Fogaras

A Múltunk wikiből

románul Făgăraș, németül Fugreschmarkt

város Romániában Brassó megyében
Wikipédia
ROU BV Fagaras CoA1.png
1657
Fogarason Lorántffy Zsuzsanna özvegy fejedelemasszony román tannyelvű iskolát alapít.
1674
szeptember 23. Sobieski János e napon kelt ajánlólevelével Erdélybe küldi a lengyelországi francia követ megbízottját. (1675. április 13-án érkezik Fogarasba.)
1675
április 28. A francia megbízott és a bujdosók képviselői megállapodást kötnek Fogarason. (XIV. Lajos nem erősíti meg a szerződést.)
1682
február 17. Erdélyi országgyűlés Fogarason. (Utasítja Erdély portai követeit, hogy a II. Apafi Mihály választott fejedelem megerősítéséért követelt különadót ne ígérjék meg. Tagadják meg Erdély ez évi részvételét a magyarországi hadjáratban.)
április 25. Erdélyi országgyűlés Fogarason. (A fejedelem bemutatja az Erdélyt magyarországi hadjáratra rendelő szultáni parancsot. Az országgyűlés intézkedéseket tesz a hadjárat előkészítésére.)
1683
április 26. Erdélyi országgyűlés Fogarason. (A Porta által elrendelt magyarországi hadjárat szükségleteire rendkívüli adóként ötventől ezer aranyíg terjedő kényszerkölcsönt vet ki az urakra és a városokra; visszatérítésére rendkívüli rovásadót szavaz meg.)
1685
február 22. Erdélyi országgyűlés Fogarason. (Hűtlenségi pert indít Thököly Imre és híve, Barcsai Mihály ellen.)
1690 április 15.
Meghal Fogarason I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem.
1691. január 20.
Erdélyi országgyűlés Fogarason. Elfogadja a Diploma Leopoldinumot, Bánffy Györgyöt gubernátorrá, Bethlen Gergelyt főkapitánnyá, Bethlen Miklóst kancellárrá, Haller Jánost kincstartóvá választja.
1715
A király megalapítja Erdélyben a fogarasi görög katolikus püspökséget.
1738
Inochentie Micu-Klein román unitus püspök Fogarasról Balázsfalvára teszi át székhelyét és megkezdi a székesegyház építtetését. (Az építkezés 1765-ben fejeződik be.)
1744. július 6.
Inochentie Micu-Klein fogarasi görög katolikus püspök zsinatot hív össze Balázsfalvára, hogy tiltakozzék az 1743–1744. évi erdélyi országgyűlésnek a románokról alkotott törvényei ellen.
1744. augusztus 7.
Mária Terézia szentesíti az 1743–1744. évi erdélyi országgyűlésen alkotott törvényeket. (Főbb törvénycikkek: 1.: eltörli a Habsburg-ház örökös uralmának ellentmondó korábbi törvényeket; 2.: eltörli a fejedelemválasztás szabadságát; 3.: törvénybe iktatja az 1722-ben elfogadott Pragmatica Sanctiót ; 6.: kimondja, hogy az 1742. július 20-i királyi rendeletben biztosított kiváltság nem vonatkozik a román közrendűekre, eltörli a három nemzet 1437-ben kötött unióját, a négy bevett vallás szabadságának fenntartásával; 7.: eltörli a latin, illetve a görög szertartású katolikus vallásgyakorlatot akadályozó törvényeket.)
1744. november 16.
Rendkívüli udvari bizottság hallgatja ki az erdélyi országgyűlés törvényei ellen tiltakozást szervező Inochentie Micu-Klein román görög katolikus püspököt.
1744. december 9.
Inochentie Micu-Klein püspök Rómába menekül.
1850. december 12.
Császári rendelet a román görög katolikus egyházmegye érseki rangra emeléséről. Az 1853-as pápai jóváhagyás után 1854-ben szerveződik meg a gyulafehérvár-fogarasi érsekség, Balázsfalva székhellyel.

Kristó Gyula

Idegen etnikumok

II. Endre a Német Lovagrendnek vámmentességet biztosított a székelyek és a románok (Blaci) földjén való áthaladáskor, III. Honorius pápa pedig megerősítette a kiváltságot, megismételve a románok (Blachus) földjére vonatkozó kitételt. Hogy ezen a területen Fogaras vidékét kell értenünk, az a magyarországi románokra vonatkozó következő adatból derül ki. 1223-ban II. Endre a kerci (Fogaras vidéke) cisztercita monostornak adományozta azt a földet, amelyet már korábban a monostornak adott, kivéve azt a románok (Blaccus) földjei közül.

Sinkovics István

János király halála

Balassa Majládhoz menekült Fogaras várába, melyet a király hadai nem tudtak bevenni.

Buda török kézen

Majlád István, miután a töröknek is, Ferdinándnak is felajánlkozott, teljesen magára maradt. A moldvai vajda kicsalta Fogarasból, s fordulatokban bővelkedő élete maradék éveit Török Bálinttal együtt – akit Szulejmán szultán az óbudai táborába rendelt magyar urak közül egyedül vetett fogságba – a konstantinápolyi Héttorony börtönében élte le.

Kincstári jövedelmek, hadszervezet, diplomácia

Az állandó haderőt várakban tartották: Déván, Szamosújváron, Fogarasban, Váradon és más, a védelem szempontjából fontos pontokon.

A vajda „fejedelmi” hatalma

Bekesnek azonkívül jelentős magánbirtokai is voltak, köztük a legnagyobb: Fogaras vára és uradalma. Így Bekes csaknem önálló hatalommal rendelkezett, kapcsolatban állott a kassai császári főkapitánnyal, és várta, hogy mikor kínálkozik alkalom Báthori megbuktatására. Báthori helyzetét viszont erősítette, hogy az erdélyi országgyűlésen mellette állott a rendek többsége. A rendek sürgették Huszt átvételét is, megújították a régi törvényt, hogy az uralkodó tudta nélkül senki nem mehet idegen országba, külföldiekkel sem szóbeli üzenet, sem levél útján nem érintkezhet. Báthori megkísérelte, hogy a bécsi udvar bizalmatlanságát eloszlassa: osztrák hercegnőt kért feleségül, de kérését elutasították. Erre nyíltan Bekes ellen fordult, birtokait fegyveres erővel lefoglalta. Az utolsó fejedelmi vár, Huszt is a kezére került. Az erdélyi országgyűlés teljes hatalmat adott Báthorinak, hogy Bekes Gáspárt mint aki az „állam és a köznyugalom” ellen tört, és a vajda személye ellen áskálódott, megbüntesse, és a pártoskodókat kiirtsa. Bekes az ostromlott Fogaras várából 1573 őszén menekült Magyarországra, és hátrahagyott levelei elárulták, hogy Báthori uralmának megdöntésére készült.

Makkai László

Rendteremtő belpolitika

A központosítás persze nem pusztán az uralkodó szándékain múlik, hanem elsősorban a társadalom szerkezeti felépítésén. Ha a központi hatalom a maga hivatalnokszervezetével nem képes az egész szerkezetet átfogni, hiába csikar ki elvi engedményeket, döntéseit nem tudja keresztülvinni. Bethlen hamarosan ráébredt erre, s a következő évben már radikálisabb eszközökhöz nyúlt. Sikerrel kísérelte meg, ami a Habsburg-kormányzatnak nem sikerült, a koronajavak visszaszerzését. Az 1615. évi országgyűlést azzal lepte meg, hogy eléje terjesztette a fiskális jószágok pontos összeírását. A lista hosszú volt: Huszt, Kővár, Szamosújvár, Várad, Gyalu, Kolozsmonostor, Gyulafehérvár, Déva, Fogaras, Udvarhely, Görgény, Törcsvár, Karánsebes, Lugos, Lippa, Jenő várai és hatalmas uradalmai mellett számos város szerepelt rajta a harmincadokkal, sóaknákkal, bányákkal és vashámorokkal együtt.

Bethlen társadalompolitikája

  • 1623. évi fogarasi gazdasági utasításában meghagyta, hogy a robot új, ésszerűbb rendjét ne puszta parancsszóval vezessék be, hanem magyarázzák meg a parasztoknak, hogy mennyiben előnyösebb számukra is a réginél, a robotolókat pedig „ne verjék, tagolják”.[1]
  • 1615-ben visszatelepítette Kolozsmonostorra a jezsuitákat, akik ez időben Habsburg-Magyarországon birtokszerzési tilalom alatt állottak. Ezenkívül Udvarhelyen is volt iskolájuk, Fogarason és Karánsebesen pedig missziójuk.

A század legnagyobb birtokszerzője

Azt még természetesnek tekintették az erdélyiek, hogy Rákóczi a bukott trónkeresők, Zólyomi és Székely Mózes birtokait elkobozta, de az már rossz előjel volt, hogy a zsákmányból az eredetileg fiskális gyalui uradalmat nem adta vissza a kincstárnak, hanem magánbirtokaként kezelte. Ugyanígy járt el már előbb a Brandenburgi Katalintól kicsikart Fogarassal, melyet feleségének, Lorántffy Zsuzsannának adott zálog címén.

A fejedelmi hatalom gyakorlata és elmélete

  • Kassai mellett a legfényesebb pályát Bethlen volt apródja, Kemény János futotta. Rögtön a trónváltozáskor fogarasi főkapitány, Mikó halála után kincstárnok, Bornemisza Pál és Kassai István egyidejű halála után, mindkettőjüket helyettesítve, az ország főgenerálisa és ezzel a címmel egyúttal a Kancellária tényleges vezetője lett, de a tanácsba ő is csak az újabb fejedelemváltozáskor került be.
  • A várak erődítése mellett maga és egyháza számára is sokat épített. Sárospatakot, Pocsajt a királyságban, Fogarast, Örményest Erdélyben „fejedelmi friss épületekkel”[2] díszítette, Gyulafehérvárt külön országházat emelt.

Zimányi Vera

Fiskális törekvések a kereskedelmi haszon megcsapolására. Adózás.

Erdélyben Bethlen Gábor fejedelem az állami monopóliumok rendszerét a Habsburg uralkodónál sokkal hatékonyabban szervezte meg. A hadjárataihoz szükséges pénz előteremtésére szerződéseket kötött külföldi (spalatói, danckai, skót stb.) kereskedőkkel higany, viasz eladására, s egyben elrendelte, hogy engedélye nélkül senki ne vihessen ki Erdélyből mézet, viaszt, török területekre senki ne adhasson el higanyt. Uralkodása utolsó szakaszában még jobban megszilárdította a monopolrendszert: a vas kivitelét is eltiltotta. Fokozattan ellenőrizte a kincstári monopólium alá vett cikkek forgalmát: „valahol [megbízottja] afféle kereskedésre gyűjtött marhákat találhat, akár uraké, akár nemes embereké és egyáltalában akár mi rendbeli embereké legyenek azok, de ez levelünk vigorával [erejével] mindgyárást confiscálja és Fogarasban hajtassa”.[3]

R. Várkonyi Ágnes

Kemény János fejedelemsége és a furcsa hadjárat

Montecuccolinak 1661 júliusában azonnal indulnia kell Erdélybe, ezzel Wesselényi feladata semmissé válik, Zrínyit pedig szigorúan utasítják: hagyja abba Zrínyi-Újvár építését, a félig fölhúzott falakat rombolja le. Zrínyi és Montecuccoli egyaránt tiltakoznak a Haditanács látszólag esztelen parancsai ellen. Zrínyi megtagadja az engedelmességet, elsorolja érveit, majd leszögezi: „készségesen állok utolsó csepp véremig a kereszténység szolgálatába … Akik pedig üres félelemből magamra hagynának ebben a hasznos munkában, sőt akadályoznának, azokat az Isten ítélőszéke és rettenetes ítélete elé idézem”.[4] Montecuccoli pedig azért tiltakozott az új parancs ellen, mert jól látta, hogy az egyetlen ütőképes hadsereg elpusztul, hiszen erre a hosszú útra előre kellett volna gondoskodni ellátásáról. Július végén mégis elindult, és Felső-Magyarországon át nagy kerülővel augusztus közepére érkezett meg Tokajhoz.

Kemény János néhány ezer főnyi hadával nagy várakozással vonult Montecuccoli hadserege elé. Augusztus végén a Szilágyságban, Goroszlónál megegyezett a két sereg, és néhány napos pihenő után, a török elleni döntő ütközet reményében mindenfelől sereglő erdélyi és magyarországi csapatokkal állandóan növekedve, de nagy élelmezési gondokkal küzdve vonult be Kolozsvárra. Eközben a Dunántúlon Batthyány és De Souches tábornok elfoglalta Vált, Zsámbékot, Ercsit, Zrínyi pedig mélyen becsapott a török területre. Erdélyben császári őrséget helyeztek el Kővár, Székelyhíd, Fogaras, Görgény, Déva váraiban és Szamosújvárott.

Apafi fejedelem és a Köprülü-kísérlet

Apafival azonban ismét jó politikus és óvatos uralkodó került a fejedelmi székbe. A rendkívül művelt főúr, akit könyvei mellől kényszerítve emelt uralkodónak a török, azonnal szakított a megtorló politikával, a Kemény-pártiaknak általános amnesztiát hirdetett, megnyerte a szászokat, megcsendesítette a székelyeket, elérte, hogy a német őrség elhagyja Görgényt, majd Fogarasból is kivonuljon Szatmárra.

Benczédi László

A rendi függetlenségi harc felívelése 1674 után

A Habsburg-politika 1673. évi rajnai háborús beavatkozása ugyanis egyik oldalon kedvezett a kurucságnak, mert hazánktól távol kötötte le a birodalom főerőit, de a másik oldalon az éveken át elhúzódó török–lengyel háború akadálya volt a magyarországi küzdelem külső megsegítésének, miközben az itteni Habsburg-ellenes irányzatot nagyfokú nemzetközi elszigeteltségben tartotta. Ezen az elszigeteltségen elsőként a török elleni háborúban oly sok nagyszerű fegyvertényt végrehajtó Sobieski János lengyel királlyá választása ütött rést 1674 májusában. Az új lengyel király ugyanis franciabarát fordulatot hajtott végre országa külpolitikájában, és – a franciák aktív kelet-európai politikájához kapcsolódva – a török háború folytatása mellett is készséget mutatott egy Habsburg-ellenes kelet-európai szövetségi rendszer létrehozására. Ennek egyik következménye volt a francia udvar Lengyelországon keresztül történt kapcsolatfelvétele Erdéllyel és a kuruc mozgalommal, amely már 1675 áprilisában meghozta első gyümölcsét a francia követ és Apafi által aláírt és a katonai együttműködés részleteit rögzítő fogarasi egyezmény formájában. Ámde ez a megállapodás ekkor még gyakorlati következmény nélkül maradt, mert XIV. Lajos megtagadta a fogarasi egyezmény jóváhagyását.

R. Várkonyi Ágnes

Hadsereg és társadalom

„Mivel az országok az jó rendtartással, gondviseléssel, vigyázással szoktanak épülni, megtartani s oltalmazni” – vezeti be Apafi Mihály a fogarasi fejedelmi őrség rendtartását 1665-ben. Páratlan szigort követel. Ha fizetett katona hópénzével és ruhájával elszökik, „megölessék érette”, aki lop, ha tiszt is, „felakasztassék”. A katonai rendtartás kemény követelményeit pedig így indokolja: „Sok példák lévén előttünk ennek az mi nemzetünknek elvetemedett rossz voltáról és állhatatlan magaviseléséről.”[5]

Polgárok régi és új küzdőtereken

Fogarasban tehetős román kereskedők élnek.

Erdély: Diploma Leopoldinum

Caraffa tábornok – miután megvette Eger várát, és kapitulációra szorította Munkácsot – 1688 elején bevonult Erdélybe, és kikényszerítette a szebeni megállapodást és a fogarasi nyilatkozatot.

A fogarasi nyilatkozat értelmében a fejedelem, a fejedelmi tanács és a rendi országgyűlés lemond az oszmán hatalom védnökségéről, és Erdélyt a Habsburg császár oltalma alá helyezi: Lipót császárt és I. József királyt, valamint utódaikat a maguk és utódaik örökös urának ismeri el, az 1687. évi pozsonyi országgyűlés törvénycikkeit Erdélyre is érvényesnek tekinti; megszakít minden török kapcsolatot, német őrséget fogad az eddig még meg nem szállott várakba és városokba, s a háború ideje alatt évi 700 ezer forint adót fizet a császárnak.

Örökös jobbágyok és szabadmenetelűek

  • A várak aljában Kővártól Fogarasig, a Székelyföldön s az egykori fejedelmi kincstári birtokokon ármások, páljások, darabontok, puskások, fegyverrel is szolgáló és paraszti munkát is végző társadalmi csoportok vetették meg a lábukat.
  • „Nekem volt 2 ekebeli vonómarhám, annyira terheltettem, egy ekebeli sem maradt, mind el kellett adnom, más marháimat, sőt örökségemet is elattam, a rettenetes húzás-vonás miatt már semmim is nincs”[6] – írja egy Fogaras vidéki jobbágy.

Politikai válság és országgyűlés Szécsényben

Rákóczi, mivel csakis az ország egészének birtokában, Erdély tényleges uraként vélte sikerrel megvalósíthatónak a belső válságot felszámoló reformokat, két hadműveletet indított el. Az egyik eredménnyel járt: Forgách Simon elfoglalta Medgyest, s ezzel Szeben, Fogaras és Brassó kivételével egész Erdély Rákóczi birtokába került.

Vörös Károly

Polgárság

Az 1750. évi adóreform során a városokat jelentőségük és forgalmuk szerint három csoportba osztották: az elsőbe Szeben és Brassó, a másodikba Medgyes, Kolozsvár, Segesvár, Beszterce, Marosvásárhely, Torda, Gyulafehérvár, Fogaras, Szamosújvár és Zalatna tartozott, a harmadikba a többi tíz várost sorolták.

Kosáry Domokos

Görögkeletiek és unitusok

Másként alakult a helyzet az erdélyi románok között. Itt az unitus egyház létrejötte az 1700-i zsinattól számítható, amelyen Athanasius (†1713), az utolsó gyulafehérvári ortodox metropolita és az első román unitus püspök 58 esperes és 1563 pópa élén elfogadta a vallásuniót. Az új szervezet az esztergomi érsek fősége alá került, aki ellenőrzésül állandó „teológust”, rendszerint jezsuitát delegált a fogarasi unitus püspök mellé.

Szabad György

A nemzetiségek csalódása

A már korábban Fogarasról Balázsfalvára helyezett püspökséget 1853-ban érsekség rangjára emelték, és a magyar államtest széttagolására irányuló koncepciónak megfelelően felszámolták függését az esztergomi érsektől.

Orosz István

Az állattenyésztés fejlődése

A mezőhegyesi, bábolnai és kisbéri állami ménes mellett a 70-es évek derekán hozták létre a fogarasit.

Pölöskei Ferenc

Tisza István nemzetiségi politikája

A Román Nemzeti Párt 1912. decemberi követeléseinek legfontosabb pontjai a következők voltak: „A tanszabadság elvének megfelelőleg ismertessék el a jog és adassék meg intézményileg a lehetőség arra, hogy a román nép a közoktatás minden fokán a saját nyelvén művelődhessék, úgy az állami és községi, mint a felekezeti tanintézetekben. Bocsássanak a román egyház rendelkezésére a többi egyháznak nyújtott összegekkel arányban álló segélyt; úgy egyházi, mint iskolai célokra: A hajdúdorogi egyházmegyéhez csatolt román községek csatoltassanak vissza a gyulafehérvári, fogarasi görög katolikus román egyháztartományokhoz… Biztosíttassék a sajtószabadság és szüntessék be a román sajtótermékek politikai okból való üldözését.”[7]

Lábjegyzetek

  1. Urbariile Ţarii Fâgâraşului. I. Ed. D. Prodan, Bucureşti, 1970. 119,
  2. Ugyanott 300
  3. Szilágyi Sándor, Levelek és acták Bethlen Gábor uralkodása történetéhez, CLXXIII. 1625. január 2. TT 1886. 626.
  4. Zrínyi levele a Haditanácsnak, Légrád, 1661. július 5. Zrínyi Miklós összes művei. II. Sajtó alá rendezte Csapodi CsabaKlaniczay Tibor. Budapest, 1958. 307.
  5. Apafi Mihály fejedelem instructioja a fogarasi őrségnek. OL P 1239 Apafi-gyűjtemény
  6. Országos Levéltár F 234. Erdélyi fiscali levéltár VI. 409.
  7. Református Egyház Központi Levéltára. Tisza-iratok. 45. csomó.

Irodalom