Galgóc

A Múltunk wikiből

szlovákul Hlohovec, németül Freistadtl

város Szlovákiában
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
1644
április 9. Galgócnál Rákóczi egyik serege vereséget szenved a császári hadaktól.

Györffy György

Az erőviszonyok átrendeződése

Tormás halála után Taksony fia, Géza herceg került a nyitrai részekre – szállásának emlékét bizonyára a Galgóctól keletre fekvő Décse falu neve őrízte –, Zerind halála után pedig ő nyerte el a tiszántúli „uruszágot”, ahol a Krassó megyei Gyécse és a békési Décsi mellett a hevesi, tiszaparti Décse volt az a hely, ahonnan a távolsági kereskedőket a legjobban lehetett vámolni, s ezáltal a hercegi udvartartásnak jövedelmet bizosítani.

Új egyházi alapítások, újjászervezés

Az egyházi szervezet továbbépítésével bizonyára együtt járt a világi intézmények, a vármegyék és udvarházak szervezetének fejlesztése. Adatok híján fejlődésüket nem tudjuk nyomon követni. Az egyetlen szervezeti újítás, ami feltevésszerűen István uralkodásának második felére tehető, az összefüggő területtel nem rendelkező határispánságok kiépítése volt; legnagyobb számban a Vág völgyében sorakoztak; Trencsén alatt Bolondóc, Árkibánya, Galgóc–Szolgagyőr és Sempte, a Dunántúlon Karakó, a Délvidéken Kovázd és Erdélyben tán Marosvár sorolható hozzájuk. Ha Karakó várbirtokai már szerepeltek Szent István összeírásában, akkor ez datálja Szolgagyőr és Árkibánya ekkori birtoklását is, e három határvár ugyanis a Veszprém megyei Szörcsökön kapott birtokot. A Vág-völgyi várispánságok kiépítését Bátor Boleszló Morva-völgyi előnyomulásával és támadásával indokolhatjuk leginkább.

Az Árpád-ház mellőzésétől a német hűbérig

A császárnak ez jó ürügy volt a hadjárat megindítására. 1042 nyarán betört az országba, lerombolta a magyar kézen levő Hainburg és Pozsony határvárat, majd Bretiszlav cseh seregével egyesülve, a Duna bal partján a Garamig hatolt, és itt kilenc várat – feltehetően Sasvárt, Boronát, Sárvárt, Trencsént, Bolondócot, Bányát, Galgócot, Nyitrát és Barsot – elfoglalt.

Zimányi Vera

A külkereskedelmi forgalom föllendülése

A harmincadmentességek adományozása a 16. század utolsó harmadában egyre szélesebb körű gyakorlattá vált. Nagyszombaton, Szencen, Galgócon, de a Szepesi Kamara területén is – éppen a legnagyobb tőkével rendelkező kereskedők, köztük Konrad és Georgius Bechler nürnbergi kereskedők, Tar István, Thököly Sebestyén, Henckel Lázár, a Joanelli testvérek és még mások – nagy összegű kölcsönöket folyósítottak, vagy komoly mennyiségű árut szállítottak a Magyar Kamarának, amely azután harmincadmentes szállításokra szóló engedélyekkel törlesztette tartozása egy részét vagy egészét. Az így kiszállított, tekintélyes árumennyiségek nem szerepelnek a harmincadbevételek között. A kereskedők az általuk a Magyar Kamarának nyújtott 1-2 ezer, esetenként akár 10-20 ezer forintos kölcsönökről szóló elismervényeket a kereskedelmi forgalomban váltók gyanánt, fizetőeszközként használták fel; a kereskedők némelykor a Kamarával szemben fennálló követeléseik átruházásával fizették ki egymást, és egy-egy ilyen kötelezvény néha négy-öt kézen is átment. A vámmentes marhahajtást engedélyező „litterae liberi passus” hátlapjára pedig pontosan rávezették a dátumot, a kihajtott állatok számát és az értük járó, de be nem fizetett vám összegét. Ha a kihajtott mennyiség után be nem fizetett vám összege elérte a Magyar Kamarának nyújtott kölcsön összegét, akkor a „litterae”-t bevonták, és elküldték Pozsonyba, a Magyar Kamara központjába. Azt kell mondanunk, hogy a 16. század utolsó harmadában olyan élénk volt a kereskedelmi forgalom, hogy ténylegesen még több tízezer marhával többet hajtottak ki az országb61, mint amennyi után harmincadbevételek befolytak.

Makkai László

Az 1644. évi hadjárat

III. Ferdinánd március közepén küldte Magyarországra 10 ezer válogatott emberét Götz marsall és Pucheim tábornok vezetése alatt. A meghirdetett felkelésre az alsó-magyarországi és dunántúli nemesség nem mozdult, illetőleg a török veszélyre hivatkozva, az ellen fegyverkezett. A török portyázások valóban megkezdődtek a magyar határ mentén, s a Haditanács kénytelen volt belenyugodni, hogy a magyar katonaságot a török ellen vessék be. A császáriak galgóci táborához így csak Esterházy 1200 főnyi nádori csapata csatlakozott.

Zimányi Vera

Nemesek és jobbágyaik küzdelme a szűkülő piacokért

  • A galgóci vártartományban a Thurzók alatt a fakereskedést tiltották meg a moraváni jobbágyoknak.
  • A 17. század első felében is a paraszti árutermelés fészkei maradtak az ország északnyugati részén fekvő, jó eladási lehetőségekkel rendelkező népes mezővárosok – mint Galgóc, Szered, Sempte, Somorja, Szerdahely – továbbá a Fertő tó környékén elhelyezkedő, nagyrészt bortermelő oppidumok.

Makkai László

Magyarok, szlovákok, németek a Felföldön

A magyar települések határa a 17. században a középkorinak megfelelő PozsonyNagyszombatGalgócApponyÓbarsBozókRimaszombatPelsőcRozsnyóJászó-vonaltól északra húzódott, itt magasan felkanyarodott a Hernád völgyében Abosig, a Tarca völgyébe Pécsújfaluig, a Szekcső völgyébe Magyarraszlavicáig nyomult be, tovább keletre GálszécsNagymihálySzobráncUngvárMunkácsHuszt fölött vonulva érte el a Tiszát.

R. Várkonyi Ágnes

Országos támadás, társadalmi érdekegység

Schlick december közepére Pozsonyba húzódott vissza. A kurucok újra elfoglalták Lévát és a bányavárosokat, megnyitotta előttük kapuit Galgóc, Nagyszombat és Zólyom vára, Czelder Orbán ezereskapitány ostrom alá fogta Bajmócot.

Bácskai VeraNagy Lajos

Piacközpontok és városi funkciók

A városok második szintjét azok a központok alkotják, amelyeknek egész vonzásterülete 50–100 ezer főre terjedt ki, tiszta körzetük népessége meghaladta a 20 ezer (a régión túlnyúló kereskedelmet folytató központoknál a 10 ezer) főnyi népességet, és piacközponti funkciójuk mellett valamilyen egyéb központi szerepkört is betöltöttek. Ezek közé sorolható a regionális és a régión túlnyúló kereskedelmi szerepkört egyaránt betöltő Eger, Vác, Nyíregyháza, Losonc, Versec, Balassagyarmat, Székesfehérvár, Földvár, Körmend, Nagyszombat, Rimaszombat, Nyitra, Sátoraljaújhely, Besztercebánya, Pápa, Sassin és Nagyszeben; a csak piackörzeti központok: Eperjes, Máramarossziget, Zombor, Esztergom, Homonna, Újvidék, Bártfa, Huszt és Keszthely; valamint az elsősorban régión túlnyúló piacközponti funkciót betöltő Gyöngyös, Nagykároly, Zsolna, Csakova, Gyula, Komárom, Lugos, Kecskemét, Vágújhely, Nagyszentmiklós, Galgóc, Érsekújvár, Kézsmárk és Eszék.

Siklós András

„Rendcsinálás” és megtorlás

A Nyitra megyei Galgóc községből a november 2-i fosztogatások miatt 27 embert kísértek be a nyitrai katonai fogházba.