Győr fia Ata

A Múltunk wikiből

Győr fia Ata, másképpen Atha vagy Otho vagy Ottó

nádor
1064
Salamon és Géza serege, a horvátokat és a záraiakat segítve, Contareno Domokos velencei dogét kiszorítja Zárából. Felszentelik az Ata (Otho) nádor által alapított zselicszentjakabi monostort.

Györffy György

Helyreállítás és továbbfejlesztés

Rád (Rado) nádor, aki alighanem azonos a sváb Vecelin fiával, Radival, 1057-ben a pécsi püspök és a pécsváradi apát javára rendelkezett, 1061-ben pedig a német Győr fia, Ata (Otho) comes, a későbbi nádor tett adományt a maga alapította zselicszentjakabi monostor részére. Mindkét főúr a Dunántúl délkeleti részén, az Árpádok családi szállásain, Somogy, Tolna és Baranya megyében kapott birtokait adta tovább. A birtokaikon szereplő szolgáló népek: szántók, szőlősök, halászok, egy-egy gabonaörlő, kondás, csikós, méhész stb. pontosan megfelelnek azoknak a kategóriáknak, amelyekkel a tihanyi apátság alapítólevelében találkozunk; nagyjából még a rab szántóknak a termelési eszközökhöz viszonyított számaránya is egyezik. Ebben az időben ugyanis a nagyméretű ekevassal felszerelt faeke vonásához 8–10 ökör volt szükséges, vonóerővel ellátott ekéből (aratrum) pedig sokkal kevesebb állt az úr rendelkezésére, mint szolgaháztartásból (mansio). Ezért átlagban 3 szántó család dolgozott egy úri ekével, így például a tihanyi apátság birtokain, míg a két magánalapítványon 2, 3 és 4 a szélső érték.

A szolgáló népek kategóriáihoz képes mint előremutató társadalmi réteg az 1061. évi alapítványban jelenik meg az önállóan termelő és szolgáló minister; ezek mindegyike 1 élő állattal, 10 vödör gabonával és 10 vödör sörrel adózott, ami mellett az apát ló- és szekérrobotra is foghatta őket.

Ez a réteg a régi önálló mezőgazdasági termelők helyébe lépett, de képviselheti a felszabadított rab cselédek rétegét is, amelyről István király I. Törvénykönyve 18. cikkében rendelkezik. Az utóbbiak szolgálata ugyanis a „tor” (agapen) volt, márpedig későbbi okleveleinkben a „torló” – vagy „dusnok” (szláv dusnik) – réteg hasonló szolgáltatásokkal tartozott, mint a fenti minister. Mindenesetre e félszabad önálló mezőgazdasági termelők fokozatos elterjedésében és a rab szántók fokozatos visszaszorulásában rejlik a következő évszázadok társadalmi fejlődésének egyik fő irányvonala, ami végül is a XIV. században az önállóan termelő egységes jobbágyság kialakulásához vezetett.

Az új egyházi és világi nagybirtokra, mely végső fokon az udvari birtokban veszi eredetét, az jellemző, hogy nem egy tömbben terült el, hanem számos darabban, amely felerészben egy központ közelében, felerészben országos szétszórtságban volt található. A szórt birtok biztosította az egyháziak számára, hogy a különféle vidékek eltérő termelői révén mindenfajta igényüket kielégítsék. Az udvari főméltóságok szórt birtokai viszont azzal voltak kapcsolatosak, hogy a méltóságviselők a király kíséretében állandóan úton voltak, és az udvar gyakoribb tartózkodási helyei közelében maguk is szert tettek udvari szolgáló népekre, sőt egy-egy udvarházra is.

Ilyen szórt birtokokat kaptak a nyugatról beköltöző lovagok családjai, az említett Vecelin fia Rád és Győr fia Ata mellett a Géza kori Hont és Pázmány, valamint a Péter idejében szerepet játszó Gut és Keled utódai, de ez volt a birtoklási formája a magyar arisztokráciának, így az Abától, Csanádtól és Ákostól leszármazó úri nemzetségeknek is.

„Aktív” külpolitika

A király és herceg hada levonult Dalmáciába, visszahelyezte Zelemért, hazajövet pedig Ata nádor kérésére mindnyájan részt vettek a Zselicszentjakabi monostor felszentelésén. E monostort Ata somogyi ispán még Endre király idejében alapította, 1061-ben fejezte be építését, és adott alapítólevelet számára, a felszentelésre pedig csak 1063 nyarától kerülhetett sor, amikor a békeállapot helyreállt.

Várnép, udvarnok, szabados és örökös szolga

Ami a világi magánbirtok népeit illeti, közülük csak a nagy egyházaknak adományozottakat ismerjük; az adománytevők pedig, mint például a Győr nembeli Ata és a Aba nembeli Péter comes többnyire udvari birtokból kapott szolgáló népeket adtak tovább az egyházaknak. Ez az oka, hogy az egyháznak adott világi nagybirtokon többnyire azok a kategóriák tűnnek elénk, amelyeket az udvari, vár- és egyházi birtokon megismertünk, bár a terminológia változatosabb.

A magánbirtok népei között a fő válaszfalat szintén a termelőeszköz (eke, szőlő) birtoklása jelentette, de itt e válaszfal távolról sem volt olyan merev, mint az udvari, vár- vagy egyházi birtokon. Az udvari és várnépek helyzetét stabilizálta a Szent István-i elrendezés, amelyet 1056 táján írásban is rögzítettek, a király pedig az egyháznak tett adomány írásba foglalásával nem csupán rögzítette a kondíciót, hanem a dömösi összeírás készítésekor ki is mondta, hogy halálbüntetés terhe mellett tilos szabadot szolgává, vagy szolgát szabaddá tenni. Ugyanakkor a magánföldesúr sokkal kötetlenebb volt népei helyzetét illetően: szabad akaratán múlott, hogy szolgákat munkaeszközzel ellátva a félszabadok közé helyezzen, s éppen ezért a magánalapítványok kapcsán ismerjük meg a felszabadítottak rétegét.


Ami az önállóan termelő tributarius ministereket illeti, Ata comes 1061-ben nem csupán saját monostorának adományozott belőlük, hanem feleségére is hagyott 31 háznépet, akik gabonával, sörrel és élő állattal adóztak. A „comitissa” haszonélvezetre 9 szőlőművelőt is kapott, s minthogy ezekkel nem járt szőlő, bizonyára olyan önállóan termelő „tributariusok” voltak, amilyeneket Torvaj fia Nemke adott a bakonybéli apátságnak évi 50 csöbörnyi boradó szolgálattal.

Uralkodó osztály

Az Árpádok egyházalapító tevékenységét követően a legkorábbi magánmonostorokat az Abák alapították, a XI. században legalább hármat: Sár, Debrő és Százd. Ezekhez csatlakozott a Hont fia Bény alapította Bény (Esztergom megye), a Győr fia Ata alapította Zselicszentjakab (Somogy), talán a Gut fia (?) Vid alapította Vidmonostor, a Bor-Kalánok egyike által alapított Szermonostor, a Dorozsma alapította Dorozsmamonostor (Szeged közelében) és még jó néhány, amelynek alapítási ideje homályba vész.

Kristó Gyula

Uralkodó osztály és világi nagybirtok

Nem tisztázott, hogy egy több faluból álló nemzetségi birtok István király korában milyen arányban nyugodott az úr ekéjével és ökreivel dolgozó „szántó”-gazdaságon, és milyen mértékben terménnyel adózó félszabad termelők gazdaságán. Ottó comes 1061. évi birtokösszeírása mindkettő meglétére s ezenfelül különféle szolgáló népek jelenlétére mutat.

Az új berendezkedés hívei

A nemzetség első ismert őse, Atha nádor, az 1066-ban felszentelt zselicszentjakabi monostor alapítója valóban német volt, s még az időpont, Salamon király kora is egyezik.

Stílusirányzatok

A leg­jobban annak a kolostortemplomnak a típusa ismert, amely kis létszámú szer­ze­test fogadott be, s az alapító és leszár­ma­zot­tai, a kegyúri jogokat gyakorló világi elő­ke­lők temetkezésére szolgált: az úgynevezett nemzetségi monostortemplomok típusa. Előzményei már a XI. század második felében megjelentek Ottó comes 1061. évi zselicszentjakabi és Péter comes 1067 körül alapított százdi monostorával, jelen­tős részük azonban a XII. században épült fel.