Haraklány

A Múltunk wikiből
(Goroszló szócikkből átirányítva)

románul Hereclean

település Romániában, Szilágy megyében
Wikipédia
Magyargoroszló (románul Guruslău, németül Grosslau) falu közigazgatásilag Haraklányhoz tartozik. Wikipédia
A goroszlói csata (1601)
1601
augusztus 3. Báthori Zsigmond veresége Goroszlónál. (A fejedelem Moldvába, főparancsnoka, Székely Mózes a törökhöz menekül.)

Sinkovics István

Uralmi válság Erdélyben

Erdély északi határa közelében, Goroszló mellett, 1601. augusztus 3-án Basta és Mihály vajda hadai felülkerekedtek Báthori seregén, amelyben az erdélyi nemeseken kívül kozákok, moldvaiak, törökök és tatárok is harcoltak.

Makkai László

A „magyar Machiavelli”

Politikai nézeteit azonban biztonsággal kikövetkeztethetjük udvari történetírójának, Bojti Veres Gáspárnak A nagy Bethlen Gábor tetteiről című művéből, melynek nemcsak adatanyaga, hanem szemlélete is nyilvánvalóan magától Bethlentől származik. Ez utóbbit legtömörebben akkor foglalja össze, mikor elmondja, hogy a goroszlói csatavesztés után az ifjú Bethlen „Isten, a szükség és a szerencse sugallatára” (quod Deus, quod necessitas, quod fortuna suggerebant)[1] intézte dolgait.

I. Rákóczi György és a román fejedelemségek

Esterházy Sellenberk és Goroszló emlékével próbálta Erdélyt riasztani, mikor 1644 őszén Vitéz Mihály unokájának román légiót készült szervezni Erdély megtámadására, a pápa és Velence pedig Matei vajdát biztatták, hogy vállalja el egy törökellenes hadjárat fővezérségét.

R. Várkonyi Ágnes

Kemény János fejedelemsége és a furcsa hadjárat

Ezt az 1661. május végén létrejött Habsburg-török megállapodást azonban a dinasztia európai tekintélye miatt egyelőre titokban kell tartani. Óvatosságra inti az udvart a felső-magyarországi vármegyék, városok és falvak nyugtalansága s a kiszámíthatatlannak ismert török politika is. A hadi készületekkel tehát nem hagynak fel, de a haditervet hirtelenül megváltoztatják.

Montecuccolinak 1661 júliusában azonnal indulnia kell Erdélybe, ezzel Wesselényi feladata semmissé válik, Zrínyit pedig szigorúan utasítják: hagyja abba Zrínyi-Újvár építését, a félig fölhúzott falakat rombolja le. Zrínyi és Montecuccoli egyaránt tiltakoznak a Haditanács látszólag esztelen parancsai ellen. Zrínyi megtagadja az engedelmességet, elsorolja érveit, majd leszögezi: „készségesen állok utolsó csepp véremig a kereszténység szolgálatába … Akik pedig üres félelemből magamra hagynának ebben a hasznos munkában, sőt akadályoznának, azokat az Isten ítélőszéke és rettenetes ítélete elé idézem”.[2] Montecuccoli pedig azért tiltakozott az új parancs ellen, mert jól látta, hogy az egyetlen ütőképes hadsereg elpusztul, hiszen erre a hosszú útra előre kellett volna gondoskodni ellátásáról. Július végén mégis elindult, és Felső-Magyarországon át nagy kerülővel augusztus közepére érkezett meg Tokajhoz.

Kemény János néhány ezer főnyi hadával nagy várakozással vonult Montecuccoli hadserege elé. Augusztus végén a Szilágyságban, Goroszlónál megegyezett a két sereg, és néhány napos pihenő után, a török elleni döntő ütközet reményében mindenfelől sereglő erdélyi és magyarországi csapatokkal állandóan növekedve, de nagy élelmezési gondokkal küzdve vonult be Kolozsvárra.

Lábjegyzetek

  1. Casparis Böjthini Pannonii de rebus gestis magni Gabrielis Bethlen ... libri tres. Monumenta Ungríca. Ed. J. Chr. Engel. Viennae, 1809.242.
  2. Zrínyi levele a Haditanácsnak, Légrád, 1661. július 5. Zrínyi Miklós összes művei. II. Sajtó alá rendezte Csapodi CsabaKlaniczay Tibor. Budapest, 1958. 307.