Győzelmek a mellékhadszíntereken

A Múltunk wikiből
1849. március 22.
Perczel támadó hadjáratot indít a Bácskában.
1849. április 28.
Noszlopy Gáspár megkezdi a dél-dunántúli népfelkelés szervezését.
1849. május 10.
Prágában a császáriak felszámolják a baloldal forradalmi szervezkedését.
Perczel elfoglalja Pancsovát.

A császári hadsereg főerőinek visszaszorítását pedig a mellékhadszíntereken tevékenykedő ellenséges csapatok elkergetése is nyomon követte.

Somogyban például a gerillaháború szervezőjeként már szeptemberben is kitűnt Noszlopy Gáspár szolgabíró április végén Kossuth felhatalmazásával ismét népfelkelést hirdetett, s rövid idő alatt mintegy 30 ezer főnyire duzzadt serege élén gyors egymásutánban felszabadította elébb Kaposvárt, majd Szigetvárt, végül pedig Nagykanizsát is, ezzel saját megyéjén kívül Zalát is teljesen megtisztítva az ellenségtől.[1]

De szép eredményeket könyvelhettek el azok az ország északkeleti megyéiben alakult szabadcsapatok is, amelyeket felvidéki működése során az úgynevezett felső-magyarországi védsereg keretei között még Szemere kezdett szervezni március derekán.[2] A félezres létszámú borsodi szabadcsapat például, amelynek a parancsnokságát az ismert színész, Egressy Gábor vállalta, április 7-én, együttműködve Beniczky Lajos – nagyrészt szlovák nemzetiségű – bányavidéki önkénteseivel, Eperjesről űzte el a városba befészkelődött császáriakat, a – zömmel cipszerekből összetevődő – 800 főnyi szepesi vadászcsapat pedig, amelynek élén Ludwig Cornides őrnagy állott, egy hónappal később saját megyéjéből verte ki az oda Galíciából betört ellenséges alakulatokat.[3] És a szervezett szabadcsapatok mellett a Felvidéken szintén szerephez jutott a szó szoros értelmében vett népfelkelés is; Selmecbányát például április 18-án, a honvédsereg egyik kisebb portyázó különítményével összefogva, a fegyverre kelő helyi bányászok szabadították fel, ezzel egyszersmind a besztercebányai meg a körmöcbányai ellenséges helyőrséget is megfutamodásra bírva.

S ezekben a hetekben végre a honvédsereg oldalára billent a délvidéki harcok mérlege is. Perczel ugyanis, aki márciusban a Bácska kiürítése után Szeged és Szabadka körül hátrahagyott honvédcsapatok, a IV. hadtest parancsnoka lett, március végén 7 ezer emberével megindult dél felé, s először összeköttetést teremtett a hónapok óta ellenséges csapatok által körülzárt Pétervárad védőivel, majd április 3-án bevette az előzőleg – tudjuk – már három ízben is sikertelenül megostromolt Szenttamást, négy nap múlva pedig a római sáncoknál mért súlyos csapást a szerb felkelőkre, s ezzel a titeli fennsík kivételével a Bácska teljes területét felszabadította.

A titeli fennsík meghódításáról azonban Perczel már kénytelen volt lemondani, mert Debrecenből közben olyan utasítást kapott, hogy vonuljon a Temesközbe, s a szintén oda tartó Bemmel együtt ezt az országrészt is tisztítsa meg az ellenségtől. Április 21-én tehát átkelt a Tisza bal partjára, s a 24-i basahídi ütközetben legfőbb támaszpontjuk, Nagybecskerek feladására kényszerítette a szerb felkelőhad főerőit, majd május 7-én a jarkovácuzdini ütközetben immár teljesen szétszórta őket, s így két nappal később Pancsovát is hatalmába keríthette. Bem pedig, aki a VI. (erdélyi) hadtest 9 ezer embere élén április 16-án kezdte meg temesközi hadjáratát, eközben elébb a temesvári császári várőrség Lugosra kikülönített csoportját szorította vissza a vár falai közé, majd azok ellen a császári csapatok ellen fordult, amelyek márciusban Erdélyből Havaselvére menekültek előle, de április 22-én Ignaz Malkovsky altábornagy vezetésével Orsovánál újból magyar földre léptek, s néhány gyors mozdulattal elérte, hogy ez a jóval erősebb – ekkor 14 ezres létszámú – hadtest május 16-án másodízben is kitakarodjék az országból. És így május közepére Temesvár kivételével a Tisza–Maros köze is teljes egészében szabaddá lett.[4]

Irodalom

  1. A dél-dunántúli gerillaharcokról képet adnak a Közlöny, 1849. május 27.; Noszlopy Antal visszaemlékezései. Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta Vörös Károly (Századok, 1953); Andrássy Antal, Somogy megye 1848/49-ben (In: BorusAndrássy, Örökség) és Noszlopy Gáspár Somogy megyei kormánybiztos Baranya megyei iratai 1849 május–augusztus. Szerkesztette Andrássy Antal (In: Baranyai Helytörténetírás 1973).
  2. Szemerének a felső-magyarországi védsereg megalakítására vonatkozó március 16-i tervezetét és felhívását közli Pap Dénes, Okmánytár II.,
  3. a védsereg működésére pedig Beniczky Lajos, Egressy Ákos és Tirts Rezső már idézett visszaemlékezésein kívül fényt derít a Közlöny, 1849. április 1., 3., 7., 14. és május 26.
  4. A tavaszi délvidéki harcokkal a korábban már hivatkozott munkákon kívül foglalkozik Miletz János, Bem délmagyarországi hadjárata (Budapest, 1882).


Az ellentámadás kifulladása és az államgépezet újjászervezése
Komárom felmentése és Pest visszafoglalása Tartalomjegyzék A Szemere-kormány bemutatkozása