Garamszentbenedek

A Múltunk wikiből

szlovákul Hronsky Svaty Benadik, németül Sankt Benedikt

község Szlovákiában a besztercebányai kerület zsarnócai járásában
Wikipédia
Hronsky Benadik klastor
1075
Géza királlyá koronáztatja magát, és megalapítja a garamszentbenedeki apátságot.
Fő méltóságviselők: László herceg, Nehémiás esztergomi érsek és Gyula nádor.
1528
tavasza A bakabányai és selmeci bányamunkások elfoglalják a garamszentbenedeki apátságot. A katolikus szertartást megszüntetik.

Györffy György

Új egyházi alapítások, újjászervezés

Az a körülmény viszont, hogy az 1080 táján készült Szent István-nagylegenda az István alapította püspökségek számát tízben adja meg, s az 1075. évi garamszentbenedeki alapítólevél a váci püspökséget említi, a Szent István-i alapítást támogatja.

Belháború. Géza uralma.

Géza egyéb irányú intézkedési közül a garamszentbenedeki apátság alapítása emelkedik ki. A monostort a Garam gyéren lakott erdős völgyében létesítette, feltehetően ott, ahol egy vadászlak állt; erre következtethetünk abból, hogy egy kutyapecérfalu, Peszér is a monostoré lett, és vele együtt Garam-völgyi halász- és vadásztelepek. Az apátság ellátására adott még egy udvarházat a Komárom megyei Udvardon (a hozzá tartozó kápolnákkal, birtokokkal és népekkel együtt). Mivel az alapítólevél mai formájában interpolált – a XIII. században az azóta szerzett birtokokat is beszúrták, és a peres határokat átalakították –, nem állapítható meg pontosan a monostor eredeti birtokállománya. Az kétségtelen, hogy az apátság nagy birtokokat kapott Csongrád, Szolnok és Bihar vidékén, sóvámot Erdélyben és vásárvámot többfelé, egyebek mellett a léli Gézavására vámjának harmadát.

Az oklevél társadalmilag ugyanazon örökös szolga (servus) és szolgáló (minister) rétegeket tünteti fel, melyek a zselizi oklevélben szerepelnek, és intézkedés történik benne azokról a kóbor és szökött javakról: szolgákról és állatokról, amelyek Szent László korában a magyar törvényhozást kiváltképpen foglalkoztatták.

Az egyház átszervezése, egyházi művelődés

Mindamellett joggal kapcsoljuk a Szentistván, Szentkirály és Szentimre nevű falvak templomait, valamint a Szent Gellért nevéből torzult Szentgrót egyházát javarészt az ekkor kelt templomépítési hullámhoz. Elterjedésük arra mutat, hogy nem csupán az ország belső területein szaporodtak a templomok, hanem az erdős hegyvidék felé hatoló völgyekben is. Garamszentbenedek felett Ruda falu Szent Imre plébániája vagy Sáros megye déli csücskében Szentistván és Szentimre falvak ugyanúgy tanúskodnak erről, mint a Hunyadvár körüli Szentkirály és Szentimre.

Ühegy, vendég és izbég

A kereslet a nagybirtokosok részéről a pogány ühegyekre igen nagy volt, és itt félszabad termelővé válásuk kilátása is megvolt, úgyhogy Magyarországra még szökni is érdemes lett. Erre mutat az 1075. évi garamszentbenedeki oklevél azon kitétele, hogy a monostor területére jött kóborok és szökevények maradjanak az apátságéi, és az apát „magyar szokásjog” (consuetudo Hungarorum) alapján ítélkezzék felettük, azaz nem a származáshelyük szerinti cseh vagy lengyel szokásjog szerint. Az ilyen szökevény neve volt izbég (a szláv zbeg 'szökevény' szóból).

Kristó Gyula

Mezőgazdasági termelés

Észak-Magyarországon Bars megyében, az 1075. évi garamszentbenedeki oklevél szerint, az apátság birtokai egy kivétellel a GaramszentbenedekKistapolcsány vonaltól délre feküdtek. E vonaltól északra lakatlan erdők terültek el, az apátság egyetlen ottani birtokán halászok és vadászok éltek.

Földművelés

  • Farkas 1165 körüli végrendeletében a garamszentbenedeki monostornak adott egy praediumot kétökrös ekével és négy szolgacsaláddal.
  • Farkas végrendeletében előírta, hogy a garamszentbenedeki monostor birtokába került libertinusai azt teljesítsék az apátnak is, amit korábban neki teljesítettek: három napon át a veteményeket arassák, a másik három napon pedig szénát gyűjtsenek, és az apát tetszése szerinti helyre szállítsák.

Állattenyésztés

  • II. Endre uralkodása alatt Mochuna a garamszentbenedeki apátságra hagyott kétekényi földön és egy szolga-mansión kívül 8 ökröt, 1 disznót 8 malaccal, továbbá kecskét.
  • I. Géza király a barsi Susalt erdőkkel és vadászokkal már 1075-ben a garamszentbenedeki apátságnak adta. 1209-ben Susalban egyházi fennhatóság alatti vadászok szerepelnek, akik névadói voltak a XIII. század vége felé itt feltűnő Lócsa helynévnek; a szlávban a lovci szó vadászokat jelent.

A gazdálkodás keretei

  • 1075-ben I. Géza király Garamszentbenedeknek adta az udvardiak födjét, ahol a királynak curiája volt, s amelyet I. László király sororjával együtt, akit Lampert feleségül vett, a comesnes adott. Lampert comes a praediumot összes tartozékával együtt nyerte el.
  • A fejlődés útját a házzal-földdel rendelkező szolgák jelentették. Földjük ugyan uruktól kapott föld, de termését eredendően maguknak takarították be, elsősorban ekéik voltak, azokat is valamikor az úr adta használatra, miként az 1075. évi garamszentbenedeki oklevélben olvashatunk arról, hogy az apát embereket ekékkel helyezett az apátság hosszú, széles és nagy födjeire. A házzal-föddel rendelkező szolgák persze a föld elnyerése és házuk felépítése, családalapításuk után is szolgák maradtak, földesuruk nemcsak „földjük” termésének egy részére, de munkaerejüknek és munkaeszközüknek közvetlenül a maga gazdasága számára történő felhasználására is igényt tartott. A lényegi gazdasági különbség a házzal-föddel rendelkező, illetve nem rendelkező szolga között az, hogy míg az utóbbi csak munkajáradékkal tartozott, addig az előbbi terményjáradékot is szolgáltatott.
  • A praedium, mint a gazdálkodás legfőbb kerete, korszakunkban a feudális tulajdonviszonyok mindhárom kategóriájában meghatározó jelentőségű volt. Ez külön igazolást elsősorban a világi magánbirtokosok esetében nem igényel, hiszen egyházaknak tett praedium-adományait, mint Lampert comesé Bozóknak, Márton comesé Csatárnak, Farkasé Garamszentbenedeknek stb., kielégítően bizonyítják a világi előkelők gazdálkodásának praedium-jellegét.
  • Amikor 1165 körül Farkas adományt tett a garamszentbenedeki apátság javára, eladományozta a Zsitva melletti Szelepcsény praediumát 16 libertinus-mansióval és 12 ekéhez való föddel, ott levő curiáját az almáskerttel együtt, ahol az odaérkező apát megpihenhet. Farkas Garamszentbenedeknek adta továbbá az ugyancsak Szelepcsény nevű kisebb praediumát hat szolga-mansióval és hét szántó szolgát négy eke föddel. Ezek a praediumok a közepes nagyságúak közé tartozhattak.
  • Szerencsés esetekben éppen az egyházi praediumoknál a praedium-gazdaság felbomlását is módunkban van megfigyelni. Farkas 1165-ben Kisszelepcsény praediumát hat, lovon szolgáló servus-mansióval, négyekényi föddel és szántóvető (arator) szolga-háznépekkel a garamszentbenedeki apátságnak adományozta. Nyolcvan évvel később, 1247-ben nemcsak hogy falunak (villa) nevezik Kisszelepcsényt praedium helyett, hanem a lovas szolgák helyett lovas jobbágyok szerepelnek, illetve a XII. században meghatározatlan, tehát az apát tetszése szerint igénybe vehető szolgálataik nyolc évtized múltával tételesen rögzített kötelezettségekké változtak, amelyek pénz- és terményszolgáltatást, valamint saját lovaikon teljesített küldöncszolgálatot jelentettek.

Kézművesség

I. Géza király 1075-ben a Váchoz közeli Naszály-erdő mellett lakó és a Duna fövenyéből aranyat mosó királyi aurifexet (aranyművest), Neskut és fivéreit a garamszentbenedeki apátságnak adományozta. Az aranymosók egyben ötvösök is voltak, akik maguk dolgozták fel a nyersanyagot. Jól mutatja ezt, hogy amikor III. Ince pápa 1209-ben megerősítette az apátságot birtokaiban, már nem a naszályi aranymosóról, hanem a váci ötvösökről (aurifaber) van szó.

Kézművesek

Már az 1075. évi, kétes hitelű, esetleg későbbi állapotokat tükröző garamszentbenedeki oklevél szerint a taszári tíz háznép ácsnak húszekényi földje volt, továbbá rétjei, legelője, míg egy aranyművesnek és testvéreinek ötekényi földje.

Kereskedelem

IV. Béla 1237-ben három falu vámjának harmadát visszaadta a garamszentbenedeki apátságnak, amelyet a zólyomi ispán jogtalanul szedett.

Falu

  • A településtörténet finom módszereket dolgozott ki az egyébként nehezen datálható falukeletkezés időpontjának megállapítására. Az egyik metódus az, hogy ha egy részletes határjárás még nem említi a határvonalon vagy azon belül fekvő település nevét, amely viszont egy későbbi iratban már előfordul, a kérdéses falu a két időpont között létesült. Így például Garamszentbenedek 1075. évi határleírása nem szól a Szentbenedekkel később közvetlenül határos Peszérről, amellyel legkorábban 1209. évi oklevélben találkozunk; bizonyosra vehető tehát, hogy az 1075–1209 közti időben települt.
  • A garamszentbenedeki apátság az 1075. évi alapítólevél szerint embereket ültethet a földre.

Egyházi társadalom

Két évvel később, 1158 táján újabb oklevél foglalkozott a baratkai egyházzal. Ekkorra már mind Euzidinus, mind fiai meghaltak, s a család egyetlen élő tagja, Euzidinus testvére, István kérte II. Gézát, hogy tetszése szerint gondoskodhasson atyai jogon (iure patrimonii) bírt javairól. Elnyervén az uralkodó jóváhagyását, Baratka birtokát, ahol a templom épült, benne a plébánosi és harangozói földdel együtt a garamszentbenedeki apátságnak adományozta. István tehát nemcsak a három klerikus, hanem a plébános felett is rendelkezett, az egyházi személyek beiktatása az alapítótól és családjától függött.

Alávetett népelemek

II. Endre 1228. évi okleveléből értesülünk arról, hogy a garamszentbenedeki egyház udvardi szolgái 11 ekényi földdel együtt kivonták magukat az egyház függéséből, és azt állították, hogy az apátnak semmi része nincs Udvard faluban. A király természetesen az egyház javára ítélt, a szolgákat félig nyírt fejjel visszaadta Garamszentbenedeknek.

Királyi hatalom, királyi vármegye a XII. században

A XII. században a megyésispánok általában nem területi illetékességük alapján intézték az ügyeket. Persze ellenpélda is akad. III. István György barcsi ispán kérése alapján adott megerősítést Farkasnak ahhoz hogy két Bars megyei praediumát a garamszentbenedeki apátságnak adományozhassa.

R. Várkonyi Ágnes

Kanizsa ostroma, a zsarnócai és a szentbenedeki csata

Önálló cikk.

A szentgotthárdi csata

A Rába-parti győzelmet Zrínyi és a szövetséges csapatok téli hadjárata készítette elő. Hozzájárultak Zrínyi-Újvár védői is, akik a nagyvezírnek súlyos veszteségeket és több mint egyhónapi késedelmet okoztak. Segítették a zsarnócai és szentbenedeki győzelmek, az alsó-magyarországi császári és magyar csapatok, mert a török haderőt megtizedelték, majd igen jelentős részét a Garam mentén kötötték le.

Országos támadás, társadalmi érdekegység

A felkelők kezébe került a Garam völgye, s október folyamán Szécsény, Hatvan, Garamszentbenedek, Kékkő, végül Gács, majd pedig Csábrág vára is megadta magát.

Irodalom

Gerendás Ernő, Az esztergomi főkáptalan garamszentbenedeki birtokkerülete a XVIII. század második felében. Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. Szerkesztette Domanovszky Sándor, 9. Budapest, 1934.

Irodalom

Garamszentbenedekre lásd Knauz Nándor, A Garan-melletti Szent-Benedeki apátság (Budapest, 1890); hiteléhez vesd össze. Györffy, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. 443.