Géza fejedelem

A Múltunk wikiből
fejedelem (971–997)
940 – 997. február 1.
Wikipédia
Géza nagyfejedelem

Előszó (I. kötet)

Géza fejedelemmel kezdetét vette a régi nemzetségi-törzsi szervezet felszámolása.

Györffy György

Gazdasági és társadalmi indítékok

A történeti köztudat a honfoglalástól Géza uralomra jutásáig terjedő időszakot mint a kalandozások korát tartja számon.

Az erőviszonyok átrendeződése

Zerind neve csak azért került be a krónikába, mert ő volt a lázadó Koppány apja, és rejtély, hogy milyen rokonságban állt Taksonnyal, illetve Gézával. Minthogy Koppány Géza özvegyét követelte magának, Zerind Taksony ifjabb kortársa kellett hogy legyen, és mivel Konstantin császár nem sorolja fel Árpád unokái között, dédunokája lehetett valamelyik idősebb ágból, mint Tevel fia Tormás.


Amíg 955-ig az északkeleti, mohamedán kereskedelmi útnak volt a legnagyobb jelentősége, 965-ben, a Kazár Birodalom bukásával ez az út elvesztette jelentőségét, és a Duna-deltánál fekvő Perejaszlavec lett a kelet-európai kereskedelem gócpontja. Bizonyára ezért helyezte át udvarhelyét a rangidős Zerind, majd Géza „Biharország” déli részére.

Tormás halála után Taksony fia, Géza herceg került a nyitrai részekre – szállásának emlékét bizonyára a Galgóctól keletre fekvő Décse falu neve őrízte –, Zerind halála után pedig ő nyerte el a tiszántúli „uruszágot”, ahol a Krassó megyei Gyécse és a békési Décsi mellett a hevesi, tiszaparti Décse volt az a hely, ahonnan a távolsági kereskedőket a legjobban lehetett vámolni, s ezáltal a hercegi udvartartásnak jövedelmet bizosítani.


A Taksony uralmának végére tehető GézaSarolt házasság viszont a fejedelmi hatalom erősítésének kezdetét jelentette.

A Magyar Krónika egy igen archaikus részében Géza házasságáról szólván megemlíti, hogy Géza házasságát Béld vagy Belüd (Beliud) hozta létre, aki Kalán (Kulan) leányát bírta nőül.

A külpolitika átfordulása

A magyar krónikás hagyomány nem győzi hangsúlyozni, hogy e hadi vállalkozások Taksony fejedelemmel lezáródtak, amivel ki nem mondottan azt is kifejezi, hogy Gézával valami új kezdődött.

Géza fejedelem kora

Önálló cikk.

Koppány lázadása

Géza fejedelem egy olyan félbarbár államszervezet hagyott a fiára, melyben az uralom stabilizálását jelentő gazdasági erőforrások és a fegyveres erőszakszervezet egy kézbe vétele ugyan túlnyomórészt megtörtént, de a feudális tulajdonviszonyok kialakulatlanok voltak, a személyi függésen alapuló uralmi rend intézményekké való szervezése nem történt meg, az ideológiai stabilitást jelentő kereszténység szervezetlen volt. Ehhez járult, hogy az egységet csak Géza véres keze tartotta össze, s az erőszakos „központosítással” a társadalom jelentős része, a térdre kényszerített urak és a szolgasortól tartó közrendűek egyaránt szemben álltak.

Nem csoda, hogy amint híre ment a nagyfejedelem halálának, a régi törvény ellenében utóddá jelölt Istvánnak erős ellenzéke támadt, sőt lázadás robbant ki ellene.

Elsőként az utódlásból mellőzött és a somogyi dukátusban körülzárt Zerind fia Koppány lázadt fel. Annak, hogy magának követelte Géza özvegyét, Saroltot, a levirátus intézménye adja meg a magyarázatát. E nomád szokás szerint az elhalt családfő jogos utóda az uralommal és vagyonnal együtt megörökli a családfő feleségét is. Bár Koppány 972-ben valószínűleg megkeresztelkedett, kereszténysége felszínes lehetett, és ha őt az új törvény alapján szorították ki az uralomból, akkor ő a régi törvény alapján keresett erre orvoslást.

Koppány követelésével összhangban van, hogy elsőnek Veszprém várát vette ostrom alá, amely az Árpád-korban az uralkodó feleségét, Géza idejében nyilván Saroltot illette meg.

István király egyénisége

Különös értéke van szempontunkból Thietmár merseburgi püspöknek, aki mindenkit a legszigorúbb mércével mért, és a szászokon kívül minden nációt lenézett. Gézáról és Saroltról adott lesújtó portréját már közöltük.

A keresztény királyság megalapítása

  • Ezek a célok már István uralkodását megelőzően kirajzolódhattak a magyar nagyfejedelmek előtt, hiszen a velük szövetséges bolgár uralkodók egy évszázada önálló egyházszervezetet és császári rangot adó koronát igényeltek Bizánctól. Fajsz, Taksony és Géza korában azonban a belső viszonyok még nem értek meg erre, és a nemzetközi helyzet sem volt kedvező.
  • Mert abból, hogy Fajsz nem járult személyesen Bizáncba megkeresztelkedni, hogy Taksony Rómából kért püspököt, és hogy Géza is távol tartotta magát a császár udvarlásától, világos, hogy itt nemcsak István személyes politikájáról van szó, hanem a dinasztia magatartásáról is.
  • Bár Adalbert nem tartózkodott hosszabb ideig Magyarországon, és nem fejtett ki maradandó térítő munkát, szoros kapcsolatot épített ki Gézával és Sarolttal. Ennek volt eredménye, hogy amikor 995-ben a cseh fejedelem Adalbert rokonságát kiirtatta, Adalbert hívei részben Lengyelországba, részben Magyarországra menekültek.
  • Asztrik Németországból kerülhetett Szent Adalbert kíséretébe, aki mellett Prágában püspöki titkárszerű klerikus funkciót töltött be. Együtt hagyták el Prágát, mentek Géza udvarát útba ejtve Rómába]], ahol Adalbert szoros barátságot kötött III. Ottóval.

Központosító harcok

  • István atyjától egy kemény harcok árán központosított országot örökölt; Koppány volt az egyetlen, aki mellőzése után megengedhette magának, hogy szembenézzen Gézával.
  • Anonymus azt állítja, hogy Ajtony a Maros és Temes mentén megszálló Galád úrnak volt a leszármazottja. Géza halála után tartományúri hatalmat épített ki: a Körösök vidékétől le az Al-Dunáig, a Tiszától Erdélyig és a Szörénységig terjedt országa.
  • A Taksony és Géza uralma alatt hagyományossá vált bolgár–magyar barátság és görög–magyar ellentét légkörében Ajtony a görög oldalra állt.
  • A Duna bal partján, amelyet Géza a hercegeknek engedett át, három Csanád helynév őrízheti szállása emlékét: Érsekcsanád Baja mellett, Csanád-puszta Dunavecse mellett és Csomád, hajdan Csanád Vác mellett.

Térítés és az egyházszervezés elindítása

  • A keresztény térítés előfeltétele a régi bálványok ledöntése és a kultuszhelyek elpusztítása volt; ezt a véres ellenállást kiváltó munkát nagyrészt még Géza elvégezte, s így Istvánra inkább a térítés, a templomépítés és a megfélemlített nép templomba terelése maradt.
  • Ami a magyar egyházszervezetet illeti, kezdetben mozgékony térítőpüspökségekkel kell számolnunk. Ilyen lehetett Géza püspöke, Sankt Gallen-i Brunó.
  • Heribert kancellár szóban forgó munkatársa, akinek nevét nem ismerjük, és létét csak az egyező írásra és stílusra valló 60 oklevél árulja el – a diplomatikusok Heribert C. néven emlegetik –, 1002 nyarán Magyarországra jött, és ősszel kiállította a pannonhalmi alapítólevelet. Ez az oklevél nem a tényleges alapkőletétel alkalmából készült, hiszen az még Géza nevéhez fűződik. Talán már ő épített itt egy fejedelmi udvarházat, amelyhez esetleg már ekkor is egy Szent Márton-kápolna tartozott, és átadta bencés szerzeteseknek apátság építése céljából. A hagyomány utóbb azt tartotta, hogy azért nevezték el az apátságot Szent Mártonról, mert itt született az ókeresztény Márton, a későbbi tours-i püspök.

Szent Mártonról életrajza annyit közöl, hogy a pannoniai Sabaria városban, azaz Szombathelyen született, a legendateremtő képzelet azonban azt eredményezte, hogy Pannonhalmát mondják születési helynek, és a hegy alatt eredő vizet Sabaria-forrásnak nevezzék. Valójában az itteni Szent Márton-egyház létesítéséhez szükség volt egy Szent Márton ereklyére is, ehhez pedig Géza püspökei legegyszerűbben Willigis mainzi érsek révén juthattak hozzá, akinek Szent Mártonról nevezett egyházában a szent ereklyéjét is őrizték.

Vármegye, vár, város

  • Új lendületet a várépítés Géza korában vett, akinek kisebb földvárak mellett nagyobb kővárak – Esztergom, Székesfehérvár – kiépítése is tulajdonítható.
  • István király ugyan a kormányzásnál nem nélkülözhette a nemzetségeket összefogó nagyobb egységeket, de az államszervezetet mégsem a változónak bizonyult nagy territóriumokra, „uruszágokra’ építette, hanem a nemzetségfők kisebb és stabilabb uralmi körzeteire, amelyek részben talán már Géza fejedelem alatt egy kezdetlegesebb földvárhálózatba épültek be.
  • Áttekintve a magyar vármegyeszervezetet megállapíthatjuk, hogy a vármegye helyi előzményei, a X. századi várak, az uralmi körzetek és a katonai kíséret erőszakos beavatkozás és szervezés révén váltak szilárd intézményes berendezés részeivé. Géza kezdeményező lépései után István király szervezeti újításai adták meg az új intézmény arcélét.
  • Valójában a szomszédos cseh és lengyel társadalomban egy várakon felépülő uralmi apparátus csak a X. század vége felé létesült, amikor a Piaszt és Psemiszlida uralkodók – Géza fejedelemhez hasonlóan – a központosításnak ellenálló törzs- és nemzetségfőket leverték, és elkobzott váraik, valamint körzeteik felhasználásával területi szervezetet építettek ki.

Udvar és udvari szervezet

A nomád társadalmakhoz hasonlóan a X. századi magyar fejedelmeknek is voltak udvarhelyeik, ezeket személynevükkel nevezték Árpádtól Gézáig. Magyarországon István király műve volt a királyi udvarházak, curtisok szervezetének egységes kiépítése. Géza fejedelemmel ugyanis megszűntek az uralkodónévvel nevezett udvarhelyek, és ettől kezdve gyakran a szláv eredetű udvar szóból képzett Udvar(d), Udvarhely névvel vagy a hely sajátos nevével jelölik azokat a központokat, ahol egy-egy királyi udvarház állott. Ezek az egész országot behálózták, függetlenül a vármegyeszervezettől; egy-egy vármegye területén olykor több is volt található belőlük, például Buda tágabb környékén: Csepel, Óbuda, Visegrád, Dömös, Pest, Cinkota és Taksony.

Uralkodó osztály és világi nagybirtok

Géza fejedelem és István király főúri híveiből és ezek középrétegbeli „jobbágyaiból” kialakult egy hűbéri jellegű uralkodó osztály, melynek tagjai egyértelműen szabadnak minősültek, földbirtokkal rendelkeztek és ennek fejében katonáskodni tartoztak. A vezető réteg tagjai voltak a király rokonságához és közvetlen kíséretéhez tartozó „urak” (a forrásokban princeps, dux és archón néven) és a tágabb kísérethez tartozó ispánok (a forrásokban comes és sztratégosz néven). A törvényekben összefoglaló néven mint maiores ‘nagyok’ és dives ‘gazdagok’ szerepelnek, de mint birtokosnak senior vagy dominus volt a nevük.

Az uralkodó osztály, amely az úr kíséretében levő vitézek (miles) vagyontalan rétege felé nem határolható el egyértelműen, eredetében heterogén volt. Tagjai voltak a Gézát és Istvánt támogató törzs- és nemzetségfők, akár magyarok, akár kabarok, akár szlávok, a szomszédos és távolabbi országokból beköltözött vendégek, a hospesek előkelőbb rétege, és a társadalmi mobilitás folytán egy-egy vezető posztra állított szolga.


A nemzetségi birtok jogalapnak a Szent István-kori rendezést tekintette, és a birtokközösséget alkotó úri nemzetség általában Szent István korában élő ősről nevezte magát de genere X megjelöléssel. Így például a Csákok nem honfoglaló ősükről, Szabolcsról nevezték magukat, hanem az 1000 körül élt Csákról, Ond fia Ete utódai nem e nagynevű ősökről, hanem hol a Taksony és Géza korában élt Kalánról, hol az István kori Borról.


Huba és utóda, az 1000 körül élt Szemere a helynevek szerint nem csupán Komárom megye északkeleti szögletében rendelkezett szállásokkal, hanem a Répce és a Marcal mellett is. Ez a több megyére kiterjedő szállásterület valószínűvé teszi, hogy törzsfő családjáról van szó, amely egy időben ura volt a Kisalföld nemzetségeinek. Uralmát legkésőbb Géza fejedelem alatt elvesztette, Szemere és leszármazottai pedig az államszervezés során elvesztették a Répce és Marcal menti nyári szállásokat, és csak a Zsitva és a Törzsök-erdő közötti téli udvarhely maradt kezükön néhány faluval.

Jogi írásbeliség, oklevéladás, törvénykezés

Okunk van feltenni, hogy Géza nagyfejedelem idejéig az udvarban működő tolmácsok írnoki feladatokat láttak el, sőt több nyelven leveleztek.

Ha Hierotheosz görög misszióját váratlan háborús események meg nem zavarják, Magyarországon minden bizonnyal görög nagybetűkből álló írás honosodott volna meg.

A nyugati kereszténység Géza kori missziójával a latin írásbeliség vette kezdetét. Géza mellett püspöke, illetve Radla, a térítő barát látta el a latin nyelvű levelezést; Szent Adalbert Sarolthoz és Radlához írt levelének szövegét megőrizte Querfurti Brunó életírása.

István lengyel, besenyő és bolgár háborúja

Sajátos helyzete volt e népek sorában a morváknak. Morvaország, amely 896 után elveszítette hódítmányait, 902-ben magyar uralom alá került. Felső részére – Olmütz (Olomouc) központtal – 955 és 965 között a csehek terjesztették ki uralmukat, a Bécsi-medence felé eső része pedig – ahol régi központjai voltak – magyar uralom alatt maradt 996-ig, amikor is Géza a Morva folyótól nyugatra eső részéről lemondott a bajor mark számára.

Szellemi művelődés

A királyi kápolnák centrális típusát képviseli Feldebrő eredeti alakja, s a vele egyező székesfehérvári Péter–Pál-kápolna, talán Géza temetkezőhelye.

Az Árpád-ház mellőzésétől a német hűbérig

Péter önállóan, saját elképzelése szerint akart uralkodni, döntéseit pedig nem a királyi tanáccsal való megfontolás alapján hozta, hanem főként egy ember, Buda tanácsára hallgatott. Buda nem volt higgadt, elfogulatlan tanácsadó. Szerepe volt Vazul megvakításában, s ezért a magyar dinasztikus párt gyűlöletének célpontja lett, még saját életét sem érezhette biztonságban mindaddig, amíg a Vazul-fiak a szomszédban várakoztak arra, hogy elérkezzék az órájuk.

Ez a félelem is befolyásolhatta Pétert abban, hogy új, „aktív” külpolitikát kezdjen, s ezzel felrúgta a Géza és István által kialakított külpolitikai irányvonalat, melynek alapelve a szomszédok ügyeibe való be nem avatkozás és az ország függetlenségének megőrzése volt.

Helyreállítás és továbbfejlesztés

  • A pogánylázadás egy évszázaddal a bizánci térítés kezdete, hetvennégy évvel Géza erőszakolt térítésének elkezdése és negyvenöt évvel az egyházszervezet létrehozása után következett be.
  • Ami Endrét illeti, kizártnak tartható, hogy vállalta volna az ország alávetését hűbéri függés formájában, tehát azt, amiért elődjét elűzték, s aminek ellenében őt Géza és Szent István hagyományainak folytatására hazahívták.
  • Ilyen szórt birtokokat kaptak a nyugatról beköltöző lovagok családjai, az említett Vecelin fia Rád és Győr fia Ata mellett a Géza kori Hont és Pázmány, valamint a Péter idejében szerepet játszó Gut és Keled utódai, de ez volt a birtoklási formája a magyar arisztokráciának, így az Abától, Csanádtól és Ákostól leszármazó úri nemzetségeknek is.

A korona és kard viszálya

  • A dukátusi birtokszervezet elterjedését a hercegek által tett birtokadományokból, főként Ámos hercegnek a dömösi prépostság javára tett alapítványából ismerjük meg. Ámos herceg egyrészt Tolna megyében adott birtokokat, ahol az uradalmak zöme mindig is a trónörököst illette, másrészt szórt birtokokat, illetve szolganépeket, javarészt a Tisza és a Körös partján. Ha figyelembe vesszük, hogy a Tolna megyei birtokok központja Koppány volt, a Tisza- és Körös-parti birtokok között pedig Décsi (Géza) falu állt egy-egy századnagyság élén, valószínű, hogy ezek Koppány és Géza hercegkori udvarhelyeinek és a hozzájuk tartozó szolganépeknek a szervezetét örökölték.
  • Endre saját fiát már csak fényes európai rokonsága miatt is méltóbbnak találta a trónra, mint öccsét, de az európai uralkodóházakban ekkor általánossá is vált az elsőszülött trónutódlása, a primogenitúra, s mivel Magyarországon is ezt vezette be Géza és István király a szeniorátussal szemben, Endre, öccsét mellőzve, saját fiát kívánta utódául állítani.

Az egyház átszervezése, egyházi kultúra

Géza fejedelem óta a magyarországi egyházi kultúra latin bencés monasztikus irányzatú volt, melyet csak helyenként tarkított görög bazilita hatás. A művelődési központok azok a királyi monostorok voltak, amelyek a Pannonhalma alapítását követő században létesültek.

Uralkodó osztály

  • Elérkezve a Géza fejedelem által központosított félbarbár államrend száz éves fordulójához, érdemes egy pillantást vetni annak az uralkodó osztálynak a szervezetére is, amely Hungaria, Pannonia vagy Turkia királyságát, illetve a „pannonokat” vagy magyarokat képviselte.
  • Az uralkodó osztály végső fokon ugyanolyan heterogén eredetű volt, mint a dinasztia, azzal a különbséggel, hogy idegen elemekkel való feltöltődése nem állandóan és egyforma mértékben ható folyamat volt, hanem a csekély állandó cserélődése mellett egy-egy történelmi sorsforduló hullámszerűen dobott be új elemeket, amelyek néhány generáció alatt részeseivé válván az uralkodó osztály nyelv-, rítus-, illetve hagyományközösségének, ugyanolyan tartóoszlopaivá váltak az Árpád-ház trónjának, mint azok, akiknek elei a vérszerződéskor Árpádot egyeduralkodóvá választották. Ilyen hullámszerű feltöltődéssel vegyültek el hajdanában az iráni, onogur, türk-kazár, majd szláv elemek a félnomád társadalom vezető rétegében, és ilyenformán nyomult Géza és István korában az alakuló új uralkodó osztályba – főként a sváb és bajor lovagsággal, kisebb részben a latin rítusú papsággal – jelentős nyugati elem; Magyarországon földbirtokot nyert leszármazottaik ugyanúgy besorolódtak a de genere kifejezéssel jelölt úri nemzetségek közé, mint Kurszán, Ónd és Zsombor leszármazottai.

Kristó Gyula

Bevezetés

A feudális viszonyok monopolhelyzetbe jutása betetőzése annak a több évszázados spontán fejlődési folyamatnak, amely a magyarságot az osztálytársadalom kialakulásának küszöbéig vezette, ugyanakkor pedig eredménye is azoknak a tudatos akcióknak, amelyeket a X. század végétől, a XI. század elejétől a Géza és István uralkodása alatt kiformálódó magyar állam folytatott a magyarországi feudális osztálytársadalom megteremtéséért.

Város

Fehérvár fontos utak kereszteződésénél alakult. Legrégibb része a belső város (castrum). Központjában a Géza fejedelem alapította Szent Péter-templom, az I. István király által létesített, Szűz Mária tiszteletére szentelt bazilika és a szintén a XI. század elején emelt királyi palota állott.

Világi előkelők

A nagy hatalmú Héder-nemzetség eleiről a XIII. századi Ákos mester ilyen híradást örökített meg: az Alamanniából, a Heunburg grófok családjából származó Wolfer testvérével, Héderrel (Hedrich) és 300 páncélos lóval jött Magyarországra, s neki Géza fejedelem a Küszén hegyet és Győr környékén egy dunai szigetet adott örök szállásul, ahol favárat készített, s hegyen monostort épített, s oda is temetkezett. Ákos mester kortársa, Kézai Simon már csak 40 páncélos lóról tesz említést, ami a mennyiséget illetően jóval közelebb járhatott az igazsághoz. Ákos mester leírásába más hiba is bekerült: az általa említett favárat bizonnyal nem ők, hanem III. Béla király építtette. A legnagyobb csúszás az időpontban van: a Héder-nemzetség elei nem Géza fejedelem, hanem II. Géza király idejében jöttek Magyarországra. Ezt egykorú oklevelek kétségtelenné teszik.

Írásbeliség

Mint az egyetlen ránk maradt magyarországi annalesünk, a XII–XIII. század for­dulóján összeállított, de elemeiben korábbi feljegyzéseket őrző Pozsonyi Évkönyv mutatja,[1] a magyar történelmet Géza halálával, István megkeresztelkedésével és koro­názásával kezdték, tehát a keresztény Magyarország kialakulásától kezdve szá­mí­tották. Ez a felfogás kívül rekesztette a magyar histórián az őstörténet, a hon­fog­lalás és a kalandozások eseményeit, az azokat feldolgozó népi epikus alkotásokat.

Lábjegyzet

  1. A Pozsonyi Évkönyv vonatkozásában a PRT. I. kötete tájékoztat.

Irodalom

Géza és István király korának történetére az irodalmat lásd ÁÁ; részletesen: Csapodi Csaba, Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján III. 647–685; Kosáry Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalomába I. 67–68; Györffy, István király és műve 541. kk.

Géza fejedelem kora#Irodalom

Géza történelmi szerepe és egyénisége#Irodalom

Géza feleségére, a Sarolt-, illetve Adelhaid-kérdésre a régi irodalmat ismerteti Döry Ferenc, Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján II. 656. kk.; Adelhaidot tekintette Géza feleségének például Karácsonyi János, Turul 24. 1906. 98–99; 27. 1900.4. kk.; Saroltot, majd Adelhaidot újabban Sz. de Vajay, SF 21. 1962; Sarolt mellett bizonyított Pauler, A magyar nemzet története Szent Istvánig 187; Pauler, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. II2. 381–382; Nagy Géza, Turul 24. 1906. 65. kk.; 25. 1907. 139; Hóman, A SZENT LÁSZLÓ-KORI GESTA UNGARORUM ÉS XII–XIII. SZÁZADI LESZÁRMAZÓI 90–91; Györffy György, Koppány lázadása. Somogy megye múltjából 28; Szegfű László, KKKK 239–251.

A Géza kori udvarhelyekre lásd Györffy György, Archaeologiai Értesítő 97. 1970. 207. kk.;

Géza nehéz fegyverzetű seregére lásd László, A honfoglaló magyar nép élete 123–124; Bakay Kornél, Régészeti tanulmányok a magyar államalapítás kérdéséhez (Pécs, 1965); Acta Archaeologica Hungarica 19. 1967. 105–173. Géza seregének összetételére lásd Györffy György, Koppány lázadása. Somogy megye múltjából I. 1970. 21. kk.; Studia Turcica 209. kk.

Gizella házasságát Civakodó Henrik halála (995) után közli Herimannus Aug. (Gombos II. 1142), de még Géza életében a kislegenda (SRH II. 394) – tehát 996.