Gerjen

A Múltunk wikiből
község Tolna megye paksi kistérségében
Wikipédia
HUN Gerjen COA.jpg
i.e. 1900
A korai bronzkor kezdete
Vučedoli kultúra; makói és nyírségi csoport; somogyvári csoport; kisapostagi kultúra; nagyrévi kultúra; pitvarosi csoport; hatvani kultúra; perjámosi kultúra (szőregi és gerjeni csoport).

Bóna István

Áttekintés az őskori régészeti lelőhelyekről

A korai bronzkor

Ugyanezzel a déli mozgalommal egy időben alakult ki a Kárpát-medence szívében az első nagy bronzkori egység, a nagyrévi kultúra. Kialakítói közeli rokonai voltak a somogyvárschneckenbergi népcsoportnak, amiről nemcsak anyagi kultúrájuk megegyező elemei, hanem mindenekelőtt sajátos égei–balkáni életmódjuk tanúskodik. A Duna mellett (Tolna, Fejér, Pest megye) és a Tisza középső folyása mentén a nagyrévi lakosság alapítja a magyarországi bronzkor híres, nagyméretű tell-telepeit (Gerjen, Bölcske, Baracs, Dunaújváros, Tószeg, Nagyrév, Tiszaug stb.), ezek körül jelenik meg újra, a neolitikumnál sokkal fejlettebb gazdagságban a déli, balkáni típusú talajváltó földművelés. Az 1–3 méter vastag rétegekben – 3–9 ízben megújított lakószinteken – jól épített, cölöpvázas, döngölt és meszelt falú házak találhatók. Fazekasaik valósággal ontották a tetszetős alakú, korábban ismeretlen technikai színvonalú, fényezett felületű edényeket. A nagyobb telepeken a bronzöntő műhelyek már háromrészes öntőmintákkal dolgoztak. Fejlett állattartásukban nagy szerepet játszott a ló is.

A nagyrévi kultúra „klasszikus” égei–balkáni telepeihez csatlakozó legkorábbi temetők és sírok (ökörhalmi fázis) már többnyire hamvasztásos rítusúak. Bár a telepek (és temetőik) gazdaságföldrajzi okokból nem folytatják a tanyaszerű makói „telepeket”, a rítus gyors átvétele arra utal, hogy a halottait eredetileg eltemető déli vezető réteg gyorsan összeolvadt a helyben talált lakossággal.

A középső bronzkor

A déli eredetű kultúrák gazdaságilag elmaradottabb képviselője a perjámosi kultúra. A középső bronzkor elején látszólag tovább terjeszkedik észak felé, valójában újabb, fejlettebb déli törzsek nyomására fokozatosan a Marosig szorul vissza, majd kétfelé szakad. A helyben maradó és a Maros–Tisza–Körös mocsarai közé visszahúzódó ága a szőregi csoport, míg a Duna bal partjára, maradvány nagyrévi elemektől elhódított területre, a gerjeni csoport költözik. A kultúra központja, egyetlen jelentősebb fegyver- és ékszergyártó műhelye a Maros menti Pécska volt, az egész korszakon át használt temetőjét pedig Szőregen tárták fel.

A legerősebb halotthamvasztásos népesség a következetesen urnákban temetkező vatyai kultúra volt. Nagyrévi alapokból továbbfejlődő Duna menti telepein virágzott az élet, egyes telepeken nagyszámú lakosság élt együtt. Pásztorcsoportjaik a történelem során első ízben népesítették be a Duna–Tisza köze homokbuckás vidékét, urnatemetőik sokfelé megtalálhatók. A mozgékony vatyai csoportok sikeresen terjeszkedtek az egész középső bronzkor idején. A hatvani kultúra katasztrófája idején megszállták a Tápió menti erődített hatvani telepeket, ezáltal szilárd határt alkottak a füzesabonyi kultúra felé. Dél felé szabad volt az útjuk. Hatalmukat rákényszerítik a Duna menti gerjeni csoportra, majd a Duna–Tisza közén egészen a Bácskáig (nagyjából a mai jugoszláv határig) nyomulnak előre, előőrseik közvetlenül a szőregi csoportig hatolnak.

A halomsíros nép támadása

A Duna bal partján, a Siótól az Oltig a mészbetétes edények népének csoportjai új, szilárd tömbnek bizonyultak. Mindenütt új temetőket létesítettek, amelyekben ősi szokásuk szerint sok edényt mellékeltek elhamvasztott halottaik mellé. Önálló telepeket nem igényeltek, beköltöztek a helyi lakosság telepeire (Vattina, Versec stb.), népük és anyagi kultúrájuk lassan összeolvadt a helyi elemekkel. A Bácskában a gerjeni maradványokat magába olvasztó szeremlei csoport, a Temesközben a vattinai népességre települő kubini csoport, a Havasalföldön a verbicioarai elemekhez kapcsolódó cirnai csoport alakult ki; egymással szorosan rokon régészeti egységek.

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
MAGYARORSZÁG
Gerjen X

Makkai László

Magyarok az erdők és a vizek oltalmában

A fonyódi járásban 18 török kori lelőhelyet tártak fel, melyeket a nép ma is vár néven emleget. Cölöpökre épített „górék” csoportjai voltak ezek, s nemcsak a Nagyberekben, hanem más dunántúli ártéri vidékeken is keletkeztek, így a gerjeni Kisvárad, a faddi Búvár, a decsi Pula, a Mohácsi-szigeti Földvár stb.

Irodalom