Gusztáv Adolf svéd király

A Múltunk wikiből

II. Gusztáv Adolf

Stockholm, 1594. december 9. – Lützen 1632. november 6.
Svédország királya, tehetséges hadvezér, kiváló stratéga
Wikipédia
Gustav II Adolf porträtterad av Jakob Elbfas ca 1630
1628
július 23. Gusztáv Adolf a fejedelem lengyel királyságának tervéről tárgyaló követet küld Gyulafehérvárra.
ősze Bethlen Gábor követet küld a Portára, hogy a svéd szövetségre engedélyt kérjen. Elutasító választ kap.
1630
december 21. Rákóczi György szövetségi ajánlattal követet küld a szász választófejedelemhez és a svéd királyhoz.
1632
február 7. Gusztáv Adolf svéd királytól követ érkezik I. Rákóczi Györgyhöz Gyulafehérvárra.
november 16. Gusztáv Adolf svéd király a lützeni csatában elesik.

Pach Zsigmond Pál

Háborúk és forradalmak

A centralizált monarchia vezette be és intézményesítette – az erőszak­szervezet központosításának döntő lépéseként – az állandó hadsereget, amely a 16. század második, a 17. század első felének "hadászati forradal­mával" – a holland Orániai Móric, a svéd Gusztáv Adolf, az osztrák-cseh Wallenstein voltak ennek vezéregyéniségei – ütőképességében és méretei­ben rendkívül megnövekedett.

Rendiség és abszolutizmus

(16. század) végi előzmények után a harmincéves háború mutatta fel a maga teljességében a Közép-Kelet-Európára hengeredő svéd roham nemzetközi jelentőségét. II. Gusztáv Adolf svéd király (1611-1632) part­raszállása Pomerániában, majd látványos menetelése Németország belse­jébe – ahonnan Európa meglepetésére visszavetette az osztrák Habs­burg-ág hatalmát, Tilly, majd Wallenstein seregeit (Breitenfeld, 1631; Lützen, 1632) – volt a háború egyik fordulópontja.

Abszolutizmus és „második jobbágyság”

  • S ha a 16. század folyamán az állami birtokok jelentős részét az arisztokrácia tulajdonította is el, Svédországban már 1604-től kezdve megindult az ellentétes folyamat: az úgynevezett redukció művelete, ami Gusztáv Adolf leánya, Krisztina királynő (1632-1654) idején megszakadt ugyan, de a század utolsó harmadában a koronauradalmak nagy részét visszaállította, s az államjövedelmeket tetemesen megnövelte.
  • II. Ferdinánd császár 1629-ben adta ki Restitutionssediktjét, amely elrendelte az augsburgi vallásbéke, sőt az 1552 óta szekularizált egyházi birtokok visszaadását. A legtöbb protestáns fejedelem elveszítette volna ezzel emberöltőkön át birtokolt, egykor egyházi területeit; egyúttal pedig a császári család, egyes tagjainak katolikus egyházi méltósága révén, nagy territoriális hatalommá vált volna a birodalom belsejében is – nem is szólva a dinasztia hadvezéréről, Wallensteinről, akiből már birodalmi tartományúr lett. Ezeknek a perspektíváknak azonban – amelyek már a katolikus német fejedelmeket is megriasztották – útját állta a svéd Gusztáv Adolf beavatkozása, behatolása Németország szívébe (1631-1632), ami – mint korábban rámutattunk – a harmincéves háború egyik fordulópontja volt.

Makkai László

Erdély a westminsteri szövetségben

Ekkor vette fel a Habsburg-ellenes koalíció Cornelius Haga hollandi és Sir Thomas Roe angol portai követeken keresztül az érintkezést Bethlennel, hogy indítson újabb támadást, magára vonva Wallensteint, tehermentesítse a dán hadműveleteket. Bethlen habozás nélkül vállalkozott, de nem a diverzió mellékszerepére, hanem egy olyan szövetségrendszer keleti szárnyának kialakítására, amelynek nem kisebb célkitűzése lett volna, mint Európa hatalmi viszonyainak teljes újjárendezése.

1625 tavaszán Berlinbe küldött leánykérő követségének vezetője, udvari orvosa, Scultetus által meg akarta magyarázni a brandenburgi választónak, hogy nem elegendő a Habsburg-terjeszkedésnek ideiglenesen gátat vetni, vagy éppen Pfalzi Frigyes választófejedelemségének helyreállítására korlátozódni, hanem ahhoz, hogy „az evangélikus ügy biztosítva legyen, az osztrák házat, mint amely egyébként soha meg nem fog szűnni mesterkedni, teljesen meg kell semmisíteni vagy legalábbis nagyon meg kell alázni”.[1] Ehhez nyugat és kelet felől egy időben indított, döntő győzelmet kicsikaró támadást kell végrehajtani. Ő maga hajlandó ebben a keleti arcvonalon együttműködni, ha a háború tartamára havi 40 ezer forint segélyt kap. Mansfeldet 10 ezer emberrel hozzáküldik, a megkötendő békébe őt is belefoglalják. Ez a radikális elgondolás, melyet majd csak Gusztáv Adolf fog ilyen következetesen képviselni, idegen volt a nyugati hatalmaktól, s az is maradt. Bethlen terveinek legfőbb gyöngéje az volt, hogy nem látott bele elég mélyen a nemzetközi politikába, nem tudta felismerni annak már akkor kialakulóban levő „egyensúly”-koncepcióját, amibe nem illett bele a Habsburg-hatalom alapjaiban való megrendítése. Anglia és Hollandia egyetértettek ugyan Franciaországgal abban, hogy a Habsburgok európai hegemóniája nem kívánatos, de nem vágyták a megsemmisítő francia győzelmet, mint ahogy Franciaország sem Anglia és Hollandia teljes diadalát a spanyol hatalom felett. Ezért volt Bethlen s az őt követő Habsburg-ellenes magyar politikusok reménykedése hiábavaló, hogy nyugat-európai támogatással kivívhatják Magyarország függetlenségét. Bethlen esetében ráadásul a keleti diverzió árát is drágállották Hágában és Londonban.

Egy év múlva azonban el kellett fogadniok Bethlen tervét és feltételeit, mert előbb Mansfeld, majd a dán király súlyos vereségeket szenvedett, s nem volt más kiút, mint a keleti arcvonalon is háborút nyitni. Bethlen követével mégis hosszadalmasan alkudoztak, aki így végül is csak 1625 novemberében csatlakozott a westminsteri szerződéshez, mikor azt az események már túlhaladták. Bethlen azonban nem várt a formális biztosítékokra, hanem megkezdte az előkészületeket. 1626 júniusában a Portára küldött követei nagyszabású, koncentrikus Habsburg-ellenes támadásnak, sőt Európa újrafelosztásának tervét tárták a díván pasái elé. E terv szerint a dán király Észak-Németországba, Gusztáv Adolf Sziléziába, ő maga Csehországba tör be, míg az oroszok a lengyeleket kötik le. A budai pasa Bécs ellen, a boszniai Alsó-Ausztriába vonul, egyúttal pedig a francia–angol–hollandi koalíció Spanyolországot támadja meg. A Habsburgok hatalma összeomlik, s megkezdődhetik a nagy átrendezés: a dán király Észak-Németországot, XIII. Lajos a császárságot, Pfalzi Frigyes a Cseh Királyságot, Bethlen Magyarországot és Ausztriát, a szultán Horvátországot kapja, Gusztáv Adolf és a cár megosztoznak Lengyelországon, Itália, Velence vezetése alatt, felszabadul a spanyolok alól, a tengeren túli spanyol gyarmatok pedig az angoloknak és a hollandiaiaknak esnek majd zsákmányul. A török fantáziák felgyújtására szánt terv-tüzijátékot Bethlen maga sem tartotta teljesen irreálisnak, legalábbis mindent megtett, hogy Gusztáv Adolfot, a brandenburgi házasság révén akkor már sógorát, a lengyel hadjáratától eltérítse és Sziléziába csábítsa. Ez nem sikerült, ahogy a tervezett nagy koalíció nyugati szárnya sem a spanyolok ellen mozdult meg.

Mindössze annyi történt, hogy a portai angol követ segítségével sikerült kieszközölni a budai pasa Bethlen mellé rendelését, s Mansfeld elindult, hogy Bethlennel Sziléziában egyesüljön, ahová, bár útközben alaposan megtépázva, Wallensteinnel a nyomában 1626 július végére 10 ezer katonájával meg is érkezett.

A keleti szövetség terve

A harmincéves háború további bonyodalmai azonban megint Bethlen számára nyitottak új perspektívákat, amikor Richelieu most már rászánta, ha még mindig nem is magát és országát, de legalább diplomáciai erőfeszítéseit arra, hogy gátat vessen a Habsburgok európai hegemóniára törekvésének, s ehhez az európai koalíció keleti szárnyát is bevonja. Konkrét célja, ami végül is sikerült neki, az volt, hogy a tehetetlennek bizonyuló dán király helyett az energikusabbnak mutatkozó Gusztáv Adolfot megnyerje a németországi háborúra. Ehhez azonban el kellett takarítani az útból a még Báthori István és Zamoyski által kezdeményezett oroszellenes svéd–lengyel–török együttműködés utolsó maradványait is. De a svéd–orosz és török–orosz feszültséget is fel kellett oldani, hogy Gusztáv Adolf, hátát egy lengyelellenes török–orosz szövetséggel biztosítottnak érezve, félbehagyhassa lengyelországi hadjáratát, és az osztrák Habsburgok ellen fordulhasson.

A svéd–török–orosz együttműködés befolyásos képviselőt nyert az első Romanov cár apjában, Filaret moszkvai pátriárkában, a tényleges uralkodóban, aki a hazai svéd- és törökellenes ellenzékkel szemben Cirill Lukarisz konstantinápolyi pátriárkában talált támaszra. Persze Svédországban is meg kellett győzni az orosz és török közeledés ellenzőit, s ebben a bonyolult helyzetben különös, de hatékony választóvíznek bizonyult az a versengés, mely Franciaországban a katolikus és hugenotta balkáni misszió között folyt. Nevers hercege Militia Christiana néven társaságot próbált szervezni a balkáni népek római egyházba tömörítésére és a török kiűzésére, míg Léger genfi kálvinista prédikátor és köre a balkáni görögkeletiek és a törökök együttes megtérítésével akart keleti bázist biztosítani a reformáció nyugaton szorongattatott ügyének. A fantasztikus tervezgetések középpontjába a protestantizmussal rokonszenvező Lukarisz pátriárka került, akitől Léger és franciaországi hugenotta hívei, de Bethlen is, a balkáni kereszténység reformációját remélték, s aki a Portán bírt jelentős befolyásosa miatt a Habsburgok és ellenségeik diplomatái számára is fontos személyiség volt. Az angol és hollandi követek őt használták közvetítőnek, hogy a Portát a Habsburgok elleni beavatkozásra, Bethlen segítésére hangolják, az osztrák követ viszont megbuktatásán munkálkodott, ami 1638-ban, a konzervatív görögkeleti klérus segítségével sikerült is. Addig azonban fontos láncszeme volt a diplomáciai kapcsolatoknak, s Richelieu fel is használta ezt a fonalat. Rousseau és Talleyrand, Léger két francia hugenotta munkatársa ajánlkozott a svéd–orosz–török szövetség közvetítésére. Minthogy a katolikus Franciaország ilyen akciót hivatalosan nem indíthatott, az ügynökök Bethlen követeiként kezdték meg 1629-ben Moszkva, Konstantinápoly és Stockholm közti utazgatásaikat. Ennek ugyan tervezett vallási missziójuk semmi hasznát nem látta, de a svéd–orosz politikai együttműködés létrejött, és Gusztáv Adolf a német fejedelemségek Habsburg-barát tömörülése ellen indulhatott.

Bethlen és a román fejedelemségek

Hogy mennyire nem Erdély és a román fejedelemségek, hanem Erdély és Magyarország egyesítése érdekelte Bethlent, azt mi sem bizonyítja jobban, mint 1629-ben a svédek beavatkozását előmozdító tárgyalásaival párhuzamos szövetségkeresése a spanyol udvarnál. Az egy időben kétfelé tájékozódásban nem kell hintapolitikát, még kevésbé kalandorkodást látni. Ez időben Wallenstein fegyverei által II. Ferdinánd német birodalmi helyzete megszilárdult, sőt egy császári flotta kiépítésének terve is felmerült, ami azzal fenyegetett, hogy a spanyol és osztrák Habsburgok egyesített tengeri hadereje veszélyeztetheti a hollandi és angol hajók uralmát a tengereken, és esetleg a Földközi-tengeren is felléphet a török ellen. Amennyire Wallenstein maga és vele szemben Gusztáv Adolf valóságosnak látta ezeket az esélyeket, úgy Bethlent sem lehet fantasztának tartani azért, mert a Habsburgok végső győzelmének lehetőségét is latolgatta akkor, amikor a svéd beavatkozás feltéteteleinek megteremtésén munkálkodott ugyan, de sikerét még korántsem vette bizonyosra. A dán király veresége (1626) után egész Európában senki sem állt fegyverben a Habsburgok ellen, s ezért nem volt alaptalan rémlátomás, hogy II. Ferdinánd a magyar rendiség letörésével és Erdély meghódításával fogja folytatni győzelmei sorozatát.

Zimányi Vera

Bányászat, kohászat

Bethlen Gábor első hadjáratakor elfoglalta Besztercebányát, és Henckeltől több mint 100 ezer forintos kölcsönt szerzett, az ott talált ércet pedig lefoglalta saját magának. Tárgyalásokat kezdett Gusztáv Adolf svéd királlyal, hogy megegyezésükkel olyan kiemelkedő helyet vívjanak ki a rézpiacon, amilyet a spanyolok értek el a világpiacon az ezüsttel.

Lábjegyzet

  1. TT 1879. 788.