Gönc

A Múltunk wikiből
kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól 65 kilométerre
Wikipédia
HUN Gönc COA
1631
augusztus 15 A felkelt parasztok gyűlése Göncön tanácskozik. (Császár Péter Borsod vármegyei jobbágy személyében vezért és mellé vezérkart választ.)
augusztus 17. Megállapodás Göncön a parasztfelkelés vezetői és Bornemisza János felső-magyarországi vicekapitány között. (A felkelők teljes bűnbocsánatot kapnak, az elfogott parasztokat szabadon engedik. Bornemisza írásban megígéri: egy hónapon belül biztosítékot szerez a nádortól arra, hogy a jövőben nem történnek katonai kihágások. A paraszthadak szétoszlanak és hazatérnek.)
1687. április 24.
Királyi utasításra a jezsuiták megyei karhatalommal elfoglalják a sárospataki református főiskolát. (Az iskola 1695-ig Göncön, majd Kassán működik, 1704-ben térhet vissza.)
1706. november 26.
Rákóczi hajdúszabadságot adományoz Gönc mezővárosnak.
1901. augusztus 3.
Károlyi Sándor gönci levele, az agrárius irányzat aktivizálódása.

Kristó Gyula

Idegen etnikumok

1220-ban tíz abaúji német falu, Céce, Dobsza, Gönc, Al-. Közép- és Felnémet, Perény, Ruszka, Vizsoly és Egyházasvizsoly tűnik fel a királyné birtokában. A nevek közül néhány (Gönc, Perény), valamint a szomszédságukban fekvő falunevek körül is egy-kettő (például Vilmány) német eredetű. 1222-ben az itteni németeknek külön ispánja (Merth) volt.

Zimányi Vera

Az agrárkonjunktúra hatása a mezővárosok fejlődésére

Az 1598. évi dicális összeírás pedig olyan kisebb mezővárosokban, mint Csepreg (Sopron vármegye) 328 házat sorolt fel, Bazinban (Pozsony vármegye) 353-at, Szencen (Pozsony vármegye) 343-at, Göncön (Abaúj vármegye) 443-at, de még Fehérgyarmaton (Szatmár vármegye) is 209, Szinérváralján (Zemplén vármegye) 208, Nagykárolyban (Szatmár vármegye) 276, Beckón (Trencsén vármegye) 218 és Zsolnán (Trencsén vármegye) 260 adófizető házat tüntetett fel, tehát ezek népessége is legkevesebb 1500–2000 – 2500 fő kellett hogy legyen.

Péter Katalin

Az anyanyelvi kultúrák térhódítása

1590-ben pedig, jelentős 15. századi előzmények és a közelmúlt sok kísérlete vagy torzóban maradt vállalkozása után elkészül Károlyi Gáspár gönci református esperes óriási műve, a teljes magyar Biblia. Három évig dolgozott ő és két segítője; évszázadokra ható érvényességgel fektetik le a magyar nyelvhasználat normáit.

A magánelmélkedésen alapuló vallásosság

A belső kétségeket, az üdvösség elvesztésének rémületét bonyolult teologizálás nélkül Heltai Gáspár írja le: „A félelmes és kétséges emberi természet mindenha erről tart, hogy meghal, a földbe temettetik és hogy azután teljességgel vége leszen: ezért közbeszédbe is az emberek ezt szokták mondani:

Három dolog kényoz engemet,
Halnom kell, s nem tudom az időt;
Elmegyek, nem tudom a helyet,
Hogy vennék valamely jó kedvet”[1]

Ő az üdvösségbe vetett hithez akar visszavezetni: „tudom hova megyek”[2] - szuggerálja a kételkedőknek. Mások, Melius Juhász Péter Debrecenben, Károlyi Gáspár Göncön vagy Dávid Ferenc Kolozsvárott, teológiai érvek alapján lépnek fel azokkal szemben, akik „tagadják, hogy Isten volna az, ki valami gondot viselne az emberi nemzetre”.[3]

Makkai László

Osgyán és Edelény

A súlyos veszteséget némileg pótolta, hogy néhány ezer török és tatár érkezett két pasával és valamelyes tüzérséggel, viszont Homonnai a vármegyei hadak nehézkes gyülekezése miatt elkésett, s így Bocskai valamivel nagyobb számú, de sokkal gyengébb harcértékű katonasággal indult harcba, mint a Kassa felé menetelő Basta. Előbb megpróbálta Edelénynél, a Bódván való átkelés közben kettészakítani a császári sereget, de Basta felkészült erre a lehetőségre, és visszaverve a támadást, átjutott a folyón. Itt azonban egy szűk völgybe szorult, s Bocskainak sikerült őt bekerítenie. Mint utóbb maga is írta, Basta már vereségtől félt, és málhás kocsijait felgyújtatta, végül azonban egynapi kínos várakozás után, november 28-án kora hajnalban a köd leple alatt elszánta magát a kitörésre, mégpedig nem a kijáratul szolgáló szűk völgyön át, amelyen túl Bocskai főereje, a lovasság várt az ütközetre, hanem a dombokon elhelyezett magyar és török gyalogság és tüzérség ellenében. A császári gyalogság számbeli fölénye, rutinja és tűzereje győzött a magyar és tatár lovasság számára hozzáférhetetlen terepen. Bocskai majdnem egész gyalogsága és tüzérsége, több ezer magyar és török odaveszett a bátor, de reménytelen ellenállásban, s a harcba úgyszólván beavatkozni sem tudó lovasság elhagyta a csatateret. Megmaradt seregével Bocskai Göncre vonult vissza.

A trón biztosítása

Csáky Istvánnak meg kellett elégednie az egyébként nagy jövedelmű Tarcallal és Gönccel, Esterházy viszont Munkácsért, Mádért Regéccel nyert kárpótlást az Alaghy-örökségből.

R. Várkonyi Ágnes

Az 1662. évi országgyűlés

A gönci német kapitány szavai Wesselényit is megdöbbentették: „Én császártokat, királytokat, nádorotokat, főkapitányotokat sem tisztelem, sem féltem, sőt istenetekkel sem gondolok, hanem azt teszem, ami nekem tetszik.”[4]

Benczédi László

Paraszti ellenállás az ellenreformációval szemben

Az ellenállás másik, passzív formájának szemléltetéséül idézzük fel a „nyakas” magyar kálvinistákból álló Gönc mezővároska példáját, annál is inkább, mert az ő küzdelmük szívósságában alighanem a Csákyakkal vívott több évtizedes osztályharcuk tapasztalatai is összegeződtek. Az 1672 januárjában elfoglalt gönci templomban ugyanis a katolikus papnak nagyobbrészt üres padsorok előtt kellett a misét tartania, mert a hívők „vakmerőségtől viseltetve”, s a rájuk kivetett 12 forint bírság ellenére is hónapszámra elmaradtak az istentiszteletről, mint ahogy gyermekeik is tucatjával maradtak kereszteletlenek a „pápista” egyházi szolgálat és szertartások elutasítása következtében. Hiába üzente rájuk a Kassai Kamara: „Amit jóbarátaink [a szentbeszédből] szeretnek, tartsák meg, amit nem szeretnek, bocsássák fülük mellől”, mint ahogy hiába idézték be „bíró uramat” is az „egész tanáccsal együtt” Kassára egy kis „beszélgetésre”, több havi huzavona után tapodtat sem változott a helyzet, úgyhogy 1672 nyarán a Kamarának már súlyosabb kényszerítő eszközök alkalmazására kellett gondolnia.[5]

R. Várkonyi Ágnes

Megosztott parasztság

A szepesváraljai uradalom kincstári kezelésbe kerülvén, az uradalomhoz tartozó mezővárosok és bányavárosok – Gölnic, Szomolnok, Stósz, Remete – lakóinak kötelessége lesz a tarcali és gönci bor szállítása.

A hegyaljai felkeléstől a karlócai békéig

A Hegyalján Tokaji Ferenc állt a szervezkedés élén; egykor jobbágyból lett Thököly gyalogos hadnagya, majd kalmárkodott. Mellette Szalontai György, tehetős jobbágy, Végardó bírája, és Kabai Márton, a sárospataki főiskolát végzett, egyháza vezető köreivel meghasonlott református prédikátor vállalt részt a feladatokból. Körülöttük több olyan szőlősgazda és kereskedő tevékenykedett, aki mezővárosi magisztrátusi tisztséget viselt. Szép számmal szerveztek be szőlőbirtokos nemeseket. Csatlakozott hozzájuk Eperjes magyar őrsége, a pataki kollégium Göncre és Kassára üldözött diáksága, s Bihar vármegye szolgabírája, Püspöky Sámuel házában is szállást kaptak a Lengyelországtól Törökországig szervező utakon járók.

Béketárgyalások és gazdasági reformok

A központi hatalom nem adta fel a breznai szövetség alapelveit. Göncöt és Diószeget, mivel lakói közösen fegyvert fogtak, Rákóczi 1706. évi rendelkezései kiemelték a földesúri hatalom alól.

Rendi-vármegyei ellenzék és az ónodi országgyűlés

Törvénybe iktatták Gönc korábban adományozott hajdúvárosi kiváltságát, mégpedig úgy, hogy a földesurakat az állam kártalanította. Nagy jelentőségű elv érvényesült itt, ha csak az első, kezdeti lépéseiben is: a hadsereg jobbágyszármazású tagjainak szabadsága nem egyéni földesúri szándékból, hanem országos szinten, az állam rendeletére, a nemesség beleegyezésével jött létre.

Parasztok a termelésben és a hadseregben

Gönc egyedi esetként úgy nyert teljes szabadságot, miként azt az ónodi országgyűlés törvényeinek ismertetése során láttuk, hogy földesurait az állam kárpótlással elégítette ki.

Erdélyi hagyományok: kartezianizmus, pietizmus

Az Erdélyi Fejedelemség hagyományaiban mélyen gyökeredző karteziánus művelődéspolitikai elveknek a királyságban is kialakultak a bázisai. A protestánsok iskolahálózatát ugyan szétzilálta a Habsburg-művelődéspolitika szolgálatába állított ellenreformáció: 1687-ben a sárospataki kollégium kényszerült – mint már volt róla szó – ismét „bujdosásba”, Göncre, majd részben Marosvásárhelyre, részben Kassára, 1689-ben a kolozsvári unitárius kollégiumot alakították át gabonaraktárrá.

Hanák Péter

A nyugalmi provizórium belső ellentmondásai

Az agráriusok száma és befolyása viszont megnőtt. Vezérük, Károlyi Sándor, nyílt sisakkal lépett porondra: a gönci választóihoz intézett levelében összegezte a kormánypárt elveivel gyökeresen ellentétes, antiliberális újkonzervatív program fő követelményeit.

Lábjegyzetek

  1. ETE I. 38.
  2. RMKT 16. század. 6. köt. 112.
  3. Dávid Ferenc, Első része a Szentírásnak. RMNy 269. Előszó 3. (számozatlan)
  4. Az evangélikus követek Nyilatkozata. Fabó András, Az 1662-diki országgyűlés. Budapest, 1874. 89, 150.
  5. A Szepesi Kamara rendelete Gönc város tanácsához, illetve Berdóczy Istvánhoz, a Kamara gönci udvarbírájához, 1672. február 8., 14., június 14. Országos Levéltár Kamarai levéltár, E 244 Minutae, rksz. 2596.; Berdóczy István gönci udvarbíró jelentése a Szepesi Kamarának, 1672. július 6., 20. Országos Levéltár Kamarai levéltár, E 254 Representationes, informationes et instantiae, rksz. 3221. (régi számozás).

Irodalom

Gönc földesurainak kármentesítéséről is R. Várkonyi Ágnes, Az ónodi országgyűlés történelmünk távlatában (Borsodi Szemle, 1967); vesd össze Rácz István, A hajdúk a XVII. században (Debrecen, 1969); Szendrey István, Gönc hajdúszabadságlevele 1706-ból (Miskolc, 1969); N. Kiss István, Az 1707. évi Rákóczi-féle dicalis conscriptio (Rákóczi-tanulmányok. Budapest, 1980); Nagy József Zsigmond, A köznemesség politikai állásfoglalásának indítékai (Európa és a Rákóczi-szabadságharc. Budapest, 1980); Maksay Ferenc, A parasztok a termelésben és a hadseregben (Ugyanott).