Fráter György

A Múltunk wikiből

Martinuzzi György

Kamičić, Horvátország, 1482. június 18. – Alvinc, 1551. december 17.
esztergomi érsek és bíboros, horvát kisnemesi származású államférfi
Wikipédia
Fráter György, MTA
1534
november I. János Fráter Györgyöt váradi püspökké nevezi ki.
1540
Alvincen megkezdődik Fráter György reneszánsz stílusú kastélyának építkezése.
1542
január 26. Erdélyi országgyűlés Székelyvásárhelyen. (Elismeri János Zsigmond helytartóját, Fráter Györgyöt.)
március 29. Erdélyi országgyűlés Tordán. (A helytartó mellé tanácsot állít.)
június 11. Erdélyi országgyűlés Székelyvásárhelyen. (Az erdélyi püspöki birtokokat Izabellának adja át.)
augusztus közepe A tiszántúli vármegyék részgyűlése Váradon. (Megtagadja a kért török adót, ehelyett követeket küld I. Ferdinándhoz.)
november 8. A tiszántúli vármegyék részgyűlése Váradon. (A török elleni védekezésre adót szavaz meg.)
december 17. Izabella királyné megtagadja Erdély átadását I. Ferdinánd biztosainak.
december 20. Erdélyi országgyűlés Tordán. (Megtagadja a gyalui szerződés végrehajtását, és megújítja a három nemzet unióját.)
1545
január 12. Fráter György helytartó levélben tudatja V. Károly császárral, hogy Erdély kész fegyverrel részt venni a birodalom törökellenes hadjáratában.
1546
május Fráter György több főúrral együtt elhatározza az ország egyesítését János Zsigmond uralma alatt.
június 5. Fráter György követei Bécsben az ország I. Ferdinánd uralma alatti egyesítéséről tárgyalnak.
1548
május 17. Erdélyi országgyűlés Tordán. (A lutheranizmus védelmében eltiltja a helvét irányzatot.)
július 8. Fráter György segítséget kér a budai pasától I. Ferdinánd várható támadása ellen.
1549
január eleje Fráter György titkos tárgyalásokat folytat I. Ferdinánd biztosaival Erdély átadásáról.
szeptember 8. Fráter György és I. Ferdinánd biztosai között eredményes tárgyalás indul Nyírbátorban Erdély átadásáról.
1550
február 2. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. Izabella és hívei nem jelennek meg.
július Izabella királyné a Portán bejelenti a nyírbátori megegyezést.
augusztus vége Portai követ parancsot hoz Fráter György elmozdításáról.
szeptember vége A portai követ Petrovics Péterre ruházza Fráter György helytartói hivatalát.
október 12. Fráter György megegyezésre kényszeríti Izabella királynét.
november 2. A moldvai és a havasalföldi vajda török parancs szerint Erdélyre támad. (Vereséget szenvednek, s november közepén elhagyják Erdélyt.)
1550
január 6. I. Ferdinánd e napra országgyűlést hív össze Pozsonyba, ahol maga is megjelenik. (V. tc.: az országot itteni székhellyel Miksa főherceg kormányozza; XLVIII. tc.: a magyar pénzeket a német birodalmiakkal és a szomszédos országokéival azonos finomságúra verjék.)
január A török várépítésbe fog a hódoltságon kívüli Szolnokon; I. Ferdinánd a várat szeptemberben elfoglaltatja.
február 2. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. Izabella és hívei nem jelennek meg.
július Izabella királyné a Portán bejelenti a nyírbátori megegyezést.
augusztus vége Portai követ parancsot hoz Fráter György elmozdításáról.
szeptember vége A portai követ Petrovics Péterre ruházza Fráter György helytartói hivatalát.
október 12. Fráter György megegyezésre kényszeríti Izabella királynét.
november 2. A moldvai és a havasalföldi vajda török parancs szerint Erdélyre támad. (Vereséget szenvednek, s november közepén elhagyják Erdélyt.)
november 20. V. Károly minden segítséget megtagad a magyar ügyekben.
Kolozsvárott működni kezd Hoffgreff György nyomdája. (1551-ben társul Heltai Gáspár.)
Kolozsvárott Fráter György kiadásában megjelenik a Váradi Regestrum, az első nyomtatott forráskiadvány.
1551
január 20. A tiszántúli vármegyék részgyűlése Nagyváradon. (Fráter György bejelenti, hogy sem ő, sem Izabella nem tudja megvédeni az országot a töröktől.)
február 3. Fráter György tárgyalni kezd I. Ferdinánd megbízottjával Erdély átadásáról.
február 22. Erdélyi országgyűlés Gyulafehérvárott. (Hűséget esküszik Izabellának, és rábízza a törökkel való tárgyalást.)
március Szulejmán szultán követe Erdélyben János Zsigmond megkoronázását sürgeti.
április 27. Erdély 50 ezer forint adót küld Konstantinápolyba.
május eleje I. Ferdinánd Erdély védelmére indított hadai egyesülnek Debrecennél.
május 23. Fráter György ostromolni kezdi Gyulafehérvárt, melyet Izabella katonái védenek.
május 25. Izabella levélben segítséget kér a Portától.
június l. I. Ferdinánd biztosai bevonulnak Kolozsvárra.
július 21. Izabella Tordán átadja a Szent Koronát Ferdinánd biztosának.
augusztus 6. Izabella királyné János Zsigmonddal távozik Erdélyből. ( 1552 márciusában elhagyja Magyarországot.)
szeptember l. I. Ferdinánd Fráter Györgyöt nevezi ki erdélyi vajdának.
október 8. A török elfoglalja Lippát.
október 17. A török megkezdi Temesvár ostromát. (Október 27-én eredménytelenül elvonul.)
november 3. A királyi csapatok sikeresen ostromolják Lippát. (November 28-án veszik be. A török parancsnok Fráter Györgytől szabad elvonulást kap.)
december 17. Fráter Györgyöt I. Ferdinánd emberei meggyilkolják.
1553.
március 3. Fráter György meggyilkolása ügyében pápai vizsgálat indul. (I. Ferdinándot csak 1555-ben mentik fel.)

Pach Zsigmond Pál

Előszó

A túlélésnek, az átmentésnek, az államiság fenntartásának, a két nagyhatalommal való viaskodásnak és egyezkedésnek, szembefordulásnak és lavírozásnak különböző törekvései és változatai között – önállóbb és kevésbé önálló, jobb és kevésbé jó politikai irányvonalai, koncepciói között, vagy ha úgy tetszik: rosszabb és kisebbik rossz formulái között – mozgott, zajlott, forrott, hullámzott a kötetünkben tárgyalt százhatvan esztendő drámai irányváltásokban is, tragikus fordulatokban is dúslakodó története:

  • a túlélés, a fennmaradás, Béccsel szemben a Konstantinápolynak való alárendeltséget vállalva, azon belül kisebb vagy nagyobb mozgási lehetőséget keresve-találva – Szapolyai János királyságától Thököly Imre felső-magyarországi fejedelemségéig;
  • a királyság és fejedelemség újraegyesítése, a bécsi udvar fennhatóságát Erdély felett is elfogadva – mint pályájának végső szakaszán Martinuzzi Fráter Györgynél vagy első viharos pályafordulatán Báthori Zsigmondnál;

Sinkovics István

A török védnökség

  • A menekülő János király kíséretéhez Sajóládon Fráter György, az ottani szerze­tesház perjele csatlakozott. A szerzetesi kámzsa eltakarta múltját, és később a szépirodalom regényes történetekkel töltötte ki az ismeretlen éveket. De annyi bizonyos, hogy nemesi családból, régi horvát nemzetségből született 1480 körül. Atyja Utjesenics Gergely, anyja Martinuzzi Anna volt. Nyolcéves korában mint ap­ród Corvin János herceg udvarába került, majd tizenhárom évig katonáskodott Hu­nyad várában. A herceg halála után a Szapolyaiak szolgálatába állott, de egy idő múlva megunta az udvari életet, és a pálos szerzetbe lépett, ettől kezdve csak Fráter György néven emlegetik. Ott kezdett tanulni, és pappá szentelése után kül­önféle pálos monostorok élén állott. Közben atyja és egyik bátyja a török el­leni harcokban esett el – Fráter György követte Jánost Lengyelországba.
  • Fráter György háromszor is járt Magyarországon, és feltűnés nélkül tudta hozni-vinni az üzeneteket.

A váradi béke

  • A békekötésre több körülmény szorította a két királyt. Ferdinándot bátyja következetesen a megegyezésre ösztönözte, s erre az útra terelték a töröktől elszenvedett sorozatos diplomáciai és katonai vereségek is. Attól is tartott, hogy ha elzárkózik a béke elől, reménytelen helyzetében ellenfele átadja az országot a töröknek. János személyi okokból is érdekelt volt a megegyezésben, mert Izabella lengyel királyleány kezét csak királysága elismertetése után nyerhette el. Az is nagy súllyal esett latba, hogy ő és a tárgyalásokat folytató hívei – Frangepán Ferenc, Brodarics István és Fráter György - csalódtak a török szövetségben, és a válságból kivezető utat a belső háborúság megszüntetésében keresték.
  • Fráter György küldöttét néhány hónappal a béke megkötése után fagyosan és bizalmatlanul fogadták Törökországban. Az okot sem titkolták: János megegyezett Ferdinánddal, ami nagy hálátlanság a részéről azután, hogy a szultán kétszer is átadta neki Budát. Pontosan nem tudták, hogy mi van a váradi békében, de így is sejtették, hogy a két király egyezsége veszélyezteti a török magyarországi terveit.
  • Az újabb kolozsvári országgyűlés 1 forintos adót szavazott meg, amit a szultán megengesztelésére szántak, s úgy tervezték, hogy a pénzt maga Fráter György viszi a Portára.

János király halála

A szultán kiengesztelésére kivetett adók és Fráter György kincstartó erélyes módszerei miatt megbomlott János híveinek tábora.


Szapolyai János – láttuk korábban – erélyesnek, céltudatosnak indult, vagy legalábbis ilyennek hitték. Utóbb viszont gyakran határozatlan, erélytelen uralkodónak bizonyult, "Katalin királynak", amint nevezték, akinek gyengeségét alattvalói ki is használták. Megesett, hogy megalázkodva könyörgött azért, hogy megtartsa valamelyik emberét, sírva fakadt az ellenség okozta pusztulás láttán, de tudott kegyetlen is lenni. Mindezt nyilván nem annyira jelleme fogyatékosságának kell tulajdonítanunk, mint inkább a kegyetlenül nehéz magyarországi politikai és katonai helyzetnek, amelyben János király élt 1526 és 1540 között, s amelyen a kor egyik legnagyobb magyar politikusegyénisége, Fráter György sem tudott úrrá lenni.


Az ország további sorsáról azonban már megoszlottak a vélemények. Az egyik csoport azt kívánta, hogy a halott király akaratának megfelelően fiát válasszák meg, mert így remélhető a török védelme alatt János politikai örökségének átmentése. Ezt az irányzatot képviselte Fráter György, Török Bálint és a Portára küldött két követ.


A szultán döntésének hírére János király hívei Rákos mezején – nem szabályosan összehívott országgyűlésen - királlyá kiáltották ki fiát. Az ország kormányát Izabella királynéra és három tanácsosra, Fráter Györgyre, Petrovics Péterre és Török Bálintra bízták. Koronázásra azonban nem került sor, János Zsigmond a „Magyarország választott királya” címet viselte. Ferdinánd kísérletei az ország birtokbavételére, katonai és diplomáciai eszközökkel, nem jártak eredménnyel. Fegyveres ereje, Leonhard von Vels vezetésével, nem is kísérelte meg Buda ostromát, megelégedett Pest és Visegrád elfoglalásával. Ferdinánd portai követe, aki nem más volt, mint János király egykori szószólója, Hieronymus Łaski, csak azután érkezett Konstantinápolyba, amikor már János Zsigmond trónutódlása mellett döntöttek. A fegyveres akció miatt bosszús szu1tán Łaskit nem csak elutasította, de kilenc hónapi fogságra vetette. Az Erdélybe küldött Nádasdy Tamás sem ért el többet, csak azt tudta jelenteni Ferdinándnak, hogy nagy széthúzást talált az erdélyi urak között. Elsősorban a szászok megnyerését tartották fontosnak, de még ők is az erdélyi három nemzet gyűlése utánra halasztották döntésüket. Ferdinánd a sorozatos kudarcok ellenére is tovább dolgozott, hogy az országot birtokába vegye. A királyné megnyerésére törekedett; arra az ellentétre próbált építeni, ami egyre mélyült Izabella és János tanácsosai között. A királyné idegen volt, nem ismerte a magyarországi helyzetet. Azt tette, amit atyja tanácsolt: először fia trónutódlását igyekezett biztosítani, utóbb Ferdinándhoz húzott; titokban tárgyalásokat kezdett vele Buda átadásáról, állítólag már a kárpótlásról is megegyeztek. Ingadozó volt és szeszélyes; félt a töröktől, de félt Ferdinánd ostromától is; uralkodásra vágyott, és egyre nagyobb ellenszenvet érzett Fráter György iránt, aki magához ragadta a vezetést, és vaskövetkezetességgel kitartott a törökbarát politika mellett, nem bízván abban, hogy Ferdinánd meg tudja védeni az országot.

Buda török kézen

1541. május elején az egy évtizeddel korábban kudarcot vallott Wilhelm von Roggendorf vezetésével 20-25 ezer főnyi hadsereg kezdte meg Buda ostromát, és további erősítések voltak útban. A várnak, melyet János király éveken át egy itáliai építész tervei szerint erősített, mintegy 2500 védője lehetett. A védelmet Fráter György vezette, s erélyesen meghiúsította Izabella királyné, majd a városi tanács megadási kísérletét. Buda az ostromzár alól csak akkor szabadult fel, amikor július végén megérkezett a török felmentő sereg előhada Mehmed pasa vezetésével.

A gyalui egyezmény

János király egész udvarának is, elsősorban Fráter Györgynek, szembe kellett néznie a tragédiával. A Barát, aki Szapolyai halála óta következetesen a váradi béke ellen dolgozott, Buda eleste után szakított korábbi politikai vonalával. A vádnak, hogy szántszándékkal juttatta török kézre az ország fővárosát, nem volt ugyan alapja, a felelősség terhe alól mégsem tudott szabadulni. Lelkiismeretével viaskodva jutott el odáig, hogy Serédy Gáspár, felső-magyarországi kapitány útján kapcsolatot teremtett Izabella udvara és Ferdinánd között. Ferdinánd november 22-én Serédyt küldte ki biztosaként. Izabella királynét Statileo János erdélyi püspök, Fráter György váradi püspök, kincstartó és Petrovics Péter temesi főispán, Magyarország alsó részeinek kapitánya képviselte. Megbeszélésük december 29-én Gyaluban, az erdélyi püspökség várában megegyezésre vezetett.

Az egyezmény lényegében a váradi béke alapján állott: az egész ország Ferdinándot illeti, János családja pedig megfelelő kárpótlást kap. Ferdinánd átadja Szepesvárat és összes tartozékát Izabella királynénak és János Zsigmondnak, Izabella viszont átengedi a Magyar Koronához tartozó összes várost és várat Magyarországon és Erdélyben, akár saját kezében vannak, akár pedig valamelyik híve birtokában. A magyar koronát megőrzésre Ferdinánd veszi át. Amíg a megállapodás tényleges végrehajtására sor kerülhet, Ferdinánd évi 12 ezer forintot fizet János özvegyének. A még rendezésre váró kérdésekben két éven belül megegyeznek, és ha ez nem sikerül, V. Károly császár és Zsigmond lengyel király döntésének vetik alá magukat. Az egyezmény megkötésévei egyidejűleg Fráter Györgyöt és a többi tanácsost Ferdinánd nevében Serédy Gáspár kegyelmébe fogadta, és büntetlenséget biztosított számukra. Ők viszont hűséget fogadtak Ferdinándnak.

A gyalui egyezmény létrejöttekor a politikai helyzet egy ponton egyszerűbb volt, mint a váradi béke megkötése idején: a két vetélytárs király közül már csak az egyik élt. Egy sor nehézség viszont megmaradt. Szepesvár és uradalma nem volt Ferdinánd kezében, így nem rendelkezhetett velük. Ha a váradi béke létrehozói tartottak a közös ellenségtől, ez a veszedelem most megsokszorozódott: a török megszállta fegyvereseivel az ország fővárosát. A megállapodás csak úgy léphetett életbe, ha a törököt kiszorítják az országból.

Ferdinánd 1542 áprilisában, Izabella júliusban hagyta jóvá a megállapodást.

Fráter György kísérlete a királyi Magyarország és Erdély egyesítésére

Önálló fejezet.

Erdély helytartója

Önálló cikk.

A gyulafehérvári egyezmény

Önálló cikk.

Török támadás Erdély ellen

Önálló cikk.

Fráter György meggyilkoltatása

Önálló cikk.

Az 1552. évi hadjárat. Eger védelme.

Fráter György 1552 elejére törökellenes hadjáratot tervezett; az erőkkel azonban immár csak a Szeged visszafoglalására szánt, vakmerő vállalkozásra futotta.

Ferdinánd lemond Erdélyről

Közben Erdélyben tarthatatlanná vált Castaldo helyzete. Ferdinánd 1553 tavaszán Belgiumba rendelte, s a gyűlölt zsoldosvezér és katonái társzekerekre halmozott, összeharácsolt kincseikkel elhagyták Erdélyt. A betegeskedő s már korábban is húzódozó Báthori András is megvált a vajdaságtól, amit Fráter György meggyilkolása után vállalnia kellett.

Szulejmán utolsó hadjárata. Szigetvár.

  • A békekötés után két évvel, 1564-ben meghalt Ferdinánd (1556. szeptember l-től német-római császár), akinek hosszú uralkodása nehéz időkön ívelt át: a középkori Magyarországtól az ország nyugati és északi peremére szorítkozó Habsburg-királyságig. Ferdinándnak vitathatatlan érdemei voltak az ország új kormányzatának kiépítésében, a török hódítás elé állított védővonal kialakításában és fenntartásában, a nyugati segítség biztosításában. Hogy ez a támogatás alatta maradt a szükségesnek, sőt talán elérhetőnek, az elsősorban nem rajta múlt. Török diplomáciája egysíkú maradt, és kevés eredménnyel járt. Súlyos emberi és politikai hibát követett el Fráter György megöletésével.
  • Schwendi Lázár 1565-1566 telén készített tervezetében részletesen szólt a törökkel folyó háború esélyeiről. A hadvezér inkább javasolta az ellenféllel szembeni meghátrálást, s hangoztatta - miként már Fráter György is tette -, hogy a török seregek felmorzsolásában az erős váraknak jóval nagyobb a szerepük, mint az ütközeteknek.

Fejedelmi hatalom, országgyűlés, kormányzat

  • János Zsigmondot 1541-től Erdélyben a kormányhatalom mint választott királyt illette. 1551-ig a gyermek uralkodó helyett Fráter György helytartó vitte az államügyeket.
  • A nagykancellária – a régi Királyi Kancellária folytatásaként – Izabella uralkodása idején alakult ki Erdélyben. Ez foglalta írásba a királyné és Fráter György rendelkezéseit.
  • Izabella a Fráter György elleni küzdelemben nemegyszer maga mellé állította az országgyűlést, de a Barát hatalmát nem sikerült megrendítenie.

Kincstári jövedelmek, hadszervezet, diplomácia

Erdélynek a török elleni védekezésben sajátos kulcshelyzete volt. Fráter György ismételten hangsúlyozta, hogy Havasalföldtől Morvaországig az egész terület sorsa Erdélytől függ.

Péter Katalin

Magyarország siralma

A Magyarország siralma című ének magyarázza meg nagyon világosan e meghökkentő szemlélet értelmét. A 10 gyűjteményben előforduló legnépszerűbb énekek közé tartozik.[1] Végig többes szám első személyben beszél; hivatalosan a közösségi líra alkotásai közé kell besorolni. Ismeretlen szerzője azonban rendkívüli tudatossággal tájékozódik, s nemcsak a külvilág jelenségeit illetően, hanem a saját érzéseiben is. Mert a közösségi mondanivaló tárgyilagossága mögött gyötrő egyéni kínt szólaltat meg: a szabadulást ugyanattól, Istentől kell várnia, aki őt elhagyta. Döbbenten kérdezi: „Miért hagytál minket ilyen igen megromlanunk? Miért távozál, Úristen, ily messze mitőlünk?” A büntetés jogosságát mégsem vitatja. Tudja: „az bálványimádás tőled ezt érdemli”. „De mégis nincs mit tennünk, csak tehozzád kell folyamodnunk.” A gyötrelmes szituációban nem adja meg magát. A büntetéssel nem vitatkozott, de figyelmeztet, hogy rajtunk kívül álló erők, részben maga a Teremtő tett minket esendőkké:

Emlékezzél meg rólunk, hogy mi földből teremtettünk,
Ördög miá bűn alá vettettünk,
Mint az árnyék elmúlik mi gyarló életünk.

Végül visszazökken a konvenciókba, és a megszokott fordulatokkal segítséget kér.

A személyes líra mélységeiben járó ének a Teremtő és a teremtmény konfliktusát is áthidaló hitet fejez ki, mégsem vallásos fogantatású. A jelen gyötrelmeit így írja le:

"Azért kell már tisztelnünk pogánokat, gyilkosokat,
Paráznákot, bálványimádókat,
Kiknek el kell viselnünk kemény igájokat."

"Elvövéd mitőlünk országunkat, királyunkat,
Földhöz veréd a mi koronánkat,
Színyed elől elvetéd mi áldozatunkat."

"Megszünék sok helyeken szent nevednek dicséreti,
Szép ifjaknak ékes éneklési,
Mert az bálványimádás tőled ezt érdemli."

Utalásai világosak: az ország megromlott ügyében tájékozódik, arra keres megoldást, pontosan meghatározott történelmi pillanatban. A kényszerből tisztelt pogány nyilvánvalóan a török. A gyilkos – költőien: gyilkosok – I. Ferdinánd, aki 1551 decemberében megölette Fráter Györgyöt.


A szerveződés időszaka

Az uralkodó osztály köreiben végbemenő átalakulást az országgyűlési tárgyalások tükrözik igen érzékletesen. Az 1520-as években még kizárólag katolikusok az országgyűlés tagjai: kemény törvényeket hoznak a Luther tanításait követőkkel szemben. A helyzet azonban már az 1540-es évekre megváltozott. A királyi országrészben az 1543. évi besztercebányai országgyűlésen a rendek egy része még fellépett a lutherizmus ellen, törvény azonban nem született. Nyilvánvaló, hogy a hitújításnak már akkor erős volt a tábora. Erdélyben 1545-re fölénybe került: az országgyűlés akkor a kialakult helyzet alapjaira. helyezkedett, és csak a további „újítás” került tilalom alá, annak ellenére, hogy Fráter György személyében katolikus főpap állt az ügyek élén.

A protestantizmus sorsa a három országrészben

Katolikus egyháziak Fráter halálától, 1551-től csupán mint magánszemélyek, gyóntatók tartózkodnak a fejedelmek környezetében. Semmilyen hivatalos méltóságot nem nyernek.

A hazai protestantizmus sajátos képe

Honterus mégsem szociális feszültséget fejez ki. Ez már itt is sejthető: a „hatalmasság gondatlansága” a „haza” pusztulásával fenyeget.[2] Az utalás félreérthetetlenül az ország irányítóira vonatkozik. Azok fel is figyelnek, a reformátornak a gyulafehérvári püspök előtt kell tisztáznia magát. És leírja: nem akarta sem „a szent királyi felség, Izabella királynő iránti köteles engedelmességét, sem a magyar birodalom igen tisztelt és tiszteletreméltó urait megsérteni”.[3] Érvelése azonban felettébb meghökkentő; a hosszú oldalakon át folyó mentegetődzésben egyszer sem kerül a tollára a lutheri tanításokból oly logikusan következő meggondolás, miszerint nem sértette meg a hatalmasságot, mert mindenekfelett engedelmességgel tartozik.

Ehelyett arról van szó, hogy nem fordult szembe, mivel „bizonyosan tudjuk, hogy a szent királyi felség, legkegyelmesebb királynőnk, magának és az övéinek a legmagasságosabb Isten iránti tiszteletéből kifolyóan sem Isten igéje ellen nem szólt, sem Jézus Krisztus rendelését vagy előírásait nem akadályozta”.[4] Isten akaratának betöltői között Izabella mellett az „övéi” is felsorakoznak, a néhai János király, János Zsigmond, a magyar urak, talán – a homályos szöveg miatt van bizonytalanság – maga Fráter György is.

A királyi udvar

A két királyválasztás azonban nemcsak az országot, de az értelmiséget, valamint az udvar funkcióját is megosztja. Két államszervezetet működtetni pedig valóban nincs elég képzett ember Magyarországon. Így már most megjelenik a keleti országrészen az egész fejedelmi koron át megfigyelhető gyakorlat, mely szerint egy-egy kivételes képességű, rendkívül nagy munkabírású vezető egyéniség kezébe futnak össze minden ügyek szálai. Előbb maga a király, majd Fráter György, utána Csáky Mihály kancellár, majd megint az uralkodó, vagyis Báthori István, utóbb Kovacsóczy Farkas kancellár, a század végén pedig a Báthori-rokon Bocskai István váradi főkapitány tulajdonképpen az egész államszervezet működtetője. Mellettük már csak végrehajtókra van szükség.

Udvari-főúri kultúra

Fráter György kastélya Alvincen a reneszánsz egyik csodája.

R. Várkonyi Ágnes

Kemény János fejedelemsége és a furcsa hadjárat

Lipót császár lemond Váradról, elejti Keményt, ezt a máris második Martinuzzinak emlegetett bajkeverőt, ha a szultán valóban hozzájárul, hogy új fejedelmet válasszanak Erdélyben a rendek. Ezt az 1661. május végén létrejött Habsburg-török megállapodást azonban a dinasztia európai tekintélye miatt egyelőre titokban kell tartani.

Lábjegyzetek

  1. RMKT 16. század 6. kötet, 87-88.
  2. Johannes Honter, Die Reformation der Kronstadter Kirche und des ganzen Burzenländer Bezirkes 1543. Hrsg. J. Gross, Honters Schriften. Bh. zu VIII. Bd. d. Quellen zur Geschichte von Brasov-Kronstadt. év nélkül, 24.
  3. Johannes Honter, Die Apologie des Reformationsbüchleins 1543. Uo. 31
  4. Uo. 32.

Műve

Fráter György levele Nádasdy Tamáshoz, 1550. október 23. Országos Levéltár Nádasdy lt. Missilisek.

Irodalom