Géza herceg

A Múltunk wikiből
1151–1210 előtt
Árpád-házi magyar herceg, trónkövetelő
Wikipédia
1173–1174
III. Béla börtönbe záratja öccsét, a hatalomra törő Géza herceget.
1174
május 12. után: Géza herceg megszökik, és Ausztriába menekül Lőrinc ispánnal.
1176
nyár: Walter pápai legátus Győrben tárgyal a salzburgi érsekség betöltésének ügyében.
Mivel II. (Jasomirgott) Henrik nem adta ki Géza herceget, III. Béla rátör az osztrák hercegségre.
1177
január 13. II. (Jasomirgott) Henrik meghal, Géza herceg II. Sobeslav cseh herceghez menekül, aki azonban kiadja III. Bélának, így újra börtönbe kerül, anyjával, Eufrozina együtt.
1189
tavasz: A harmadik keresztes hadjárat során I. (Barbarossa) Frigyes III. Béla engedélyével Magyarországon halad át. I. Frigyes fia eljegyzi Béla lányát. (A vőlegény 1191-ben meghal.) Béla felesége, Margit és I. Frigyes közbenjárására szabadon engedik Géza herceget, aki Bizáncba távozik.

Kristó Gyula

III. Béla konszolidációja

III. István egyenes ági fiú utód nélkül halt meg. Oldalágon két testvére, Béla és Géza tarthatott igényt az ország koronájára. Forrásaink 1172-ben csak Béla javára történt akcióról tudósítanak, úgy tűnik, Géza ekkor még nem lépett fel önálló politikai erőként.


Lőrinc viszont nyíltan Géza herceghez csatlakozott. III. István király világi támogatóinak korábban egységes tábora tehát felbomlott, megoszlottak Béla és Géza között, illetve visszavonultak a közszerepléstől.


Béla több tényezőnek köszönhette trónját: Mánuel és III. Sándor, azaz két nagyhatalom támogatásának, továbbá annak, hogy bent az országban világiakból és egyháziakból álló tekintélyes tábor sorakozott fel mögötte. Ugyanakkor öccse, Géza és annak párthívei komoly belső ellenzéket alkottak. Gézának hatalmas támaszt jelentett az, hogy anyjuk, Eufrozina királyné Bélával szemben az ő pártjára állt. Lehet, hogy a mellette nevelkedett gyermek iránti szeretet vitte Géza táborába Eufrozinát a tőle távol, idegen hatások alatt felserdült másik fia ellenében, de lehet, hogy a politikai kérdések iránt fogékony anyakirálynő úgy látta: III. István politikáját, amelynek alakításában maga is tevékeny szerepet vállalt, inkább Géza folytatná, semmint Béla. Lettek hívei Gézának III. István egykori vezető tisztviselői között is, így például az a Lőrinc, aki III. István bizalmi embere, udvarispánja volt, és Lukács érsek elzárkózása Béla megkoronázása elől ugyancsak Géza malmára hajtotta a vizet. Azt nem tudjuk, hogy Lukács már 1172–1173-ban, vagy csak később került-e (de mindenképpen 1179 előtt) azonos táborba Eufrozinával, mindenesetre III. Sándor pápa 1179-ben szemére hányta Lukácsnak, hogy a kiközösítéssel sújtott anyakirálynét az érsek nyilvánosan mentesnek nyílvánította az egyházi fenyítéktől.

Bizonyos mozgolódás, hatalmát fenyegető összeesküvés nyomára bukkanhatott III. Béla, mert megkoronázása után, 1173–1174-ben, börtönbe zárta öccsét. Gézának azonban sikerült megszöknie az őrizetből, s híveivel, köztük Lőrinccel együtt Ausztriába távozott. II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg, akinek fia, Lipót 1174-ben Béla és Géza húgát, Ilonát vette nőül, menedéket adott Gézának, bár Béla rossz néven vette, s már 1175-ben éreztette ezt. A következő évben a magyar király cseh szövetségben Ausztriára támadt, s dúlta a szomszédos hercegséget. Géza abban a reményben, hogy Barbarossa Frigyes vazallusa, II. Soběslav cseh herceg támogatásával el tud jutni magához a császárhoz, akitől Béla uralmának megdöntéséhez, a magyar korona megszerzéséhez szeretett volna segítséget kapni. II. (Jasomirgott) Henrik osztrák herceg halálát követően, 1177-ben II. Soběslavhoz ment. A cseh herceg azonban kiadta Gézát III. Bélának. A magyar király keményen lecsapott az uralma megdöntésén mesterkedő összeesküvőkre. Gézát és anyjukat, Eufrozina királynét börtönbe vetette, s bizonnyal ekkor vakíttatta meg Vata comest, akinek része lehetett Géza herceg mozgolódásában.

Uralkodásának első éveiben III. Béla nem vállalkozott látványos és nagyszabású külpolitikai akciókra, s ez is mutatja, hogy mindennél fontosabbnak ítélte belső helyzete stabilizálását. Egészen 1180-ig azokkal tartott szövetséget, akik 1172-ben melléje álltak, és a Magyarország feletti hatalom megszerzésében támogatták, vagyis a pápasággal és Bizánccal. Bélát már csak Géza osztrák orientációja, a német császár szövetségére és segítségére törekvő politikája is a pápa oldalára állította a pápával hosszas harcba bocsátkozott Barbarossa Frigyes ellenében.

III. Béla hódító külpolitikája

Miközben a magyar uralkodó osztály egy csoportját s magát az uralkodót is a halicsi expanzió kötötte le, 1189 tavaszán elindult a harmadik keresztes hadjárat. Magyarország nem vállalt tevékeny szerepet a nyugat-európai keresztény fejedelmek megmozdulásában. Általában tengeri utat választottak a résztvevők, de Barbarossa Frigyes, Béla előzetes beleegyezése után, Magyarországon át vonult százezres seregével. A királyi udvar tartott a németektől. Ezzel lehet kapcsolatos, hogy kitüntető szívélyességgel fogadták a német uralkodót. Frigyes pazar ajándékot kapott Bélától és feleségétől, egy pompásan berendezett, négyszobás sátrat. Az esztergomi vendéglátás után Béla Óbudára vitte vendégét, majd a Csepel-szigeten vadásztak. Házassági kapcsolatot létesítettek: Frigyes fia, Frigyes sváb herceg eljegyezte Béla egyik leányát, de a herceg 1191. évi halál miatt a házasság végül is nem jött létre. Béla felesége, Margit a császár közbenjárását kérte, hogy férje bocsássa szabadon a már sok éve börtönben sínylődő öccsét, Gézát. Béla kiengedte a fogságból testvérét, de mindjárt előre is küldte egy magyar csapattal, hogy a német uralkodó seregének segítségére legyenek. Géza többé nem tért vissza Magyarországra, Bizáncban felvette a Jóannész nevet, s fiai is — akik közül az egyiket Alexiosz-Gézának hívtak — Görögországban leltek otthonra, s itt keresték volna őket azok az ellenzékiek, akik 1210-ben II. Endrével szemben őket akarták kijátszani, s itt találkozott velük 1218-ban a keresztes hadjáratból hazatérő magyar király.

Az új berendezkedés ellenfelei

1210. évi királyi oklevélből értesülünk arról, hogy Magyarország bizonyos főemberei (quidam pricipes Ungariae) II. Endre ellenében Gézának, III. Béla király öccsének fiaihoz Görögországba leveleket és követeket küldtek, hogy a Géza-fiakat Magyarországra csábítsák, s azok az ő segítségükkel megszerezzék az ország kormányzását. Az összeesküvés célja tehát nyíltan II. Endre uralmának megbuktatása volt. Követeik már a Tengermellékre, Spalatóba érkeztek, amikor Domald sebenicói comes, azokban az években II. Endre híve, lefülelte, és a náluk talált levelekkel együtt megbéklyózva a királyhoz vezette őket.

1210-ben II. Endre legidősebb fia, Béla még csak négyéves volt, ezért is eshetett az elégedetlen főurak választása Géza külföldön felnőtt fiaira.


Azok az előkelők, akik 1210-ben a Géza-fiakkal, 1214-ben pedig Bélával próbálkoztak, bizonnyal elégedetlenek voltak általában II. Endrével, annak politikájával.

Az új berendezkedés időszakának külpolitikája

Nikaiában egyébként kellemetlen afférban volt része a magyar uralkodónak: nagybátyjának, a görög földön otthonra lelt Géza–Jóannésznak a fiai támadtak rá.

Irodalom

II. Endre uralma első szakaszának politikáját a görögországi Géza-fiak elleni akciók sorának tekinti Miklósy Zoltán (II. Endre és a trónkeresők. Budafok, 1911), s ezzel túlértékeli azt a veszélyt, amelyet a Géza-fiak reálisan jelentettek II. Endre trónjára. A Géza-fiakra bizánci forrás is utal, ezzel kapcsolatban lásd Sz. de Vajay, Byzantinische Prinzessinnen in Ungarn (Ungarn-Jahrbuch, 1979)].