleontológia vizsgálatai még tovább finomítják, részletezik – egyre rövidebb, pontosabb időszakokra bontják szét – és ezeknek a természettudományoknak a módszerei rendkívül fejlettek. Így például egyes állatfajok vagy formaegyüttesek csak bizonyos korszakokra jellemzőek: kormeghatározó értékűek. Talán utalnunk sem kell arra, hogy ezek az ősember települési helyein, ősi vadásztáborok föld alatt fekvő rétegeiben kerülnek elő: tehát közvetlenül a lelet korát határozzák meg. Ezért használjuk a kor megállapításánál az éghajlattani-rétegtani elnevezéseket. Így például egy ősemberi település Würm 1. kori (ez az utolsó eljegesedés első hideghulláma – a mi területünkön kb. 36 000 év körüli), vagy például egy másik vadásztábor a Würm 1/2 interstadiálisban, a rákövetkező enyhe, erdei éghajlatú periódusnak a végén élt stb.

Szeretnénk már itt hangsúlyozni, hogy ebben a korszakban, e fejezetben kizárólag vadásztársadalmakkal, gyűjtögető és vadász népcsoportok történetével foglalkozunk, amelyek élete az éghajlattal, az egyén természeti környezetével a legszorosabban összefügg.

Az abszolút kormeghatározás terén esetenként a radiokarbon-vizsgálatok eredményét, az évszámot adjuk meg. A C14-es dátumok sorrendjét a 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat

A régibb kőkori lelőhelyek időbeli sorrendje a C14-es vizsgálatok alapján, év
lelőhely régészeti kultúra C14-es adatok
Szekszárd mezolitikum 10 350±500
Dunaföldvár gravettien 12 110±315
Zalaegerszeg gravettien 12 125±360
Arka, felső réteg gravettien 13 230±85
Arka, alsó réteg gravettien 17 050±350
Ságvár, felső réteg gravettien 17 760±150
Madaras gravettien 18 080±405
Arka gravettien 18 700±190
Ságvár, alsó réteg gravettien 18 900±100
Balla-barlang felső paleolitikum (?) 20 100±200
Bodrogkeresztúr gravettien 28 700 ± 3000
Istállóskői-barlang aurignacien II. 30 900±600
Szeleta-barlang fejlett szeletien kultúra 32 580±420
Tata kultúrrétege középső paleolitikum 33 600±1100
Peskő-barlang aurignacien I.+II. 34 600±580
Érd, d szint középső paleolitikum 35 300±900
Tokod középső paleolitikum(?) 36 200
Büdöspest-barlang moustérien(?) 37 000
Érd, d szint középső paleolitikum 38 100
Istállóskői-barlang aurignacien I. 39 800±900
Szeleta-barlang korai szeletien kultúra 41 700
Érd, e szint középső paleolitikum 44 300±1400
Istállóskői-barlang aurignacien I. 44 300±1900
Érd, alsó réteg középső paleolitikum >50 000

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez a táblázat nem teljes – számtalan lelőhelyen C14-es vizsgálatra nem volt lehetőség; – nem szabad „naptárként” kezelnünk sem; – ami pedig egyes részleteit illeti, azok már csak szakembereknek vetnek fel néha kérdéseket. Meg kell ugyanis jegyeznünk, hogy ezek az évszámok, illetve sorrendjük nem mindig valós értékű. Egyes lelőhelyeken nem egyeznek a sokoldalú rétegtani, paleobotanikai, paleontológiai stb. vizsgálatok sokszorosan egyeztetett és megbízható eredményeivel. – Széles körű vizsgálatok után egyelőre úgy látszik, hogy a radiokarbon-dátumok mintegy 30 000–35 000 évre visszamenően valóban reálisak; az ennél idősebb lelőhelyek esetén azonban a Kárpát-medencében néha fiatalabb kort mutatnak az egyéb vizsgálatok jóval megbízhatóbb eredményeinél.

Gyakorlatilag a radiokarbon-módszer 50 000 évre visszamenően alkalmazható. A legtöbb laboratórium ezután olyan információt közöl, hogy a vizsgált anyag „50 000 évnél idősebb”, vagy úgynevezett dúsító eljárást végez. Az utóbbival esetleg 70 000 – 80 000 évre visszamenően lehet a kort meghatározni.

A még régibb lelőhelyek, leletek abszolút kormeghatározásában tórium–uránium, nátrium–argon, geomágneses és több más módszer áll rendelkezésünkre, megbízhatóságuk azonban – több százezer évről lévén szó – fokozatosan gyengül. Mindezek ellenére az összes természettudományi módszer alkalmazásával és egyeztetésével, ha teljesen folyamatosnak nem is mondható, de ma már átfogó képet kapunk a pleisztocén emberének történetéről és időrendjéről.

A legősibb leletekre – nemcsak hazai viszonylatban – valamint az európai civilizáció eredetére néhány szóval később térünk ki.

A régészeti meghatározások terén a „kultúra” kifejezéssel élünk. A régészeti kultúra fogalmán az ember tárgyi és szellemi életének egységes egészét értjük – szűkebben tekintve azonban a lelőhelyek, települések, leletek egy-egy földrajzilag vagy korbelileg egymással összefüggő, egymáshoz hasonló körét. Ez a kör természetesen nem statikus, hanem folytonosan változó egység, amelyen belül még kisebb csoportokat, változatokat, esetenként lokális-regionális jellegeket tudunk megállapítani. A régibb kőkor középső szakaszának végén (középső paleolitikum) ezek a kultúrák már egy-egy népességet, kisebb-nagyobb etnikumot fednek.

A kultúra fogalma helyett gyakran használjuk az „ipar” vagy „iparcsoport” kifejezést. Ebből a távoli korszakból ugyanis általában csak kő- és csonteszközök tömege maradt fenn. Ez a szerszámkészlet jellemzi tehát számunkra egy-egy embercsoport, ősemberi lakóhely „kultúráját”, műveltségének ránk maradt részét. Szerencsés körülmény azonban, hogy ez az eszközkészlet, az egyszerűnek ható régészeti leletanyag – lévén emberi produktum – rendkívül változatos, és olyan gyorsan, sokirányúan fejlődik, hogy ennek vizsgálata alapján ma már világosan kirajzolódnak a régibb kőkor történetének főbb vonalai.

Magyarország területének őstörténete a mostanit megelőző földtörténeti időszakba, a pleisztocénbe nyúlik vissza. A pleisztocén a jégkorszakok és egyben a mai ember lassú kialakulásának az ideje, amely kb. egymillió évvel ezelőtt kezdődött, és i. e. 10 000 táján fejeződött be. Ez a hatalmas, geológiai léptékű időszak adja meg a régibb kőkori kultúrák egymást követő, néha megszakadó sorának kronológiai kereteit.

Ez az egymillió év azonban csak a régibb kőkor körülhatárolt kultúráit, nagy kultúregységeit öleli fel. Az újabb kutatás a civilizáció kezdeteit egyre régebbre vezeti vissza, és a legősibb leletek, ember alkotta szerszámok Európában ma több mint másfél millió évre tehetők.

A pleisztocénben földünk arculatán jelentős változások zajlottak. A megismétlődő eljegesedések idején Európa északibb részét összefüggő jégtakaró borította, s ez a délebbre fekvő jégmentes, úgynevezett periglaciális területeken is a maitól lényegesen eltérő éghajlati övezeteket, növény- és állatvilágot alakított ki. Az eljegesedésekre – melyeknek időtartama esetenként százezer évekkel mérhető – úgynevezett interglaciális időszakok következtek, melyek alatt kontinensünkön a mainál lényegesen melegebb, megközelítően szubtrópusi éghajlat uralkodott. A biológiai miliő tehát alapvetően megváltozott, és az előbbitől ismét eltérő életföldrajzi viszonyok jöttek létre.


A régibb kőkor Magyarországon
Tartalomjegyzék A földtörténeti tagolás és földrajzi tagolódás