Győrffy-Bengyel Sándor

A Múltunk wikiből
Budapest, 1886. február 15. – Budapest, 1942. június 14.
politikus, honvéd tábornok,
a Bárdossy-, és Kállay kormány közellátásügyi tárcanélküli minisztere
Wikipédia
Sírja Budapesten. Kerepesi temető: 18/1-2-37 (szobrász: Györgyi Dénes).

Hajdu Tibor

Toborzás a Vörös Hadseregbe. Felkészülés a katonai intervenció elhárítására.

A tisztikar jó minőségét és politikai megbízhatatlanságát egyszerre jelzi, hogy a későbbi ellenforradalmi rendszer számos leendő tábornoka viselte a vörös szalagot, köztük Lakatos Géza, Werth Henrik, Sztójay Döme, Szombathelyi Ferenc, Győrffy-Bengyel Sándor.

A katonai helyzet reménytelenné válása

Július 31-re virradóra az ellenség Kiskörénél még elég heves védekezést leküzdve létesített hídfőt. A III. hadtest még ellentámadást is intézett egy átkelt hadosztály ellen, de aztán a vezérkar utasítására Miskolc védelmére vonta vissza csapatait. Cegléden, az I. hadtest hadiszállásán Kun, Landler és a hadtestparancsnokok értekezletet tartottak, ahol Julier igyekezett rávenni őket a további harc feladására, hogy ezzel legalább Budapest megszállását elkerüljék. Az egybegyűltek többsége azonban az ellentámadás mellett volt, amit augusztus 1-én Szolnoktól északra indítottak volna. Az ellentámadást végrehajtó csoport magja az I. hadtest volt (parancsnoka Vágó Béla, vezérkari főnöke Győrffy-Bengyel Sándor, majd Werth Henrik), amelynek alárendeltek minden harcképes, még engedelmeskedő és a helyszínre szállítható egységet.