Géza történelmi szerepe és egyénisége

A Múltunk wikiből
973
húsvét Quedlinburgban az I. Ottó császár által összehívott nemzetközi fejedelmi találkozón Magyarországról tizenkét főúr jelenik meg.

Noha a magyar társadalom átalakulásának és a kora feudális állam megszervezésének ideje István király idejére esik, ennek az átalakulásnak a gazdasági feltételei már a X. század közepére kifejlődtek.

Jelentette pedig ez azt, hogy volt egy olyan köznépi társadalom, amelytől mezőgazdasági és kézművestermékeket lehetett elsajátítani, amelyben megindult a belső árucsere folyamata – például Tasvásárán –, és hogy volt egy olyan fejedelmi erőszakszervezet, amely biztosította az adóztatás és a távolsági kereskedelem lefölözését. A rendszeressé vált termékkisajátítás, nyestadó és vám elegendő alapot teremtett a fejedelemnek és egy-egy országló főúrnak arra, hogy udvarát és kíséretét zsákmányoló hadjáratok és idegen hatalmat adóra kényszerítése nélkül is fenntartsa.

Ha egy frank típusú kora feudális berendezés gazdasági előfeltételei Magyarország nagy részén megvoltak is, két körülmény gátolta érvényre jutásukat.

Az egyik az, hogy a nagyfejedelem hatalma nem érvényesült egyformán az ország egész területén, a gyula és néhány országló főúr névleg elismerte ugyan a nagyfejedelmet, és kötelezte magát a védelmi háborúban való együtt harcolásra, de gyakorlatilag önállóan országolt, s a maga tartományában szedett adókból és vámokból tartotta fenn saját udvarát és katonai kíséretét. A másik az, hogy a rendszeressé váló terményelsajátítást nem szilárdította országossá egy vámrendszerre felépített uralmi szervezet. Végül a centralizálás és stabilizálás hiányához járult az is, hogy az uralmi szervezetet nem szentesítette a keresztény ideológia, amely az engedelmességre és a belenyugvásra való tanítással, az „add meg a császárnak, ami a császáré” jelszavával, a földi szenvedéseknek a mennyországban ígért kárpótlásával a közbékét biztosította volna.

A keresztény ideológia a magyar vezetők előtt mind keleti, mind nyugati változatban ismert kellett hogy legyen. Bizonyára meglátták előnyeit is, és erre vezethetők vissza a kísérletek a kereszténység felvételére. Egy ilyen átállás azonban nem egyszerű elhatározáson múlott – még ha a gazdasági előfeltételek adottak voltak is –, a régi függőség és az azt támogató pogány ideológia megdöntése, a társadalom átállítása az új rendre csak nagyon kemény harcok árán volt lehetséges.

Géza volt az, aki félbarbár nyerseséggel fogott hozzá, hogy a központosításnak és megkeresztelkedésnek ellenszegülő, a régi rendhez húzó erőket szétzúzza, és megteremtse az előfeltételeket a magyar állam felépítéséhez, majdan István király művéhez. Az erőt harcához egy személyi függésen nyugvó uralmi szervezet – mondhatni barbár állam – szolgáltatta, melynek vezető rétegét a hozzá hű vezérei nemzetségek sarjai adták. Belőlük kerülhetett ki az a tizenkét főúr (primates), akit Géza 973-ban Quedlinburgba küldött, s fegyveres erejét (militia) az a nehéz fegyverzetű fejedelmi had és könnyűlovas katonai kíséret szolgáltatta, mellyel Géza az erőszakos térítést elkezdte.

Géza az első uralkodó, akinek egyéniségét kortársi megnyilatkozás világítja meg. A kortárs Thietmár nem mentes a szász udvari és keresztény papi elfogultságtól, de olyan vonásokat jegyzett fel, amelyek lényegében egyeznek azzal, amit Szent István életírói az apáról ránk hagytak. Thietmár szerint: „Roppant kegyetlen; hirtelen haragjában sokakat megölt. Midőn kereszténnyé lett, e hit megerősítése végett tombolt a vonakodó alattvalói ellen,”[jegyzet 1] amivel egyezik mind a nagylegenda leírása: „Keményen és hatalmaskodva bánt népével … szerfölött szorgoskodott, hogy a lázadókat leverje és a szentségtelen szertartásokat eltörölje”,[jegyzet 2] mind a kislegenda hagyománya: „hadainak minden nagyját az igaz istentisztelet érdekében mozgósította, akiket pedig eltérő úton talált, fenyegetéssel és megfélemlítéssel igázott le”.[jegyzet 3] Ezt a kegyetlenségig fajuló keménységet ugyanakkor nem vallásos meggyőződés váltotta ki benne, hanem politikai céltudatosság, s ő maga bensőleg hitetlen maradt. Erre utal Thietmár közismert mondatával: „A mindenható Istennek és különféle képzelt isteneknek áldozott. Amikor főpapja emiatt szemrehányást tett neki, azt felelte: Elég gazdag és hatalmas ahhoz, hogy megtegye.”[jegyzet 4]

Kétségtelen, hogy Géza pogány (vagy ahogy a bizánciak nevezték: türk) fejedelemnek született, és olyan őstiszteletben nevelkedett, amelyben a tisztelet tárgya, a „magyarok Istene” alighanem Istemi türk kagánős volt. Ettől a szakrális őstisztelettől aligha független, hogy Géza olyan nevet kapott, amely Istemi kagán méltóságneve volt: az ótürk jabghu név nyugati türk dzsebu változata, amiből a magyar Gyevü>Gyeü (a mai Al-Győ, Gyevi helynév, illetve kicsinyítő képzővel a Gyeü-csa név származott.[1] A türk öntudatot még táplálhatta a besenyő – végső fokon szintén nyugati türk – hercegi családból származó anya. Politikai éleslátás és cselekvőkészség napkeleti gőggel és barbár nyerseséggel párosulva – ez határozta meg Géza karakterét. Felszínes kereszténységét az is magyarázza, hogy apját, Taksonyt 971 körül még pogány rítus szerint temették el Csepel-sziget melletti szállásánál, és Géza rövidesen pajzsra emelése után keresztvíz alá hajtotta fejét.

Géza portréja nem volna teljes, ha reá nagy hatást gyakorló feleségének egykorúak által adott jellemzését ide nem iktatnánk.

A magyar krónikák egybehangzó vallomása szerint Géza egyetlen felesége István anyja, Sarolt volt, az erdélyi gyula leánya.[2] Ez a híradás összhangban van az Altaichi Évkönyvek azon adatával, mely szerint István anyai nagybátyja Julus rex volt, de összhangban van a kortárs Thietmár híradásával is, aki Géza időskori feleségét Beleknegininek, „fehér úrasszony”-nak nevezi, ez ugyanis a bolgár-török Sar-aldy „fehér hölgy” (menyét) név fordítása.[3] A Beleknegini nevet Thietmár elbai szláv (szorb) értelmezés szerint szép úrnőnek fordította, s lehet ez is az oka, hogy legrégibb gestaírónk szerint Sarolt szépségét a környező fejedelmek sokáig emlegették.[jegyzet 5]]] A szépség azonban ez esetben nem párosult szelídséggel, mert Thietmár szerint a „szép úrnő szerfölött ivott és a lovat vitézek módjára ülte meg, egy embert pedig haragjában felhevülve meg is ölt. Ez a megfertőzött kéz jobban tenné – tanácsolja a szász püspök –, ha orsót forgatna és dühét türelemmel fékezné!"[jegyzet 6] Erős egyéniségéről a Szent Adalbert köréhez tartozó Querfurti Brunó is megemlékezett: „Férjét, és ami a férjéé volt maga kormányozta. Vezetése alatt a kereszténység megkezdődött, de pogánysággal vegyült a megfertőzött vallás és rosszabb kezdett lenni a barbárságnál.”[jegyzet 7] Minthogy Brunó fő informátora a 996-ban ideköltözött Radla volt, ez a portré Gézát halála előtt, kortól és betegségtől megtört állapotában jellemzi; Sarolt ténylegesen csak ekkor tartotta kezében a kormányrudat.

Lábjegyzetek

  1. Gombos III. 2203.
  2. SRH II. 379.
  3. SRH II. 394.
  4. Gombos III. 2203.
  5. SRH I. 291.
  6. Gombos III. 2203 – 2204.
  7. Gombos III. 2297.

Irodalom

Géza és Sarolt egyéniségére lásd Querfurti Brunó és Thietmár (Gombos III. 2203, M97).

  1. A Géza név eredetére lásd Czeglédy Károly, Magyar Nyelv 62. 1966. 326–333; Névtudományi vizsgálatok 124–126.
  2. Géza feleségére, a Sarolt-, illetve Adelhaid-kérdésre a régi irodalmat ismerteti Döry Ferenc, Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján II. 656. kk.; Adelhaidot tekintette Géza feleségének például Karácsonyi János, Turul 24. 1906. 98–99; 27. 1900.4. kk.; Saroltot, majd Adelhaidot újabban Sz. de Vajay, SF 21. 1962; Sarolt mellett bizonyított Pauler, A magyar nemzet története Szent Istvánig 187; Pauler, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. II2. 381–382; Nagy Géza, Turul 24. 1906. 65. kk.; 25. 1907. 139; Hóman, A SZENT LÁSZLÓ-KORI GESTA UNGARORUM ÉS XII–XIII. SZÁZADI LESZÁRMAZÓI 90–91; Györffy György, Koppány lázadása. Somogy megye múltjából 28; Szegfű László, KKKK 239–251.
  3. Sarolt nevének eredetére lásd Melich, A honfoglaláskori Magyarország I. 45–51.


Géza fejedelem kora
Gazdasági és társadalmi átalakulás az ezredfordulón Tartalomjegyzék A nyugati térítés kezdete