Forgách Ferenc esztergomi érsek

A Múltunk wikiből
1560 – Szentkereszt, 1615. október 16.
bíboros, prímás, esztergomi érsek
Wikipédia
Forgách Ferenc (1566-1615)
1615
Forgách Ferenc esztergomi érsek újra megalapítja az 1567-ben megszüntetett nagyszombati jezsuita rendházat.

Makkai László

A szerencsi országgyűlés

Júniusban elesett Trencsén, majd a Forgách püspök által személyesen védett Nyitra is.

A hajdúk szövetkezése Báthori Gáborral

Pozsonyban ezalatt elkeseredett harc folyt a magyar rendek és a katolikus klérus között a bécsi béke törvénybe iktatása körül, amibe Mátyás főherceg távolabbi céljai érdekében már beletörődött. Illésházy viszont ádáz papellenességéről mondott le, mert most semmi sem volt fontosabb, mint a rendi egység megőrzése mind a Habsburgok, mind a hajdúk felé. Hadd kapja vissza birtokait, országos méltóságait a katolikus klérus, de „ha magyar kenyéren és boron akar élni, alkalmazkodjék az országlakókhoz”, azaz a világi rendekhez, kiáltotta oda a bécsi békével szembeszegülő, 1607-ben érseknek kinevezett Forgách Ferencnek. A klérus hajlott az okos szóra, hiszen régóta szívesen cserélte volna fel a császári hivatalnokság sovány kenyerét az egyházi nagybirtok és zászlósuraság zsírjával.

A magyar klérus kompromisszumos politikája

A bécsi béke után a főpapi kar fő célkitűzése középkori pozícióinak visszaszerzése lett a magyar feudális uralkodó osztályon belül. Ennek volt előjele, hogy Forgách Ferenc személyében hosszú idő után ismét nagyúri származású esztergomi érseket neveztek ki (1607).

Pázmány Péter politikai szerepe

Más kérdés persze, hogy az uralkodó osztály nagy többsége eleinte nem úgy értelmezte a saját érdekeit, mint Pázmány, akinek egész élete szívós és nem is sikertelen küzdelem volt, hogy osztályával elfogadtassa kezdetben kisebbségi véleményét. Sokáig külföldön élt. A Habsburg-ellenreformáció fészkében, a grazi jezsuita főiskolán teológiát és filozófiát tanított Arisztotelész szellemében, elutasítva Kopernikusz és követői „tévelygéseit”. De nem szakadt meg kapcsolata a hazával, s rövid időre át is költözött a jezsuiták sellyei rendházába, hogy ott megírja Feleletét Magyari Istvánnak Az országokban való sok romlásoknak okairól című könyvére. 1607-ben Forgách érsek maga mellé hívta. A protestáns ügy győzelmének csúcspontján nem rettent vissza attól, hogy Bocskai tanácsadóját, Alvinczi Péter kassai prédikátort támadja meg Öt szép levél című vitairatában, majd egy ferdítésektől hemzsegő, de mesteri logikával felépített pamfletben Kálvinról bizonygassa, hogy annak „istene nem egyéb pokolbéli ördögnél”.[1] A protestáns közvélemény felháborodva követelte megbüntetését, de maga a protestáns nádor, Thurzó György igyekezett a vihart lecsendesíteni.

A magyar rendiség országegyesítő törekvései

A magyar rendi politika vezetőinek minden okuk megvolt Erdély katonai elfoglalására. Magyarország újraegyesítésének első lépéseként már Illésházy nádor is ezt követelte Bocskaival szemben, s programját, fenntartásokkal ugyan, utódja, Thurzó is átvette. Minél szélesebb területi bázisra támaszkodhat, annál hatékonyabban védheti önkormányzatát: ez a belátás mozgatta a rendi országegyesítő politikát. De a hajdúveszély is – mely Báthori Gábor és Nagy András szövetségével állandósult, és azzal fenyegetett, hogy a hajdúság hazája, a Tisza-vidék elszakad – cselekvésre ösztönzött. A katolikus klérus és az arisztokrácia Erdély ellenreformációt akadályozó beavatkozásával is számot vetett. Érthető tehát, hogy főleg ők viselték szívükön Erdély „felszabadítását”, amit Thurzó és a protestáns rendek csak ímmel-ámmal helyeseltek, idővel pedig – felismerve, hogy hátráltatja a protestáns ügyet – egyre nyíltabban helytelenítettek. Így a kezdeményezés mindenestől a két Forgách, Ferenc érsek és öccse, a Pázmány által megtérített Zsigmond felső-magyarországi főkapitány kezébe került.

Lábjegyzet

  1. Az Nagí Calvinus Ianosnac hiszec egy Istene. Nagyszombat, 1609.

Műve

Forgách Ferenc Magyar históriája, 1540–1572. (Monumenta Hungariae Historica III. osztály XVI)

Irodalom

A klérus ellenállására: Sörös Pongrác, Forgách Ferenc a bíboros (Századok 1901).