Gdańsk

A Múltunk wikiből
(Gdansk szócikkből átirányítva)

lengyelül Gdańsk, németül Danzig, régen magyarul Dancka

Lengyelország hatodik legnagyobb városa, egyben legfontosabb kikötője, Pomeránia székhelye
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
Gdańsk címere

Oliwa, németül Oliva Gdańsk város része. Wikipédia

1640
január 25. Rákóczi György Danckából (Gdansk) fegyvereket vásároltat.
1660
május 3. Lengyelország békét köt Svédországgal Olivában.
1711. november 19.
Rákóczi és kísérete Danckába költözik.
1712. november 9.
Rákóczi Danckából Anglia érintésével Franciaországba indul.
1712
Mányoki Ádám Danckában megfesti Rákócziról az ismert arcképet.

Zimányi Vera

Magyarországi bányatermékek az európai piacon

Boroszlóból azonban tovább, észak felé is vitték: az Odera-Stettin, illetve még gyakrabban a PoznanTorunGdansk vonalon, s onnan Antwerpenbe, mely az 1570-es évekig a magyarországi réz legnagyobb nemzetközi piaca volt. Itt a réz egyik legfőbb vásárlója a portugál király volt, aki gyarmataira évi 5–6 ezer mázsát szállított. A réz észak felé nemcsak Boroszlón, hanem [[Krakkó]n keresztül is eljutott Gdanskba.

Az agrárkonjunktúra hatása a mezővárosok fejlődésére

Valamennyi oppidum közül az „aranylábú” Debrecen volt a leggazdagabb. Határa a 15. századi állapotokhoz képest megkétszereződött, volt idő, amikor meghaladta a 120–130 ezer hektárt is. A város saját területén és bérbe vett pusztákon minden köz- és földesúri hatalomtól mentes, korlátlan jogot gyakorolt. A szántóföldeket az adófizetés arányában háromévenként újraosztották, a kaszálókon és legelőkön a szabadfoglalás rendje élt. A zálogos pusztákon legeltető gazdák némi fűbért fizettek a városnak, szántás-vetés után pedig tizedet adtak; a városok ebből fizették a zálogok kamatait. De a lakosságnak csak mintegy a negyedrésze folytatott gabonatermelést, a fő foglalkozás természetesen az állattenyésztés volt. A város vezető rétegét a lakosság 10–12%-át kitevő kereskedők alkották. Az 1580-as években az egyik legtekintélyesebb kereskedő az említett Tar István volt. A leggazdagabb kalmárok kompániákba állva elég tőkeerővel rendelkeztek ahhoz, hogy ne külföldi felvásárlóknak adják el állataikat, hanem saját vállalkozás keretében hajtsák a marhákat Bécsig, Nürnbergig. Kereskedelmi összeköttetéseik Konstantinápolytól Gdanskig, Brassótól Augsburgig fél Európára kiterjedtek.

Sinkovics István

Lengyelország trónján

Báthori fegyveres erővel törte meg a Balti-tenger fontos kikötőjének, Gdańsknak az ellenállását.

Makkai László

A lengyel–magyar unió terve

Szeptember 4-én Robert Cecil angol államminiszter fentebb már idézett gdanski politikai ügynöke arról írt gazdájának, hogy Bocskai készen áll törökkel, tatárral segítségére sietni a lengyel felkelőknek, majd valamivel később arról ír, hogy a magyarok „egyetértve Németország és Törökország ellen, mindkettővel békét akarnak, de egyiktől sem függeni”.[1]

Az erdélyi hatalmi központosítás

Bethlen gazdaságpolitikáját merkantilistának szokták nevezni, s ha lehetőségeiben elmaradt is a nyugati abszolutizmusok mögött, elveiben valóban korszerű volt ipar- és kereskedelempártolásával. Akár fejedelmi merkantilistának, akár – mint a bécsi pápai nuncius – kereskedő-zsarnoknak nevezzük, tény az, hogy tudatosan törekedett a fejedelmi hatalom anyagi alapjait a feudális földbirtok mellett ipari-kereskedelmi bevételekre helyezni. Az Európa-szerte gyakorolt monopóliumrendszert nem udvaroncai javadalmazására használta, mint Angliában a Sturtok, hanem állami kézbe vett külkereskedelemre, élő marhával, marhabőrrel, viasszal, mézzel, higannyal, sóval, vassal, amit biztosokkal vásároltatott fel, és megbízott hivatásos kereskedőkkel, erdélyiekkel, de nándorfehérvári raguzaiakkal vagy gdanski skótokkal is adatott el Velencében és máshol.

Zimányi Vera

Fiskális törekvések a kereskedelmi haszon megcsapolására. Adózás.

Erdélyben Bethlen Gábor fejedelem az állami monopóliumok rendszerét a Habsburg uralkodónál sokkal hatékonyabban szervezte meg. A hadjárataihoz szükséges pénz előteremtésére szerződéseket kötött külföldi (spalatói, danckai, skót stb.) kereskedőkkel higany, viasz eladására, s egyben elrendelte, hogy engedélye nélkül senki ne vihessen ki Erdélyből mézet, viaszt, török területekre senki ne adhasson el higanyt.

R. Várkonyi Ágnes

II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata

Az orosz cárt a balti-tengeri kikötők érdekelték, Dánia és Hollandia pedig nyíltan félretette a protestáns vallási egység régi jelszavát, amikor Dancka (Gdańsk), az egyik legjelentősebb tengeri kikötő veszélybe került.

Várad veszte

Rákóczi szál karddal, török lovasok erdejében, sisakját vesztve, súlyos sebekkel borítva küzdött, mígnem ónodi katonái kimentették. Váradra vitték, ahol néhány nap múlva sebeibe belehalt (1660. június 7.). Elszánt küzdelme utolsó hullámvetése volt az olivai békével 1660 májusában lezáruló svéd–lengyel háborúnak.

Makkai László

Külföldi peregrináció

A Lengyel Királysághoz tartozó Elblag, Gdańsk és Toruń, valamint Königsberg főiskoláit reformátusok és evangélikusok vegyesen közel 500-an keresték fel, s ha az angliai egyetemi anyakönyvezés sajátosságai miatt 100-nál többet Oxford és Cambridge magyarországi tanítványai közül nem ismerünk is, nem járhatunk messze a valóságtól, amikor az összes európai protestáns főiskolák 17. századi magyarországi hallgatóinak számát legalább 5 ezerre becsüljük.

Filozófiai modernizmus

A magyarországi evangélikus tudományművelők sorában kivétel az útikönyve kapcsán már említett, Odera-Frankfurtban és Gdańskban tanult késmárki rektor, Frölich Dávid, aki naptárkészítő tevékenységét komoly csillagászati tanulmányokkal alapozta meg.

R. Várkonyi Ágnes

Polgárság és értelmiség

A városi polgárságot Rákóczi tömören így jellemezte: „Az ország negyedik rendje, azaz a királyi városok is, hasonló tanúbizonyságai voltak az ausztriai uralomnak. Szegénységük, a polgárok kis száma, az iparban való járatlanság és a kézművesség hiánya megmutatta, hogy az ország árvaságra jutott, és hogy az árvák javait mostohaszülők élik fel. A polgárok hűsége és szeretete elégséges volt, de szegénységük csak szerény segítséget jelentett nekem. Minthogy ők maguk is csak a boroszlói és danckai kereskedők ügynökei voltak, csak szolgálattal tudták magukat fenntartani.„[2]

Művészetek

Mányoki Ádám először 1708-ban Sárospatakon, majd 1712-ben Danckában festette meg Rákóczi arcképét. Ez a piros tetejű kucsmás képmás nemcsak a magyarországi, hanem a 18. század eleji európai portrépiktúrának is kiemelkedő, kivételes teljesítményű alkotása. Mányoki ecsetje alól került ki később Ráday Pál portréja és felesége, lánya egész alakos képe. Bercsényi Miklós, Vay Ádám, Sréter János, Pekry Lőrinc, Károlyi Sándor és feltehetően Bottyán János egykorú olajfestményeinek mestere ismeretlen. Ugyancsak ismeretlen művészek alkotásai a szabadságharc csatajeleneteit és Rákóczi követeinek portai fogadását megörökítő olajfestmények.

Magyarország visszafoglalása az európai éremművészetet néhány évre ellátta témával, de magyarországi alkotást csak egyet ismerünk. Warou Dániel Rákóczi megbízásából három emlékérmet készített. Az első, az 1705 tavaszán a szabadságban megindulásának emlékére vert érem, Rákóczi jobbra néző mellképének hátlapján Libertast ábrázolja. a másdik az 1705 novemberére tervezett erdélyi fejedelmi beiktatásra készült, a harmadik pedig a szécsényi országgyűlés vallástörvényének emlékére.

A rézmetszet kikerült a könyvek lapjairól, és kép, röplap, képújság formájában önállósult. Illusztrált és politizált, tájékoztatott, nevelt és befolyásolt. A Nosce te ipsum felirattal és magyar verssel ellátott nyomtatvány valószínűleg felvidéki nyomdából került ki (1689), képe, az emberfejű madár és állattestű szfinksz az egyetemes emblémakincsnek egyetlen ismert, ponyvára került kultúrterméke. A ponyván árusított metszetnyomatok másik nagy csoportját a kegyképek alkották. Sokat a nagyszombati nyomdában nyomtak, ahol a század végén egyre több rézmetsző tűnt fel, Bécsben is készültek dúcok, Esterházy Pál udvari rézmetszőt tartott, Greischer Mátyást. A magyarországi események külföldi rézmetszők sokaságát foglalkoztatták.

A rézmetszetek sorozatából tömeghatásukkal emelkedtek ki a kalendáriumi címlapok. A magyar barokk művészet leggyakrabban használt, a Patrona Hungariae-gondolatot kifejező képe először Hevenesi Gábor Ungaricae Sanctitatis Indicia című életrajzgyűjteményében 1692-ben látott napvilágot, J. Schott, Nagyszombatban is dolgozó bécsi rézmetsző alkotása: István király felajánlja a koronát Szűz Máriának. A Habsburg-kormányzatot bíráló képi ábrázolások új hullámát Thököly harcai hívták életre, a metszetek külföldi művészek alkotásai voltak. 1690-ben jelent meg a Nádasdy, Zrínyi, Tattenbach és Frangepán arcképét reneszánsz virágmintákkal keretbe foglaló lap. A törököt kiűző háború magyar társadalmát örökítették meg Ernst Burchard von Birckenstein hadmérnök metszetei. Valószínűleg a magyar társadalom életéről forrásértékű zsánerképei miatt lett a századvég legnépszerűbb könyve: 1686–1699 között összesen öt kiadása jelent meg.

Rákóczi szolgálatában nem állott rézmetsző, felismervén azonban a műfaj nagy jelentőségét, Mányoki Ádámmal külföldön akarta elsajátíttatni a rézmetszés tudományát. A nagyszombati, a koroncói ütközetet, az ónodi országgyűlés véres jelenetét és Nagymajtényt külföldi mesterek metszették rézbe. A bécsi Historischer Bildersaal közli Sopron ostromát, Kökényesdi László követ fogadását, a turóci követek ónodi tragikus végét, Bezerédj és Ocskay kivégzését. A Rákóczi-szabadságharc ihlette meg Rugendas augsburgi rézmetszőt. S. Thomassin párizsi sculptor regius az európai uralkodók képeit ábrázoló rézmetszet-sorozatába illesztette Rákóczi balra néző mellképét.

Az iparművészetre jellemző volt, hogy az egyes művészeti ágak között a tömegcikkekre kezdett áttolódni a hangsúly. Az ötvösművészet irányát a megrendelők szabták meg: a főurak, az egyházak és főleg a főpapság Stílusát pedig már a századfordulón az európai ötvösművészet központjának számító Bécs növekvő vonzereje alakította. Pozsony, Nagyszombat, Vác, Győr, Magyaróvár, Székesfehérvár ötvösművészetének a háború és az újonnan berendezkedő egyház igényei adtak újabb lendületet. Kissolymosi Gyergyai Mihály ötvöskönyveinek egyik mintagyűjteménye szerint a kolozsvári, debreceni, kassai ötvösök között szoros kapcsolat volt. A kor legkiválóbb erdélyi ötvösművésze, a Felső-Magyarországról származott szebeni Hann Sebestyén kiváló technikai tudás és fantáziagazdagság jellemezte művei ékesen bizonyítják a magyarországi barokk ötvösművészet magas színvonalát. A Rákóczi-hadsereg tisztjei főleg Selmec-, Beszterce- és Körmöcbánya ötvöseinek adtak munkát. Rozsnyói mester munkája a Lányi Pál nevével, virág- és gyümölcs-vésettel díszített, aranyozott ezüst gyümölcsöscsésze (1703).

A század végén kedveltek lesznek az ón-, az üveg, a réz- és a cserépedények. A marosi református egyházmegye adomány-jegyzőkönyvéből világosan kitűnik az új tendencia: az arany- és ezüstedények megritkulnak, inkább óntányért, ónkannákat adományoznak. Köznemesek és polgárok holmijai között sokféle rézholmi, például írókészlet, üst, gyertyatartó stb. ugyancsak gyakran előfordul.

A habán kerámiák között az aratócéh emblémájával díszített korsó, a szabócéh-jelvényekkel kifestett palack (1698), a fazekascéh jelvényeit viselő céhkancsó polgári megrendelőkre vall. A figuratív ábrázolás korai emléke az 1698-as évszámot viselő, kuruc vitéz és szőlőfürt motívumával ékesített ónmázas palack.

Agyagiparunk a habán kerámiával egybetartóan, annak hatásaival átjárva fejlődött. A 17. század végére kialakultak regionális körzetei: az alföldi, a dunántúli, a felvidéki és az erdélyi fazekasság. A szentesi és a mohácsi máz nélküli feketeedények sajátos technikai eljárása török hatásra tekint vissza. A kalotaszegi fazekasság névjeles, évszámos, sajátos díszítéssel gazdag kályhacsempéi a forrásanyagban 1698-tól kimutathatóak.

Üvegművességünk olasz, cseh, sziléziai hatásokat magába építve, a habánok és a korabeli népies fazekasság hatását hordozva érkezett el a manufaktúraipar küszöbére. Úri és parasztüvegeink egy részét valószínűleg habán iparosok látták el díszítő festéssel, s a porumbáki üveg változatos formájú termékeiben ugyancsak az újkeresztény iparosok hatása ismerhető fel. Az úri és a parasztüveg a 17. század utolsó negyedében különült el egymástól.

A színes zománcfestéssel díszített üveg legszebb emléke a Felső-Magyarországon készült, ónkupakos, pincetokba való palack, virágbokrétával, a leveles ágak között az Andrássyak címerével és 1696-os évszámmal. Erdélyi hutából került ki a 17. század végén a fehér-fekete zománcfestésú, virággal és a kétfejű sas császári címerével ékesített gyömbértartó és a 18. század elején készült, csavaros, ónkupakos, rózsa, szegfű, tulipán díszítésű palack. Az európai üvegművesség új korszakát jelző gravírozás, csiszolás, aranyozás 17. századi megjelenésével csaknem egyidejűleg tűnt fel a hasonló díszítő eljárás a magyarországi és erdélyi üveghuták készítményein is. Mikes Mihály 1693-ból való palackja kristálytiszta anyagával, gravírozott, aranyozott díszítésével az erdélyi üvegművesség magas színvonalát és a kristálystílus hatását mutató átmeneti forma. A metszés új üvegfajtát igényelt, az ólomüveget. II. Rákóczi Ferenc fedeles kancsója, mely tizenkét oldalára hasábosan csiszolt testű, gravírozott és tűzaranyozott ezüstkeretbe van foglalva, a kutatók feltételezése szerint valamelyik Rákóczi-hutában készült. Nevezetes az erdélyi, 1685-ös évszámjelzéssel, Bethlen-címerrel és G. B. monogrammal ellátott, ún. jégüvegből való palack. A dunántúli és a felső- magyarországi üveggyártás alkotásai a velencei hatást tükröző, főleg templomok számára készült, színes üvegcsillárok. A legszebb a Zboró melletti Sztebnikhután készült, kehelyszerű gyertyatartóval ellátott csillár.

A művészi vasöntésnek Európában a 17. században már kibontakozó gyakorlatára Magyarországon és Erdélyben halvány nyomok utalnak: Apor István, a csíki vashámor bérlője Bécsből hozatott vasöntő mintákat. A hagyományosan művészi színvonalú harangöntés díszítő motívumai országrészenként változóak.

A fémöntő művészet sajátos, kor követelte iparága a fegyvergyártásban, az ágyúdíszítésben érvényesülhetett leginkább. II. Rákóczi Ferenc ágyúit a Pro Libertate jelszóval övezett Magyarország címere, valamint Rákóczi és Erdély egyesített címere díszítette. A vaskovácsművesség jeles darabjai kerültek ki a lakatgyártók keze alól. Hartel János erdélyi puskaműves keréklakatos puskáinak lakatlemezét Szent György vésett képe díszíti. A századfordulóra a tömeg- és mindennapi használatú szablyák egyszerűbbek lesznek, a díszszablyák viszont gazdag nemesfém díszítést kapnak, miként azt a korszak nagyszerű fegyver- és ötvösmestere, a kolozsvári Kapustrán Tamás kezéből kikerült kardok bizonyítják. A torockói vasmunkák között igazi remekművek találhatók; főleg díszes ajtózárak és -húzók, egyszerűbb vagy barokkos, kosár formájú ablakrostélyok. A korszak legnépszerűbb fémipara a rézművesség. Az iparág történetileg is nevezetes, szép formájú monogrammokkal díszített darabja II. Rákóczi Ferenc rézbölcsője.

A jellegzetesen városi, polgári művészetnek tekintett ónművesség alapformáit a reneszánsz teremtette meg és a barokk fejlesztette tovább. A kor mesterei Sopronban Schrick András, Győrött Nicolas Hoff Röder voltak. Az 1695-ös évszámot viselő sajóbábonyi ónkanna a sütőcéh jelvényeit ábrázolja szép formamegoldással. Lucifer nyújtja az almát Évának a kállósemjéni ónkanna díszítésén (1696). A fémművesség legmodernebb, de hazai hagyományokat nélkülöző ágát, a betűmetszést egyetlen személyiség művelte európai mértékkel is kiemelkedő művészi tökéletességgel, Tótfalusi Kis Miklós.

A fejlett faiparnak korszakunkban legszebb emléke Kornis Zsigmond szentbenedeki kastélyának faragványkincse: a tölgyfából faragott, reneszánsz mintájú és barokkos süveggel ellátott oszlopok mestere Molnár Albert volt. A magyarországi és erdélyi asztalosok kezéből kikerült bútorokat a 17. század második felében könnyedebb, játékosabb formák jellemezték. A századfordulóra általánosan elterjedt a németalföldi eredetű, fülkagylósnak nevezett stílus; legszebb, sajátosan magyarított darabja Bethlen Katának, II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem feleségének menyasszonyi ládája, fülkagylós ornamentikával körülvett, élénk színű, festett tulipánvirágos bokrétákkal (1695). A Rákóczi-kastélyból származó, erdélyi bükkfából faragott, hajlított lábú ülőgarnitúra a 17–18. század fordulóján Angliában dívott, ún. Queen Anne-bútorokkal rokonítható. A festett íróasztalok, a sok és rejtett fiókokkal ellátott írószekrények, levelesládák, ékszeres- és patikaládák ugyancsak ismert bútordarabok.

Az asztalosokkal közös céh keretei között dolgozó orgonaépítő mesterek keze munkáját a régi 17. századi orgonák őrzik.

Bőrdíszművességünk legfontosabb ága, a könyvkötészet nagy múltra, erős olasz és nyugat-európai kapcsolatokra tekint vissza. A korszak neves könyvkötője, a HamburgBrémaDancka utat bejárt Steinhübel György Lőcsén nyitott önálló műhelyt.

H. Balázs Éva

Zinzendorf Károly

Az utazások sora 1763-ban kezdődik, akkor Danzigban jár, majd 1764-ben Tirolba kíséri főnökét, s onnan kezdi első tanulmányútját: célja Svájc, Dél-Franciaország, Itália.

Mérei Gyula

A Magyar Királyság külkereskedelme 1790–1815

A bécsi béke egyébként az észak felé irányuló magyarországi kivitel egészét sújtotta. Trencsén, Abaúj, Turóc, Szepes megyék Lipcse, Berlin, Stettin, Danzig, Varsó és Moszkva felé irányuló, korábban jelentős kiviteli lehetőségeik elvesztése miatt panaszkodtak, mert a magas orosz és szász beviteli vámok eladhatatlanokká tették áruikat.

Ormos Mária

A békekonferencia és a Párizs környéki békék

A versailles-i béke, melyet a győztes hatalmak Németország képviselőivel 1919. június 28-án írattak alá, területileg a következő változásokat tartalmazta: Elzász és Lotaringia Franciaország, Eupen és Malmedy Belgium része lett; Schleswig északi részét népszavazás alapján Dánia kapta, Felső-Sziléziát pedig megosztották Németország és Lengyelország között; Lengyelország megkapta a szabad várossá nyilvánított Danzig kikötőjének használatát, s egy odavezető területsávot, az úgynevezett lengyel korridort; Németország területe 88 ezer négyzetkilométerrel, lakossága 8 millióval kevesebb lett; gyarmatai igazgatására a Nemzetek Szövetsége Angliának, Franciaországnak stb. adott mandátumot.

Lábjegyzetek

  1. Ugyanott, 17.
  2. AR: III. I. 328–329

Irodalom