Genova

A Múltunk wikiből

németül Genua

kikötőváros Észak-Olaszországban; Genova megye és Liguria régió székhelye
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Érvénytelen bélyegkép paraméterek
Collage_Genova

Györffy György

Kálmán külpolitikája

Azok a feltételek, amelyeket Kálmán ígért, és meg is tartott, kedvezőbbek voltak annál, amit Zára akár horvát, akár Velence|velencei uralom alatt élvezett, mert Kálmán nem követelt sem évi adót, sem flotta-hozzájárulást, csupán az országosan szedett vám kétharmadát, és ami még lényegesebb volt, a zárai kereskedők hajói szabadon mehettek bárhová, nem kellett tekintettel lenniük Velence érdekeire; ekkor kezdődő versengésére Genuával és Pisával.

Kristó Gyula

A tatárok Magyarországon

A pápát támogató egyik észak-itáliai város, Genua flot­tája 1241. május 3-án vereséget szenvedett Frigyes császártól, aki alkal­mas­nak látta a helyzetet és az időt arra, hogy döntésre vigye a dolgot a pápával.

Pach Zsigmond Pál

Felfedezések és gyarmatosítás

Mindez lehetővé tette, hogy a 14. század folyamán az itáliai – kivált a velencei és genovai – kereskedők rendszeres gálya­járatokat indítsanak keleten Alexandria és a szíriai partok, illetve a Feke­te-tengeren át Trapezunt, a Krim félszigeti Kaffa és a Don-torkolati Tana felé, hogy „levantei árukhoz”; értékes fűszerekhez, selymekhez, szőnye­gekhez, drágakövekhez jussanak. Ezeknek a fényűzési cikkeknek a zöme voltaképpen Dél- és Kelet-Ázsiából származott, s arab kereskedők hozták tengeri és szárazföldi utakon a Levantéba. Az itáliaiak nemesfémmel, főképp ezüsttel fizettek értük – ami folyamatos nemesfém-szükségletet támasztott, emellett réz meg finom posztó kivitelével. Az utóbbit rész­ben a korabeli Nyugat-Európa legiparosodottabb vidékéről, Flandriából és Brabantból szerezték be, ahová nemcsak szárazföldi úton – az Alpokon át, a felvirágzó délnémet városok közvetítésével – juttatták el le­vantei és itáliai áruikat, hanem közvetlenül tengeren is: a Gibraltári-­szoroson át, majd az atlanti vizeken észak felé hajózó gályáikon. A nagy forgalmú Brügge piacán az északnémet Hansa-városok kalmáraival is kapcsolatba kerültek, akik a Baltikum őstermékeit (gabonát, fát, prémet stb.) szállították nyugat felé, főként posztó és levantei cikkek ellenében. A keleti luxusáruk közvetítése a feudális Európa gazdag úri (és polgári) fogyasztóihoz így vált a középkor jellegzetes „világkereskedelmévé”, ami dús nyereséget biztosított elsősorban a velencei és genovai kereskedők­nek, s hozzájárult a korai kapitalizmus észak-itáliai körzeteinek kialaku­lásához.

Főként genovaiak áttelepedése és az itáliai technika elsajátítása révén kapcsolódtak be a portugálok, földrajzi feltételeik által késztetve, a ten­gerhajózás kiterjesztésébe a dél-atlanti vizek felé.


A genovai származású Cristoforo Colombo hajózási technikát a portugáloktól tanult, és bizonyára Afrika menti expedíciókban szer­zett nehéz élmények hatására és a firenzei Paolo Toscanelli térképének (1474) isme­retében – aki a földgömb kerületét a való­ságosnál egyharmaddal keve­sebbre becsülte – jutott arra a meggyőződésre, hogy könnyebb lesz nyugatnak, mint délnek és kelet­nek vitorlázva közvetlen tengeri utat nyit­ni Indiába.

Kései feudalizmus

  • Világkereskedelmi méreteket a középkor századaiban – amint láttuk ­az a távolsági kereskedelem öltött, amely Dél- és Kelet-Ázsiából fény­űzési cikkeket hozott a Levantéba, s innen részben szárazföldi útvonala­kon (így a Fekete-tenger part­jai felől Lengyelországba, valamint Erdélybe és Magyarországra vezető utakon is), de főleg Velence meg Genova föld­közi-ten­geri hajózása révén szállított tovább Európába, s cserébe főkép­pen nemesfémet vitt ki az Oriens felé. Európai forgalmi köz­pontja a Földközi-tenger térségére esett; útvonalrendszere – tengeren, folyón, szárazföldön – a Mediterráneumban cent­rális helyet elfoglaló észak-itá­liai városokhoz kapcsolódott, előmozdítva ezek korai kapitalista felvirág­zását.
  • S ha korábban a mediterrán (velencei, genovai) hajózás nyomult észak felé az Atlantikumba, akkor most, a 16. század utolsó évtizedeitől kezdve, az atlanti parti (holland, angol) kereskedelem tört be dél felé, a Gibraltári-szoroson át a Medi­ter­ráneumba.

Hegyi Klára

Gazdaság, közigazgatás, jogrendszer

  • A kelet-nyugat közötti kereskedelem legfőbb közvetítője és haszon­élvezője, Velence (s mellette kisebb részesedéssel Genova), az elbukott Bizánc helyett a törökökkel volt kénytelen alkuba bocsátkozni.
  • A biroda­lom kivitelén a nagy rivális, Velence osztozni kényszerült a törököktől a 14. század óta patronált Genovával, később Firenzével, majd Raguzával, hogy azután a 17. században a nagy világgazdasági változások hatásá­ra vala­mennyien az Adriára szoruljanak vissza, a távolsági kereskedelmet a feltörő franciáknak, angoloknak és hollandoknak engedve át.

H. Balázs Éva

A monarchia jozefinus szabadkőművessége a teréziánus időszakban

Számunkra érdekesebb az első bécsi páholy nemzetközisége, s az, hogy a tarka összetételű együttesbe azonnal bekapcsolódnak magyarok is. Az orosz Czernichewich gróf együttműködik itt a raguzai Gondola gróffal, a szász területről repatriált Zinzendorf Lajos gróffal, aki hamarosan az osztrák gazdaságpolitika egyik megújítója, vagy legalábbis erre törekszik. Együtt van a génuai patríciusok ivadékaival, Doria márkival, az angol követség titkárával, Jean du Vigneau-val (francia neve ne zavarjon bennünket, a hugenotta üldözések óta Hollandia és Anglia bővelkedik jó képességű francia származékokban) és a skót származású francia diplomatával, Blairrel.

Kaunitz kancellár

Kaunitz útvonala Lipcséből Berlinbe, onnan Hannoverbe és a Németalföldre vezetett. A holland városok megtekintése után Brüsszel, Köln, a Rajna völgyén át Frankfurt, onnan tovább Nürnberg és München következett. Télidőben átkelés az Alpokon, majd közel négy hónapon át Róma, három hét az akkor átmenetileg Habsburg főség alatt álló királyság fővárosában, Nápolyban, majd Firenze, Milánó, Génua, Torino, és már francia földön Lyon.

Heckenast Gusztáv

Tőkés, kézműves és munkás a magyarországi manufaktúra-korszak első szakaszában

Voltak azonban olyan nagybirtokos manufaktúrák, amelyek nem feudális eredetű tőkével keletkeztek: Windischgrätz József a teplici textilmanufaktúra alapításához genovai bankároktól vett fel kölcsönt, és érdemes volna megvizsgálni, hogy Batthyány Tódor manufaktúraalapításai és kísérletei milyen pénzügyi műveletekkel kapcsolódtak egybe.

H. Balázs Éva

II. József

József külpolitikai terveit öccse még pontosabban rögzítette. Minden akció hátterében az orosz szövetség áll; ennek gyümölcseit most majd le lehet szakasztani: lehetővé tették Oroszország számára a Krím meghódítását. Időszerű, hogy az orosz viszonozza a passzív segítséget, és tartsa sakkban a porosz uralkodót, hogy az ne fondorkodjék Ausztria ellen.

A francia szövetség egyelőre fenntartandó, de éreztetni kell a franciákkal, hogy Ausztriának fontos az angolokkal való együttműködés. Keményebb hangon kell a francia–osztrák tárgyalásokat folytatni, és mihelyt a belga csere megtörtént, ezt a szövetséget fel is lehet számolni.

Nem szabad éreztetni a Német Birodalomban, hogy a császári és királyi cím fontos; a szász és a többi fejedelem keresse az osztrák uralkodó jóindulatát és fogadja el Ausztria igényeit. .

Az utolsó háborúban tanúsított tartózkodó magatartás ellenértékeként a török adjon kereskedelmi kedvezményeket.

De ha Oroszország elhatározza a végleges leszámolást, váratlanul le kell csapni a törökre, hogy Belgrád s az egész terület az Unáig és Cattaróig visszakerüljön, de arról is gondoskodni kell, hogy az albánok, Havasalfölde (Wallachei), Moldva és Epirusz függetlenek maradjanak.

Alkalomadtán a monarchia kiterjesztheti határait Sziléziában.

A legfontosabb, megújított terv, hogy a bajor uralkodónak felkínálja Belgium nagy részét, s a maradékot, nevezetesen Flandriából, Luxemburgból egy részt a franciáknak és a Geldern melletti területet a porosz királynak adja. Ezért cserében egész Bajorország és a Fels-Pfalz a monarchiának. Az orosz dolga ezúttal a poroszok fékentartása lesz.

Ha az oroszok szétzúzták az ottomán hatalmat, és Konstantinápolynál új birodalmat alapítanak, akkor a fentebb már tervbe vett hódításokon kívül meg kell szerezni Dalmáciát, Boszniát, Szerbiát, a Velence kezén levő dalmát szigeteket és Isztriát. Kárpótlásul Velence megkapja majd Moreát és néhány szigetet az Égei-tengeren; ugyanott más szigeteket kereskedelmi célokra a franciák és az angolok. És ekkor következik majd a nagy meglepetés: Velence minden itáliai birtokának megszállása; osztrák lesz Brescia, Bergamo, Verona, Pádua, Friaul, csak maga Velence marad mentes a megszállástól. Ezt még némi csereügyletek is követik, a modenai és pármai birtokokkal, és a végeredmény – itt szakad vége a ködös tervezgetésnek –, hogy meg lehet szerezni Genovát is, és így az egyik flottája itt lesz a monarchiának, a másik Levantéban.

Spira György

Forradalmi fordulat Európában

És a forradalom még a következő esztendőben is tovább hódított: 1849. január 31-én felütötte a fejét Firenzében, március 31-én pedig Genovában, majd május 4-én Drezdában, május 9-én Elberfeldben, május 12-én Rastattban s végezetül május 17-én Kaiserslauternben.

Ormos Mária

Átmeneti stabilizáció

A kereskedelmi kapcsolatok normalizálását és a közép- és kelet-közép-európai pénzügyi egyensúly helyreállítását volt hivatva szolgálni az angol kezdeményezésre 1922-ben Genovában összehívott nemzetközi konferencia, melyen a legyőzött országok képviselői is megjelentek, s ott volt a szovjet delegáció is. A konferencia egyik célját sem érte el. Elsősorban azért nem, mert a nyugati hatalmak a Szovjetuniótól egyoldalú kedvezményeket vártak, de azért sem, mert nem sikerült összeegyeztetni a konferencia nyugati résztvevői körében uralkodó liberális kereskedelempolitikai elveket a Szovjetunió által képviselt szocialista gazdasági felfogással.

A genovai konferencia egyetlen – ám nagy jelentőségű – eredménye a rapallói szovjet–német egyezmény megkötése volt, amely nemcsak kereskedelmi, hanem diplomáciai kapcsolat létesítésére is vezetett, és – lényegében 1933-ig, Hitler uralomra jutásáig – jó vagy legalábbis kielégítő viszonyt teremtett a két ország között.

Nemzetközi kapcsolatok

A legyőzött országokat ebben az időben a győztesek nehezen és csak fokozatosan engedték be a nemzetközi szervezetekbe, távol tartották a konferenciáktól, s az őket érintő ügyekben is nélkülük akartak határozni. Ellenkező áramlat megindulásának első jele a gazdasági vonatkozásban már tárgyalt genovai konferencia volt, mely azonban kudarccal zárult. Ezután az enyhülés valójában csak 1924-től vált általánosan érezhetővé.

Irodalom

A genovaiak szerepére a portugál–spanyol tengeri vállalkozásokban: Ch. Verlinden, From the Mediterranean to the Atlantic. Aspects of an Economic Shift (The Journal of European Economic History, I. 3. 1972).