Forgách Ádám

A Múltunk wikiből
1601–1681
várkapitány és országbíró
Wikipédia
Forgách Ádám portréja

Makkai László

A barokk főúr

Esterházy elsősorban az erdélyi határ mentén igyekezett barátokat szerezni, vagy barátait kulcspozíciókba odahelyezni. Erdélyi politikájának beépített emberével, Csáky Istvánnal – aki Erdélyből később menekülni volt kénytelen – mindvégig jó kapcsolatot, sűrű levelezést tartott fenn, de különösen nagy gondot fordított arra, hogy az esetleges erdélyi támadások kivédésére hivatott kassai főkapitányságba lekötelezettjeit, barátai közül valakit vagy legalábbis jó katolikusokat állíttasson be, így Alaghy Menyhért után Forgách Miklóst, majd sógorát, Nyáry Istvánt, végül Forgách Ádámot.

Az 1644. évi hadjárat

A várak hosszabb-rövidebb ostrom után sorra kapituláltak, s mikor március 12-én Rákóczi bevonul a magára hagyott Forgách Ádám főkapitány által feladott Kassára, már egész Felső-Magyarország a kezén volt.

A tizenhárom vármegye Rákóczi kezén

Ezúttal azonban a császári oldalon készültek fel hamarabb. Götz német zsoldosaihoz, Esterházy javaslatára, lengyel lovasokat próbált fogadni, mert „a magyar a magyart nem öli eléggé”.[1] De Homonnai és Csáky István miden buzgólkodása ellenére sem tudtak 500-nál több lengyelt átcsempészni az erdélyiektől megszállt területen, s így kénytelenek voltak megelégedni Barkóczy László 3 ezer magyar lovasával, akikhez Zrínyi Miklós, a későbbi horvát bán és Forgách Ádám, a székhelyét vesztett kassai főkapitány és csatlakozott magáncsapataival.

R. Várkonyi Ágnes

A vezekényi csata és nemzetközi visszhangja

Musztafa bég hadsereget gyűjt a bányavárosok ellen. Forgách Ádám bányavidéki főkapitány s Érsekújvár magyar őrségének főparancsnoka pedig a füleki, szécsényi kapitányokat, majd – feltehetően a Haditanács tudtával vagy talán parancsára – a dunántúli várak, a Kanizsával szembeni végek kapitányait is, csaknem az egész végvári haderőt összevonta ellene. A két sereg 1652. augusztus 25-én Vezekénynél méri össze az erejét; 800 török marad a csatatéren, de a magyarok sem vonulnak el győztesen. A kudarc közvetlen oka, hogy a komáromi és a győri német őrség nem érkezett meg idejében. Az 1648–1652-es évek harcait lezáró nevezetes csata valójában azért végződött sikertelenül, mert a magyar végvári katonaság az adott körülmények között mér kevéssé volt alkalmas arra, hogy nagyobb ütközeteket vívjon az oszmán haderővel: az elmúlt években létszáma tovább csökkent, a Habsburg-kormányzat – távolabbi katonapolitikai tervei miatt – képzését, fegyverrel, lőszerrel való ellátását már elhanyagolta, és a magyar rendi állam sem tudta biztosítani megfelelő ellátásukat. A magyarországi társadalom teherbírása csekély, a hagyományos rendi politika sem új erőforrásokat megnyitni, sem országos katonai szervezési feladatokat ellátni nem tud, s arra sincs ereje, eszköze vagy felkészültsége, hogy a Habsburg államot a határvédelem megfelelő ellátására késztesse vagy segítse.

A vezekényi csata lezárta a török-magyar háborúk régi időszakát. Bebizonyította, hogy a 16. századi hadi módszerekkel, ellátatlan, rosszul felszerelt végváriakkal már helyi harcokat sem lehet folytatni, és nincs is értelme.

Pálffy Pál nádor és az új magyar politika

Az 1649. évi országgyűlésen megválasztott energikus új nádor, Pálffy Pál politikai csoportját még az Esterházy Miklós körül felnövekedett császárhű főurak alkották: Nádasdy Ferenc udvari tanácsos, Zrínyi Miklós horvát bán és öccse, Péter, Batthyány Ádám, a Kanizsával szembeni végek főkapitánya, Forgách Ádám bányavidéki főkapitány és Wesselényi Ferenc felsőmagyarországi főkapitány.

Erdély és a német-római császárválasztás

Wesselényi 1657 őszén fegyveres támogatást ígért Rákóczinak, majd általános felkelést hirdetett, és Európa segítségével biztatta a fejedelemségbelieket. Nádasdy 2 ezer főnyi hadat fogadott. Segítségre készült a dunántúli főkapitány, Batthyány Ádám, sőt Forgách Ádám alsó-magyarországi főkapitány is.

Az 1662. évi országgyűlés

A rendek az országgyűlés hírét közönyösen fogadták, a főurak és a vármegyék, városok követei az országban hatalmaskodó császári katonaság, a török és a helyi mozgalmak miatt nehezen szánták el magukat a pozsonyi útra. Csáky István tárnokmester, Forgách Ádám bányavidéki főkapitány, Thököly István, Rhédey Ferenc és mások familiárisaikat küldték el.

Apafi fejedelem és a Köprülü-kísérlet

Mire a török hadsereg Budára érkezett, Köprülü magasra szabhatta a béke árát: 2 millió forint értékű kártérítést, Apafi fejedelemségének elismerését, Zrínyi-Újvár és több végvár lerombolását, Dalmácián át Itália felé szabad hadi és kereskedelmi utat, s melléje a Nagy Szulejmán-kori adót, évi 30 ezer aranyat követelt. Majd válaszra sem várva indult tovább, mintegy 100 ezer főnyi seregével augusztus 5-én átkelt a Dunán, s miután a tőrbe csalt Forgách Ádám bányavidéki főkapitány Párkánynál súlyos vereséget szenvedve hiába próbálta meg feltartóztatni, augusztus 16-án körülzárta Érsekújvár várát. Köprülü művészi fokon játszik a magyar politika húrjain: elűzi a katolikusokat, a protestánsoknak újabb védelmet ígér, a jobbágyokat földesuraik ellen biztatja. A határ menti vármegyékben egyre hangosabb a meghódolást javaslók tábora, s máris több hajdú állott török zsoldba.

Érsekújvárt eközben a párkányi csatában már alaposan megtizedelt, kivérzett őrsége derekasan védte, és több gyilkos ostromot visszavert. De Köprülü francia és olasz tüzérei értették a dolgukat és a császári felmentő sereg késett. Forgách Ádám főkapitány pedig a nagyvezír megadásra felszólító levelét nem égette el, sem olvasatlanul vissza nem küldte, hanem elvétette, és így „az pogányságnak reménységet nyújtván a védők szívét megzavarta”.[2] Pio vicekapitány pedig ép bőrrel akart visszatérni a pokolból, ő maga állt lázadó zsoldosai élére. Forgách szeptember 25-én feladta Érsekújvárat.

Makkai László

Udvari iskola

A királyi Magyarországon az Esterházyakkal szinte egyenrangú udvartartó mágnások voltak a Batthyányak, Ferenc és katolizáló fia, Ádám, a Zrínyi testvérek, Miklós és Péter, valamint a Forgách család tagjai, főleg a két kassai főkapitány, Miklós és Ádám, továbbá a Nádasdyak, Ferenc, Pál és az ifjabb, ugyancsak katolizált Ferenc, nagyapa, apa és fia, a Pálffyak közül pedig főleg Pál, a nádor. Ők honosították meg a barokk stílust Magyarországon, egyelőre idegen mesterekkel, de mint megrendelők elsőrangú műértést tanúsítva.

Lábjegyzet

  1. Cseh-Szombathy László, I. Rákóczi György 1644-es hadjárata. HK. 1957. 188.
  2. Wesselényi levele Forgáchnak. Oroszlánkő, 1663. október 4. OL Kamarai lt. E 199 Wesselényi lt. fasc. 8.