Friedrich Nietzsche

A Múltunk wikiből
Röcken, Németország, 1844. október 15. – Weimar, Németország, 1900. augusztus 25.
német klasszika-filológus, egyetemi tanár, filozófus,
(aforisztikus stílusban alkotó) költő, zeneszerző
Wikipédia
Nietzsche1882.jpg
Nietzsche1882

Vörös Károly

A tudományok egyetemes fejlődése és a hazai tudományos élet

A már a 19. század első felében jelentkező evolucionizmus mellé az 1860-as évekre zárkózik fel a darwinizmus, a fajoknak a létharcban, természetes kiválasztódás útján való fejlődését, tökéletesbülését hirdetve: ennek társadalomtörténeti következtetéseit azután ugyancsak még korunkban Ernst Häckel biológiai monizmusa fogja levonni, hogy az eszmék így egyre bonyolultabb kavargásában (melyet csak fokoztak az idealizmus és irracionalizmus az így erősödő és szélesedő, többnyire még mechanikus-racionalista materialista evolucionizmus alkalmazásának fonákságaira hivatkozó felélesztőinek – Nietzsche, Schopenhauer – támadásai, vagy olyan értelmezései mint Gobineau vagy H. St. Chamberlain a fajok harcát hirdető elméletei) az értelmes és előremutató rendet a dialektikus és történelmi materializmus, a marxizmus megjelenése hozza létre.

A tömegkultúra

Ugyanakkor az ezt továbbfejlesztő, immár racionális történeti bibliakritika, Jézus életét emberi életként vizsgáló műveivel (Strauss, Renan), illetve az egyházon kívüli, a természettudományok fejlődésével erősödő materialista világnézet (Büchner, Moleschott), a darwinizmus terjedése és a filozófiában a materialista újhegeliánusok (Feuerbach), valamint a reakciós idealizmusában is dühödten kereszténységellenes Nietzsche együttesen az értelmiségre és a polgárság széles rétegeire erős hatást gyakorol, jelentős részüket legalább közömbössé téve vallási kérdésekben.

Hanák Péter

A korforduló antinómiái

Az ókonzervativizmustól való leszármazás jegyei, az antikapitalizmus és a filozófiai kultúrpesszimizmus a korai romantikusoktól Schopenhaueren át Nietzscheig és Spenglerig mindegyiküknél nyomon követhető.

A Független Szocialista Párt és a földosztó mozgalmak

Várkonyi és hívei ez idő tájt valóban az ideális anarchizmus befolyása alatt állottak, amelynek apostola nálunk Schmitt Jenő volt. A morvaországi német filozófus Hegeltől Nietzschéig megjárta a korában divatos filozófiai iskolákat, aztán Kropotkin, végül Tolsztoj hívévé szegődött.

Szabó Miklós

A művészeti forradalom kibontakozása

Fentiek alapján kell értenünk a Holnap és Nyugat költői impresszionista, Nietzsche ihlette énistenítő, életfelfokozó megnyilvánulásait.

A politikai messianizmusból megújított tradíció: Ady közéleti versei

Ady, miközben Párizsban a modern művészettel együtt a szellemi elitöntudatot is megismerte s ennek az arisztokratizmustól nehezen elszakítható művészetnek a talaján számolt le a patriarchális-idilli népszemlélettel, a néphez kötődés új művészi és politikai formáját alakította ki. A Nietzsche által erősen befolyásolt költőnek a magyar elmaradottságot erősen bíráló írásai sok vonatkozásban magukon viselték az értelmiségi-szellemi elit öntudatát.

A prófétamagatartás két lehetősége: magyar Zarathustra vagy magyar messiás

Ady számára nem realitás nélkül vetődhetett fel az esetleges politikai vezérség szerepköre a progresszió tábora élén. Ilyen elhivatottságtudat megjelenik nagy Dózsa-versében, ahol a parasztvezér – bocskoros nemes parasztvezér – unokájaként aposztrofálja magát, vagy Petőfi-esszéjében, ahol az egykor politikai vezérszerepet is játszó forradalmár költő örökösének nyilvánítja magát. Hogy ezt a szerepet mégsem vette magára, abban feltehetően nem az önbizalom hiánya vagy az elhivatottságtudat gyengesége gátolta, hanem éppen az említett szkepszis. Rendelkezésére állott a kortárs költészet elterjedt megoldása, az önstilizáció is. A politikai elkötelezettségbe „belevetett” poéta számára kézenfekvő lehetőség volt, hogy individualizmusát azzal mentse át magasabb szférába, hogy magát az ént emelje princípiummá, ahogy ezt mesterétől, Nietzschétől Barrèsig annyian tették. A probléma már Ady első költői korszakában klasszikus formában megjelent „Az ős Kajánban”-ban. A nagyszabású szimbolikus figurának hármas jelentéstartalma van: először szimbolizálja az orgiasztikusan felfokozott élet és a művészet egységét. E jelentéstartalomban tulajdonképpen Dionüszosz-figura. Második jelentése: magyarság-szimbólum. E jelentésszinten helyeződik Dionüszosz keleti-ősmagyar local couleur-be s lesz „ős Kaján”. A harmadik szinten énstilizáló az énkettőződés egyebütt is gyakori formájában. A két én: a stilizált költői személyiség és az emberi empirikus személyisége egymással szemben állva s megküzdve ábrázolják Ady viszonyát az énstilizáció lehetőségéhez. Ady érzékeli az én princípiummá emelésének paradox voltát. A modern élet ellentmondásai által szorongatott költő személyiségét akarja az elidegenítő, deformáló hatásokkal szemben megóvni azáltal, hogy az ént princípiummá emeli, ezzel azonban a remélt eredmény ellenkezőjét éri el. Az énstilizáció mint eljárás, a hegeli „megszüntetve megőrzés” ellentéte: a szorongattatás pánikállapotában a menekülni vágyó én lényegében önmegsemmisítést hajt végre. Ady ettől az önmegsemmisítéstől ösztönösen irtózott. Babits és Kosztolányi általa felrótt életidegenségében, kultúrélményből és nem a vérbő életből táplálkozó mesterkéltségében éppen a stilizációtól idegenkedett. Az „ős Kaján” lényegében annak a bajvívásnak a drámai leírása, amelyben a valóságos, az empirikus személyiség tusát vív a princípiumként fölébe tornyosuló stilizált énnel. A probléma sok esetben hasonlóan jelenik meg istenes verseiben is, itt is hasonló énkettőzésről van több esetben szó, ahol a költő még a stilizált én ábrázolásában is meg akarja menteni az életteli valóságos személyt.

Az énkettőzés mutatja, hogy a költő nem csupán visszariad énje önmaga fölé emelésétől, de igényli is ezt. Ady a szorongatottságból nagyon is kereste énje önmaga fölé emelésének útjait. Ezt megtalálta a próféta magatartásában, elkerülve ezzel azt a lehetőséget, hogy az énstilizációval Nietzsche útjait követve „magyar Zarathustrát” formáljon stilizált személyiségéből. A próféta attitűd, a „magyar messiás” szerep lehetőséget adott arra, hogy énjét az életteli konkrétság elvesztése nélkül mítosszá emelje és szintézisbe hozza a progresszió művészi és politikai frontjain betöltött szerepet.

Irodalom

Schmitt Jenő Henrik három előadása: Tolsztoj, Nietzsche, Ibsen. Az előszót és Schmitt J. H. életrajzát írta: Maurer József (Budapest, 1911).