Gálszécs

A Múltunk wikiből

szlovákul Sečovce

város Szlovákiában a kassai kerület tőketerebesi járásában
Wikipédia
1604
szeptember 8. Felső-magyarországi részgyűlés Gálszécsen. (Követeli a betoldott XXII. tc. visszavonását, ellenkező esetben a rendek az önvédelem fegyveréhez nyúlnak.)

Péter Katalin

Iskolák

Wittenbergből tér haza az 1530-as évek második felében Gálszécsi István a Zemplén megyei Gálszécsre, Leonhard Fltöckel 1539-ban Bártfára.

Makkai László

Régi és új ellentétek: az Illésházy-per és a XXII. artikulus

1604 márciusában Pozsonyban összeült az országgyűlés. A megyei követek magukévá tették a városok sérelmeit, és elhatározták, hogy addig nem kezdenek a királyi előterjesztés tárgyalásába, amíg nem kapnak biztosítékot vallásuk zavartalan gyakorlatára. Írásbeli előterjesztésükre Mátyás főherceg megígérte, hogy az ügyet a király elé viszi, de kérte, hogy a tárgyalások halasztásával ne késleltessék az az évi hadjárat megkezdését. Erre a rendek elővették a királyi előterjesztést, ugyanolyan összegű adót szavaztak meg, mint az előző évben, és a többi kérdésben is kialakították az országgyűlés végzését. Ezt a főherceg vita után elfogadta, majd berekesztette az országgyűlést, úgyhogy a protestánsok vallásgyakorlatuk kérdésében még csak megnyugtató ígéretet sem kaptak. A rendek Istvánffy Miklós nádori helytartó előtt bejelentették, hogy elfogadták az országgyűlési tárgyalásokat, holott vallásgyakorlatuk zavartalanságára sem előzetesen, sem utólag semmiféle biztosítékot nem kaptak. Leszögezték: ha a következő országgyűlésig a támadások bármilyen formában folytatódni fognak, ezek ellen előre is tiltakoznak; jogaikból viszont nem engednek, és a következményekért elhárítják maguktól a felelősséget.

Az udvarban azonban nem gondoltak visszakozásra, hanem annak is elejét akarták venni, hogy az ellenreformáció támadásai ellen a rendek az országgyűlésen védekezhessenek. Prágában Tiburcius Himmelreich kancelláriai titkár, miután a megszokott módon átjavította a végzéseket, egyesekhez erőtlenítő záradékot fűzött, majd Mátyás főherceg utasítására egy új törvénycikket fogalmazott, amelynek szövegét az országgyűlésen hozott végzések után utólag toldotta be a záróformula elé, külön címet adva az új törvénycikknek, és a XXII. számmal látva el. Eszerint a rendek az országgyűlésen előhozták vallási sérelmeiket, és emiatt a gyűlés tárgyalásait hátráltatták. Ősei példájára a király a római katolikus hitet vallja, kötelességének tartja tehát annak védelmét és felvirágoztatását. Ezért megerősíti Szent István királytól kezdve a magyar királyok által a római katolikus hitre vonatkozóan kiadott összes törvényeket, rendelkezéseket, amelyek szó szerinti átírás nélkül is teljes egészükben érvényesek. Megtiltja, hogy bárki a vallásügyet az országgyűlésen előhozza. E rendelkezés megsértőit a magyar királyok törvényeiben megállapított büntetéssel kell sújtani. Rudolf a többivel együtt ezt a hamisított törvénycikket is megerősítette, és a záradékban is utalt rá, hogy a szükség szerint csatolta a többihez.

Mátyás főherceg és környezete szűklátókörűségét mutatja, hogy egy ilyen lépéstől a protestánsok elhallgattatását várták. Éppen az ellenkező hatást érték el. A felső-magyarországi vármegyék és városok a szeptember 8-án Gálszécsen tartott részgyűlésen kijelentették, hogy a XXII. artikulust nem ismerik el törvénynek, és ha vissza nem vonják, kénytelenek fegyverhez nyúlni. Ezt Belgiojoso tudomására hozták, és követelték a Felső-Magyarországon elkövetett vallási sérelmek orvoslását. A fenyegető szavakból már érezni lehetett a közeledő vihar előszelét.

Bocskai „gondolkodni kezd”

Lalla Mehmed augusztusban Esztergom megvívására indult, s Basta nehéz helyzetbe került. A hadügyek intézésévei megbízott Mátyás főherceg egyik sürgető parancsot a másik után küldte Belgiojosónak, hogy küldjön Bastának segítséget, főként indítsa hozzá a felső-magyarországi vármegyék adójából toborzott csapatokat és a nemesek által megajánlott lovasságot. Belgiojoso szeptember 8-ra Rakamazra rendelte az utóbbiakat, de a megyei hadakról kiderült, hogy a Szepesi Kamara másra fordította zsoldjukat, s a fizetetlen katonák nem hajlandók elindulni. Ezért Belgiojoso ugyanaznapra Gálszécsre részgyűlést hirdetett a felső-magyarországi vármegyéknek és városoknak, hogy gondoskodjanak a katonai rendelkezések végrehajtásáról. Amint láttuk, ez elhibázott lépés volt, mert csak alkalmat adott a rendeknek, hogy a kedvezőtlen háborús hírek okozta kényes helyzetben tiltakozzanak a vallásüldözés, főként pedig az önkényes XXII. artikulus ellen, amely szerintük érvénytelenné tette a többi országgyűlési cikkelyt is; ezért nem adnak katonát, nem szedik be az adót, sem semmiféle hadi segítséget nem nyújtanak, a vallásügyben pedig „élni fognak a bűntelen önvédelem jogával”[1]. A fegyveres ellenállást ezzel tulajdonképpen ki is mondták.

Belgiojoso azonban, úgy látszik, szokásos nemesi lármázásnak vette az egészet, s megpróbált a környékbeli nagyurakhoz fordulni támogatásért.

Örökös jobbágyság

A gálszécsi rendi gyűlés 1604-ben azzal érvelt a királyi földesúri jogra hivatkozó kassai templomfoglalás ellen, hogy „különbség van az mi jobbágyunk közt és az szabad városok közt, azok minekünk valóban jobbágyaink és tulajdonunk, semmi örökségek nincsen, mind az föld mienk, az melyen laknak”.[2] Ezekből a szavakból világosan kiderül, hogy mekkora lett a távolság a 15. századi szabad költözésű jobbágyság és a 17. századi örökös jobbágy státusa közt.

Magyarok, szlovákok, németek a Felföldön

A magyar települések határa a 17. században a középkorinak megfelelő PozsonyNagyszombatGalgócApponyÓbarsBozókRimaszombatPelsőcRozsnyóJászó-vonaltól északra húzódott, itt magasan felkanyarodott a Hernád völgyében Abosig, a Tarca völgyébe Pécsújfaluig, a Szekcső völgyébe Magyarraszlavicáig nyomult be, tovább keletre GálszécsNagymihálySzobráncUngvárMunkácsHuszt fölött vonulva érte el a Tiszát.

Lábjegyzetek

  1. MOE X. 591.
  2. MOE X. 636.